XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)

2004-11-03 / 21. szám

Hírnök 2004. NOVEMBER 3. u Amikor huszonkét esztendővel ezelőtt Novotny György megnyi­totta antikváriumát a Balzac utcá­ban, az országban összesen öt ilyen jellegű magáncég műkö­dött, mindegyik a fővárosban. Mára megtízszereződött ez a szám. A Novotny Antikvárium et­től függetlenül kuriózum, hiszen aki ide belép, kivétel nélkül 1945 előtt megjelent kultúr- és művelő­déstörténeti munkákkal találko­zik. Az antikvárius íróasztalát pedig Ábrányi Emil (1851-1920) költő mellszobra díszíti. A tulajdonos mesélni kezd. Ha­marosan kiderül, ki mindenki ült már itt előtte: hercegek, grófok, híres írók és színészek. Abody Bé­la, aki élete vége felé már teljesen vak volt, de még mindig imádta a könyveket. Rátonyi Róbert, a hal­latlanul művelt színész-író­komikus. Néhány napja pedig nem más, mint Bródy Sándor uno­kája, Alexander Brody, aki rend­szeres vendég errefelé.- Miért lesz valakiből antikvá­rius? Persze hogy azért, mert sze­reti a könyveket. Igaz ez Novotny Györgyre is, noha őelőtte több mindent kipróbált. És miért éppen itt, a XIII. kerületben?- Itt születem, itt nőttem fel, bár jó néhány éve Óbudán élek, ez az egyetlen hely, ahol igazán otthon érzem magam. A szüleim a Gyön­gyösi utcai lómészárszék közelé­ben laktak. Édesapám, Novotny Gusztáv is innen indult, hogy az­tán hírneves harmonikaművész­ként bejárja a világot. Az egyik polcon ott az 1936- ban kiadott A magyar muzsika könyve. Novotny György büszkén mutatja benne apja fényképét, meg a róla szóló sorokat. A papa zenész volta miatt neki az 1950-es években még a gimnáziumba is nehéz volt bejutnia. Amikor a Könyves Kálmánban leérettségi­zett, egyik nagybátyja éppen a Da­rugyár munkaügyi osztályvezető­je volt. Elment hát ő is a gyárba Novotny Antikvárium Könyvek társaságában raktárkiadónak. A katonaság után kitanulta a pincérszakmát. Estén­ként a Mátyás Pincében dolgozott, nappal pedig tanult. A Pázmány Péter Hittudományi Akadémia Fi­lozófia Szakán szerzett diplomát, ahol tanszékvezetője Paskai Lász­ló, a későbbi bíboros volt. A könyveket húszéves korá­ban kezdte gyűjteni. Na­pokat töltött el kedvenc he­lyén, a Múze­um körúti Köz­ponti Antikvá­riumban. Azt hinné az em­ber, hogy az egyetem után már egyenes út vezetett a könyvszakma hivatásszerű műveléséhez. De az ő mun­kája akkor még a vendéglátás­hoz kapcsoló­dott. Szaktaná­ri másoddiplo­mát szerzett a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán. Az­tán közgazdasági etikát tanított a Huba utcai szakközépiskolában. Volt a vendéglátó-ipari oktatóka­binet igazgatója Óbudán, majd or­szágos szakfelügyelő a Belkeres­kedelmi Minisztériumban. Négy esztendeig vezette a híres Old Fi­renzét a Várban. De - ahogy mondja - kis híján csődbe vitte a boltot, mert fontosabb volt számá­ra a tisztesség és a vendégek jól tartása, mint a nyereség. Új hivatását félig-meddig a vé­letlennek köszönheti. Egy antik­várius barátja ültette el benne a gondolatot. Már megvolt minden engedély, amikor leendő üzlettár­sa disszidált. De ő már nem lépett vissza. Végül a Közgazdasági és Novotny György - Az antikvárium egyfajta szellemi műhely Jogi Könyvkiadónál könyvszer­kesztőként dolgozó feleségével nyitotta meg az üzletet. Az akkor még tanácsi helyiség ma már a sa­ját tulajdona. Azt mondja, ez nem az a szakma, amin meg lehet gaz­dagodni, de ezt csöppet sem bán­ja, mert a könyveknél jobb társa­ságot nem ismer.-A könyvekkel való kapcsola­tom egész életre szóló szerelem, ami valahol összekapcsolódik a tudásvággyal. Fiatalon azt várja az ember, hogy majd a könyvek­ből megtudja, mi az élet titka. A titok pedig nem más, mint a szere­tet. Egy üzletet is csak szeretettel lehet csinálni. Az antikvárium egyfajta szellemi műhely. A könyv összehozza az értelmes embereket. Itt leülnek, beszél­getnek, olykor komoly vitákat folytatnak.- Igaz, hogy mostanában rossz idők jár­nak az antikvá­riumokra?