XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)
2004-02-25 / 4. szám
-Hírnök 2004. FEBRUÁR 25. I 7 flz iskola volt a legfontosabb „Jó, ha a tanárnak humora is van” - vallja A Pannónia Általános Iskola nemrég kitüntetett némettanámő- jére, Merész Lászlóné Klárira várakozom az egyik tanteremben. Az Arany Katedra emlékplakett új tulajdonosáról azt hallottam, hogy néhány hónapja vonult nyugdíjba. Kicsit meglepődöm, amikor kisvártatva egy kifejezetten fiatalos, filigrán, szőke hajú asszony siet be fürge léptekkel.- Nagyon nagy súlyt fektetek az egészséges életmódra - ad rövidesen magyarázatot, majd hozzáteszi: - Kevés húst fogyasztok, viszont sok barna rizst és zöldséget. Rendszeresen tornászom, és naponta legalább egy órát sétálok. Aztán arról beszélgetünk, hogyan is alakult pedagógusi pályája. Egerben végzett 1967-ben orosz-magyar-történelem szakon. Aztán két évig Lábatlanon tanított, majd a fővárosba jött. Újpalotán lett orosztanár, négy év múlva pedig a Hártyán közi általános iskola igazgatóhelyettesévé nevezték ki. Tanári munkája mellett 1977-től tizenkét éven keresztül a Fővárosi Pedagógiai Intézet orosz nyelvi szakfelügyelője, illetve szaktanácsadója volt. Négy kendet tartozott hozzá, így a XIII. is. így ismerte meg a Pannónia iskolát, és az ott folyó pedagógiai munka meg a jó légkör úgy megragadta, hogy 1989-ben idejött tanítani. Mivel megvolt a németnyelvvizsgája, a rendszerváltozás után németet kezdett oktatni. Kis idő múlva a kerületi Pedagógiai Kabinet - ma: Szolgáltató - rábízta a kerületi német nyelvi munkaközösség vezetését, majd pályázat nyomán elláthatta a szakfelügyelői munkához hasonló kerületi német tantárgygondozói feladatokat is. Ezt egészen tavaly őszi nyugdíjba vonulásáig végezte.- Tulajdonképpen már három éve nyugdíjasként dolgoztam. Nem volt könnyű, mert tantárgygondozóként heti egyetlen nap állt rendelkezésemre az iskolalátogatásokra, a többi napon viszont pótolnom kellett a kiesett időt, így sok órám volt.- Az utóbbi tíz-egynéhány évben sok minden változott az iskolákban. Mi erről a véleménye?- Bármi is változott, egy dolog továbbra is nagyon fontos lenne: a szülő és a pedagógus együttműködése. Az otthon segítsége nélkül az iskola sem lehet igazán hatékony. Márpedig sokszor tapasztalom, hogy a szülők nem megfelelő hangnemben beszélnek a tanárral, vagy otthon nem a pedagógus tiszteletére nevelik a gyereket. Ami pedig a változásokat illeti, azok közül nem egy komoly gondokat okoz. Itt vannak például a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok. Az általánosból a szülők a negyedik, illetve a hatodik után elviszik a legjobb diákokat. Persze őket is meg lehet érteni: mielőbb biztosítva akarják látni a gyerek helyét egészen az érettségiig. Ugyanakkor a tanárképzés erre nincs felkészülve. Az a tanár, aki eddig tizennégy-tizen- öt éves diákokat kapott, most tízévesekkel kénytelen foglalkozni, ami egészen más módszereket igényel. A negyedikesek közül jó néhánynak komoly törés a váltás, amit az is bizonyít, hogy nem kevesen visszajönnek, mert nem bírják. Néhány éve a hatodik osztályomból tizenkét kitűnő tanuló ment át a Berzsenyi-gimnázium matek tagozatára. Az általánosban a közepesek meg a gyengék maradnak, ami nem tesz jót sem a fegyelemnek, sem a tanulmányi munkának. Hogy mást ne mondjak, még az is gondot okoz ilyenkor, hogy kit küldjünk el egy-egy tanulmányi versenyre.- Fegyelmezett ember hírében áll. Azt mondják, szigorúan, de szeretettel bánt a gyerekekkel. És a diákjai nagyon szerették.- Nézze, én világéletemben pedagógusnak készültem. Állandóan iskolásat játszottam, és én voltam a tanár - sőt a tanulók is. Való igaz: nagyon szerettem a munkámat, és mindig szívvel-lélekkel dolgoztam. Számomra semmi nem volt fontosabb, mint az iskola. A szigorra a gyerekek érdekében van szükség. De szerintem az is nagyon fontos, hogy a tanárnak legyen humora. Mi sokat viccelődtünk az órákon. Viszont ennek is határt kell szabni, nehogy a jóízű nevetés felesleges rendetlenségbe csapjon át.-Most, amikor bejöttem az iskolába, a nyolcadikos német nemzetiségi osztály tanulói szabályosan a nyakamba ugrottak, és egymást túlharsogva érdeklődtek, hogy ugye nem feledkezem meg az ígéretemről, hogy májusban elmegyek velük az erdei iskolába. Biztosítottam őket, hogy ott leszek. Különben is mindig szívesen jártam oda, mert teljesen új oldalukról ismerhettem meg a gyerekeket. Nem szabad őket beskatulyázni, mert lehet, hogy valaki a tanulásban lustácska, de a táborban kiderül, hogy csu- paszív, segítőkész ember.- Összetett dolog a pedagógiai munka: a konkrét tárgyi tudásnál olykor fontosabb a nevelés. És éppen ez az, amire manapság kevésbé figyelnek az iskolák és a családok. Osztályfőnökként mindig jó kapcsolatban voltam a szülőkkel. Meggyőződésem, hogy rajtuk rengeteg múlik.