XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)
2004-09-08 / 17. szám
„Mindig tudtam hatni q gyerekekre..." Fél évszázad a pedagóguspályán 4 I 2004. SZEPTEMBER 8. HírnökNem túlzás: a fél kerület ismeri Seres Bella Páli. Hogy is ne, hiszen jövőre lesz ötven éve, hogy tanári pályájának első - és egyetlen - állomásaként a Sziget utcai fiúiskolában megkezdte a munkát. És most is - immár hetvenen felül - töretlenül dolgozik. Nyugdíjasként nap mint nap bent van az iskolában, hogy nevelje, okítsa a gyerekeket. Kivételesen hosszú és eredményes pedagógiai munkásságát nemrégiben a Budapest Főváros XIII. Kerületért kitüntetéssel ismerték el. A Gárdonyi Géza Általános Iskola tanárijában találkozunk, hogy kicsit szemezgessünk gazdag életpályája eseményeiből. Még javában tart a nyári szünet: a megszokott gyerekzsivaj helyett csend és nyugalom honol a folyosókon és az osztálytermekben. A tanár úr készült. Egész táska dokumentumot hozott: korabeli újságokat, régmúlt táborozások fényképes emlékeit, tanítványai díjnyertes alkotásait. A tanítványok már meglett emberek, olyik több unokával, közülük nem egy éppen ennek az iskolának a padjait koptatja. Mikor aztán belekezd az 1950- es, 1960-as, 1970-es évek főbb iskolai eseményeinek taglalásába, már látom: nem egy cikk, de egy könyv is kevés lenne, hogy elmesélje azt a rengeteg élményt és tapasztalatot, amit az elmúlt fél évszázadban szerzett. Biológia-rajz szakon végzett a budapesti Apáczai Csere János Pedagógiai Főiskolán 1954-ben. Amikor az egyéves szakmai gyakorlatot követően a Sziget utcában (ma Radnóti Miklós utca) kezdett tanítani, a szerencsére ma is köztünk levő Bellay László volt az iskola igazgatója. Rá ma is tisztelettel gondol, egyrészt, mert nagy szakértelemmel vezette az intézményt, másrészt, mert maximális bizalmat adott a fiatal pedagógusoknak.- Másképp zajlott akkor az élet az iskolában?- A Sziget utcai fiú- és a Kresz Géza utcai lányiskolának összesen több mint 1300 tanulója volt. Az oktatás három műszakban - 8 és 11,11 és 2, valamint 2 és 5 óra között - folyt. A két iskolának egy tornaterme és egy udvara volt, az utóbbit egy héten háromszor a fiúk, háromszor pedig a lányok használták. Merthogy abban az időben még szó sem volt szabad szombatról. Nekem mint fiatal tanárnak a gyerekközösség aktivizálása volt a feladatom. Ahogy akkor mondtuk: a közösségben, a közösség által neveltük a gyerekeket. Úttörő- vezető lettem, előbb a fiúiskolában, aztán pedig az összevont intézményben. Klubokat, szakköröket, tanfolyamokat, kulturális vetélkedőket, iskolai ünnepségeket, rendezvényeket szerveztem. Szerkesztője voltam a Rólunk című iskolaújságnak és az iskolarádiónak. Az 1960-as évektől a gyerekek egészséges kalandvágyát, romantikaigényét a nagy népszerűségnek örvendő táborozások és kiSeres Bella Pál a rajz szaktantárgyi verseny győzteseivel rándulások elégítették ki. Akik akkor megfordultak a szigligeti táborban, azoknak a táborozás valószínűleg örök élmény maradt.- Ez az iskola mindig élen járt az újításokban. Úgy tudom, a pesti intézmények közül egyedüliként vállalták az egész napos iskola kísérletét.- Ez már az 1970-es években volt, akkor, amikor megjelentek a gmk.