XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-02-14 / 3. szám

-Hírnök 2003. FEBRUÁR 14. | 9 fi nqgy államférfi összetett személyisege inspirálja Hollosi Éva babaszobrász ás szoboröltöztető Paulikovics Iván Széchenyi-kompozíciói Az Újlipótvárosi Klub-Galéria „Magánterületek” című tárlatán Paulikovics Iván is jelen volt egy Széchenyi Istvánról készült kisplasztikával. Néhány szót váltunk róla, mivel a téma a művész életében már nem először bukkant fel. Első sikeres próbálkozásának egyike „Széchenyi Döblingben”, ami ugyan „csak” a Derkovits Ösztöndíj beszámolóra készült, mégis azonnal gazdára talált. Munkáját a Xantus János Múzeum vásá­rolta meg, Győrben nem tudván ellenállni az élő és szenvedő ember portréjának. Amikor műterem otthonában felkeres­tem, mégsem kisplasztikái ragadtak ma­gukkal. Megtisztelt, mert elárulta néhány szó van, nem helyezhető el harminc centi- méteres állványon. Széchenyi Istvánt for­mázta meg ismét, közös alapzaton Clark Ádámmal. Széchenyi ezúttal az arisztok­rata, aki kárpittal letakart fotelban kényel­mesen helyezkedik el, az álló alak a távol­ba tekintő Clark mérnököt ábrázolja. A szoboregyüttes kicsiny mérete monumen­tális terjedelmeket rejt. Várja mecénását, hogy ember nagyságúan bronzba önthes­Széchenyi István, Clark Ádám és megmintázójuk, Paulikovics Iván reményét, és megmutatta egypár tervét. Érkezésemkor kikészítve várt egy gipsz­munkája, melynek témája most is, mint életében már többedszer Széchenyi gróf összetett, sok vihart kavart személyisége volt. Elmesélte, nagy terveket álmodott már-már készre, csak a megrendelés várat magára mindhiába, mert sajnos amiről itt Paulikovics szobrok sék, és életre álmodója, Paulikovics ele­gendő látóteret kaphasson Széchenyijének Magyarország egyik szegletén. Szóba került, mit tesz, amikor nem al­kot?- Egy képzőművészeti egyesület sza­badiskolájában tanítok. Alkalmanként 15-20 művészjelölt gyűlik össze, akiknek munkáit korrigálom, de szívesen olvasok, hallgatok klasszikus zenét, szeretek síelni, teniszezni. Munkáival zsúfolt lakószobájából, ké­résemre, lekísért műtermébe is. Amit lent láttam, megértette velem, mit takar másoktól karcosnak nevezett humo­ra, iróniája. Nem említette ugyan, de kő­portól védett, beszédes munkái megsúgták - amit tudunk többen -, közel 25 éves pá­lyája során készült köztéri alkotásai már kitöltötték néhányszor e hatalmas belteret. Sok félretett elképzelése között a „Stá­ciók”, remélem, ki bírja várni megvalósí­tását. L. Á. □ iftiiiHfr □ iiuiiHír □ József Attila Színház Február 17., h. 19: Made in Hungária • 18., k. 19: Bunbury • 19., sze. 19: Kilencen, mint a gono­szok • 20., cs. 19: Balfácánt vacsorára! • 21., p. 19: Balfácánt vacsorára!; 19.30: Emigránsok (G. E. Stúdió) • 22., szó. 19: Bunbury • 23., v. 19: Kilencen, mint a gonoszok • 24., h. 16: A helység kalapácsa; 19: A miniszter félrelép • 25., k. 19: Csákányi-Kulka • 26., sze. 19: Made in Hungária • 27., cs. 19: A makrancos hölgy • 28., p. 19: Kilencen, mint a gonoszok; 19.30: Sorstalanság (G. E. Stúdió) Vígszínház Február 17., h. 19: Játszd újra, Sam! • 18., k. 19: Nyaralók • 19., sze. 19: Sok hűhó semmiért • 20., cs. 19: Legenda a lóról • 22., szó. 19: Nya­ralók • 23., v. 11: A padlás; 19: Furcsa pár • 24., h. 19: Sylvia • 25., k. 19: Nóra • 26., sze. 19: Egy csók és más semmi • 27., cs. 19: Le­genda a lóról • 28., p. 19: Egy csók és más semmi Pesti Színház Február 17., h. 19: Antonius és Kleopátra • 18., k. 19: Godot-ra várva • 19., sze. 19: A dzsun­gel könyve • 20., cs. 19: Kitty Flynn • 21., p. 19: Bölcs Náthán • 22., szó. 19: Rejtett játé­kok • 23., v. 19: Antonius és Kleopátra • 24., h. 19: Képzelt beteg • 25., k. 19: Gyalog ga­lopp • 26., sze. 19: Godot-ra, várva • 27., cs. 19: Kitty Flynn • 28., p. 19: A-dzsungel könyve Keze alatt irodalmi hősök öltenek alakot Az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Házban a terembe belépő babákat láthatott üvegburák alatt, de ha a manapság divatos mosolygós Barbie babák egyikére-má- sikára, vagy még hátrébb szaladva a szá­zadokban, ezek porcelánfejű variációira számítottak, úgy nagy meglepetésben, megkockáztatom csalódásban lehetett ré­szük. Amíg Cecile-től Könyves Mendelig - így nevezte el két babáját - lépegettem, magamban töprengtem, majd fennhangon megkérdeztem alkotójukat, Hollósi Évát.