XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-11-26 / 19. szám
-Hírnök 2003. NOVEMBER 26. j 5 Karácsonyi Zoltán Budapest XIII. Kerületi Önkormányzata Képviselő-testületében a kerület állampolgárai érdekében végzett képviselői tevékenysége, áldozatkész munkája alapján a Köz Szolgálatáért Érdemjel bronz fokozata belügyminiszteri kitüntetésben részesült. 1994 óta a kerületi képviselő- testület tagjaként vesz részt az önkormányzati munkában. Kezdetben a Lakásügyi Bizottságban vállalt feladatokat. Empátiakészségének, határozottságának köszönhetően a képviselő- testület 1998-ban a Szociális Bizottság elnökévé választotta. Meghatározó szerepet játszott a kerület szociális koncepciójának, szociális rendeletének kidolgozásában és folyamatos aktualizálásában. Szociális érzékenységét bizonyítja, hogy sokat tett annak érdekében, hogy a rászorultak támogatása minden évben kiemelt hangsúlyt kapjon. Bizottsági elnöksége alatt valósult meg a fogyatékos fiatalok számára tervezett vácegresi bentlakásos otthon kivitelezése. 2002-től szakmai tudása, pénzügyi hozzáértése alapján a Tulajdonosi Bizottság elnöki teendőit látja el. Munkájában kiemelt helyet foglal el a kerület folyamatos fejlesztése, korszerűsítése, egy lakhatóbb, megújult parkokkal és megszépült játszóterekkel fémjelzett kerület megteremtése. A képviselő-testület delegáltjaként évek óta a SIMA ÚT Kft. Felügyelőbizottságának elnöke. Magas színvonalú szakmai tevékenységének, aktív közreműködésének köszönhetően az önkormányzati érdekeknek megfelelően a kft. mérlegeredményei folyamatosan javulnak. A belügyminiszter által adható kitüntetést az elmúlt évtizedben a kerületért, a kerület lakosságáért végzett egyenletes, jó színvonalú képviselői munkájáért kapta. Ismeretszerzés, barátkozó*, jogvédelem a cél • • Önsegítő klub a fogyatékkal élőknek A fogyatékkal élők többsége a testi bajok mellett sok lelki, életvezetési és jogi problémával is kénytelen szembenézni. A XIII. Kerületi Önkormányzatnak az ő segítésükre létrehozott Támogató Szolgálata július óta sikeres klubot is működtet. Gőz Sándomé Panni klubvezető elmondta: céljuk egyrészt az, hogy a krízisek áthidalásában, a különböző élethelyzetek megoldásában segítsék egymást a tagok. Amellett, hogy az összejövetelek jó alkalmat kínálnak az ismeretszerzésre, van lehetőség kötetlen beszélgetésre, ismerkedésre, barátságok kialakítására. Az egyelőre tizenhét tagot számláló klubot nyáron indították. A szeptemberi foglalkozáson a résztvevők verseket hallgattak, októberben egy természetgyógyász tartott sikeres előadást. A novemberi ösz- szejövetelen - amelyet mi is meglátogattunk -dr. Chikán Csaba tartott előadást a fogyatékkal élő emberek jogairól. Decemberben karácsonyi zenés irodalmi műsorral várják a vendégeket. A további tervekről a klubvezető elmondta: egyelőre minden hónap első csütörtökén tartanak klubdélutánt. Januárban videovetítéssel készülnek, februárban farsangi műsor lesz, márciusra pedig szintén előadás szerepel a programban. Amint kitavaszodik, szeretnék megcélozni a természetet: kisebb sétát tennének a Margitszigeten, és egy-egy színház- és mozielőadásra is szívesen elmennének. A tagok egyre bővülő körének érdeklődését felmérik, és a programjaikat ehhez igazítják majd. Eddig kézimunka szakkörre, főzőfoglalkozásra, bográcspartira és irodalmi szakkörre jeleztek igényt. Kellő számú érdeklődő esetén az eddigi havi egy alkalom helyett kéthetente vagy akár hetente is összejönnek majd. A klubvezető szerint az egyik fontos cél, hogy pozitív gondolkodásra neveljenek. Szeretnék elérni, hogy a vendégeik otthon érezzék magukat a foglalkozásokon, és mindig érezzék azt, hogy a Támogató Szolgálatnál egyéb ügyekben is szívesen látják őket. A novemberi klubnapra, amelyre - mint már említettük - dr. Chikán Csaba közjegyzőt hívták vendégnek, többen már jóval a négy órás időpont előtt érkeztek, hogy A klubtagok