XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)

2004-02-25 / 4. szám

-Hírnök 2004. FEBRUÁR 25. I 7 flz iskola volt a legfontosabb „Jó, ha a tanárnak humora is van” - vallja A Pannónia Általános Iskola nemrég kitüntetett némettanámő- jére, Merész Lászlóné Klárira vá­rakozom az egyik tanteremben. Az Arany Katedra emlékplakett új tulajdonosáról azt hallottam, hogy néhány hónapja vonult nyugdíjba. Kicsit meglepődöm, amikor kisvártatva egy kifejezet­ten fiatalos, filigrán, szőke hajú asszony siet be fürge léptekkel.- Nagyon nagy súlyt fektetek az egészséges életmódra - ad rö­videsen magyarázatot, majd hoz­záteszi: - Kevés húst fogyasztok, viszont sok barna rizst és zöldsé­get. Rendszeresen tornászom, és naponta legalább egy órát sétálok. Aztán arról beszélgetünk, ho­gyan is alakult pedagógusi pályá­ja. Egerben végzett 1967-ben orosz-magyar-történelem sza­kon. Aztán két évig Lábatlanon ta­nított, majd a fővárosba jött. Új­palotán lett orosztanár, négy év múlva pedig a Hártyán közi álta­lános iskola igazgatóhelyettesévé nevezték ki. Tanári munkája mel­lett 1977-től tizenkét éven keresz­tül a Fővárosi Pedagógiai Intézet orosz nyelvi szakfelügyelője, il­letve szaktanácsadója volt. Négy kendet tartozott hozzá, így a XIII. is. így ismerte meg a Pannónia is­kolát, és az ott folyó pedagógiai munka meg a jó légkör úgy meg­ragadta, hogy 1989-ben idejött ta­nítani. Mivel megvolt a németnyelv­vizsgája, a rendszerváltozás után németet kezdett oktatni. Kis idő múlva a kerületi Pedagógiai Ka­binet - ma: Szolgáltató - rábízta a kerületi német nyelvi munkakö­zösség vezetését, majd pályázat nyomán elláthatta a szakfelügye­lői munkához hasonló kerületi né­met tantárgygondozói feladatokat is. Ezt egészen tavaly őszi nyug­díjba vonulásáig végezte.- Tulajdonképpen már három éve nyugdíjasként dolgoztam. Nem volt könnyű, mert tantárgy­gondozóként heti egyetlen nap állt rendelkezésemre az iskolalá­togatásokra, a többi napon viszont pótolnom kellett a kiesett időt, így sok órám volt.- Az utóbbi tíz-egynéhány év­ben sok minden változott az isko­lákban. Mi erről a véleménye?- Bármi is változott, egy dolog továbbra is nagyon fontos lenne: a szülő és a pedagógus együttmű­ködése. Az otthon segítsége nél­kül az iskola sem lehet igazán hatékony. Márpedig sokszor ta­pasztalom, hogy a szülők nem megfelelő hangnemben beszél­nek a tanárral, vagy otthon nem a pedagógus tiszteletére nevelik a gyereket. Ami pedig a változáso­kat illeti, azok közül nem egy ko­moly gondokat okoz. Itt vannak például a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok. Az általánosból a szülők a negyedik, illetve a hato­dik után elviszik a legjobb diáko­kat. Persze őket is meg lehet érte­ni: mielőbb biztosítva akarják lát­ni a gyerek helyét egészen az érettségiig. Ugyanakkor a tanár­képzés erre nincs felkészülve. Az a tanár, aki eddig tizennégy-tizen- öt éves diákokat kapott, most tíz­évesekkel kénytelen foglalkozni, ami egészen más módszereket igényel. A negyedikesek közül jó néhánynak komoly törés a váltás, amit az is bizonyít, hogy nem ke­vesen visszajönnek, mert nem bír­ják. Néhány éve a hatodik osztá­lyomból tizenkét kitűnő tanuló ment át a Berzsenyi-gimnázium matek tagozatára. Az általános­ban a közepesek meg a gyengék maradnak, ami nem tesz jót sem a fegyelemnek, sem a tanulmányi munkának. Hogy mást ne mond­jak, még az is gondot okoz ilyen­kor, hogy kit küldjünk el egy-egy tanulmányi versenyre.