- Éva, miért pont őket mintáztad meg?- Nekem is körvonalazhatatlan volt ele­inte a szándékom. Az első baba, amit elké­szítettem 1995-ben, egy karácsonyi aján­I dék volt, ami nagy örömöt keltett és tet­szést aratott. A régi ruhák, kosztümök, ko- i rok mindig érdekeltek. A Képzőművésze- I ti Egyetem képgrafika szakát végeztem, i Jelenleg restaurátorként dolgozom a | Synthese Kft.-nél. Bármelyik városba szó- { lítja csapatunkat a szerződésünk, tartósan j ott lakunk és dolgozunk. Szabadidőmben I szeretek olvasni, s képzeletem szülöttei i kezemmel megformálva időnként életre | keltek. így bújtak ruhába kedvenc olvas- I mányaimból egyes, számomra különösen meghatározó szereplők. Munkáimat cso­portos kiállításon mutattam meg, először különdíjat nyertem, majd 1999-ben a győ­ri babakiállításon első helyezett lettem. A párosán vagy magányosan kiállított, 50-60 centiméteres, korhűen öltöztetett gipszalakok között J. D. Salinger Zabhe­Hollósi Éva és Thomas Mann: Halál Velen­cében című regényéből Gustav von Aschenbach Hans Castorp és Madame Chanat Thomas Mann Varázshegyéből és alkotójuk gyező, alias Holden figurája előtt megáll­va, ismerősként tekintünk egymásra. Ma­gam is hasonlóképpen képzeltem dolgot kerülő, mindent kimagyarázó személyét. A babák szemébe nézve újabb kérdés merült fel bennem, ki kellett mondanom, ha már az a szerencse ért, hogy a legilleté­kesebbtől várhattam válaszra.- Nem mosolyog egyikőjük sem. Miért?- Nem tudom! Nem szándékos, talán belülről jön. A melankolikus dolgok von­zanak. A téma választásából is következik - Varázshegy, Halál Velencében, Fekete ru­hás nő -, nem túl vidám, de örök emlékű gondolatok kötődnek hozzájuk. Ha ellenőrizni akarják észrevételeimet, megtehetik az angyalföldi után következő egyéni kiállításon, vagy Győrben, a Zichy-kastélyban próbára tehetik, hogy az alkotótól kapott információk mennyivel hozzák önökhöz is közelebb a kalitkába zárt babákat, akik életrekeltőjükből hor­doznak egy darabkát. Volt már, akit úgy magával ragadott megformált egyénisé­gük, hogy nem engedhette el egy kiállítás után. Külföldi gazdára leltek a „Napóleon fia, a Sasfiók” és az „Énekesnő a Moulin Rouge-ból”. Matasd meg magad! fenti mondat akár a mottója is lehetne annak a versenysorozatnak, amely nemrég ért vé­get az Ének-zenei és Testnevelési Általános Iskola alsó tagozatosai között. A „Dózsa” kisdiákjait napok óta a Mesevetélkedő tartotta lázban. Sok feladatuk volt, hiszen csapatot kellett alakítaniuk, meseillusztrációt készíteni, el kel­lett olvasniuk 8 mesét, majd megfejteni egy titkosírással írt levelet. A vetélkedő napján a me­sebeli hősöknek beöltözött gyerekek csillogó szemmel mérték össze tudásukat. Ezen a dél­utánon a 2., 3. és 4. osztályos 70 kisdiák jól szórakozott a mesék világában. A legügyeseb­bek jutalmul színházjegyet vehettek át, de senki nem ment haza üres kézzel. Világunkban minden Meseírás közben változik, átalakul, az igazi értékek: a mesék azonban kiállják az idő próbáját. A mese, szeretnénk hinni, a mai gyerekek számára is csoda, amely kedvet csinál az olvasáshoz. A könyvek képessé teszik őket arra, hogy alkotó módon tudják használni a megismerteket. Ha a gyerekek a meséket olvasva, hallva megszeretik a könyveket, az olvasást, nyugodtak lehetünk felő­lük: ők képesek lesznek felnőttként is megmutatni magukat. ||

Next

/
Thumbnails
Contents