XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)

2004-02-11 / 3. szám

4 2004. FEBRUÁR 11. Hírnök­„fl mi kerületünkben mindig fontos volt qz oktatás" Dr. Dombrády Lorándné pályájáról, elveiről Ismerősen cseng a név: pedagógiai szolgálat. Is­merős, mégsem igazán ismert. Pedig minden kerü­letben működik, segítve a pedagógusok, az iskolák munkáját, ezáltal a szülők, a diákok életét is. Fel­adtuk azonban nem mindig hálás, hiszen tevékeny­ségük nem feltétlenül látványos, s az eredményeik nem mindig kézzel foghatóak, s rövid távon ritkán bizonyíthatóak. Ez az örök ellentét feszül a pedagógiai munka gyakran láthatatlan ereje és az eredményhajhász vi­lág között. Ebben az évben azonban a XIII. kerületi Pedagógiai Szolgáltató Központ igazgatója és peda­gógiai szakértője, dr. Dombrády Lorándné Éva ma­gas rangú elismeréssel: Németh László-díjjal térhe­tett haza a Magyar Kultúra Napján. Ezzel jutalmaz­ták több évtizedes kitartó és kreatív munkáját, ame­lyet negyven évvel ezelőtt tanítóként kezdett. Ké­sőbb igazgatóhelyettesként, majd igazgatóként dol­gozott, azután a Budapest Fővárosi Tanács Művelő­dési Bizottságának alelnöke, majd elnöke lett. Emel­lett a kerületi Művelődési, Ifjúsági és Sport Bizott­ság vezetőjeként is tevékenykedett. Most kissé mégis izgul, tud-e az olvasók számára érdekeset mesélni munkájáról. Közben ragyog a sze­me, és minden apró mozdulatából fiatalos lendület árad. Tartás, jóindulat és nyi­tottság sugárzik egész lényé­ből.-^Meglepte akitüntetés? M ips érzés volt. Egy- evél érkezett a mi­nisztériumból, hogy megkap­tam a Németh László-díjat. Ed­dig én terjesztettem fel vagy ajánlottam kollégáimat, beosz- tottaimat különböző jutalmak­ra, díjakra, sokszor sikertele­nül, s most engem leptek meg a Magyarországi Pedagógus Szaktanácsadók Egyesülete és a kerületi önkormányzat egyet­értésével. Nagyon meghatód­tam, és jólesett, hogy sokan gratuláltak. Volt, aki csak any- nyit mondott: „Jó helyre ke­rült”.- Egész életpályáját az oktatás, a nevelés töltötte be. Mi szerzi a legnagyobb örömet a mindennapi munkában?- Életem egyik legszebb pillanata az volt, amikor az utcán összefutottam egyik volt tanítványommal, akinek korábban nevelési alapismeretek tárgyat taní­tottam a gimnáziumban. B abakocsit tolt és azt mond­ta, gyakran eszébe jutnak az együtt töltött órák, és sokat gondolkozott azokon az értékeken, amelyekről régebben beszélgettünk, például az anya-gyerek kapcsolat jelentőségéről. Azt hiszem, az ilyen per­cek jelentik a legnagyobb elismerést egy pedagógus­nak.-A magyar oktatás egyik fő hiányossága, hogy ke­vés olyan tantárgyat tanulnak a gyerekek és a fiata­lok az iskolában, amely abban segítene, hogy az élet­ben eligazodjanak.- Igen, pedig hiszem, hogy ennek sokkal nagyobb jelentősége van, illetve lenne, mint sok más kötelező tárgynak. Nem is sejtjük, milyen sok nehéz sorsú gyerek jár az iskolákba, és mekkora szükségük lenne arra, hogy példát, útmutatást és figyelmet kapjanak a mindennapokban. Manapság még mindig a tananyag embertelen hajszolása az első Magyarországon. Hi­ába mondjuk, hogy rövidíteni kellene a tananyagon, ezt még mindig nem meijük eléggé felvállalni. Pedig például a szomszéd fővárosban, Bécsben is harmad­annyi tankönyve van egy tízéves gyereknek, mint ná­lunk.