XIII. Kerületi Hírnök, 2005 11. évfolyam, 1-24. szám)
2005-02-02 / 3. szám
2005. FEBRUÁR 2. [ 7 Őrzik hazájuk nyelvét, kultúráját Büszkék vagyunk arra, hogy lengyelek vagyunk A nemzetiségi önkormányzatoknak nincsen könnyű dolguk, hiszen sokan azok közül, akik nem magyar szülők, nagyszülők leszármazottai, már asszimilálódtak, és nemigen viszik tovább őseik kultúráját, nyelvét, szokásait. Szerencsére szép számmal vannak még olyanok, akik őrzik múltjuk egy darabját, és van igényük arra, hogy ezeket tovább is adják gyermekeiknek, unokáiknak. Ez idő szerint tizenegy nemzetiségi önkormányzat működik a kerületünkben. Ezek egyike az öttagú Lengyel Kisebbségi Önkormányzat, amelynek elnökével, Héjj Attiláné Aldonával beszélgettünk munkájukról, feladataikról.- Lehet-e tudni, hány lengyel származású ember él a kerületben?- Pontos számot nehéz mondani. A legutóbbi népszámláláskor száztíz család vallotta magát lengyelnek. Ez azonban nem teljesen reális szám, egyrészt, mert az erre vonatkozó kérdésre nem volt kötelező válaszolni, másrészt, mert éppen emiatt az összeírok sokaknak föl sem tették. Az biztos, hogy a XIX. században sok lengyel munkás jött a kerületi műhelyekbe és gyárakba dolgozni. Az 1918-ban megjelent Pesti Napló több mint háromezer lengyelről tesz említést. Az ő leszármazóik minden bizonnyal ma is itt élnek közöttünk.- Mikor kezdte meg munkáját a lengyel nemzetiségi önkormányzat?- Hat évvel ezelőtt. Jómagam - bár többször voltam a Magyarországi Bem József Kulturális Egyesület elnöke - az első önkormányzati választáson még nem indulhattam, mivel nem voltam magyar állampolgár. Az akkori törvények ugyanis nem engedték-HÍRNÖK — a kettős állampolgárságot. Erre csak később nyílt lehetőség. Akkor éltem az alkalommal, és - bár már évtizedek óta élek itt - csak vizsgák árán szereztem meg a magyar állampolgárságot is.-A hazájukon kívül élők menynyire tudják megtartani kultúrájukat, hagyományaikat?- Nehéz kérdés ez. Ezt nem lehet erőszakolni. De esélyt kell adni rá. Mi állandóan keressük a lengyel származá- súakat. Egymás között mindig lengyelül beszélünk, hogy ezzel is erősítsük az összetartozás érzését. Ugyanakkor vallom, hogy aki tudja, mi a hazaszeretet, az képes egy másik országot is hazájaként szeretni. Én például pont úgy magaménak vallom a magyar kultúrát és a nyelvet, mint a lengyelt. És lokálpatrióta is vagyok. Bár nagy szívfájdalmamra hat éve elköltöztünk a kerületből, engem minden ideköt. A Csanády utca és a Váci út sarkán álló Krayer- házban laktunk. Ott neveltem fel a három fiamat, onnan jártak általánosba, majd középiskolába. A nyarakat a Szent István parkban töltöttük, meleg nyári estéken - akkor még jártak a vízibuszok - áthajóztunk a Margitszigetre. Szóval, ez az a hely a városban, ahol - ahogy Kern András mondja - minden követ, minden házat, minden utcát ismerek.- Mik azok az események, programok, amelyek lehetőséget adnak a lengyel nemzetiségieknek az együttlétre?- Minden hónapban klubestet szervezünk, általában körülbelül harminc ember részvételével. Énekelünk, zenélünk és verseket hallgatunk. Ezeket az eseményeket most már a nemrégiben átadott Övezet utcai Nemzetiségek Házában tartjuk. Az újévet is már itt köszöntöttük. A ház azért is nagyszerű, mert a tizenegy kisebbségi önkormányzat jó kapcsolatokat ápol egymással. Részt veszünk a többiek rendezvényein, és megalakítottuk a Nemzetiségi Kerekasztalt. A programokra visszatérve: rendszeresek az ifjúsági találkozók, kirándulások. Az utóbbiakra- mivel viszonylag kevés a fiatal - kerületen kívülieket is meg szoktunk hívni. Megtartjuk a Nemzetiségek Napját, amelyet mindig komoly szervezőmunka előz meg. Január 15-én fergeteges siker volt a József Attila Művelődési Központban a Lengyel melódiák című farsangi est, amelyen a katowicei Harmoniusz Művész- együttes tagjai adtak elő zongora-, hegedű-, tangóharmonika- és énekszámokat. Nincs már mesz- sze a húsvét. Ebből az alkalomból - mint minden évben - idén is az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban ünnepelünk lengyel hagyomány szerint. Az óbudai lengyel katolikus templom plébánosa fogja megszentelni a terített asztalokon levő húsvéti ételeket. Kevesen tudják, hogy Lengyelországban volt Európa első alkotmánya. Ennek évfordulója, május 3. nemzeti ünnep nálunk, amiről természetesen mindig megemlékezünk. De nem feledkezünk meg a kisebb ünnepekről sem. Lengyelországban nem csak az édesanyáknak van napjuk - minden évben május 26- án -, hanem a nagymamáknak is, mégpedig január 21-én. Sőt az apákról és a nagypapákról sem feledkeznek meg, az utóbbiakat minden évben január 22-én ünnepeljük. Éppen ezen a napon lépett fel a Budapesti Lengyel Gyermek- és Ifjúsági Polonez Néptánc Együttes a Duna Palotában. Nemcsak a lengyel, hanem a magyar nemzeti ünnepekről is megemlékezünk. Ott vagyunk a koszorúzásokon és minden kerületi megmozduláson. Természetesen részt veszünk a képviselő- testületi üléseken is.