XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-11-05 / 18. szám
10) 2003. NOVEMBER 5. Hírnök fi háztömbbel szembeni fiz eucharisztikus kongresszusra építettek 1938-bqn Nyolc lakóépület egy házszám alatt A lakótelep egy 73 éves kedves törzslakosa, aki ott éli életét gyermekkora óta, leírta a helyhez fűződő közösségi élményeit, hogy azokat a Hírnök olvasóival megoszthassa. Köszönjük, Erna asszony! Folytatásaként riporterünk tollából bepillantást nyerhetünk a telep egy napjába. fűszeresnél, hentesnél és a vasboltból lehetett vásárolni. Heti hitel is rendelkezésre állt. Férfi- és nőifordász-üzletről is gondosbeszéd, a helyesírás megszállottja volt. A lakótelepen jól érezték magukat az emberek. Becsülték és segítették egymást. Az ünnepeket - húsvétot, karácsonyt, esküvőt - együtt ünnepelték. Ha valaki beteg volt, megszervezték, ki takarítson, vásároljon, gondoskodjon róla. A gyerekek természetesnek vették, hogy megbízásokat teljesítsenek. Szinte örömmel - semmit sem várva helyette - fogtak össze és segítettek, ahol kellett. Ezt látták a felnőttektől. A lányok a szomszéd nénitől tanultak kézimunkázni, varrni. Kölcsönadták a könyveket. Aki állás nélkül volt, szereztek neki állást. Továbbtanulásra biztatták a jó eszűeket. Vitték a fiatal és középkorú férfiakat a háborúba. Keserű időszak - remény nélküli élet! Az otthon maradt asszonyok együtt főztek a pincében. Lovat vágtak az udvaron. Úgy osztották széjjel, hogy mindenkinek jusson. Fekhelyekkel tömték meg a nedves pincéket. Nyúzott, sápadt arcok lestek felfelé az égre, és jöttek is a bombák, nagy-nagy krátereket csinálva a Vasas-pályán és környékén, ahol játszani szoktak a gyerekek. Bújócskát a lapulevelek között erőben, jó időben. Az öröm elszállt jó időre! 1945. február 12. A nyolc épületet a szovjet katonák laktanyának hitték. Hangosbemondón napokig mondták: „El akarjuk keA 8 épületből és 384 lakásból álló lakótömb az 1938-as eucharisztikus kongresszus külföldi, illetve vidéki vendégei részére épült. A lakások 1 szoba, előszoba, WC, konyha, spejzből álltak. Közös fürdőszoba a lépcsőházban volt. A pincében mosókonyha és mángorló, valamint a tüzelőnek egy helyiség volt biztosítva. A szobákban vaskályha, a konyhában sparhelt állt a lakók rendelkezésére, amelyet szénnel fűtöttek. A konyhában a gázfűtést a II. világháború után vezették be. A kongresszus lezajlása után a lakásokat gyerekes családok, főleg munkások kapták meg. Gyári dolgozók, nyomdászok, szobafestők, asztalosok, gépkocsivezetők, de tanítónők, tisztviselők is kaptak a lakásokból. A 8 épületet házfelügyelő és segéd-házfelügyelő - vici - tartotta nyilván. A tisztaságról, a házirend betartásáról ők gondoskodtak. Idegenek csak igazoltan lehettek jelen. A közös fürdőszobákat kötelező volt az igénybevevőnek higiénikus rendben tartani. Nyilvántartást vezettek arról, ki mikor veszi igénybe. A mosókonyhát és a vasalót pótló mángorlót is hasonlóképpen, beosztással használhatták. Az udvaron fák, bokrok, virágok illatoztak. A levegő tiszta volt. Egy angyalföldi kolónia kodtak. A leveleket postás hozta, a csomagok lovas postakocsin érkeztek. A Forgách utcai jéggyárból hozták a jeget. Vödrökkel vásárolták meg hétvégeken, hogy frissen tartsák a vasárnapi húsokat és egyebeket. Részletes járt a telepre. Részletre kínált anyagokat és egyéb cikkeket. Sokszor el kellett bújtatni az asszonyoknak, mert a férfiak nem szerették a vásárlásnak ezt a módját. Ószerest és edényfoltozót is igénybe vettek néha. Szegénység volt, meggondolták, mit dobjanak ki. Biciklivel, villamossal és gyalog közlekedtek a Váci úton a