XIII. Kerületi Hírnök, 2004 (10. évfolyam, 1-24. szám)
2004-01-14 / 1. szám
Hírnök 2004. JANUÁR 14. 11 Ritkaságok megmontője Újításon töri a fejét a könyvkötő Venczel Veráé a 2003-as Ruttkai-emlékgyűrű Ide belépni kicsit olyan érzés, mintha múzeumba tévedt volna az ember. Körös-körül bájos rendetlenségben ódon könyvek várnak arra, hogy új ruhát kapjanak. Vannak persze kevésbé régi kiadványok is: újságok, folyóiratok évfolyamai és rongyosra olvasott kedvenc regények. Hátul, a műhelyben serény munka folyik, egytől egyig dolgoznak a hatalmas gépek. Soós Sándor könyvkötő mester büszke arra, hogy sikerrel viszi tovább apósa, Fülöp Jenő - ahogy ő mondja: a papa - vállalkozását a Pannónia utcában.- Már a dédnagypapának, vagyis apósom édesapjának is nyomdája, illetve könyvkötészete volt Zalaegerszegen. A papa is ott kezdte. Jó ismeretségben volt Kner Izidorral, az ismert nyomból is, hogy egymásnak adják a kilincset az emberek.- Itt az Újlipótvárosban olvasó emberek élnek. Sokan évtizedek óta járnak ide, és régi ismerősként jönnek. Vannak, akik elköltöztek erről a környékről, és akár vidékről is rendszeresen visszajárnak. Nem egy állandó külföldi megrendelőnk van. Nyugaton, például Németországban, ugyanis már nem nagyon vannak hagyományos könyvkötők: ezt a tevékenységet jobbára teljesen átvették az állami könyvtárak kötészetei. Sajnos nálunk is efelé haladnak a dolgok, a hagyományos kézműiparnak kevés esélye van a túlélésre. Szinte mindennel foglalkozunk, ami a papírral kapcsolatos. Például kötünk a kitüntetések átadásánál használt díszmappákat a kormányhivatalok számára. Én dásszal. Később Csáktornyára került, mígnem a háború után a fővárosba jött. Tavalyi haláláig a XIII. kerületben, a Pozsonyi út 50-ben lakott. 1947-ben nyitotta meg ezt a műhelyt, ahol 1983-ig dolgozott. Kötött könyveket a többi között Mindszenty bíborosnak, és számos helyen - például a keszthelyi kastélyban is - megtalálhatók a munkái.- Éppen húsz éve annak, hogy átvette a könyvkötészet irányítását. Ez volt a tanult szakmája?- Mindig manuális ember voltam, és asztalos szerettem volna lenni. A szüleim azonban értelmiségi pályát szántak nekem. Könyvelő és statisztikus lettem, majd élelmiszer-ipari mérnöki végzettséget szereztem. Egy külkereskedelmi vállalatnál dolgoztam mérnökként: baromfival és libamájjal foglalkoztam. Aztán elvégeztem a Külkereskedelmi Főiskolát is. Ezen a területen már a nyolcvanas évek elején érezni lehetett, hogy nem úgy mennek a dolgok, mint azelőtt. A papa két lánya nem vállalta, hogy továbbviszi a műhelyt, így nekem kellett átvennem a stafétabotot. Letettem a szakmunkásvizsgát, aztán pedig a mestervizsgát is. Ma pedig büszkén vallom magam könyvkötő mesternek. Szerencsés helyzetben vagyok, hiszen - noha jómagam a feleségem révén kerültem kapcsolatba ezzel a szép szakmával - a fiam is ezt a hivatást választotta. Sőt már olykor a kétéves unokám is itt „ser- tepertél” a termetes gépek között. Talán mégsem fog kihalni a szakma.- Hogy megrendelőben nincs hiány, azt nem csak a kötésre váró könyvek számából látom, de abkészítettem az augusztus 20-i ünnepségre a nagykönyvet az előző kormányfő részére. Dolgozunk a nagy egyetemek - például az ELTE és a SOTE - könyvtárainak. Megrendelőink között ott vannak a vállalatok, kiadók éppúgy, mint a főiskolák és egyetemek diákjai.