-Azt gondolom - a többi nemzetiségi önkormányzathoz hasonlóan - nem lehet könnyű dolguk.- Mindent magunk csinálunk. Nincs személyzetünk. Anyagi támogatást a képviselő-testülettől kapunk. Mindegyikünk a hivatása mellett végzi ezt a tevékenységet. De a lelkesedésünk és az összetartásunk mindent pótol. Büszkék vagyunk arra, hogy lengyelek vagyunk. * * * Héjjné Aldona végzett gépész- mérnökként került annak idején Magyarországra, a kiegészítő közgazdasági diplomát azonban már itt szerezte. Sokat publikált magyarul. Eközben fáradhatatlanul dolgozik azon, hogy az itt élő lengyeleket összetartsa. Felsorolni is sok lenne, mennyi mindent tett ezért. Szervezett óvodákat, táncegyütteseket és nyelvtanfolyamokat, nemcsak Budapesten, hanem több vidéki városban. Élő kapcsolatot ápol a mai lengyel kulturális élet kiemelkedő személyiségeivel. Több évtizedes önzetlen munkájának elismeréseképp Alek- sander Kwasniewski lengyel köz- társasági elnök nemrégiben szülőhazája legmagasabb kitüntetését, „A Lengyel Köztársaság Szolgálatáért Érdemrend Lovag- keresztjét” adományozta neki. Csop Alkotva gyógyulni Művészettel az előítéletekkel szemben -Art Against Stigma 2005. január 19-én nyílt meg az Art Against Stigma (Művészettel az előítéletekkel szemben) című vándorkiállítás a Hilton Budapest WestEnd Mezzanine emeletén. A kiállítást Melocco Miklós, Kossuth-, Munkácsy-díjas szobrászművész, Rihmer Zoltán pszichiáter és Gábor S. Pál zeneszerző nyitotta meg. A filozófusokat, tudósokat, művészeket régóta foglalkoztatja az a kérdés, hogy mi az összefüggés a kiemelkedő teljesítményt nyújtó személyek szellemi produkciója és pszichológiai, pszichiátriai adottságaik között. Már az ókori görögök is megfigyelték, hogy a hírességek között sok a melankóliás, mai szóval mániás személyiség. A XIX. században a skizofréniával hozták összefüggésbe a kiemelkedő művészi, tudományos, politikai teljesítményeket. Felix Post angol pszichiáter közel tíz évig tartó kutatómunkája során háromszáz híres ember, köztük Csajkovszkij, Tolsztoj, Hemingway, Modigliani naplóját vizsgálta és megállapította, hogy többségük személyiségét pszichiátriai betegség, legtöbbször mániás depresszió, alkoholizmus jellemezte. Hasonló eredményre jutott Czeizel Endre is, aki a magyar költők életútját elemezve - Balassitól Nagy Lászlóig - döntő többségüknél mániákus depressziót talált. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy minden művész pszichiátriai beteg vagy fordítva. Arról van szó, hogy a kiemelkedően magas kreativitás, amely személyiségfüggő, kapcsolódhat ezen betegségi körökhöz. A világon számos olyan ember él, aki pszichiátriai zavarokkal küzd. Gyógyításuk egyik alapmódszere a művészi alkotás, amely itt nem más, mint a megbomlott belső harmónia művészi kivetítése. A Művészettel az előítéletekkel szemben című nemzetközi vándorkiállítás is ebből acélból jött létre. Budapest után Tel- Avivban, Oslóban, Koldingban, Dublinban és Krakkóban mutatják be azokat a képeket, amelyeket először állítanak ki közösen „nem beteg” hivatásos művészek és pszichiátriai betegek. A kiállítás megrázóan tökéletes. Alkotóik a szorongásaink, a vágyaink, a látens érzelmeink, a magányunk és szeretethiányunk tökéletes kifejezői. Ok, akik ismerik a csendet, amely körülvesz bennünket, akik látják az elforduló arcokon a félelmet, akiknek emberi kapcsolataik a szemünk láttára hullanak szét, megtanulnak az elszigeteltségben élni. A vándorkiállítás egyetlen magyar tagja, Rácz Gabriella amatőr festő mondja: „...úgy gondolom, hogy ez a kezdeményezés lehetőség egy olyan világ megismerésére, amely művészi és érzelmi értelemben is felkelti a néző figyelmét, és óhatatlanul megváltoztatja a pszichiátriai betegségben szenvedőkről eddig alkotott véleményt...” A kiállítás megtekinthető: 2005. február 5-ig, naponta 9-19 óra között. Helyszín: XIII., Váci út 1-3. Hilton Budapest .WestEnd, Mezzanine emelet. Vajda Ildikó Szorongások, vágyak, érzelmek... hallásqohdozás hallásmérés, fülészeti- és számítógépes beszédértés vizsgálat szakrendelés, tanácsadás és programozható, fülben és fül mögött viselt hallókészülékek Díjme- te próba, illesztés, kontroll 1062 Bp, Andrássy út 76. Tel: 311-5058, -71 Nyitva: H-P 8-17 h. Orvosi rendelés: 9h-tól $
