XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-01-15 / 1. szám

Hírnök 2003. JANUÁR 15 < Díjat kaptak a jövő nagy sportolói / 2002-ben számos alkalommal bizonyította a XIII. kerület diáksága, hogy többet tud, mint az átlag. Júniusban hírt adtunk arról, hogy 68 tanuló érettségizett kitűnően a kerület középiskoláiban. Megismerhettünk külö­nös tehetségű fiatalokat, és bemutatkozott a kerület diákpolgármestere is. Az év végén fény derült arra is, hogy a Berzsenyi Dániel Gimnázium és a Németh László Gimnázium is - mint mindig - idén is a kö­zépiskolák országos listájának első tíz helyezettje között szerepel. Megkoronázva a diákvilág sikeres évét, december 9-én pedig átadták a kerületben ki­emelkedő sportteljesítményt nyújtó diákok díjait is. A József Attila Művelődési Központban rendezett díjátadó ünnepségen három „kategóriában” osztott ki díjakat az önkormányzat, így kitüntették a XIII. kerületi „jó tanuló - jó sportolókat”, a kerület kivá­ló ifjúsági sportolóit, valamint a diákolimpián ki­emelkedően szerepelt tanulókat. Az ünnepségen majdnem 200 diák vett részt, így most már abban is bizto­sak lehetünk, hogy diákjaink a sportéletben is átlagon felü­li teljesítményt nyújtanak. Természetesen mindnyá­jan megérdemelnék, hogy külön-külön is bemutas­suk őket, ám erre - tekintve, hogy hál’ istennek ilyen sokan vannak - aligha van lehetőség. Ezért a teljesség igénye nélkül és törekedve az igazságosság­ra, kiválasztottunk négy olyan diáksportolót, akik talán a többieknél kicsit érdekesebben, kicsit szo­katlanabbá érték el sikereiket. ffkire országos szinten is figyelnek Ürögi Tamás, a világ ötödik ifi maratoni kajakozója Elsőként érkezik, a legtovább marad Mészáros Vanda, a kosárlabda elkötelezettje A maratoni kajaksportot sajnos és mél­tatlanul kicsit hanyagolja a magyar kö­zönség. Pedig ennek nem szabadna így lennie, hiszen ebben a sportágban a ma­gyarok különösen jók, a világversenyeken rendszeresen születik magyar érem. Ezért tartottuk fontosnak bemutatni.a maratoni kajak egy fiatal képviselőjét, Ürögi Ta­mást, a Németh László Gimnázium 12- dikes tanulóját, aki december 9-én nem csak kerületi kitüntetést kapott, hanem át­vehette Magyar Bálinttól a Magyar Köz­társaság Jó Tanuló - Jó Sportolója Díját is. Ezt a díjat olyan diákok kapják, akik­nek a tanulmányi átlaga 4,8 felett van és kiemelkedő sportteljesítményeket ér­nek el.- Te milyen eredményekkel érdemelted ki a díjat?- Idén az ifjúsági országos bajnokságon első lettem négyesben, 5000 méteres tá­von, az ifjúsági maraton világbajnokságon pedig ötödik helyezést értem el, egyesben. Ez ennek a korosztálynak 22 kilométeres távot jelent, de jövőre junior leszek, és ak­kor már 36 kilométert kell egy-egy ver­seny alkalmával végigevezni.- Van a maratoni kajaknak valamilyen különlegessége a többi kajakversenyhez képest?- Kevesen tudják, hogy a maratoni ka­jakban van egy nagyon különleges sza­bály, miszerint a táv megtétele során két­szer, az előre meghatározott helyeken ki kell menni a szárazföldre, és 200 métert futva kell megtenni úgy, hogy közben a kajakot a kézben kell tartani. A maratoni kajakok nyolc kilogrammot nyomnak, te­hát négy kilóval könnyebbek, mint a ha­gyományos kajakok.- Azért az sem valami könnyű. Egyálta­lán, melyik a gyorsabb, a futás vagy az evezés?- Nem is tudnám így kapásból meg­mondani, szerintem ez mindenkinél válto­zó. Én azt hiszem, ezen a viszonylag rövid távon gyorsabban futok, mint evezek, mert én szerencsére elég jó futó vagyok. Persze, a szárazföldi pályát nem csak a ka­jak nehezíti, hanem az is, hogy mezítláb kell futni.-Ez a sportág mennyi edzést igényel?- Minden hétköznap másfél-két órát edzek délutánonként, szombat délelőtt olyan két-három órát, és hétfőn, szerdán és pénteken hajnali edzésekre is járok, reggel hattól.- Mindezt hogyan győződ úgy, hogy közben nagyon jó tanuló vagy az ország egyik legerősebb gimnáziumában?