XIII. Kerületi Hírnök, 2005 11. évfolyam, 1-24. szám)

2005-10-05 / 19. szám

2005. október 5. TIZENHARMADIK KERÜLETI HÍRNÖK Wallenberg-nap, október 5. Raj Tamás főrabbi a nyilas rémuralomról H atvan esztendeje, hogy Magyarországon véget ért a náci rémuralom. Közel kétszázezer, a náci rendszer által halálra ítélt magyar ajkú, magyar állampolgár az életét köszönheti a szovjet csapatoknak. Raj Tamás akkor még ötéves sem volt. Gyer­mekként a német megszállás és a nyilas uralom időszakát részben a XIII. kerületben, egy védett ház­ban vészelte át. Raj Tamás főrabbival, több nem­zedék mentorával, könyvkiadóval emlékezünk a vészkorszakra.- Első gyerekkori élményeim, emlékeim a háborúhoz kötődnek. A VIII. kerületben laktunk, a Jó­zsef körút és a Népszínház utca sarkán. Az ablakból kiláttunk a Nagykorúira, emlékszem a Nem­zeti Színházra is. Az egyik első em­lékem, hogy édesanyám felemelt az ablakba, és láttam a körúton a motorkerékpáron és gépkocsikkal vonuló német katonákat. 1944. március 19-e volt. Öcsém akkor még csak kétéves volt. Ő nem em­lékszik a háborúra, a holokausztra, az üldöztetésre.- Egy ideig továbbra is a József körúton laktunk. A mi házunk is csillagos ház lett. Édesapám ekkor már rég nem volt velünk, munka­szolgálatos volt, majd orosz fog­ságba esett. 1947 végén került ha­za. Nagyszüleim, dédanyám és atyai nagyapám is hozzánk költöz­tek. A család több tagját rövidesen elhurcolták. Édesanyámat az ut­cán kapták el, valamilyen papírja nem lehetett rendben. Elvitték, előbb a téglagyárba, majd a Tatter- saalba. Szerencsére onnan később megszabadult. A házban élt egy sváb család. A férfi a Gázgyár főmérnöke volt, a felesége lett a légóparancsnok. Amikor nagyapámat elhurcolták sáncásásra, az asszony a nyilasok után szaladt, hogy a nagyanyámat is vigyék el. Nagyszüleimet Nagy­téténybe vitték el sáncásásra, ahol disznóólban „laktak”. Nyolcvanon felüli dédanyám­mal és kétéves kisöcsémmeí ma­radtam. Szerencsénkre egyik nagynéném - aki illegalitásban volt, a cionistákhoz tartozott, és azt hiszem, Wallenberg köréhez is, ugyanis később, már Amerikában, a Wallenberg-bizottságban is sze­repet vállalt - többször megjelent nálunk, élelmet hozott, sőt véd­levelet is szerzett, úgynevezett Schutzpasst számunkra. Elintézte, hogy egy parasztszekér elvigyen minket egy Hollán utcai védett házba. Ez 1944 októberében, no­vemberében történt. Amikor a pa­rasztszekér értünk jött, én adtam át a pénzt a fuvarosnak, amit nagy­néném otthagyott erre a célra. Dédanyám összecsomagolt dun­nákat, mindenfélét, és elindul­tunk. Még láttam, hogy a légópa­rancsnok szétosztja a nem zsidó la­kók között a tüzelőnket, s hogy be­költöztetnek hozzánk egy családot. Apai nagyapám nem volt haj­landó eljönni velünk. Azt mondta, hogy ott marad, vigyáz apám ügy­védi irodájára. Mondanom sem kell, mennyire naiv volt ez az el­képzelés. 72 éves nagyapámat rö­vid időn belül a gettóba hurcolták, ahol - később megtudtuk - éhen halt. A sírját máig sem találtuk meg, minden bizonnyal a Dohány utcai zsinagóga kertjében lett el- hantolva. A Hollán utca 49. számú védett ház egy ötödik emeleti lakásának cselédszobájába kerültünk. A la­kásban akkor már több család hú­zódott meg. Isteni kegyelem volt talán, hogy anyám és nagyszüleim is megtaláltak minket. Anyámat cionista ellenállók mentették ki, majd a Nyugatinál elengedték. A József körúton keresett minket, de a légóparancsnok nem mondta meg, hogy hová mentünk. A papír­jaival az egyik Szent István parki védett házba menekült. Ott egy is­merős zsidótól megtudta, hogy mi a Hollán utca 49.-ben vagyunk. Nagyszüleimet a nagytétényi munkatáborból az oroszok köze­ledése miatt engedték el. Az egyik körúti szomszédtól tudták meg a címünket. Édesanyám egyszer, egy légitá­madáskor idegesen karon raga­dott, kisöcsém a karjában volt, és a kijárási tilalom ellenére kirohant velünk a néptelen utcára. Hallani lehetett a repülőgépek zúgását, a bombák süvítését. Anyám kiabál­ni kezdett: Látjátok, védtelenek vagyunk. Ide lőjetek, ha akartok! Sokáig tartott, amíg sikerült meg­nyugtatnom és bevonszolnom a légópincébe. Szerencsére nem volt senki az utcán, mert bármikor el­hurcolhattak volna a kijárási tila­lom megszegése miatt. Többször bejöttek a nyilasok a házba, mindenkit igazoltattak. Decemberben, egy éjszaka beron­tottak hozzánk, és mindnyájunkat kivittek a Duna-partra. Nagyon féltünk, hiszen már elterjedt a hí­re, hogy embereket lőnek a Duná­ba. Szerencsére