XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)
2004-01-28 / 2. szám
6 I 2004. JANUÁR 28. ülés Roland a dobogó tetején Az utóbbi évek kétségkívül legsikeresebb hazai sportága a kajakkenu. Csak a tavalyi esztendőben 30 aranyérmet lapátoltak össze a különböző világversenyeken sportolóink, köztük minden idők legjobb világbajnokságát produkálva tíz elsőséggel. Kovács Katalint a 2003-as év legjobb női sportolójának, míg Fábiánná Rozsnyói Katalint az év edzőjének választották. így nem csak a vállak, a mosolyok is szélesek voltak az évet értékelő összejöveteleken. Ilyen környezetben az ifjak sem maradhatnak le a felnőttek mögött. A komacui ifi világbajnokságon szerzett hét aranyérem bizonyítja, nekik sem kell szé------------------------------------------------------------------Hírnök Új egyesület Íren, új sikerekért Illés Roland: „A kajakozás az életem ” gyenkezniük. Az ifjú reménységek közül tehetségével és csibész mosolyával tűnik ki Illés Roland, a KSI versenyzője, aki maga is tevékeny részese volt a tavalyi sikereknek, és aki találkozásunkkor kissé fáradtnak tűnik.- Nem véletlenül. Ilyenkor, a tél közepén egymást követik a keményebbnél keményebb edzések. Sokat erősítünk, úszunk, futunk, - magyarázza. - Ez utóbbit persze nem a Margitszigeten, hanem a budai hegyekben, hogy még nehezebb legyen.-A sikerért meg kell szenvedni, de legalább megéri. Sokáig emlékezetes marad számodra a 2003- as év, hiszen ifjúsági világbajnoki címet ünnepelhettél.- Természetesen elégedett vagyok az elért eredményeimmel, de már a jövőre gondolok. Bekerültem az U23-as válogatottba, és a nyári poznani világbajnokságon is szeretnék jól szerepelni.- Vb-győzelmedet csapatban érted el 1000 méteren. Ez azt jelenti, hogy pillanatnyilag inkább csapatban vagy érdekelt, és az egyéni számok majd csak később jönnek?- Valahogy így van. Idén is elsősorban a kajak négyes 1000 méterre készülök, és nagyon boldog lennék, ha kajak kettő 500-on is rajthoz tudnék állni az Európa- bajnokságon. Most még inkább csapatmenő vagyok, de később az egyéni számokban is szeretném magam kipróbálni.- Lassan a felnőttek között is bemutatkozhatsz.- Ez az egyik idei célom. Egy jó négyessel akár a válogatók döntőjébe is bejuthatunk. Ehhez persze rengeteget kell edzenünk, és nagyon keményen.- Gondolom, jó pár éve kajakozol. Nem ment még el a kedved a korai kelésektől, az edzők nyüstö- lésétől?- Egyáltalán nem. Hat éve, 13 éves koromban kezdtem el kajakozni édesapám unszolására. Előtte fociztam a III. kerületi TVE-ben, de mivel ott többször is előfordult, hogy edzések, sőt egy egész téli felkészülés maradt el pénz hiányában, ezért váltottam. Apám hosszú ideig kajakozott a Honvédban, ezért az egyesület- és az új sportágválásztás természetesnek tűnt.-Hat évet lapátoltál a Honvédban, nemrég azonban a KSI-be igazoltál. Mi történt?- Voltak problémáim, amiket nem szeretnék részletezni, és úgy érzem, hogy a KSI-ben pillanatnyilag jobb húzóemberek vannak, a nép-szigetieknél jobban tudnék fejlődni. Amennyiben ezekkel az emberekkel edzhetek a jövőben, be fogom bizonyítani, hogy megérte váltanom.-Akkor most mindent a kajakozásért?-A kajakozás az életem, ezért a tanulmányaimat is, melyet a BuA Budapesti Diákolimpián dapesti Műszaki Főiskolán folytatok, levelezőn végzem, hogy minél több időm legyen az edzésekre.- Tavaly év végén jutalomban részesített a XIII. kerületi önkormányzat az elért eredményeidért. Milyen gyakran kap ilyen elismerést ifjúsági korú sportoló?- Nem mondhatni, hogy túl gyakran, ezért is különösen örültem az elismerésnek. Na meg azért is, mert az edzőtáborok, amik elég drágák, önköltségesek, így minden támogatást nagyon szívesen veszek.