a szemben ülő Chikán Csaba előadását hallgatják, bal oldalt világos blúzban Gőz Sándorné Panni klubvezető még véletlenül se késsenek el. Az egyik mozgássérültet a Támogató Szolgálat munkatársa kísérte idáig. Egy vak asszonyt ismerőse hozott, és eljött olyan egészséges is, akinek a fia mozgássérült. Dr. Chikán Csaba tizenhat évig volt a Mozgássérültek Egyesületei Országos Szövetségének (MEOSZ) elnöke, jelenleg - amellett, hogy Vácott közjegyzőként dolgozik - a Mozgáskorlátozottak Közép-Magyarországi Regionális Egyesületénél tevékenykedik. Először azokról a kedvezményekről beszélt, amelyek a fogyatékkal élőket megilletik, illetve amelyeket ezután szeretnének elérni. A többi között megemlítette, hogy szeretnék kiterjeszteni az első lakáshoz jutás támogatását. A közlekedési támogatás összege a mai 300 ezerről 600 ezerre növekedne, és megszűnne a jövedelemhez kötöttség. Akik erre nem jogosultak, azoknak a tömegközlekedéshez kell támogatást kapniuk. A MEOSZ erőit leköti az a feladat, hogy EU-kompatibilisek legyenek. Nem természetes az, hogy a fogyatékos emberek állapotuk miatt jogsértéseket szenvednek el. Az esélyegyenlőségi törvény szerint akit fogyatékossága miatt sérelem ér, az jogorvoslatot kérhet. Az ezzel kapcsolatos munkára nagy figyelmet szeretnének fordítani. Ehhez kapcsolódik az állami jogi segítség- nyújtás, ami szerint a fogyatékos emberek - jövedelemhatártól függetlenül - igényt tarthatnak olyan ügyvédre, aki ingyenesen tud segítséget nyújtani. Az akadálymentesítéssel kapcsolatban próbapert nyertek. Megpróbálkoztak azzal, hogy az építészek számára „fejtágítást” tartsanak e tárgyban, de nem volt túl nagy az érdeklődés. A szakemberek odáig talán már eljutottak, hogy egy új középület bejárata elég tágas és rámpát is kialakítanak, de a WC-be még mindig nem lehet bejutni. A magyar esélyegyenlőségi törvény igen korszerű, de még mindig gyakori, hogy a munkát kereső mozgássérültet az állapota miatt utasítják vissza. Ugyanakkor ezt nagyon nehéz bizonyítani. Pedig az EU-ban két dolgot vesznek nagyon komolyan: a foglalkoztatást és az emberi jogok érvényesülését, vagyis azt, hogy a sérült embereket ne érje hátrányos megkülönböztetés. Ez utóbbinak része az integrált oktatás is, amiben szintén hátul kullogunk. Itt is az akadálymentesítés és a szemléletváltozás hozhat csak előrelépést. Ezután az előadó arról beszélt, milyen a fogyatékkal élők helyzete Vácott. Működik egy lakásotthonuk 12 személlyel. E mellé foglalkoztatót is telepítettek. Van támogató szolgálatuk is, amivel csak az a gond, hogy megkövetelik a munkatársak magas végzettségét, ám megfizetni nem tudják őket. Németországból kaptak segédeszközöket, amelyeket a rászorulók kikölcsönözhetnek. A lakóotthon igen barátságos, de az állami normatíva csak a költségek hatvan százalékát fedezi, a többit a helyi önkormányzat állja. Az előadó meghívta a Támogató Szolgálat munkatársait és az érdeklődőket egy kis váci tapasztalatszerzésre. Az előadást a közönség kérései és kérdései követték. Szóba került a távolsági buszok akadálymentesítésének lehetősége. Többen panaszkodtak a 4-es buszra, amelyhez olyan a járdasziget, hogy néhány megállóban lehetetlen fel-, illetve leszállni. Sőt a busz belseje is úgy van kialakítva, hogy kerekes székkel vagy két bottal csak nagy ügy- gyel-bajjal lehet eljutni a mozgás- sérültek részére kialakított helyre. Valaki elmondta, hogy még a Pető Intézetnél sem tudnak a mozgássérültek felmenni a járdára, mire más megtoldotta: a Hegedűs Gyula utcában, a Mozgássérültek Budapesti Egyesületével szemben fel lehetne menni a járdára, ha a kocsik parkolását „kivédő” cölöpök felállításánál hagytak volna annyi helyet, hogy a kerekes szék elféijen. Végezetül dr. Chikán Csaba kifejtette, hogy a fogyatékosság emberi jogi probléma. Fontos, hogy mindenki tudja érvényesíteni a jogait. A fogyatékosok nem előjogokra áhítoznak, hanem olyan