- Laikusként is biztos vagyok benne, hogy a vállalati évkönyv vagy a diplomamunkák kötése kifizetődőbb, mint egy régi könyv szakszerű helyreállítása.- Gyönyörű munka az utóbbi, de nagyon macerás. Ha valaki a dédnagymama régi bibliáját vagy egy 1800-as évekből származó szakácskönyvet az eredeti formájában szeretne viszontlátni, azon sokszor napokig kell dolgoznunk. A vevők - noha a végeredménynyel mindig meg vannak elégedve - valószínűleg nem díjaznák, ha a reális árat kérnénk el az ilyen munkákért. A diplomamunkák kötése valóban jobb üzlet, noha hangsúlyozom, az is könyvkötői feladat.- Ezt bizonyára azért mondja, mert ma már sok fénymásoló szalon is vállalkozik erre a feladatra. Nem biztos, hogy szakszerű munkát adnak ki a kezükből.- Egy szakdolgozat bekötése egyszerű, de vannak fontos követelményei. Például, hogy roncsolás nélkül ne lehessen lapokat kiszedni belőlük. Mi belepréseljük a könyvbe a betűket, egyes helyeken ezt egy címkével próbálják pótolni. Az ilyen munkához semmilyen szaktudás nem kell. Aki így jár el, az a barkácsolás szintjére degradálja a könyvkötést. A mi műhelyünkben olyan szakmunkások dolgoznak, akik valóban értik a mesterséget.- Hány éves volt a legrégebbi könyv, amivel eddig dolga volt? És vajon egy több száz éves kötetet nem szentségtörés modern köntösbe öltöztetni?- Az 1600-as években kiadott A szentek élete című könyvet egy magánember hozta köttetni. Az ilyen régiség tényleg ritka, de az 1800-as esztendőkből származó művekkel gyakran van szerencsém dolgozni. Például nemrégiben volt itt egy korabeli Petőfi-kö- tet. Ami a megújítás módját illeti, mindig lebeszélem a megrendelőt arról, hogy egy régi, patinás könyvet „modernizáljunk”. Inkább azt mondom, mentsük, ami menthető, még akkor is, ha ez sokkal több időt vesz igénybe.- Hozzálátni egy ilyen régi darabhoz, valami sajátos hangulatot igényel. Ilyenkor kézzel kell dolgoznunk. A nagy fatartalmú papírokat nem lehet tisztítani, de a merített vagy az úgynevezett rongypapírokat oldalanként megtisztítjuk spiritusszal, a rosszabb állapotban levő oldalakat vattával áttöröljük. Szétszedjük a könyvet, majd - ahogy régen csinálták - cérnával felfűzzük. A könyvlapok szakadásait is pótolni tudjuk.-A borítót akönyvjellege szerint készítjük el. Ha lehet, ragasztással, kasírozással felhasználjuk a régi borító maradványait. Hosz- szadalmas munkával a régi arany betűket is vissza lehet állítani. Ehhez a tojásfehérjét használjuk ragasztóanyagnak. A leheletfinom valódi aranyat magnetizált szarufésűvel visszük fel a könyvlapok széleire. Végül pedig következik a legutolsó művelet, a fényesítés.- Ahogy mondani szokták, ez tényleg nem semmi. De meddig lehet ebből megélni? Nem szükséges-e megújulni? És ha igen, akkor hogyan: új gépekkel, új technikával, újdonságok bevezetésével?