megúsztuk, hogy minek köszönhetően, azt nem tu­dom. Azt láttam, hogy még éjszaka jött valaki autóval, a nyilasok tár­gyaltak vele. Hogy ez az ember Wallenberg volt-e, vagy más vala­ki, nem tudtuk. Hajnalban elvittek minket a Nyugati pályaudvarhoz, akkor már elkezdődött az ostrom. Aztán mégsem szállítottak el, ha­nem visszavittek a Hollán utcai vé­dett házba. A legszörnyűbb nem is az volt, amikor ott álltunk rettegve a Duna-parton, hanem a visszaút a körúton. Láttuk a munkába tartó emberek közönyét vagy éppen el­lenséges tekintetüket. Soha nem felejtem el: előttünk egy idős házaspár, Zerkovitz Béla és felesége vánszorgott. Zerkovitz népszerű operett- és slágerszerző volt. A menetben édesanyám ke­zét fogva gyalog haladtam, anyám az öcsémet vitte a karjában. Az épp előttem lépdelő Zerkovitz egy pok­rócot cipelt a hóna alatt. Egyszer csak a járdáról egy fiatalember szaladt felé, és kikapta a kezéből a pokrócot. A nyilasok röhögtek. Az orosz katonák januárban jelentek meg a pincében. Néhány nap múlva nagyapám szerzett valahonnan egy taligát, arra ültette fel a dédanyámat, mi többiek pedig mellettük mentünk végig a Nagykörúton. Szörnyű látvány volt a romos város. Megérkeztünk a József körút 8.-ba, a lakásunkba. Sokan örömmel fogadtak minket, de a légóparancsnoknő megállt előttünk csípőre tett kézzel, és azt mondta: Hallják? Budán még lőnek. Visszajönnek még magu­kért! A légóparancsnoknőt többen feljelentették. Anyám később el­ment mentőtanúként a nő tárgya­lására. Anyám úgy érvelt: hiszen együtt élünk velük, nem tehetünk mást. Nagyon dühös voltam anyámra ezért, de hát ő abban az időben így gondolkozott. Később igazi elégtételként szolgált, hogy ennek a házaspárnak a fia a hábo­rú után zsidó nőt vett feleségül, és a dédunokája a Wesselényi utcai ortodox iskolában végzett, s egy ideig hittant tanított az iskolában. V.P. 5 21 nyertes A XIII. Kerület Közművelődéséért Közalapítvány pályázatának nyer­tesei: Angyalföldi Gyermek- és If­júsági Ház, Angyalföldi Helytörté­neti Gyűjtemény, Angyalföldi Jó­zsef Attila Művelődési Központ, Angyalföldi Vadrózsa és Vadvirág Táncegyüttes, Aulart Galéria, Céd­rus Művészeti Alapítvány, Csehi Péter Gyula, Dagály Kulturális Alapítvány, Derűs Alkony Klub, Gáli Ádám, Iránytű Ifjúsági Infor­mációs és Tanácsadó Iroda, Hegedűs Géza Általános Iskola, Láng Vasútmodellező és Modul­építő Egyesület, M. Novák András, Pozsonyi Pagony Kft., Református Egyházzenészek Munkaközössé­ge, Szűcs Ildikó, Takács Bódis András, Újlipótvárosi Klub- Galéria, Kaiser László, XIII. Kerü­leti Képző- és Iparművészek Egye­sülete. A 21 pályázatot összesen 2 mil­lió forinttal támogatta a közalapít­vány kuratóriuma. A támogatások könyv, folyóirat, kiállítási kataló­gusok megjelenését, képzőművé­szeti kiállítások megvalósításához szükséges szakmai anyagok és hangszer vásárlását, kézműves foglalkozások, játszóházak, mú­zeumpedagógiai programok, sza­badtéri nagyrendezvények meg­rendezését segítik. A XIII. Kerület Gyerme­keiért Közalapítvány ku­ratóriuma 2005. szeptember 7-én döntött a 2005/2006. tanévi felső­fokútámogatásokról. A beérkezett pályázatok száma: 13, ebből 1 fő 40 000 Ft, 5 fő 35 000 Ft, 3 fő 30 000 Ft, 2 fő 25 000 Ft, összesen 11 fő 355 000 Ft egyszeri tanévkezdési tá­mogatást kapott. A közalapítvány 2 főt nem támogatott, mert nem felelt meg a pályázati kiírásnak. A Magyar Vöröskereszt Budapesti Szervezete 2005. november 7-9. között ked­vezményes szociális akciót szervez a véradók részére. Természetesen a véradókon kí­vül is mindenkit szeretett várunk a Láng Művelődési Központban (XIII., Rozsnyai utca 3.), a Forgách utcai metrómegállónál. Nyitva tartás: 7-én 14.00-18.00 óráig, 8-án 10.00-18.00 óráig, 9-én 10.00-16.00 óráig. Szalonunkban akcióban a Peugeot 206 I 875 000 Ft-tói Peugeot 206, 307, 407 * akár 300 000 Ft használtautó­beszámítás támogatással! ____ A kciós hitel: 3,99% THM-től PEUGEOT CÍTY Az ajánlatok a megjelenéstől a készlet erejéig érvényesek, és nem összevonhatóak. Bp. XIII. kér., Dózsa Gy. út 61. ft 450-3300 További ajánlatok: használtautó-beszámítás hitellezárással • Roncsautó beszámítás Ú| AUTÓ • HASZNÁLT AUTÓ • SZERVIZ • ALKATRÉSZ •Egyes modellek a megjelenéstől a kész­let eiejéig. Az akciók nem összevonhatóak. Új Suzukik 200-400 Mindössze 21939 Ft/hó SUZUKI SUZUKI PEST • Bp. XIII., Dózsa György út 63. Telefon: (1) 450-3250 • www.suzukl-pest.hu Raj Tamás - Mindannyiunkat kivittek a Duna-partra

Next

/
Thumbnails
Contents