XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)

2004-12-01 / 23. szám

6 2004. DECEMBER 1. Nyglvgyqkorlqs angol családoknál Gárdonyisok a Temze partján Hírnök­Angyalföldi Orosz hercegek (Első A Gárdonyi Géza Általános Isko­la ebben a tanévben fennállásának 110. évfordulóját ünnepli. A fővárosban csak néhány álta­lános iskolában folyik francia ta­gozatos oktatás, ezek egyike a Gárdonyi. Kiterjedt francia csere- kapcsolatokkal rendelkeznek, és nem múlik el úgy tanév, hogy di­ákjaik ne utaznának francia nyelvterületre. A tanulók egy része angol nyel­vet tanul. Régi igénye a szülői és diákközösségnek, hogy a gyere­kek iskolai szervezésben London­ba látogassanak. Ez valósággá vált az őszi szünetben. A hatodik, hetedik és nyolca­dik osztályos tanulók harmincfős csapata a Csalagúton át ellátoga­tott Londonba. A város a legszebb arcát mutatta a gárdonyisoknak. Ragyogóan sütött a nap, a Hyde park fái bordó-aranyba öltöztek, a Temze partján simogatóan fújt a szél. Vendégszerető angol családok fogadták a gyerekeket, megismer­tették velük a hagyományos an­gol konyhát, a tejes teát, a Guy Fawkes-napi tűzijátékos, csillag­szórós ünneplést és az angol csa­ládi szokásokat. A gazdag városnéző programot László Anita, az iskola angolta­námője állította össze. A gyerek- csapat estig lelkesen járta a várost. Megnézték az ébredező várost a London Eye óriáskerekéről és a Szent Pál-katedrális kőgalériájá­ról. Leereszkedtek a zsúfolt lon­doni metró labirintusába, majd es­te megcsodálták a Parlament aranylóan világító épületét a Big Ben óratornyával. Látták a Tower komor tornyait és ragyogó kincseit, a múzeumok felbecsülhetetlen értékeit, a kép­tár eddig csak könyvekből megis­mert, féltve őrzött alkotásait, s megtapasztalhattak egy majdnem igazi földrengést a Természettu­dományi Múzeumban. Fényképeket készítettek a pa­noptikumban ismert emberek vi­aszfiguráival, s átlépték Green- wichben a Keletet Nyugattól el­választó hosszúsági kört. Útközben megcsodálták Dover hófehér szikláit és az esti fényben fürdő Brüsszelt. A gárdonyisok előtt még széle­sebbre tárult Európa kapuja azzal, hogy angoltanáraik megfogadták: hagyománnyá teszik az angliai utazásokat is. Szép ajándék ez a 110. szüle­tésnapon! Már 40 éve Angyalföldi Vladimír, de születésekor, 1944. április 2- án Vladimír Andronikov néven anyakönyvezték. A beavatatlanok nem tudják, hogy Angyalföldi Vladimír való­di orosz hercegek egyenes ági le­származottja, az Andronikovok férfi ágának legifjabb és egyben utolsó tagja. Három lánya van, így nincs, aki tovább örökítené az Andronikov nevet. Budapesten él Vladimír testvére, Andronikov György is, aki megtartotta ősei ne­vét, de nincsenek gyermekei. A legidősebb testvér, Jenő már el­hunyt, de neki sem voltak gyer­mekei. Az Andronikov hercegi család egykor igen híres (ismert) volt. Grúziában úgy tartják, hogy a her­cegi család az 1183-tól 1185-ig Konstantinápolyban uralkodott bizánci Komnen Andronik csá­szár leszármazottja. Andronik császár halálát követően, fia - Alekszej - kénytelen volt elhagy­ni Konstantinápolyi, és Grúzia te­rületén nyert menedéket. Alekszej fia, szintén Andronik, akit minden valószínűség szerint az uralkodói nagyapja tiszteletére kereszteltek el, lett az Andronikov hercegi csa­lád alapítója. Grúz levéltári anya­gokban ez a név először 1558-ban fordul elő. Az 1898-ban Magyarországon kiadott Pallas lexikonban az Andronikov címszó alatt többek között a következőket olvas­hatjuk: az 1853-1856. évi krími (keleti) háború idején Iván Andronikov herceg, hadtestpa­rancsnok által vezetett hadtest szorította ki a törököket Ahalcihe területéről, és az Oszmán Biroda­lom területére lépett. 