XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)
2004-05-05 / 9. szám
2004. MÁJUS 5. HírnökSzabadtéren ás sportcsarnokban A sporté volt a főszerep az EU-csatlakozási ünnepségen Idén a majális másképp érkezett, mostantól nemcsak a munka napját ünnepeljük május elsején, hanem történelmünk egyik fordulópontját is. Beléptünk az Európai Unióba. Az egész ország ünnepelt. Kerületünkben a Láng Sporttelep öltözött kék-sárga színbe, és már április 30-án megtelt élettel és határtalan jókedvvel. A gyerekek reggeltől ugráltak a számukra felállított légvárakban, s talán még nem is értették, milyen eseménynek a részesei. Ahogy őket néztem gyerekkorom jutott eszembe. Minden évben féktelenül vártam május első napját, amikor a nagy- szüleim elvittek a város legnagyobb majálisába, ahol miden jót lehetett kapni. Nagypapa leragadt a virsli és söröskorsók mellett, az erdészet, ahol dogozott, egy egész placcot foglalt el és várta dogozó- it, hogy kiváltsák a „jegyüket”, addig mi a nagyival végigjártuk az ócska bóvlikat áruló sátrakat, majd szinte késő estig hintáztam a különböző játékszereken. Akkor még nem értettem semmit, nagy volt a világ, és nekem épp elég volt annyi, hogy egyszer végre reggeltől estig hintázhatok. Talán a mai kisgyereknek is egyelőre ennyi tűnt fel az ünneplésből. Az iskolások már tudatosan versenyeztek, labdajátékokat játszottak, a lányok pedig a focipá- lyá mellett drukkoltak. Emlékszem, diákéveimben szerelmes voltam egy fiúba. Majd katona lett, és én határon túlra jártam egyetemre, így alkalmanként elkísért, persze csak a határig. Bár azt sem lett volna szabad, a vámosok elől úgy bujkáltunk, de valahogy mindig megúsztuk. A Dunát egy nagy híd szeli ketté Komáromba, az egyik fele Magyarországhoz, a másik fele Szlovákiához tartozik. Minden utamon szívembe sajdult, amikor a kettészakított városban jártunk, hiszen a híd lábánál el kellett válnunk, katonaként ő nem jöhetett velem a szlovákiai vasútállomásra. Mindig sokáig néztük egymást, míg el nem tűntünk egymás látótávolságából. Szerelmünk azóta tovaszállt, de a híd még áll, és ahogy néztem a kézilabdás lányokat, jó érzés fogott el, nekik már nem kell végigélniük ilyen szívbehasító kalandokat. Már nincsenek határok... Az idősebb generáció sem maradt le az eseményekről, sokan családostul költöztek ki a sporttelepre, és míg a gyerekek ugrabugráltak, addig a szülők is mozogtak. Sokan úgy gondolják, hogy az EU főként a gyerekeknek kedvez, pedig nekünk felnőtteknek kell megtanítanunk őket egy olyan közösségben élni, ahol minden nemzet egyenlő és kihasználhatják a lehetőségeket. Megértetni velük, hogy ami Európában történik az rólunk szól, és a csatlakozás nem csak csupán erről az ünneplésről. (czegi) Játékos feladatokkal készültek kerületünk gyerekei az EU-csatlakozásra Folytatás az 1. oldalról-A feladatok végrehajtásakor kiderült, mennyire tájékozottak a diákok. Hogy látják, miként fogadják az EU-s eseményeket a gyerekek?- Úgy látom, bennük is nagy a kíváncsiság, de koruknál fogva még nem tudják felmérni a jelentőségét. Ezért jó ez a vetélkedő, bővült tudásuk, tapasztalatuk arról, hogy miért előnyös az európai, közösséghez tartozni magyarként és megértették, milyen nagy esemény ez a történelmünkben.- Pedagógiai szempontból ön mit vár azEU-tól?- Többen próbáljuk megfogalmazni mi az, amit egymástól tanulhatunk pedagógiából, én azt gondolom, joggal lehetünk büszkék a magyar eredményekre, ami talán most az új kapcsolatokkal, lehetőségekkel feltöltődhet, úgy, hogy közben megőrizzük a magyar pedagógiai alapokat.-A versenyen nem csak EU-s ismeretekben, de látványban sem volt hiány.- A gyerekek szellemi fejlődéséhez fontos ez a motiváció. Az események végén egy hatalmas EU-s tortát kaptak, melyre ők maguk rakták a 25 gyertyát és a tűzijátékot, közben együtt énekelték az Örömódát. Ezenkívül a három első helyezett egy ausztriai utat nyert, hogy ellátogassanak az Eu- róp-parkba, ahol a tagországok jellegzetességeivel találkozhatnak.