-k, és a szülők látástól vaku- lásig dolgoztak. így reggel 7-től este 6-ig kellett tartalmas programot, klubrendszerű napközit biztosítani a gyerekeknek. Én lettem ezért a felelős. A legkisebbeket például ebéd után lefektettük, hogy ezzel is megkönnyítsük számukra az óvoda és az iskola közötti átmenetet. Visszatekintve azt mondom: ez volt a legjobb korszakom. Önállóságot kaptam az igazgatómtól, és önállóságot adtam a gyerekeknek.- Mi változott meg később ?- Az 1980-as években eleinte ment minden a maga útján. Bellay igazgató úr nyugdíjba készült, és úgy volt, hogy én veszem át a helyét. Akkor azonban történt valami, ami derült égből villámcsapásként ért. A szigligeti tábort, amiben annyi munkánk feküdt, le kellett adnunk a mai önkormányzat akkori megfelelőjének, a tanácsnak. Ebbe majdnem belerokkantam. Szívinfarktust kaptam, és az orvos az egészségem érdekében eltanácsolt a pedagóguspályától. Én persze nem tudtam otthagyni a gyerekeket - és maradtam. Nem lettem igazgató, és levettem kicsit a tempóból. Áttértem a nyugalmasabb művészeti oktatásra.-Addig nem is tanított?- Dehogynem. Mindig is tanítottam rajzot. Osztályfőnök viszont sohasem voltam, amit kicsit sajnálok, mert még közvetlenebb lehetett volna a gyerekekkel való kapcsolatom. A rajz oktatásához audiovizuális eszközöket használtunk. Az órákon nemcsak rajzolással, hanem festészettel, agyagozással is foglalkoztak a gyerekek, és nagyon szerették. Vizuális művészeti műhelyt hoztunk létre. Volt olyan év, amikor tizenöt rajzkiállításon vettünk részt. Sok pályázatot nyertünk, és mindig a legjobbak között voltunk.-Legendás fotó szakkörét ma is emlegetik egykori diákjai.- 1984-ben felkaroltuk a fotográfiát, és az akkor induló szakkörbe sok gyerek jelentkezett. Az érdeklődés nem csökkent a következő években sem. A fotókkal is nagy sikereket értünk el.- 1995-ben nyugdíjba ment, de azóta sem tudott elszakadni az iskolától.- Most a napközi és a konyha ellenőrzése, illetve vezetése a feladatom. Órákat már nem tartok, bár néha vágyom rá. De továbbra is vezetem a fotóklubot, főleg az alsósok részére.- Sok minden változott az elmúlt fél évszázadban. A többi között például a tanár-diák viszony. Régen a pedagógus abszolút tekintély volt, ma még az sem ritka, hogy majd fellökik a folyosón. Önnel ez még nem fordult elő?- Nem. Mindig tudtam hatni a gyerekekre, és szerintem ez most sincs másképp. Persze ehhez kell valamiféle emberi és pedagógiai vonzerő. Manapság hatalmi szóval már nem lehet célt érni. De hiba a túlzott liberalizmus is. A jog és a kötelesség édestestvérek: meg kell találni közöttük a helyes arányt. Csop Veronika Döntött a belső kisugárzás Nagyszülők szépségversenye A Gyertyafénykeringő Klub vezetője, Csukáné dr. Jónás Ilona 2004. július 25-én nagyszülők szépségversenyére invitálta a kerület minden nagymamáját és nagypapáját. A Gyertyafénykeringő Klub hét éve az idős emberek kikapcsolódását, magányának oldását szolgálja. A József Attila Művelődési Központban (XIII. kerület, József Attila tér 4.) minden vasárnap délután 3 órától 7 óráig váiják a táncolni szerető időseket. A szépségversenyre klubtagok és klubon kívüliek, összesen 33- an jelentkeztek. A legfiatalabb versenyző 56, a