- Komoly gond a beszer­zés. Ha egy ru­házati boltban elfogy a puló­ver, csak telefo­nálni kell a ke­reskedőnek. Nálunk ez nem így megy. Egyébként a legtöbb antik­várium - nevé­vel ellentétben - nem régi ki­adványokat, hanem használt könyveket árul. Soka reprint (hasonmás) kiadás, ezeket azonban nem fűzik, ha­nem ragasztják, a lapjaik szétes­nek. Az időm egy részét vásárlással töltöm, de nagyon utálom. Ami­kor egy idős asszony, aki negyven évet ledolgozott, azért kénytelen eladni kedves könyveit, hogy meg tudjon élni, majd megszakad a szívem. Szívesen jótékonykod­nék, és fizetnék többet, de hát ez kereskedelem. Az is igaz, hogy csökkent az ol­vasási kedv. A fiatalokat leköti a televízió, az internet. Valahogy nem vagyunk urai az időnek. De sok múlik a nevelésen is. Cicero azt mondta: a lakás könyv nélkül olyan, mint a test lélek nélkül. A mai lakásokban azonban nem mindig jut hely a könyveknek. A könyv díszíti az otthonunkat. Mi­csoda öröm ránézni mondjuk egy ilyen bordázott gerincű félbőrre!- mondja Novotny György, és hogy nyomatékot adjon szavai­nak, leemel a polcról egy szemre is szép kötetet. Aztán gyorsan hozzáteszi:- Könyvet azért veszünk, hogy el­olvassuk. Sokszor az ember gyor­sabban gyűjti, mint olvassa. Ak­kor ott díszeleg a sok könyv, de miért? Ezzel az erővel mondjuk lepkéket is gyűjthetnénk!- Ezek szerint ön minden köny­vét elolvassa?- Jó is lenne! Hatvanöt éves va­gyok, és ha valami zavar, az az, hogy úgy kell meghalnom, hogy a könyveimnek csak egy töredékét olvastam. Olvasmányaim is főleg azok a könyvek, amelyek itt kö­rülvesznek, bár otthon is nagy könyvtáram van. A szépirodalom­ból csak verseket olvasok.- Úgy tudom, nem csak olvas, hanem ír is, sőt könyvkiadással is foglalkozik.- Novellákat, esszéket és ver­seket írok. Büszke vagyok az - egyébként XIII. kerületi székhe­lyű — Accordia Könyvkiadó ní­vódíjára. Kiadtam Mindszenty Az Édesanya című művét, amit annak idején elküldtem Antall József miniszterelnöknek és Habsburg Ottónak. Mindkettő­jük köszönőlevelét őrzöm. A könyv második részét májusban szeretném megjelentetni. A Kairos Kiadónál pedig egy ver­seskötetem jelenik meg majd a könyvhétre. Csop Veronika Misi bácsi, a tiszteletbeli polgári védelmis Az 1956-os forradalom és a Ma­gyar Köztársaság 1989. évi kiki­áltása alkalmából a Fővárosi Pol­gári Védelmi Igazgatóság ünne­pelni hívta munkatársait és azokat a segítőket, barátokat, akik évek óta szívvel-lélekkel velünk van­nak, úgymond tiszteletbeli polgá­ri védelmisek. A tanulóif­júság felkészí­tésében nyúj­tott segítségé­ért Bodor Mi­hály nyugállo­mányú határőr alezredesnek, az utóbbi években a XIII. kerületi Számítástech­nikai Általá­nos Iskola ta­nárának emlékplakettet adomá­nyozott a Fővárosi Polgári Védel­mi Igazgatóság igazgatója a XIII. Kerületi Polgári Védelmi Kiren­deltség vezetőjének javaslatára. A polgári védelmi kirendeltség az ifjúság felkészítését kiemelt feladatának tartja. A XIII. kerület­ben a Számítástechnikai Általá­nos Iskola egyik osztályában kí­sérletbe kezdett a kirendeltség az­zal a céllal, hogy a gyerekek játé­kosan tanulva sajátítsák el példá­ul a veszélyhelyzetek felismeré­sét, vagy azt, hogy mi a teendőjük a megelőzés érdekében. Misi bácsi - merthogy Bodor tanár urat mindenki így szólítja - ezt a fel­adatot is pont olyan preci­zitással és alapossággal végezte, mint amikor a Kossuth Lajos Ka­tonai Főisko­lán tanított közel 30 éven ke­resztül. Szívből gratulálva kitüntetésé­hez, további jó egészséget kívá­nunk, és önző módon azt, legyen még sokáig segítségére a XIII. Kerületi Polgári Védelmi Kiren­deltségnek. Nyisson együtt az Erste Bank Árpád-házi fiókjával! Örömmel adjuk hírül, hogy 2004. október 11-től az Erste Bank Budapest XIII. kerületében új helyszínen és ennek alkalmából vonzó nyitási feltételekké] várja ügyfeleit. Címünk: XIII. kerület, Csongor utca 5-7. (Bejárat a Teve utca 1/D alatt) ERSTE Érdjük egymást. BANK

Next

/
Thumbnails
Contents