- Fegyelmezett ember hírében áll. Azt mondják, szigorúan, de szeretettel bánt a gyerekekkel. És a diákjai nagyon szerették.- Nézze, én világéletemben pe­dagógusnak készültem. Állandó­an iskolásat játszottam, és én vol­tam a tanár - sőt a tanulók is. Való igaz: nagyon szerettem a munká­mat, és mindig szívvel-lélekkel dolgoztam. Számomra semmi nem volt fontosabb, mint az isko­la. A szigorra a gyerekek érdeké­ben van szükség. De szerintem az is nagyon fontos, hogy a tanárnak legyen humora. Mi sokat vicce­lődtünk az órákon. Viszont ennek is határt kell szabni, nehogy a jó­ízű nevetés felesleges rendetlen­ségbe csapjon át.-Most, amikor bejöttem az iskolába, a nyolcadikos né­met nemzetiségi osztály tanu­lói szabályosan a nyakamba ugrottak, és egymást túlhar­sogva érdeklődtek, hogy ugye nem feledkezem meg az ígéretemről, hogy májusban elmegyek velük az erdei isko­lába. Biztosítottam őket, hogy ott leszek. Különben is mindig szívesen jártam oda, mert teljesen új oldalukról is­merhettem meg a gyerekeket. Nem szabad őket beskatu­lyázni, mert lehet, hogy vala­ki a tanulásban lustácska, de a táborban kiderül, hogy csu- paszív, segítőkész ember.- Összetett dolog a peda­gógiai munka: a konkrét tárgyi tu­dásnál olykor fontosabb a neve­lés. És éppen ez az, amire manap­ság kevésbé figyelnek az iskolák és a családok. Osztályfőnökként mindig jó kapcsolatban voltam a szülőkkel. Meggyőződésem, hogy rajtuk rengeteg múlik.- Nemrég harminchét eszten­dős pedagógiai munkája elisme­réseképp átvette az oktatási mi­niszter által adományozott Arany Katedra emlékplakettet.-Az iskola igazgatója felhívott, hogy egy bizonyos időben men­jek be a polgármesteri hivatalba. Többet nem mondott. Azt tudtam, hogy nálunk az oktatási osztály nagyon pedagógusbarát, és arra gondoltam, hogy meg akarják kö­szönni a munkámat. De önmagá­ban az a tény, hogy még kell vala­hová mennem, ami összefügg a hivatásommal, nagy boldogság­gal töltött el. Régebben már kap­tam egy Kiváló Pedagógus kitün­tetést, de úgy érzem, a mostani el­ismerés a tanári pályám megko­szorúzása volt. Az is csodálatos, hogy hányán örültek velem. A fér­jem talán még nálam is boldogabb volt. Mindjárt a főhelyre, a nap­paliba tette a kitüntetést. Sok ta­nítványom is gratulált. A TV 13- ban sugározott interjú után rögtön kaptam egy sms-t egy volt tanít­ványomtól, aki most harmadik gimnazista.- Már a beszélgetésünk elején kiderült, hogy bár nem tanít, azért aktív életet él. Azt gondolom, eb­ben isr sokaknak példát adhat.- Évtizedekig a Belvárosban laktunk, mígnem két évvel ezelőtt Merész Lászlóné A Herman Ottó-iskolák Országos Találkozója Március 24-25-26-ára kerületünk Herman Ottó Általános Iskolája találkozóra hívta az országból a nagy magyar természettudósról elneve­zett többi iskolát. A várható jelentős eseményről Bencze Erzsébet, a meghívó iskola igazgatója a következő tájékoztatást adta a Hírnöknek.