legidősebb 88 éves volt. Szamosi István, a Szociális Bizottság és egyben a zsűri elnöke is nyitotta meg a versenyt. Hangsúlyozta: nem kizárólag a külső megjelenés, inkább a belső kisugárzás, a néhány szavas bemutatkozás lesz döntő a rangsorolásban. A zsűri tagjai voltak: Bányász Józsefné, az I. Sz. Gondozási Központ vezetője, Bogár Jánosné, az Angyalföldért Egyesület tiszteletbeli vezetője, Cinczel Béláné, a Gyertyafénykeringő Klub tagja és Koltai Ottó tánctanár úr. A sorszámmal felvonuló jelentkezők egyenként bemutatkoztak, beszéltek a családról, az unokákról, a dédikékről, a közös programokról. A zsűri egy szépségkirálynőt és két udvarhölgyet, egy szépségkirályt és két udvaroncot választott. Ők 2004-ben viselhetik e címeket. A legszebb nagymamák és nagypapák Szépségkirálynő: Nagy Józsefné, aki korát meghazudtoló fiatalos bájával emelkedett ki a résztvevők közül. Aktivitása lenyűgözte a zsűrit. Ma is focizik unokáival (a Klubkávézó tagja). Udvarhölgyek: Kónya Lászlóné 13 dédikével és szerénységével nyerte el a zsűri tetszését (a Derűs Alkony Klub tagja). Csjef Imréné belső kisugárzásával dobogtatta meg a zsűri szívét (a Derűs Alkony és az Angyalföldért Egyesület tagja). Szépségkirály: Barna Antal. Boldoggá teszi, amikor a feleségével és unokáival szilveszterkor a körúton sétálnak és trombitálnak (a Derűs Alkony tagja). Udvaroncok: Hőbe József egyedül él, mindene a családja. O látogatja a fiatalokat (a Gyertyafénykeringő Klub tagja). Sábics Lajos unokái a nagypapa lecsóját szeretik a legjobban (a Derűs Alkony és az Angyalföldért Egyesületi tagja). Á közönség szavazatait Szabó Györgyné, Dravecz Sándorné, Kalapács Jánosné és Csjef Imre kapták. A díjazottakat virággal, konyakkal és kerámiával jutalmazták, de minden szereplő kapott egy szál virág vigaszdíjat. A versenyt követő műsorban Csuka Mónika és énekiskolája varázsolta el a nagyszülőket. Szalay Ágnes Derűs Alkony, klubvezető Dalolva szebb az élet SZERETNE kellemesen tölteni néhány órát vidám társaságban? Nem az a fontos, hogy hány éves, csak az, hogy szeressen énekelni! Várjuk személyes vagy írásos jelentkezését az Angyalföldi KÉZFOGÁS KÓRUS nyugdíjas tagjai sorába. Próbanap: hétfő délután fél 4 és fél 6 óra között a Láng Művelődési Központban (1139 Budapest, Rozsnyai utca 3. tel.: 349-6308). Szeretettel fogadjuk, hiszen dalolva szebb az élet! Váradi Edit kórusvezető Telefon: 251-9832 Nyugdíjasok vetélkedője Az Évgyűrű, a Derűs Szívek és a Derűs Álkony Klub tagjai vetélkedtek 2004. július 15-én. A három nyugdíjasklub csapatai sport- és ügyességi versenyen, egészségnevelési vetélkedőn, majd a salátakészítés tudományában mérték össze erejüket. A szervezés az Évgyűrű Klub vezetőjét, Perger Zoltánné Marikát dicséri, aki kis csapatával már hetekkel korában készülődött a társklubok fogadására. A klubtagok a versenyen hangos bekiabálásokkal buzdították saját csapatukat. A legfontosabb eredmény: a versenyzők a maguk által készített nagyon finom gyümölcs- és kétféle, különböző öntetekkel ízesített, zöldsalátából fogyaszthattak. A lényeg nem a győzelem volt, hanem, hogy mindenki jól szórakozott, a versenyzők és a szurkolók egyaránt jókedvűen mentek haza. Szalay Ágnes klubvezető