- Nyolc éve kajakozom, pont, mióta eb­be az iskolába járok, úgyhogy volt időm megszokni, hiszen évről évre nőtt a köve­telmény, a sportban és a tanulásban egy­aránt. De ez azért nagyon nehéz, és csak a tanulásból nyerhetek időt, hiszen az edzé­sek kötöttek. Minden lehetőséget ki kell használnom, jobban kell az órákon figyel­nem, hogy otthon kevesebbet kelljen fog­lalkoznom vele. Szerencsére könnyen ta­nulok, nincs szükségem magolásra. Egyébként a sport a mi családunkban na­gyon nagy szerepet játszik, hiszen édes­apám, Ürögi László világbajnok kajakozó, aki később edző is lett, így az ő hatására kezdtem én is kajakozni. Szeretem ezt a sportot, hiszen állandóan vízközeiben le­hetek, szép helyeken járhatok és változa­tos mozgást végezhetek. Az iskolában fő­leg a matek és a történelem érdekel, való­színűleg a közgázra és a jogra fogok je­lentkezni, de egy biztos, az evezést min­denképpen folytatni fogom. Ritkán szoktam sajnálni, hogy az olva­sók nem láthatják „élőben” a riportalanyt, hogy nem hallhatják a válaszait, most mégis bánom. Mészáros Vandát, a Berzse­nyi Dániel Gimnázium 12-dikes tanulóját nem kellett sokáig keresnem, még a portás is tudta, hogy a tornateremnél van, hiszen ő kérte el a kulcsot. Ugyan a délután há­romkor kezdődő edzé­sig még hátravolt vagy negyedóra, Vandát már kicsit nehéz volt kirán­gatni a tornateremből. Az ő korosztályát pe­dig még szokta érde­kelni, ha riportot csi­nálnak vele, őt azon­ban ez látszólag telje­sen hidegen hagyta. Bár lelkesen és köz­vetlenül, de a lehető legrövidebben vála­szolt minden kérdésre, miközben fél szemmel mindig a tornaterem bejáratát nézte.- Az általános isko­la negyedik osztályá­ban kezdtem kosárlab­dázni, mégpedig azért, mert akkora mozgás­igényem volt, hogy mindenki csak azt ja­vasolta, kezdjek el sportolni. Mivel a barátnőmék postaládá­jában rátaláltunk egy, a kosárlabdasportra toborzó értesítőt, ezt a sportágat választot­tam. Mikor elmentem az első edzésre, ami egész végig erősítés volt, azt gondoltam, nem akarok idejárni, de aztán maradtam és megszerettem. Negyediktől nyolcadi­kig egy egyesületben voltam cserejátékos, de azt nem nagyon szerettem. Aztán mikor ebbe az iskolába kerültem, tagja lettem az iskolai csapatnak, és itt sokkal jobban ér­zem magam.- Miért nem szeretted az egyesületet, mi a jobb az iskolai csapatban?- Egyrészt az egyesület nagyon sok pénzt és nagyon sok időt vesz el. Mivel cserejátékos voltam, a csapat úgy is kezelt engem, nem is voltak barátaim. Nem tu­dom, miért, lehet, hogy pont rossz egyesü­letben voltam. Nem szerettem az edzőtá­borokat sem emiatt, mert tudtam, hogy a többiek összesúgnak a hátam mögött. Egyszer hallottam, mikor éjszaka arról be­szélgettek, hogy nekem biztos nem is fáj a lábam, csak kitaláltam, és szerintem az edző is ezt gondolta. Itt, az is­kolában viszont ilyen probléma nincsen, hi­szen itt mindenki ismer mindenkit, és jóban va­gyunk.- Hány edzésetek van egy héten?- Hetente három edzésünk van, hétfőn, szerdán és pénteken, mind- háromszor másfél óra. Én nagyon szeretem az edzéseket, mindig én érkezem elsőnek és sokszor még az utánunk következő fiúk edzé­sén is itt maradok. — Mik a terveid a kosárlabdá­val?- A TF-re szeretnék felvételiz­ni, testnevelő tanár szakra, ide bi­ológiából és gyakorlatból kell fel­vételizni. Remélem, sikerülni fog, mert szerencsére elég könnyen ta­nulok. — A decemberi díjátadó ünnep­ségen te két díjat is kaptál, melyi­ket mivel érdemelted ki?- A diákolimpián kiemelkedő ered­ményt elért tanulóknak járó díjat nem csak én, hanem az egész lánycsapat kapta, hi­szen az elmúlt két évben mi nyertük a baj­nokságot. Korábban nem volt ilyen sikeres az iskola csapata. (Ezt a közelben álló Szendefi Ferenc edző is megerősíti). A „Jó tanuló - jó sportoló” díjat pedig azért kap­tam, mert mindemellett jól tanulok, két- három négyesem szokott lenni a bizonyít­ványban. Egyébként a díjátadón nem tud­tam részt venni, mert éppen latin OKTV-n voltam.- És hogy sikerült?- Az első fordulón továbbjutottam, de szerintem nem sikerült túl jól, mert ösz- szecsaptam, hogy jöhessek az edzésre. A magyar kosárlabdasport nem igazán számottevő a világban, nagyon ritkán ada­tik meg magyar játékosnak, hogy nemzet­közi sikereket érjen el. Ez azonban egy cseppet sem za­varja Vandát, hi­szen ő erre csak annyit mond, amíg találkozik olyanokkal, akik szeretik a kosár­labdát és tud is ve­lük játszani, ez nem jelenthet gondot. Aztán hozzáteszi, sajnos egyre kevesebben kosaraznak, és a 18 évesek böl­csességével azt is megállapítja, a mai fiatalok túl lusták. És elrohan. A riportokat írta Lami Juli- Ha magyarra cseréljük a feliratokat, honnan fogja tudni a kuncsaft, hogy mit talál ebben a shopping centerben? (Bene Erzsébet karikatúrája)

Next

/
Thumbnails
Contents