1855-ben a tábornokot a Grúziában állomá­sozó valamennyi orosz katonai alakulat főparancsnokává nevez­ték ki. Ugyanebben az évben csa­pataival szétverte Szelim pasa 30 ezer fős seregét, és ezzel véglege­sen biztosította Megrélia és Gúria feletti orosz fennhatóságot. Andronikov herceg katonai téren elért sikereinek leírása megtalálha­tó Kersznovszkij Az Orosz hadsereg története című művében is. Iván Andronikov herceg a Budapesten élő Andronikov György és Angyalföldi Vladimír vér szerinti dédnagyapja. Apai nagyapjukról, Jevgenyij Iváno- vicsról kevesebb adat áll rendel­kezésre. Azt lehet tudni, hogy ő volt a pétervári körzet, Tyihvin városának katonai parancsnoka, aki 1900-ban, legkisebb gyerme­ke, Gennagyij születésének évé­ben halt meg. Gennagyij gyerme­kei: Vladimír, György és a már el­hunyt Jenő. Gennagyij Jevgenyevics Andronikov, a katonai pályához kötődő családi hagyományokat követve, Szentpétervár egyik ka­détiskolájának lett a hallgatója. 1918-ban az ifjú Gennagyij Andronikov herceg a Kornyilov, Alekszejev és Gyenyikin tábor­nokok által megalakított önkéntes hadseregbe került. A herceg a ka­tonai alakulat 1920 novemberé­ben bekövetkezett végleges vere­ségéig a fehérek oldalán vett részt a polgárháborúban, majd a Krím­ből történt kivonulást követően emigrált. Sok ezer orosz katona és polgári menekülttel együtt elő­ször ő is Lemnosz szigetére ke­rült, majd onnan Szerbiába ment, amely addigra Szerb-Horvát- Szlovén Királysággá lett, 1929- től pedig Jugoszlávia. Andronikov herceg két évig egy szerbiai kőbányában bánya­munkásként dolgozott. Ezt köve­tően sikerült egy belgrádi intéz­ményben írnoki álláshoz jutnia. Egyidejűleg megkezdte tanulmá­nyait a Közgazdasági Egyetemen. Felsőfokú végzettséget szerezve, közgazdászként helyezkedett el a Jugoszláv Vasutak Igazgatósá­gán. A három, később Magyaror­szágon felnövő testvér anyai nagyapja, Jurij Petrovics Roza- lion-Szosalyszkij az Ulánus Gár­daezred parancsnoka volt, aki az I. világháború hadműveletei során bátorságával és a rábízott hadtest szakszerű irányításával tűnt ki. 1917 áprilisában, amikor a cári önkényuralmi rendszer megbu­kott és megkezdődött az orosz hadsereg felbomlása, Rozalion- Szosalyszkij tábornok a követke­ző bejegyzést tette hadi naplójá­ban: „Szegény Hazám, szegény vak orosz nép, szerencsétlen Oroszország”. A polgárháborúban Rozalion- Szosalyszkij tábornok sem egyik, sem másik oldalon gyakorlatilag nem vett részt. Azonban 1920 őszén a fehérekkel együtt ő is el­hagyta az országot, Belgrádba ke­rült. Lánya, Jelena 1923-ban ér­kezett Belgrádba. Még ugyaneb­ben az évben felsőfokú tanulmá­nyok folytatására Párizsba uta­zott, a híres Sorbonne Egyetemre. Azonban Párizsban élni és a Sor- bonne-on tanulni meglehetősen költséges volt, és ezért Jelena Georgijevna átiratkozott a Greno- ble-i Egyetemre. 1926-ban fran­cia nyelv szakos diplomát szerzett és visszatért apjához Belgrádba. Itt ismerkedett meg és ment férj­hez a Jugoszláv Vasutak alkalma­zottjához, Andronikov herceghez, felvéve annak nevét és - értelem­szerűen - hercegi rangját. A zimonyi Szent Arkangyalok orosz templomának 1930. évi anyakönyvében, a Jelena Georgi- jeva Rozalion-Szosalyszkaja és Gennagyij Andronikov herceg házasságkötésre vonatkozó be­jegyzésben mindketten orosz ál­lampolgárként szerepelnek. 1938-ban Gennagyij Androni- kovot a Belgrádi Vasút Igazgató­ságról Szabadkára helyezték át. A város - amely a szerbiai Vajdaság része - a területen élő orosz emig­ránsok egyik központja volt. Mint ahogy a térségben lévő Növi Sadon (Újvidéken), úgy Szabad­kán is létezett orosz iskola, orosz klub, orosz könyvtár és természe­tesen (orosz) pravoszláv temp­lom. Az orosz egyházközség sza­badkai Szent Miklós pravoszláv templomban anyakönyvezték Andronikov herceg legkisebb fiát, Vladimírt, aki 1944. április 2-án született. A két idősebbik testvér - Jevgenyij/Jenő és Jurij/György - 1931- ^ ___ b en és 1933-ban Béig­Vladimír Andrikov, a legifjabb herceg 1947-ben Berkes Klára Optika INGYENES SZEMVIZSGÁIAT Vegye kézbe engedményét! O/ —/o \ Kedvezmény a kockákkal dobott értéknek megfeleld százalék! LEHEL Piac, Emelet (a mozgólépcsőnél) Hétfó-péntek 9.00-18.00 ■ szombat 9.00-13.00 Telefon: 288-6960 A szülők - Gennagyij Jevgenyevics Andronikov herceg és Jelena Georgijeva Rozalion-Szosalyszkaja hercegnő 1933-ban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents