XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)
2004-01-28 / 2. szám
10| 2004. JANUÁR 28. Hírnök Sík Olgi nénihez jöttünk mgghqllgqtósrq édgsanyqmmql Zséda körül izzik a levegő ZsédenyiAdrienn neve nem ismeretlen az igényes zenét kedvelők körében. A Cotton Club Singersnek búcsút mondva vált igazán népszerűvé, és tavaly októberben Zséda címmel kiadott lemeze a vártnál is nagyobb sikert hozott a barna szemű, törékeny, ugyanakkor céltudatos művésznő életébe. Boldog és kiegyensúlyozott, mert a közönség szerete- te bebizonyította, hogy érdemes volt szólóénekesként szerencsét próbálnia. A közelmúltban a XIII. kerületben is színpadra lépett egy Vidám udvari előadáson, és a siker itt sem maradt el. Ez az indoka első kérdésemnek hozzá.-Mélyebb kötődéseid is vannak a kerülethez, vagy egyszerűen csak szívesen mész bárhová, ahová hívnak?- A XIII. kerület nevét hallva ráébredek, hogy igen sok kellemes emlék fűz ide. A legmaradandóbb a legelső utam volt, amikor tizennégy évesen egy énekesnő tanácsára Sík Olgi nénihez, a kerületben élő nagyszerű énekpedagógushoz jöttünk meghallgatásra az édesanyámmal. Később aztán, amikor elvállalta a tanításomat, nagyon sokáig csak a Pozsonyi utat ismertem Budapestből. Leszálltam a vonatról, és a Jászai Mari tértől Olgi néni lakásáig, azt hiszem, több ezerszer is megtettem a távot. Majd felköltöztem Pestre. A Széna téren laktam egy kollégiumban, de a kedves tanár- nőmhöz nemcsak énekórára jártam, hanem mondhatom azt, hogy ő volt a pótmamám. Ha el voltam szontyolodva, és látta rajtam, akkor mindig meghívott vasárnapi ebédre, és törődött a lelkemmel. Vagyis a kerületről nekem leginkább Olgi néni jut az eszembe, és az ismeretségek, amik nála köttettek.- Jársz még ma is zenetanárhoz?- Most Kővári Juditnál tanulok, sokat dolgozunk, és nagyon sokat fejlődtem a vele való munka során. Szerintem minden énekesnek muszáj zenetanárhoz járni, mert ezen a pályán sosincs kész az ember. Emellett sokat hallgatok zenét, és miután már egyszer szo- ciálpedagógusként lediplomáztam, most a zene mellett ismét tanulásra szántam el magam. Jelenleg az IBS angol alapozó szakán tanulok, hogy aztán ezen a nyelven hallgathassam a nemzetközi üzletkötés és kommunikáció szemináriumait.-Mennyire vagy hajlamos a nagy változásokra?- Olvasok, figyelem a világot, emberileg, szellemileg gyarapo- dok. Ha vannak új kihívások, akkor azt szeretem, mert akkor tudok fejlődni. De mindenesetre nem vagyok egy Madonna típus, nagy változások nincsenek körülöttem. Mindig önmagamhoz képest szeretnék változni, nem egy helyben topogni, úgy látni magam, amilyen vagyok, olyat mutatni, amire úgy érzik az emberek, hogy érdemes odafigyelni. Ha hirtelen rövidre vágatnám a hajam és szőkére festetném, az nem én lennék, olyan lenne, mintha valami baj lenne velem.- Sokan úgy vélik, hogy te vagy a magyar Audrey Hepbum...- A gyönyörű ruhákat, amiket viselek, két kiváló tervezőnek, Márton Rózsának és Végső Gizellának köszönhetem. A ’60-as évek is közeláll hozzám, és Audrey Hepbum is szimpatikus a számomra. Örülök, hogy sokaknak az eszébe jutok róla, de azt gondolom, nem a vonások, amik külön-külön hasonlítanak, sokkal inkább az egység, ami jellemző mindkettőnkre, az összhang. Én akkora hasonlóságot nem látok, de tény, hogy már sokan mondták.-Az életrajzodban igen gyakran ismétlődik a 7-es szám.-Végül is van benne valami. Azt mondják, az ember életében hétévente történnek a nagy változások. Hét évig hegedültem, hét évig voltam tagja a Cotton Club Singersnek. 21 éves voltam, amikor a színházat abbahagytam - még ha nagy színházi múltam nincs is, de három meghatározó évet töltöttem színházban, az Új Színháznál stúdiósként, majd a Krétakör Színházánál, és 28 éves múltam, amikor a Szeress most! című dal meghozta a várva várt népszerűséget, olyat, amit korábban soha még nem élhettem át. Január 21-én lesz az aranylemez átadása, mert ugye háromszor hét huszonegy.-Jó csapatjátékos voltál?- Csapatban dolgozva van egy rossz tulajdonságom, hogy hajlamos vagyok alárendelni magam mások akaratának, mert nem szeretem a konfliktusokat. Úgy éreztem, sok mindenről le kellett mondanom, vagyis nem tudtam eléggé kibontani a bennem élő álmokat. Aztán azt vettem észre, hogy a szólóénekesi terveimet, az álmokat egy idő után jobban szerettem volna megvalósítani, mint azt, hogy az együttesben a négyből egy legyek. Úgy éreztem, ha képes leszek egy saját lemezt megcsinálni, azzal boldogabb leszek. Ha nem próbáltam volna meg, akkor úgy éreztem volna, hogy valami kimaradt az életemből.-Megjelent egy album Zséda címmel, majd nem sokkal később egy Zséda + Szeress most! című album is. Mikor várható a következő?-A Szeress most! című tévésorozat főcímdalának eléneklésére nyáron kértek fel, és mivel a lemezem 2002 októberében jelent meg, az új dal már nem kerülhetett fel a lemezre. A kiadóm azt mondta, hogy újranyomja a lemezt, kiegészítve ezzel az egy számmal. Folyamatosan dolgozunk, és úgy tervezzük, hogy ez év októberében boltokba kerül a következő lemez. Ez annyival lesz több, amennyivel én is több lettem a két év során. Én választom a szerzőket, Rakonczai Viktor a producertársam, Szabó Ágnes és Major Eszter a szövegíró. Úgy vélem, én is részt veszek a dalok születésében, mert elmondom, hogy miről szeretnék énekelni, hogy nekem egy-egy érzés mit jelent, vagyis gondolatokkal, kulcsszavakkal segítem a munkájukat. Arra törekszünk, hogy a szövegek érthetőek legyenek, a dalokban ne legyen szöveg- vagy ritmushiba, vagyis igényes legyen.- Váratlan volt számodra ez a nagysiker, amit az elmúlt időszakban átéltél?- Hihetetlen kedvesek az emberek, és nagyon örülök, hogy ennyire szeretnek. A siker és a népszerűség nem jött hirtelen, hiszen egész életemben erre készültem. Tudtam, hogy jó úton haladok, ezt kell csinálnom, belülről éreztem. Azt viszont tudom, hogy nem vágyom külföldi karrierre. Én Magyarországon, a magyar embereknek szeretnék énekelni, mert én ebben a kultúrában nőttem fel, itt vannak a gyökereim, nekem fontos, hogy annak a kultúrának legyek az alkotóeleme, amiből kinőttem. Nem érdekel a világkarrier, nem is látom, hogy helyem lenne máshol. Ez az egész, ahogy most élek, az nagyon szép, sokáig el tudnám képzelni így az életem, de úgy gondolom, mindenkinek van egy ív az életében, amit be kell járnia, vagyis egyszer fenn, egyszer lenn. Sokáig szeretnék énekelni, amíg lehet, és ebben megerősít a sok szép visszajelzés a honlapomon, a www.zseda. hu-n, a kiadóba érkező sok levél és virágküldemény, vagyis mintha beteljesült volna a nagy álom.-A Magyar Kultúra Napján Washingtonban képviselted Magyarországot és a magyarságot.- Magyar dalokat énekeltem az Egyesült Államokban, Washingtonban és New Yorkban, és Tabányi Mihály, a hétszeres világgyőztes akkor- dionművész kísért.- Tizenévesen bluesénekesnek készültél. Mára teljesen le- mondtál róla? Vannak más művészeti ágak, ahol még szeretnéd kipróbálni magad?- A bluest minden lemezre be fogom csempészni. Szerencsém van, mert a rythm & blues, az R’n’B egyre inkább trendi zene, aminek örülök. Vagyis a távlati tervek között szerepel, nincs elfelejtve. ízlésem van, kézügyességem nincs. A színházzal még kacérkodnék, volna is már musicalfelkérésem, de jól átgondoltam, és még nem vállaltam el, mert először a saját szólóalbumom útját szeretném egyengetni, és nem szeretném összekeverni a kettőt. — Jellemző rád azért a művészi szabadság ? Menynyire élsz művészéletet? - Ebben a világban kevésbé működik az, hogy az ember délig aludjon, hajnalban hazakeveredjen. Úgy érzem, azért értem el az életben sikereket, mert nagyon szorgalmas voltam, és szigorú tempót diktáltam magamnak. Szerintem az téves elképzelés, hogy van egy tehetséges előadó, akit felfedeznek, és csinálnak neki egy karriert. Ez nálam fordítva működött. Én határoztam el, hogy énekelni szeretnék, és lettek segítőim, menedzserem. Ma egy művész sokkal kevésbé engedheti meg magának, hogy bohém életet éljen, hogy lazítson.- Talán nem is vágysz az efféle bohémságra, hiszen te egy szerelmes nő vagy, akit „valahol egy férfi várt... ”- Kislánykorom óta férjhez akartam menni. Persze én is sokáig keresgéltem. Amikor rátaláltam valakire, mindig azt hittem, hogy ő lesz az igazi, de aztán mindig továbbléptem, egészen addig, amíg nem találkoztam a férjemmel, a nagy szerelemmel. Á párom nagyon érzékeny, és az a típusú orvos, akihez a művészetek nagyon közelállnak. Orvos, citológus, ez a hivatása. Sokat segített nekem abban, hogy elinduljak a szólóénekesi pályán. Éreztem, hogy nem vagyok egyedül, és bármennyire is nehéz lesz, van valaki, aki majd segít talpra állni, aki hisz bennem.- Vagyis háziasszonyként is sü- rögsz-forogsz ? Ha kell, főzöl, takarítasz?- Szeretem a lakásunkban a rendet, a harmóniát, a tisztaságot, mert azt gondolom, ahhoz, hogy egy nő megteremtse az otthon melegét, ez is hozzátartozik. Tudok főzni, de nem főzök napi szinten, mert az időm nem engedi. Ha tehetem, főzök, de van egy segítségünk is.- Édesapád jogász, aki óvott a zenei pályától. Mi a helyzet a család többi tagjával?- Büszkék rám a szüleim. Az apukámnak mindig meg akartam felelni, az anyukám meg mindig ott volt, ahol kellett. Áz édesanyám egy kellemes, modem nő. Sokat tanultam tőle, a türelmessé- get, az odafigyelést. Már kiskoromban azt mondta, hogy mindig mosolyogjak az emberekre, mert jólesik nekik. Apukámtól a szorgalmat, a kitartást, a szigorú munkatempót örököltem. Emellett van egy öcsém is, aki jelenleg Veszprémben tanul. Ő még keresi a világban a helyét, de nem művészeti területre készül. Egyébként jellemző, hogy Bika jegyű emberekkel vagyok körülvéve, úgy látom, vonzom őket... vagy ők engem.- Idős korodban hogyan képzeled az életed?- Számomra Olgi néni - az én első nagy tanítómesterem - és az idős Tolnay Klári egyaránt példakép. A szépségük, a műveltségük, a szerénységük, a kisugárzásuk, az adni tudásuk követendő a számomra. Valami ilyesféle öregkort képzelnék magamnak. Szeretném, ha mindig lenne valami célom az életben, amiért reggel érdemes felkelni. Szeretném magam olyan emberekkel körülvenni, akik képesek adni is, és nem csak kapni szeretnének. Egy biztos: semmittevő idős hölgyként nem tudnám elképzelni az életemet. De addig is bízom benne, hogy van még jó néhány évem, és megtölthetem a dalaimmal az emberek lelkét... Tábori Zsuzsa