- Talán az egyik probléma az, hogy a tanárok is versenyhelyzetben vannak. Ameddig a felvételi szint magas, és elsősorban a tényanyagot kérik számon, a tanárnak is az az egyetlen útja, hogy erre készítse fel tanítványait.- így viszont sok más fontos, ha nem a legfonto­sabb képességeket veszítik el a gyerekek: a tanulás szeretetét, a kíváncsiságot, az önálló gondolkodást.-Hogyan lehetne ezen változtatni?- Számos kiváló és kipróbált módszer létezik, amelyről nem tudnak a pedagógusok. Ezeket kellene jobban megismerni. Sok ilyen tanfolyamot is szerve­zünk, mint például a Gordon tréning, de az a tapasz­talatom, hogy a tanárok, sajnos, ragaszkodnak az ál­taluk ismert és használt módszereikhez, és nehezen változtatnak.-Az Európai Unióhoz való csatlakozás hogyan befolyásolhatja az oktatást?- Mindig az időszerű igények és lehetőségek mu­tatják az utat a változáshoz, a változtatáshoz. Ha pél­dául több lehetőségük lesz a tanároknak és a diákok­nak külföldre utazni, a tapasztalataik új kapukat nyit­nak majd meg. Másrészt pedig hamarosan hálóval kell majd gyerekeket fogni az iskolákba, hiszen egyre keve­sebb csecsemő születik. Ez be­folyásolni fogja az iskolák helyzetét és a felvételi rend­szert.- Miben tud támogatást nyújtani a pedagógiai szolgá­lat?- A tanfolyamok szervezé­sén, versenylebonyolításokon, tanárok szakmai tanácsadásán kívül például a mi központunk­ban pszichológuscsoport is működik, amely a fővárosban elsőként jött létre. A kerület minden iskolájában és óvodá­jában dolgozik iskolapszicho­lógus, s ez nagyon sokat jelent a diákoknak és a tanároknak is. A csoport működése egyébként nekünk is segített abban, hogy új szempontok alap­ján vizsgáljuk meg a pedagógiai munkát. Ez a lehe­tőség nagyrészt az önkormányzatnak köszönhető, hiszen ezt a mai napig támogatja. A kerületben min­dig nagy figyelmet fordítottak az oktatásra, ezért sok újítás, innovációs kísérlet és ellenőrzés is folyt a ke­rületi iskolákban.- Mit tart a legsúlyosabb problémának, megol­dandófeladatnak ma a magyar oktatásban?- Segíteni kellene a diákoknak tanulni és kreatí­van gondolkodni. Fokozott törődést kívánnak a hát­rányos helyzetű gyerekek, akiknek a segítésére már eddig is sokféle megoldást javasoltak és akciót kez­deményeztek, ezek azonban mégsem bizonyultak elég hatékonynak. Persze vannak sikeres esetek is. Itt, a kerületben például sok szegény gyerek jár az egyik óvodába. Szüleik szombatonként a piacon dol­goznak, ezért az óvónők megszervezték a gyerekek számára a hétvégi ügyeletet, s ilyenkor néhány szü­lővel együtt ebédet is főznek.- Ez megható, kár, hogy nem sok ilyen történetet hallani. Talán azért, mert ma divatosabb megszerez­ni, kapni, mint adni - csak úgy. Emberségből. Am azt hiszem, hosszú távon minden szívből jövő percet, órát valahol, egy váratlan helyzetben visszakap az ember. Vincze Ágnes A kutya oltásra vár. Jobboldalt dr. Horváth László fl mérges kígyók elkobzása Hatósági állatorvosunk: Idestova negyedszázada dolgo­zik kerületünk, valamint Újpest hatósági állatorvosaként dr. Hor­váth László. Ráadásul azoknak az utolsó mohikánoknak egyike ő, akik a felelősségteljes köztisztvi­selői munka mellett gyakorlati ál­latorvosi teendőket is ellátnak. Mi is a rendelőjében beszélgettünk vele. Elsőként arról kérdeztük, miért tartja fontosnak, hogy az idejét megossza a két, egyenként sem könnyű feladat között.