XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-11-05 / 18. szám
2003. NOVEMBER 5. HírnökKönyvújdonságok kalauza Gyönyörűséges album Mai Manóról és fotográfiáiról Kevés olyan európai város van, ahol épségben megmaradt volna egy XIX. század végi fényképész műteremház, annak minden tartozékával. A Mai Manó Ház a Nagymező utcában az ilyen kivételek egyike. A ház három napfényműteremmel, gazdagon díszített várószobával rendelkezik, homlokzatán a fényképezés és a festészet allegorikus alakjaival. Az épület, amely a Magyar Fotográfusok Házának is otthont ad, mind Budapest, mind a magyar építészet, de legfőképpen a magyar fotográfia számára kiemelkedő értéket képvisel. Mai Manó (1855-1917) a maga korában a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselője, 1885-től udvari fényképész, alapítója és főszerkesztője A Fény (1906) című lapnak. 1885-ben alapító tagja a Fényképész Ifjak Önképző és Segélyegyletének. Egyik kezdeményezője a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének. 1896-ban a Fényképészek Asztaltársaságának is elnökévé választották. 2003. október 27-én Mai Manó fotográfiáiból nyílt kiállítás a Mai Manó Házban, egybekötve az alkotóról szóló könyv bemutatójával. A belvárosi műteremház, amely egyben a Magyar Fotográfusok Házának is otthont ad, az albummal és a saját műteremházában rendezett első igazi kiállításával mond köszönetét a gazdag örökségért Mai Manónak. A Mai Manó-kiállítás megnyitójával egy időben Egy vadkörtefa címmel tárlat nyílt Nádas Péter fényképeiből is. Az Ab Ovo Kiadó és a Magyar Fotográfiai Múzeum jelentette meg azt az albumot, amely Mai Manó több mint száz képe mellett Nádas Péter esszéjét és Kincses Károlynak a fényképészről írott tanulmányát is közli. A kötetből és a kiállításon bemutatott fotográfiák nyomán, alapvetően mint műtermi fényképészt ismerhetjük meg Mai Manót, de korai riportjellegű felvételei is fennmaradtak. Történelmi hűségű történet Andai Ferenc Mint tanú szólni Bori történet A szerzőt 1944 nyarán hurcolták el munkaszolgálatos századával rabszolgamunkára a bori rézbányákba, és lett a Heidenau láger foglya négyszázkét társával - közöttük Radnóti Miklóssal - együtt. A rabok közül csak néhányan élték túl az embertelen bánásmódot. Történeti hűséggel megírt bori emlékezése vádirat a kirekesztés, az emberi ostobaság, a féktelen gyűlölet ellen. Jacques Le Goff Európa történelméről mesél Az Európai Unióhoz való csatlakozás előtt (és után) minden magyar fiatalnak - és nem fiatalnak - ismernie kellene azokat a történelmi és kulturális szálakat, amelyek összefűznek bennünket kontinensünk más országaival. Jacques Le Goff neves francia történész Európáról szóló könyvében földrészünk közös történelméről olvashatunk. A kitűnő rajzokkal és sok térképpel illusztrált kötetet a szerző elsősorban a fiataloknak szánta, ám élvezetes és tanulságos olvasmány a felnőtteknek is. Ahová tartozni készülünk Jacques Le Goff Európa történelméről mesél A tisztálkodás szórakoztató enciklopédiája Az Alibi Kiadó tematikus kiadványai mindig egy tárgykört, egy témát helyeznek vizsgálódásuk középpontjába, de azt alaposan „körbejárják”. Elvezették már az olvasót a kertek közé, felültették lovak hátára, és most (remélhetően) mindennapos tevékenységünk, a fürdés van soron. Kerületünk lakóit különösen érdekli ez a kötet, hiszen lovak már nem nagyon fordulnak elő mifelénk, kert is csak egyes részeken, de sok fürdővel dicsekedhetünk, gondoljunk csak a Palatínusra vagy a Dagályra. Andrassew Ivántól Zoltán Gáborig 62 szerző közli velünk a fürdőkkel, tisztálkodással, napozással kapcsolatos gondolatait, néha versben, sok képpel. Akad köztük kortárs (a legtöbben azok!) és klasszikus, humoros és pesszimista, hogy a világnézeti különbségeket ne is említsük. Hadd emeljük ki a tekintélyes listából egy, a kerületben jól ismert nevet, Juhász Katalint, a kerületi helytörténeti gyűjtemény vezetőjét, aki néprajzkutató. Népdalénekes és majd másfél évtizede a tisztálkodás történetének kutatója. Most közölt tanulmánya a magyar paraszti tisztálkodással foglalkozik, tehát túllépett kerületünkön, de érdemes elolvasni, mert nagyon érdekes. Bizony mosdatlan századok előzték meg korunkat, és a fehémeműváltás se volt túl gyakori. Persze azért van kerületi vonatkozás a könyvben bőven. Farkasházy Tivadarról is kiderül, hogy legtöbbet a Dagályba járt ifjúkorában, a képek nagy része kerületünk fürdési lehetőségeit szemlélteti. Nem csoda, a helytörténet gyűjteménynek gazdag anyaga van belőlük. Némi nosztalgia fogott el a Szent István park azóta eltűnt medencéje láttán, e sorok írója még látta lubickoló gyerekeket annak idején, később hol száraz volt a medence, hol csak dísznek szolgált. Nem volt a Sportuszoda sem megvetendő, és a ’60-as évekig a Dunában is nyugodtan lehetett fürödni, még alkalmas volt rá a víz. Mennyi élmény, mennyi gondolat keletkezik a fürdőlátogatáskor, a fürdés kapcsán... Szerelmek, a kalandos fiatalság fonódik össze a kötet lapjain históriai érdekességekkel, életmódbeli ritkaságokkal. Gémeskúttól gőzfürdőig minden tisztálkodási formát és helyszínt megtalálunk a kötet lapjain, a képanyag felér a dokumentumfilm megtekintésével. Még a zuhanyozások is költői formát kapnak a visszaemlékezések tükrében, a képeken a jól ismert fürdők sokkal szebbnek látszanak, mint odabentről. Fürdőlátogatónak és otthon tisztálkodónak egyaránt érdemes elolvasni a szép kiállítású kötetet. Róbert Péter