- Nemrég harminchét esztendős pedagógiai munkája elismeréseképp átvette az oktatási miniszter által adományozott Arany Katedra emlékplakettet.-Az iskola igazgatója felhívott, hogy egy bizonyos időben menjek be a polgármesteri hivatalba. Többet nem mondott. Azt tudtam, hogy nálunk az oktatási osztály nagyon pedagógusbarát, és arra gondoltam, hogy meg akarják köszönni a munkámat. De önmagában az a tény, hogy még kell valahová mennem, ami összefügg a hivatásommal, nagy boldogsággal töltött el. Régebben már kaptam egy Kiváló Pedagógus kitüntetést, de úgy érzem, a mostani elismerés a tanári pályám megkoszorúzása volt. Az is csodálatos, hogy hányán örültek velem. A férjem talán még nálam is boldogabb volt. Mindjárt a főhelyre, a nappaliba tette a kitüntetést. Sok tanítványom is gratulált. A TV 13- ban sugározott interjú után rögtön kaptam egy sms-t egy volt tanítványomtól, aki most harmadik gimnazista.- Már a beszélgetésünk elején kiderült, hogy bár nem tanít, azért aktív életet él. Azt gondolom, ebben isr sokaknak példát adhat.- Évtizedekig a Belvárosban laktunk, mígnem két évvel ezelőtt Merész Lászlóné A Herman Ottó-iskolák Országos Találkozója Március 24-25-26-ára kerületünk Herman Ottó Általános Iskolája találkozóra hívta az országból a nagy magyar természettudósról elnevezett többi iskolát. A várható jelentős eseményről Bencze Erzsébet, a meghívó iskola igazgatója a következő tájékoztatást adta a Hírnöknek.-A Herman Ottó Általános Iskolák Országos Találkozójára 16 iskola képviselői jönnek el az ország különböző vidékeiről, köztük Tatabányáról, Miskolcról, Nyírtelekről, Paksról, Répáshutáról, Kazincbarcikáról. Iskolánként három gyerek és egy-két tanár érkezik. Elsősorban szakmai programok lesznek, előadások a gyerekeknek és a felnőtteknek, külsős programok, Gördülő tanösvény, látogatás a Természettudományi Múzeumban, Herman Ottó-vetélkedő, faültetés. De lesz más egyéb is, a József Attila Színház segítségével színházba megyünk egyik este, de lesz ügyességi vetélkedő, sőt diszkó is. A vendégek elszállásolásában segít a kerületi Bolyai János Híradástechnikai Szakközépiskola Kollégiuma. Az alkalmat természetesen arra használjuk fel, hogy az ökoiskolák a környezeti nevelésről cseréljék ki tapasztalataikat. A civil szervezetekkel is felvettük a kapcsolatot, és sokan jelezték segítségüket. Minden érdeklődőt várunk, különösen a 25-i programjainkra, ami olvasható a honlapunkon (www.hermansuli.webvilag.hu). Délutáni műszak a Szabó Ervin-iskolában iskolapadban a Szabó E-w az utolsó percben döntik el, hogy tanulni szeretnének, így szeptember első hetében még rugalmasan kezeljük a későn jövőket.- Az új oktatási rendszerben már a szakmunkás-képesítők is érettségihez kötöttek, ez mennyire befolyásolja az önök felnőttképzését?- Már most észrevehető a létszámcsökkenés, a fenntartásunkkal nincs kétségem, át fog alakulni a tanítási rendszer, de érettségire mindig lesz igény. Nem véletlenül nevezik ezt az iskolát második esély iskolának, hiszen mindig lesznek későn érő emberek.- Itt vagyunk az EU-csat- lakozás küszöbén, milyen változásokra számít az iskolán belül?- Pedagógiailag és képzési szinten folyamatosan zárkózunk fel az európai mércéhez. Az érettségi alapkövetelmény lesz, és nekünk itt kell helytállnunk, továbbtanulásra ösztönözni azokat, akik igénylik és rászorulnak. A felnőttképzésen már most egyre többen tanulnak tovább főiskolán vagy egyetemen, ez mindenféleképp szép eredménye az iskolának. Czeglédi Ildikó Szentendrére költöztünk. A Du- na-korzón lakunk egy csodálatos helyen, ahol csend van és szép kilátás. Huszonöt percnyi gyalogúira van egy stúdió, amelynek egy tanítónőből lett kozmetikus a tulajdonosa. Rendszeresen oda járok tornázni, és nemrégiben megkértek, hogy hetente háromszor fél napot dolgozzam a recepción, illetve a stúdióhoz tartozó bioboltban. Ez mozgalmas munka, sok emberrel találkozom, és hirdetem az egészséges életmódot.- A férjemmel sokat utazgatunk, és azt tapasztalom, hogy a némettel sok helyen már nem lehet boldogulni. Szentendrén is gyakran szólítanak meg turisták angolul. A stúdióban megismertem egy angoltanámőt, most tőle veszek heti kétszer két órát. Januárban kezdtem, és szépen haladok. Sokat olvasok, most éppen Szabó Magda Für Elise-jét fejezem be. Elvégeztem a Pedagógiai Szolgáltató Központ szövegszerkesztési, aztán az intemettan- folyamát is.- Két felnőtt fiúnk van, mindketten közgazdászok. A nagyobbik nemsokára a közelünkbe fog költözni, a másik most New Yorkban dolgozik. A férjem építész, nemrégiben ő is nyugdíjba ment, de azért továbbra is dolgozik. Tavaly egy nagyszerűen sikerült olasz körúton voltunk, júniusban Pulára készülünk. Őszre pedig egy görögországi utazást tervezünk. Cs. V.
