XIII. Kerületi Hírnök, 2005 11. évfolyam, 1-24. szám)
2005-02-02 / 3. szám
4 I 2005. FEBRUÁR 2. „Megpróbálok minél több emberéletet megmenteni, minél több embert kiszabadítani a gyilkosok karmai közül" Stockholm, 1944. július 5. Raoul Wallenberg 60 éve vége a II. világháborúnak, vége a német megszállásnak, felszabadult Magyarország és Budapest. A XIII. kerületben voltak azok a védett házak, amelyekkel kapcsolatban annyiszor felmerült Raoul Wallenberg, a svéd diplomata neve. Védencei közül sokan még ma is itt laknak. Nem véletlenül itt állították fel a később titokban és szégyenletesen eltávolított emlékművét. A visszahozott szobor a Szent István parkban most újra Raoul Wallenbergre emlékeztet. Ki volt a svéd diplomata, és hogyan került a Budapestre? Vagyonos családiba született. Építésznek tanult, gondtalanul élhetett volna hazájában. Ennek ellenére 1944 nyarán vállalta, hogy a svéd követség humanitárius attaséjaként Budapestre jön segíteni a magyar főváros több mint kétszázezres, szorongatott helyzetbe került zsidó lakosságán. 1944 szeptemberében Wallenberg megszervezte a svéd követség „B” osztályát, a humanitárius osztályt. Utasításai értelmében ez a hivatal azoknak a védelmét célozta, akiknek családi kapcsolataik voltak Svédországgal, vagy huzamosabb idő óta szoros üzleti összeköttetésben álltak a svéd gazdasági élettel. Ok kapták a svéd külügyminisztérium által engedélyezett és kiadott négynyelvű (svéd, francia, angol, német) ideiglenes útleveleket, az úgynevezett Provisoriskt-pas- sokat. Ezeket vagy egyenesen Stockholmból küldték el a svéd rokonok és üzletbarátok kérésére, vagy a budapesti svéd követség előterjesztésére járult hozzá a svéd külügyminisztérium a kiállításukhoz, megadva egyben a svéd állampolgárságot is. Természetesen ennek híre ment, és a svéd követséget megrohanták Schutz-passokért. Ekkor már a vidéki zsidóságot teljes egészében deportálták (zömmel Auschwitzba), és a fővárosiak is állandó rettegésben éltek. Svájc, Spanyolország, Salvador, Vatikán is adott ki védleveleket, de ezek száma - ki véve a s vájHírnökRaoul Wallenberg tevékenysége kerületünkben V édett házak ciakat - eltörpült a svédekkel szemben. 1944. október 15., a nyilas hatalomátvétel után megnőtt és egyben megnehezedett Wallenberg feladata. Létrejött egy úgynevezett nemzetközi gettó a Pozsonyi út, Szent István park, Újpesti rakpart, Sziget (ma Radnóti Miklós) utca határolta terület előzőleg sárga csillaggal megjelölt házaiból. Korábban már ezekbe költöztették össze a zsidó lakosokat. Az eredeti megállapodás szerint 15 60.0 kormányzóilag kivételezett, valamint idegen követségek által védett zsidó és 3000 eredetileg is itt lakó nyert volna itt elhelyezést. Közülük 4500-an voltak a svéd védettek, hozzájuk tartoztak az argentin és a holland mentesítettek is. A Pozsonyi út 1., 3.,4.,5.,7„ 10., 12., 14.,22.,aKa- tona József utca 24., a Légrády Károly (ma Balzac) utca 39., 43., 48. alatti házakat jelölték ki először a svéd védettek részére. Wallenberg közbelépésére november 20-án a hatóságok 19 újabb házat - a Katona József ut- ca 10/A, 14., 21., 23/A, 31., a Pan- nóniautca8., 15., 17/A, 36.,aTát- ra utca 4., 5., 5/A, 6., 12/A., 14-15., 15/A-B és a Phönix (ma Raoul Wallenberg) utca 7. - bocsátottak a svéd védettek rendelkezésére. Azonban ezek a házak nem voltak üresek. A Szent István körút 2. szám alatt működött a nyilas párt irodája, ahonnan a pártszolgálatosok járőrei rendszeresen jártak ki embervadászatra. A nyilasok állandóan zaklatták a svéd oltalom alatti házakat. Védett és nem védett zsidókat egyaránt elfogtak, a nyilasházba hurcolták, bántalmazták, kifosztották őket. Novemberben még éjszakánként az óbudai téglagyárba indították az elfogottakat, később a közeli Duna-partra. Wallenberg tiltakozásul a jegyzékek sorozatát küldte a Külügyminisztériumba. Ezekben gyakran esik szó a Pozsonyi úti és a Katona József utcai házak lakói elleni atrocitásokról. December első napjaiban a Tátra utca 15/A-B számú házakból, arra hivatkozva, hogy szerintük a ház ablakából lövést adtak le a rendőrökre, emberek tucatjait hurcolták el. A Légrády Károly utca 48/B számú házból 2 embert szénlapátolás ürügyével vittek el. Érdekes, hogy amikor november végén a nyilasok engedélyezték volna a svéd védettek elszállítását Skandináviába, Wallenberg az engedéllyel nem élt, ugyanis a már védlevéllel rendelkező személyek elszállítása az akció leállításával járt volna. így neki is megszűnt volna a jogcíme arra, hogy más csoportok érdekében folytathassa életmentő tevékenységét. Wallenberg közbelépett a munkaszolgálatosok érdekében is. Tevékenységének köszönhető, hogy a 701. számú