XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)
2004-03-10 / 5. szám
16 2004. MÁRCIUS 10. HírnökfI belső én kivetülése Balta Attila kiállítása Táj és tudattér (A kert) Kerületünk jeles művész lakosa, Bállá Attila március elején a Budapesti Városvédő Egyesület Podmaniczky Termében állította ki képeit, melyet az itt közreadott gondolataival nyitott meg Cs. Tóth János művészetkritikus, a Váci úton működő Móra Ferenc Könyvkiadó vezérigazgatója. Az idők kezdetén a mágiában még együtt volt a tudomány, a vallás és a művészet. A tudomány vált ki ebből a triumvirátusból először mint az ember mindennapjait meghatározó tényező. A vallás a transzcendencia világában helyezi el a halandó embert; a művészet a valóság megismerésének egyik legfontosabb eleme lett, különböző formákban van jelen, de mindig a létezés alapjaira kérdezve alakítja a világképet. A műalkotás mérőfoka a folytonos megismerésre való törekvés: minden formanyelv és stílus ezt szolgálja. Minden alkotó a világot éltető enigmatikus erőket akarj a felmutatni, bennük a szépet és a rútat egyaránt. A művészi alkotás folyamata újrateremtés, állandó keresés, miközben új formák születnek, amelyeket folytatni, átalakítani, megmunkálni ihlető feladat a művész számára. Bállá Attila művészete is útkeresés, amelybe a külvilág látszólag alig szüremlik be. A korai svédországi metro-sorozatot és a hindu bölcselet ihletésében született műveit kivéve nem találunk nála konkrét eseményhez vagy helyhez kötődő motívumot. Olyan formák váltanak ki belőle szellemi izgalmat, melyek alapján a befogadó kellően nyitott lehet a különféle, egymással akár ellentétes asszociációkra is. Ha a kiállító helyét keressük a művészi stűusok özönében, az ötven évvel ezelőtti Nyugat-Euró- pában térhódító legjelentősebb irányzat, az informel művelői között találjuk. Természetesen akaratunk ellenére leszűkítenénk Bállá Attila művészetét, ha egyetlen felfogáshoz próbálnánk sorolni; ám ez a stílus mindenképp segít megérteni művészetét, így említése nem indokolatlan. Az informel követői evidenciának tartották, hogy a festmény a , Alit ábrázol?” kérdésre nem akar választ adni, nem akar Jelentést”, „művészi üzenetet” közvetíteni, és leginkább kerüli az irodalmias képi megjelenítést. Lényege a festői én kivetülése, a művész belső kegyelmi állapotának mintegy a „meghosszabbítása”, a láthatatlan történések vizuális megnyilvánulása. Az informel követőinek komoly, maradandó alkotásai nem csupán festményként hatnak, hanem már-már kultikus tárgyak, archaikus leletek a közelmúltból, a jelenből. Bállá Attila művészete azért tűnik frissnek, elevennek, mert kevés az előzménye a honi piktúrá- ban. Festészetének alakulására döntő hatással volt a Svédországban töltött évek sora, az ottani Iparművészeti Főiskolán, illetve a hazai (mai nevén) Képzőművészeti Egyetemen eltöltött idő. Ez utóbbi megjelölés szándékos: nem a „tanulás” szót használtam, mert neki a semmiből kellett fölépítenie saját művészetét, és önerejéből kellett megteremtenie azt, ami művészetének lényege. Számot kellett vetnie a magyar közízlés konzervatív korlátáival, ugyanúgy, mint a mecénások igen kis számával. Bállá Attila képei a színek és a változatos anyagok ütköztetése által nyerik el szerkezetüket. Az alkotás nyomai rusztikussá teszik a művek felületét, és jelentésüket is befolyásolják. Horzsolt, csonkolt jelek láthatók az előtérben, de egy-egy motívum az inspiráló gondolatot jelzi, mint az indiai képek sorozatán - Benáresz -, vagy a barokk tárgyak ihletésében született műveknél. Mentett papírjain érezni a keze által megmunkált anyag szépségét, az ihlető felület inspiráló hatását. A műveken a rétegek egymásra rakódnak, hogy végül expresszív lüktetésű vagy ellentmondásokat kerülő harmónia jöjjön létre. Festményeinek ereje abban mutatkozik meg, hogy a látvány feszültségében, sokrétűségében nemcsak képi, hanem nyilvánvaló esztétikai értékek sejlenek föl. Az ilyen képek erőterében a befogadó szembesülhet a látvánnyal, de maga is érzékelheti, amit az alkotó festés közben megélhetett. Bállá Attila művein a mértéktelenné váló szenvedély akar felszínre törni magas hőfokon. Néha az elhagya- tottság és a melankólia kap szárnyra a képeken, amit a festő a kopott falak felületének idézésével old meg; máskor a lendületes formák és eleven színek nyitják a titkok kapuját. Időnként a hinduizmusban - Bardó (közteslét) I., II., III., Pre- natalis, Izzásban -, máskor a man- dalák világában gyökereznek művei, melyek mintha egy titkos, mágikus ráolvasás objektumai lennének. S mikor e különös világ invencióit röpíti gyönyörű merített papírjaira, vászonra, farostra: titkoktól terhes minden. A titkok kódját nem találjuk, még verbálisán sem kell megfogalmazni az érzéseinkből kiinduló kérdést, hiszen az érzelmekre újabbnál újabb érzületek válaszolnak. így hát költői minden mű, sejtések érzelmi akaratán mozgó metafizika. Áhítat, s az áhítatban benne rejtőzik a hiány: vágy a megismerhe- tetlen szépség után. Művei arra figyelmeztetnek: rejtett világ az, amelyet magunkban hordozunk, s az állandó változások, átalakulások közepette is szükség van az örökkévalóság érzetére. Cs. Tóth János Kiadja a Sprint Kft. Alapító főszerkesztő: Sas György. Felelős kiadó: a kft. ügyvezetője. Igazgató főszerkesztő: Machos Ferenc. Munkatársak: Czeglédi Ildikó, Csop Veronika, Szabados Tamás. Fotó, tördelés: Holczer Gábor. A szerkesztőség címe: 1137 Bp„ Újpesti rkp. 7. Nyomdai munkák: Sprint Kft. E-mail: 13kerhimok@chello.hu Hirdetésfelvétel: Szemesi Ildikó, 1137 Bp„ Újpesti rkp. 7. Hétfőtől péntekig 9-15 óráig Telefon: 237-0242,237-0243 Fax: 237-5069 Izzásban Bardó (közteslét) Bardó I (közteslét) Bardó II (közteslét) Benáresz