-A Herman Ottó Általános Iskolák Országos Találkozójára 16 isko­la képviselői jönnek el az ország különböző vidékeiről, köztük Tatabá­nyáról, Miskolcról, Nyírtelekről, Paksról, Répáshutáról, Kazincbarci­káról. Iskolánként három gyerek és egy-két tanár érkezik. Elsősorban szakmai programok lesznek, előadások a gyerekeknek és a felnőttek­nek, külsős programok, Gördülő tanösvény, látogatás a Természettudo­mányi Múzeumban, Herman Ottó-vetélkedő, faültetés. De lesz más egyéb is, a József Attila Színház segítségével színházba megyünk egyik este, de lesz ügyességi vetélkedő, sőt diszkó is. A vendégek elszálláso­lásában segít a kerületi Bolyai János Híradástechnikai Szakközépisko­la Kollégiuma. Az alkalmat természetesen arra használjuk fel, hogy az ökoiskolák a környezeti nevelésről cseréljék ki tapasztalataikat. A civil szervezetekkel is felvettük a kapcsolatot, és sokan jelezték segítségü­ket. Minden érdeklődőt várunk, különösen a 25-i programjainkra, ami olvasható a honlapunkon (www.hermansuli.webvilag.hu). Délutáni műszak a Szabó Ervin-iskolában iskolapadban a Szabó E-w az utolsó percben döntik el, hogy tanulni szeretné­nek, így szeptember első hetében még rugalmasan kezeljük a későn jövőket.- Az új oktatási rendszerben már a szakmunkás-képesítők is érettségihez kötöttek, ez mennyire befolyásolja az önök felnőttkép­zését?- Már most észrevehető a lét­számcsökkenés, a fenntartá­sunkkal nincs kétségem, át fog alakulni a tanítási rendszer, de érettségire mindig lesz igény. Nem véletlenül nevezik ezt az is­kolát második esély iskolának, hiszen mindig lesznek későn érő emberek.- Itt vagyunk az EU-csat- lakozás küszöbén, milyen vál­tozásokra számít az iskolán belül?- Pedagógiailag és képzési szinten folyamatosan zárkózunk fel az európai mércéhez. Az érettségi alapkövetelmény lesz, és nekünk itt kell helytállnunk, továbbtanulásra ösztönözni azo­kat, akik igénylik és rászorulnak. A felnőttképzésen már most egy­re többen tanulnak tovább főis­kolán vagy egyetemen, ez min­denféleképp szép eredménye az iskolának. Czeglédi Ildikó Szentendrére költöztünk. A Du- na-korzón lakunk egy csodálatos helyen, ahol csend van és szép ki­látás. Huszonöt percnyi gyalogúi­ra van egy stúdió, amelynek egy tanítónőből lett kozmetikus a tu­lajdonosa. Rendszeresen oda já­rok tornázni, és nemrégiben meg­kértek, hogy hetente háromszor fél napot dolgozzam a recepción, illetve a stúdióhoz tartozó bioboltban. Ez mozgalmas mun­ka, sok emberrel találkozom, és hirdetem az egészséges életmó­dot.- A férjemmel sokat utazga­tunk, és azt tapasztalom, hogy a némettel sok helyen már nem le­het boldogulni. Szentendrén is gyakran szólítanak meg turisták angolul. A stúdióban megismer­tem egy angoltanámőt, most tőle veszek heti kétszer két órát. Janu­árban kezdtem, és szépen hala­dok. Sokat olvasok, most éppen Szabó Magda Für Elise-jét feje­zem be. Elvégeztem a Pedagógiai Szolgáltató Központ szövegszer­kesztési, aztán az intemettan- folyamát is.- Két felnőtt fiúnk van, mind­ketten közgazdászok. A nagyob­bik nemsokára a közelünkbe fog költözni, a másik most New York­ban dolgozik. A férjem építész, nemrégiben ő is nyugdíjba ment, de azért továbbra is dolgozik. Ta­valy egy nagyszerűen sikerült olasz körúton voltunk, júniusban Pulára készülünk. Őszre pedig egy görögországi utazást terve­zünk. Cs. V.

Next

/
Thumbnails
Contents