felnőttek és a gyerekek. Iskolába a Váci út 89-be jártak az alsósok. Szigorú iskola volt, jó tanítókkal. Jó hírű tanító néni volt dr. Bognár Emilné, aki Újpestről járt ide tanítani. A szép magyar fi fiataloknál szerelmek alakultak ki. A fiúk védték a telepi lányokat. A lányok szerényen, de csinosan, jól öltözötten, tisztán jártak. A fiúk hasonlóan. Voltak helyek, ahová táncolni jártak. Olcsó belépővel reggelig szórakoztak egy-egy kísérő anyukával vagy apukával. Az ivósokat, han- goskodókat hamar leépítették. Moziba csak 16 éven felül mehettek az iskolások. A lányok többsége érintetlen volt a házasságig. Az anyák példabeszédei óvatosságra intették a fiatalokat, meg is volt az eredménye. A II. világháború borzalmai megtizedelték az itt lakók életét. Zavarórepülések, bombázások stb. rülni a vérontást, katonák, adjátok meg magatokat!” Senki nem mert a pincéből kimenni, de már tragikussá vált sok ember sorsa, és akkor. .. Egy-két fiatalember fehér zászlót lengetve átment a szovjet katonákhoz, és biztosította őket, hogy civilek vannak a pincében, így menekült meg a háztömb, lakóival együtt. Kimenve a látvány siralmas volt, az 1 -es számú épület felét a bomba a pincéig lekaszabolta. Szerencse, hogy az emberek a másik szárny alatti pincében voltak. Nagyon nehezen, de megindult az élet. Az 15 éves kislányt február 15- én, a szülinapján kockacukorral ünnepelték, és két szem burgonya és két tojás volt az ajándéka. Akik visszajöttek, folytatták az életet. Dolgoztak, hogy felépüljön a romba dőlt ország. Többen vezető pozícióba kerültek, a kerület és az ország ismert alakjai lettek. Saját és a fiatalság jövője volt a céljuk. A házak és lakóik átvészelték 1956-ot. Megint volt mit rendbe tenni. 1972 körül felmerült, hogy ba- uxitosak a házak, le kell bontani. Sok vizsgálat után úgy döntöttek, megcsinálják a tetőszerkezetet, megerősítik a gangokat. Gázfűtéses cserépkályhákat, majd konvektorokat szereltek föl. Sokuknak ideiglenes lakásokba kellett költözniük. Miután ez lezajlott, a napi feladatokat végezve élték a lakók az életüket. A fák és a rendben tartott bokrok jó levegőt biztosítottak. Az idősek az új padokon pihengettek. A gyerekek homokozót kaptak. A folyosókon folyt a beszélgetés, szomszédolás. Az ajtókat még éjszakára sem zárták be. Meleg éjszakában ajtóablak nyitva volt, nem féltek az emberek. A környéken emeletes, többszobás panelházak épültek. Az itteni egyszobás lakás sok családnak kicsi volt, ezért elpályáztak innen. Az idősek maradtak, új házasok, magánosok népesítették be a telepet. Az összetartó, egymást segítő szokás még évekig megmaradt. 1994-ben megvásárolhatták a lakásokat, készpénzért vagy részletre. Jelenleg a Bt. Ferhause képviseli a ház ügyeit. A tulajdonosok fokozatosan cserélődnek. Eladják, kiadják a lakásokat. Az ablakokra rácsok kerültek. Az ajtókat megduplázták. Emeletenként zárható folyosórácsot szereltettek fel. A tulajdonosok többsége befelé forduló, csak magukkal törődnek. Félnek a betörés, rablás miatt. Dolgoznak, tévéznek, szá- mítógépeznek. Csak kevesen járnak össze. Sok az autó, ezeknek parkolót jelöltek ki, de százan az utcára szorultak. Akinek nincs autója, a szerencsésen kialakított 120-as busszal vagy a metróval közlekedik. Az autósok a Duna Plazában és a Tescóban vásárolnak. Akinek autója nincs, az cipe- kedik, mert a telep közelében csak egy drága maszek üzlet működik évek óta. A lakók szeretnének egy Plus üzletet a közelben. Az idős betegeknek házhoz viszik az ebédet. Az egészségügyi ellátás megfelelő. Erna asszony Sokan nem jöttek vissza Budapest XIII., Forgách utca 32.