intézkedéseket sürgetnek, amelyek alapján a mindenkire érvényes jogokat ők is érvényesíthetik. Ugyanakkor felhívta a fogyatékkal élők figyelmét arra, hogy részükről is szükséges a szemléletváltozás. Nem szabad elkeseredni, dühöngeni vagy a sebeket nyalogatni. Ehelyett olyan párbeszédet kell folytatni, amelyben a fogyatékkal élők megismertetik értékeiket és igényeiket a többiekkel. Csop Veronika Bayer Ilona időseknek mesélt az életéről ly 7em csak a képernyőn hódított 1Y egykor Bayer Ilona tévériporter, hanem minap a Balzac utcai idősek klubjában is. Ica kellemes, megható beszédével hamar belopta magát a tagok szívébe, akik rendületlenül faggatták mindennapi életéről. A klubban egyébként sokszor rendeznek hasonló délutánokat, amikor neves előadóművészek, ismert írók vallanak nem megszokott életkörülményeikről. Bayer Ica kisebb történetekkel fűszerezve mesélte el pályafutása és élete legfontosabb pillanatait, ami, mondhatni, meseszerűen indult. Szolnokon, kezében a friss érettségijével, bekopogtatott a helyi rádióhoz szerencsét próbálni. Ekkor pecsételődött meg sorsa, hiszen az addig közgazdasággal foglalkozó diáklányt magával ragadta a média világa, és tanulmányait Szegeden folytatva kitanulta a mesterség csínját-bínját. Egy csapásra a magyar televíziónál találta magát, Matúz Józsefné főszerkesztő szárnyai alatt, olyany- nyira, hogy 11 évig nem engedte kamerák elé ülni. 1985-ben tört meg a jég, akkor ismerte meg az ország, legfőképpen a Civil kurázsi című sorozatával. Sorra kapta a szakmai elismeréseket, Nívódíjat, Tolerancia Díjat. Még szocialista érdemrendet is átvehetett. Ilona azt is elárulta, hogy a térdére tűzte az érdemrendet, mivel nem igazán mutatott jól a mellén, a mintás zakón. De nem csak sikereivel dicsekedett, hanem őszintén vallott kudarcairól is, hogyan élte meg elbocsátását a televíziótól.- 1999-ben a napfogyatkozásról közvetítettem, a magyar televíziózás történelmében először értük el, hogy többen néztek bennünket, mint a kereskedelmi adók összegségét. Mégsem Nívódíjat kaptam, hanem elbocsátó levelet, munkaerő-racionalizálásra hivatkozva. Nagyon nehéz volt szakmailag és lelkileg átvészelnem ezt az időszakot, de fokozatosan kialakult a mostani életstílusom. Szabadúszóként visszatértem a rádiózáshoz, az írott sajtóból is kiveszem a részem, a képernyőn pedig változatlanul gyakran feltűnők. Igaz, most már riportalanyként -jegyezte meg Ilona mosolyogva. A hivatás mellett mi is érdekelhette volna jobban az időseket, mint a magánélete, és ő családi kapcsolatairól is őszintén beszélt. Felidézte gyerekkora legszebb emlékeit, a nagyszülőkhöz való vonzalmát.- A Visegrádi utcában lakom, így sokszor vásárolok a Lehel Csarnokban, valamelyik nap nézegetve a kínálatot megpillantottam egy öreg nénit, aki szeretet nagyanyámat idézte fel bennem. Szemmel láthatóan csak nézegetett az idős hölgy, nem akart vásárolni. Én mégis odaléptem hozzá és megkérdeztem, mit szeretne enni, szegény annyira meglepődött kérdésem hallatán, hogy válaszolni sem tudott, gyorsan vettem neki egy doboz sajtot és egy kiló banánt, zavarban volt, nem értette a helyzetet, hogy miért viselkedem így vele. Pedig csak boldog voltam, hogy egy percre lélekben újból a nagymamámmal lehettem. Mindig úgy neveltek, hogy tiszteljem az idősebbeket és ezt a szemléletet próbálom átadni gyermekeimnek is, akikre a legbüszkébb vagyok. Nagyfiam Ausztriában él, balett-táncos, nagyobbik lányom a japán nyelv rejtelmeivel foglalkozik, a kislányom is már kész hölgy. De van egy vietnami gyermekem is, aki 18 éves korától 24 éves koráig élt velünk, mára már családja van, de rengeteget levelezünk, és mindig meghat, ha olvasom sorait: „Drága Mama, ne dolgozz sokat.” Hasonlóképpen meghatódott Ilona, amikor a klub legidősebb tagja, a 98 éves Irénke néni franciául szavalt neki és ő is beavatta őt, miként lehet idősen is frissen és boldogan élni. (czeglédi)