- Részben már eddig is újítottunk. Bár a technológia az eltelt majd hatvan évben nem változott nagyon sokat, a gépeinket - egyetlen vágóberendezés kivételével - egytől egyig kicseréltük. Ahhoz, amit én igazán szeretek - a bőrös könyvekhez meg a restauráláshoz - tulajdonképpen elég a régi technika, de tudom, hogy váltani kell: gépesíteni, modernizálni. Elindultunk ezen az úton. Először vászonnal, magyar anyagokkal dolgoztunk, aztán jöttek a holland anyagok. Most már vannak természetközelibb, újabb francia anyagok. Aki haladni akar a korral, annak részt kell venni a könyvkiadásban. Düsseldorfban a nyomdaipari kiállításon láttam, hogy bizonyos technikákkal akár egyetlen könyv kinyomtatása is gazdaságos lehet. A régi műveket számítógépbe vihetjük, és ezzel lehetővé válik a reprint szolgáltatás. Ennek a bevezetését tervezem, sőt arra is gondoltam, hogy a kötészet mellett könyvkereskedést is működtetek majd. Ehhez itt a műhelyben van elegendő hely. És már megvan a nyomdai háttér is, hiszen nemrégiben megnyitottam egy új nyomdát Zuglóban. De azért továbbra is könyvkötőnek és nem nyomdásznak tartom magam. Csop Veronika A Ruttkai Éva-emlékdíj az egyik legnemesebb tradíció a Vígszínház életében. Legutóbb tizenhetedik alkalommal adták át. A díjat Gábor Júlia, a felejthetetlen színésznő lánya alapította azzal a céllal, hogy méltó emléket állítson általa édesanyjának az utókor számára. Az emlékgyűrűt minden esztendőben december 30- án, Ruttkai Éva születésnapjának előestéjén adták át előadás előtt - ezúttal a Furcsa pár díszletében - a nagyszínpadon. Várnai Péter művészeti titkár nyitotta fel a lezárt urnát, s felolvasta a szavazatokat. Ekkor derült ki - a társulat titkos szavazatai alapján -, hogy az adott év kiemelkedő művészi teljesítménye alapján kit jutalmaztak a díjjal. Első ízben 1987-ben Tordy Gézára voksoltak kollégái, idén Venczel Vera húzhatta ujjára a Ruttkai-gyűrűt. A művésznő a főiskola elvégzése óta egyfolytában a Vígszínház társulatának vezető tagja és kiemelkedő alakítások hosszú sora áll mögötte. Jelenleg is sok főszerepben lép színpadra. Képünkön Venczel Vera és Gábor Júlia a gyűrű átadása után Ajánlattételi felhívás Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzat ajánlattételi felhívása európai uniós vagy hazai pályázati támogatások elnyerésére irányuló szakértői szolgáltatás beszerzésére. A beszerzés tárgya, teljesítendő feladatok:- pályázatfigyelés, a XIII. kerületi önkormányzat speciális adottságainak megfelelő pályázati lehetőségek felkutatása, a megbízó lehetséges fejlesztési igényeinek felmérése és a megpályázható projektek tekintetében azok generálása, pályázati tanácsadás, figyelemmel kísérés,- pályázatok előkészítése, pályázati dokumentációk kidolgozása, pályázati szakfordítás,- pályázati eljárásokban a megbízó képviselete az eredményességig,- a megnyert pályázatok menedzselése, a megvalósítások során a képviselet. Ajánlatok benyújtási határideje: 2004. január 22. 12.00 óráig; helye: Budapest Főváros XIII. Kerületi Polgármesteri Hivatal, 1139 Budapest, Béke tér 1., Borszéki Gyula alpolgármester, I. emelet 132. szoba. Az ajánlat mellékletei:- cégismertető,- szakmai bemutatás, a teljesítésbe bevonni kívánt szakértői munkacsoport bemutatása, szakmai képesítést igazoló dokumentumok másolata,- referenciák bemutatása, referencialevelek, hangsúlyosan az önkormányzati tapasztalatokra,- szerződéses feltételek, szerződéstervezet, javasolt munkamódszerek ismertetése,- az önkormányzatok funkcióinak ismerete, jogi környezetben jártasság. Az ajánlatkéréssel kapcsolatban dr. Palatka Lívia jegyzői referensnél, a 452-4100/5251 telefonszámon lehet érdeklődni.- Nézd apu, mekkora mobiltelefon!