-Mi más lehet ezek után a végszó, kívánjuk, hogy minél többet lássunk viszont ilyen év végi jutalmazásokon. Sz.T. 47 óvq nyitotta meg műhelyét egy Gömb utcai Ma is rendületlenül fogadja kuncsaftjait Albert Béla A Gömb utca környéke manapság sokat változott. Új házak épülnek itt is, eltűnnek a jellegzetes angyalföldi élet és utcakép emlékei. De még nem teljesen. A Gömb utca egy szakaszán még meglévő régebbi lakóház falatnyi üzlethelyiségében még nap mint nap rendületlenül fogadja kuncsaftjait Albert Béla cipész. A kis műhelybe lépve mintha egy régi letűnt, de kedélyes, melegséggel teli világba érnénk, amely távol esik a mai zűrzavaros, rohanós mindennapoktól. Friss bőr- és ragasztóillat, célszerűen kéznél levő szerszámok, kellékek, javítandó cipők, kaptafák a polcon, egy bőrvarrógép a kirakatban és természetesen egy szék a betérő vendégnek. Béla bácsi készségesen tudakolja jövetelünk okát. Elmagyarázzuk: mi nem cipőt hoztunk, minket most az ő élete, munkája érdekelne. Hamarosan német eredetű cipészeti szakszavak kiejtését ízlelgetjük, jelentésüket próbálván megérteni.-Hogyan lett cipész? ,- Ó, nálunk ez családi hagyomány, nagyapám Sarkadon volt csizmadia. Édesanyám két testvére és keresztapám is cipész volt, de ők a szegénység elől már Pestre jöttek. Itt ha szerényen is, de biztosan meg lehetett élni ebből a mesterségből. Végül a szüleim is itt próbáltak szerencsét. így nyaranta keresztapám budafoki üzletében segítettem gyerekkorom óta. Míg ő a műhelyben dolgozott, é n vettem át a javításra hozott cipőket és adtam ki az elkészült munkát. Tulajdonképpen ott kedveltem meg a szakmát 9-10 éves koromban. Elhatároztam, hogy én is cipész leszek. Amikor befejeződött a háború, 15 é ves voltam, mindjárt el is mentem inasnak a Mester utcába. Az iskolánk a Bezerédj utcában volt. Itt töltöttem a hét három napját, hármat pedig mesteremnél, Marczinkó Jánosnál. Ő három segéddel dolgozott és az inasokat is igyekezett minél hamarabb bevonni a munkába. Én már egy év után a dup- latalpas cipők talpát varrhattam, ami nagy szó volt. Még borravalót is kaptam a főnökömtől.- Ezek szerint ak- nor még főként új cipők készítésével foglalkoztak.- Igen, akkor még nagyon mentek a bil- geri cipők.- Mi az a bilgeri cipő?- Az akkori divat szerinti vikszos bőrből készült, fűzős, magas szárú férficipő - válaszolja a mester szemüvege fölött kipillantva, majd folytatja történetét. - A mesteremtől megkaptam a eugehert, vagyis mindent, ami egy cipőhöz kell - felsőrészt, branzolt, kaplit, kérget, talpat, bőrt, és elkészítettem a vizsgamunkámat. Amikor felszabadultam, nála lettem segéd. 1950-ben bevonultam katonának Székesfehérvárra. Három évig voltam katona, és amikor leszereltem, még egy évig a főnökömnél dolgoztam. Közben 1954-ben jött egy rendelet, hogy ki lehetett váltani az ipart, de ez csak fél évig volt érvényben, szerencsére én éltem ezzel a lehetőséggel.-Amint a falon látom, 1954 decemberében kapta meg az igazolványát és a mesterlevelet.- Mikor kiváltottam az ipart, nagyon nehéz volt üzlethelyiséghez jutni. Egy ismerősömön keresztül itt a Hajdú utcában kaptam üzlethelyiséget, ott dolgoztam egy évig, de az nem volt olyan forgalmas. A Gömb utcában ez a helyiség akkor még lakás volt, egy házaspár lakott itt. 1956-ban jöttem ebbe a helyiségbe, ami azt jelenti, hogy 47 éve ezen az egy helyen nyitok és zárok.- És kik voltak a megrendelők?-Az elmúlt 47 év alatt egész generációk jártak hozzám. Megfordul itt olyan is, akinek az édesanyja állapotosán járt ide hozzám, s most már ő is állapotos. Kuncsaftjaim kimondottan a munkásnegyed dolgozói voltak.- Új cipőket is készített?- Hogyne, csináltam új cipőket is. Nemcsak a vevőknek, hanem magamnak és az egész családnak. Valamikor, ha megcsináltam magamnak azt a cipőt szép világos- barna borjúboxból, azt 30 évig használtam, utána még befogtam a munkába. Olykor esküvői cipőket is készítettem.- Mi volt a cipőkészítés menete?- Létezett egy divatlap, abból ki lehetett választani a modellt. Bármelyiket meg tudtuk csinálni. Levettük a lábméretet, a mintát elvittük a felsőrészkészítőhöz, aki megcsinálta a felsőrészt és akkor összeállítottuk a cipőt. A cipő lelke a „branzol” volt, amely egy erős bőrből készült belső talp. Ma már ez papírból van, többek között ezért nem lehet javítani. Na szóval a kaptafára erősítettük a branzolt, a felsőrészt fonállal rádolgoztuk. Ezután hozzászögeztük a rámát és a talpat (ami szintén bőrből készült), szépen ösz- szedolgoztuk és kész volt a cipő. b ^ Km 4ft* 14* u