idegengyűjtő századot az Aréna (ma Dózsa György) úti zsinagógában helyezték el. Amikor a németek deportálni akarták e külföldi állampolgárságot szerzett zsidókat, a diplomata autóján követte őket a Józsefvárosi pályaudvarra és bátor, személyes fellépésével megakadályozta elszállításukat. Visszafelé menet az egyik megszabadított munkaszolgálatos megkérdezte tőle: „Wallenberg úr, hová kívánja, hogy felállítsuk a szobrát?” Ez a kérdés a Szent István park mellett hangzott el. Decemberben a nyilasok egyre durvábban léptek fel, és egyre gyakrabban utasították vissza Wallenberg beavatkozását. Nem jártak sikerrel az Albrecht laktaWallenberg közbelépésére kijelölt védett házak egyike - Tátra utca 5/A nyába gyűjtött munkaszolgálatosok érdekében tett lépései sem. Karácsony előtt a gyermekek megmentésére koncentrált Wallenberg. Amikor a Szent István körúti otthonaikból a gyermekeket, illetve ugyanaznap a Pannónia utcai razzia eredményeként 41 személyt, köztük sok védettet a Mozsár utcai rendőrkapitányságra, majd a svábhegyi Gestapo-fő- hadiszállásra hurcoltak, Wallenberg személyesen ment utánuk és szabadította ki őket. December 30-án délelőtt a Katona József utca 21. szám alatti svéd védett házból az ott lakó 170 személyt 8 géppisztolyos nyilas hurcolta el. A telefonon értesített Wallenberg először a Külügyminisztériumba, majd a helyszínre ment. Az üres házban egy nyilas százados cinikusan közölte vele, hogy a védettek már a Dunában vannak. Itt már Wallenberg sem tudott segíteni... Az agyonlőttek között volt Richter Gedeon, a kiváló vegyész, gyáros és kormányfőtanácsos is. A Pozsonyi úti nyilasok szilveszter éjszakáján megrohanták a Svéd védett ház - Pozsonyi út 1. Légrády Károly utcai 39. számú svéd védett házat, ott 46 embert, a 48/B számú házban 40 embert öltek meg. Wallenberg megpróbálta a német és a magyar katonai parancsnokságokon elérni, hogy a védett házakat ne szüntessék meg, a lakókat ne vigyék az Erzsébetvárosban felállított gettóba. Törekvése részleges sikerrel járt. Egyes házakból bevitték a lakókat, másokból nem. Január 4-én például a Pozsonyi út páros oldalán 4 svéd védett ház lakóit a gettóba kísérték, közben teljesen kifosztották őket. Másnap a páratlan oldalon lakóknak szerencséjük volt: felsorakoztak, de néhány órai ácsor- gás után visszamehettek házaikba. A Tátra utca 6.-ban volt a svéd követség kirendeltsége. Itt intézték a védettek ügyeit, a kirendeltség munkatársai szervezték meg a védett házak igazgatását, orvosi ellátását, gondoskodtak élelmiszerről és gyógyszerről, tartották a kapcsolatot a hatóságokkal, főként azért, hogy megpróbálják kiszabadítani az eltűnt - a nyilasok által az utcán elfogott vagy a lakásokból kihajtott - személyeket. A több mint hétszáz bejelentés nyomán mindössze ötvenkét embert sikerült megtalálni, a többiekkel minden bizonnyal a Duna-parton végeztek a nyilaskeresztesek. Wallenberg megnyerte ügyének a svéd kirendeltségen tartózkodó 25 fős rendőrcsoportot is, akik január 12-én parancsot kaptak a terület elhagyására és a tűz- vonalba indulásra. Ők ezt megtagadták, és ekkor svéd védőleveleket kaptak. Jelenlétük az oroszok megérkezéséig bizonyos korlátozott védelmet jelentett a nyilasokkal szemben. Január 14-én hajnalban ezek a rendőrök vezették be az oroszokat a gettó területére. A védett házak közelében tanyáztak a gyilkosok, akik a Szent István körút 2., a Pozsonyi út 33/B és a Phönix utca 7. szám alatti nyilasházakból indultak terrorista akcióikra. November végétől rendszeresek voltak az éjszakai Duna-parti kivégzések. Wallenberg egykori tolmácsa, Wimmer Gyuláné így emlékezik: „A svéd védett házakban állandó razziát tartottak a pártszolgálatos terroristák. A nyilasok elsősorban a nagyobb növésű 12-13 éves fiúkat szedték össze azzal az ürügygyei, hogy elérték a 16. évet, s miért nincsenek munkaszolgálatban? De elvitték a gyermekotthonokból - a keresztény egyházak gyermekotthonaiból is—a kisgyermekeket, akiknek szüleit, nagyszüleit már elhurcolták. Előfordult, hogy azokat a szerzeteseket is elvitték, akik a kicsiket gondozták.” Wallenberg már a Budapest fel- szabadulását követő nap, január 17-e reggelén megjelent a Tátra utca 6. szám alatti svéd kirendeltségen dr. Pető László segítőtársa és Langfelder Vilmos mérnök sofőrje társaságában. Velük volt egy orosz tiszt is, ami azt mutatja, hogy a svéd diplomata haladéktalanul felvette a később végzetesnek bizonyult kapcsolatot a szovjet szervekkel. Kerületünkben látták Wallenberget utoljára, innen indult orosz kísérettel arra az útra, amelyről soha nem tért vissza. Aki annyi emberen segített, saját magát nem tudta megmenteni. Róbert Péter