- Meggyőződéssel vallom, hogy nem lehet egy irodában dol­gozni anélkül, hogy előzőleg vagy akár egyidejűleg az életet ne is­merné az ember. Nekem - és ezt nagy szerencsémnek tartom - elő­zetes tapasztalatokban is bőven volt részem. Bár tősgyökeres új­pesti vagyok, miután 1970-ben végeztem az Állatorvostu­dományi Egyetemen, vidékre mentem gyakornoknak. Két évig a tiszavárkonyi termelőszövetke­zetnél dolgoztam mint üzemi ál­latorvos és főállattenyésztő, majd Besenyszögre kerültem, végül pe­dig a Nagytétényi Sertéshizlalda állatorvosa lettem. Itt igazán nem volt könnyű dol­gom, hiszen volt olyan időszak, mikor három társammal együtt nem kevesebb, mint 90 ezer sertés egészségéről kellett gondoskod­nunk. Ennek ellenére szerettem azt a munkát. Aztán két csodála­tos év következett az Állatkert­ben. Ott tényleg gyönyörködtetett a sokszínűség, és sokat tanultam. Mindig nyitott szemmel kellett járnom, hiszen vannak olyan álla­tok - mint például a gazella vagy a szarvas -, amelyek nem mutat­ják a betegség tüneteit.- Mégis otthagyta az Állatker­tet, amikor 1980-ban hatósági ál­latorvosnak hívták a IV, illetve a XIII. kerületbe.- Ebben főleg anyagi okok ját­szottak közre. Hiszen akkor már háromgyerekes családapa vol­tam. Nem bánom, hogy így ala­kult, mert manapság a nagy költ­ségek miatt majdnem lehetetlen egy ilyen rendelőt kialakítani. Jó, hogy én akkor rászántam magam, annál is inkább, mert a két fiam is ezt a hivatást választotta. Egyéb­ként a lányom is gyógyító munkát végez: ő fogorvos lett.- Hatósági állatorvosként mi­lyen teendői vannak?- Ezeket két nagy csoportra le­het osztani: állami, valamint ön- kormányzati feladatokra. Az előbbiek közé tartozik az állatele- delboltok és a kutyaiskolák fel- ügyelése csakúgy, mint az állati termékek szállításának ellenőrzé­se. A két kerületben élő állatok külföldre vitelének engedélyezé­se is az én dolgom. Ez természete­sen nemcsak adminisztratív mun­ka, hiszen meg kell vizsgálnom, hogy az állat egészséges-e. Per­sze elfogadom állatorvos kollégá­im diagnózisát is, ha erről igazo­lás van. Az embert mart állatot is a ható­sági állatorvosnak kell megvizs­gálnia. Ami pedig az önkormány­zati - vagyis a jegyzői - feladato­kat illeti, a többi között az ebnyil­vántartás, illetve az állattartás el­lenőrzése és szakvélemény készí­tése tartozik ebbe a csoportba. A hatósági munkát előnyben részesí­tem a gyakorló állatorvosi teen­dőkkel szemben. Az utóbbiak nagy részét ma már a fiaim vállalják.- Hány állatot tartanak nyilván jelenleg a XIII. kerületben ?-Csak a kutyákról van nyilván­tartás, mégpedig igen precíz. Ha mond egy utcanevet, egy pillanat alatt meg tudom mondani a szá­mítógépből, hány eb „lakik” ott. Sokszor arra gondolok, milyen jó lenne, ha ilyen pontos adataink volnának mondjuk a zsebtol­vajokról. Most a kerületben átla­gosan hat-hétezer az ebek száma. Mindannyiuknak meg kell kapni a szükséges oltásokat. A két kerü­letben jelenleg összesen negyven­két magánállatorvos dolgozik. De természetesen bármelyik állatorvos olthat és nem csupán kerületiek. Ők az oltás tényét be kell hogy jelentsék nekem mint hatósági állatorvosnak. Körülbelül száz kollé-

Next

/
Thumbnails
Contents