XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-10-22 / 17. szám
'W‘ f Xm MftOtXX! • •-Hírnök 2003. OKTÓBER 22. A „kézbefogható” Lehel Csarnok Láthatja mindenki, hogy a Lehel Csarnok önmagából különös vonalakat, formákat, idomokat, színeket kibocsátó épületgyöngyszeme a Váci útnak. Belül már rendezettebb a befogadó összkép, miként egy ka- tedrálisé. Tisztán, áttekinthetó'en felel meg a betérő, de jobbára beözönlő vásárlók igényeinek, emellett fellelhető némely rejtettebb zegzuga. Padlatáról akár enni lehetne, oly tiszta, habár a belső térsége mindenestől ennivaló. Mostantól mindezt kézbeve- hetővé teszi a LEHEL TÉR PIAC VÁSÁR CSARNOK című színvonalas album, mely megjelent a pécsi Jelenkor Kiadó gondozásában. Legrészletesebben az impozáns létesítmény architekturális jellegzetességeivel foglalkozik az építmény különböző nézőpontból fényképezett fragmentumainak bemutatásával és a hozzárendelt szöveggyűjteménnyel. Szerelmeskönyv ez a javából, ami nem csoda, hiszen a vezérfotósa és a vezérszerzője nem más, mint a csarnok vezető tervezője, a nemzetközi színtereken is elismert Rajk László. A többi szerző is az építészet és a többi művészeti ágak jeles reprezentánsa, Bacsó Bori, Bálint István, Báthori Csaba, Borvendég Béla, GerőAndrás, Haraszti Miklós, Konrád György, Mártinké József, St. Auby Miklós és - betetőzésül - a performer Szkárosi Endre, ő attraktív titkosírásával és Lehel-etnyi ételképeivel. Mindehhez archív újságcikkszemelvények és fotók járulnak Juhász Katalin néprajzkutató, az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény vezetőjének válogatása szerint. Kár, hogy a csarnokért folytatott százéves háború krónikája lényegében 1995-nél véget ér, s nem jutott benne hely a legkeményebb, a döntő ütközet megjelenítésének és sikere kiküzdőinek, ami ennek a nagy lelki és esztétikai gyönyörűséggel bejárt, fontos közintézménynek a létét még hitelesebbé tehetné, mivel azt megalapozta s ami nélkül - nem jöhetett volna létre (és természetesen ez a könyv sem). (sas) Idézet az egyik, az albumban is helyet kapott, a Népszabadság június 27-én megjelent Félidőben a Lehel Csarnok című cikkből: „Az új élelmiszercsarnok Váci úti impozáns, attraktív frontja a lengőajtósornak köszönhetően teljes hosszában nyitható lesz, így - hasonlóan a régi elrendezéshez - a vásárlók közvetlenül a csarnoktér belsejébe juthatnak.’’ Amennyiben ez a Váci úton is túlterjedő lengőajtósor tervezői koncepció volt, egyben a legnagyobb tévedésének is bizonyult, mivel nem tervezték meg hozzá a csukódásuk, illetve még inkább a becsapódásuk hangta- lanításának módját, s így az eltelt több mint egy év alatt nem is gondoskodtak kivitelezéséről. Ennek következtében egyes működtetett ajtók a közeli lakosok szerencsétlenségei, lévén hogy az épület vas- és üvegkonstrukciójából, valamint a szabadkézi lengésükből eredően akusztikusán többszörösére erősödő, bombaerejű döngést, tehát nyugalomháborító és egészségkárosító zajártalmat okoznak, forgalmasabb időben akár másodpercenként. Hogy lehet így még a legnagyvonalúbb csarnok árnyékában is élni? Posztmodem külső, preprimitív bejárás? Eltűnt Váci úti vámházak nyomában Az Eltűnt egy nevezetes színfolt... című képriportba rejtett feladványunkra nem csak megfejtések, hanem emlékezések is érkeztek szerkesztőségünkbe a volt vámházakról és utóéletükről. Ezekből válogattunk. A Váci út 27. szám alatti régebbi vámház, amely később óvoda, cserkészház, majd a munkaerő-tartalékok hivatalának otthona volt. Helyén ma a Fővárosi Vízművek székháza áll Az újabb Váci úti vámház a 80-as években a kenyérgyár üzeme és mintaboltja volt (Az Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény dokumentumai) Fairphy játékbolt - megannyi újdonsággal szolgál Az üzletbe lépve csak ámulok és bámulok, sok-sok társasjáték, kirakó, építőkocka, a polcokon ülő, álló, mosolygó állatka, emberke, és mind-mind azt szeretné, hogy magamhoz öleljem, hogy megsimogassam, és aztán hazavigyem, hogy mindig velem legyen. Lám-lám, milyen nehéz a választás, még akkor is, ha én csak álmodozni jöttem. Pandula Szilvia, a játékbolt mosolygós eladója körbe- kalauzol, és egy-egy játékot közelebb emel, hogy nyugodtan nézzem meg, próbáljam ki, hogyan működik. A játékok kor, nem és érdeklődés szerint vannak csoportosítva. Van kézműves, hangszeres sarok, sportrészleg, tudományos ismeretterjesztő polc, de a gyengén látó, gyengén halló, figyelemzavaros gyerek számára is vannak fejlesztőjátékok. Azt azonban már az első pillanatban látom, hogy itt nemcsak a gyerekek találnak maguknak tartalmas elfoglaltságot, hanem az eladónő elmondása szerint vannak olyan felnőtt férfiak is, akik naponta lejönnek az üzletbe, és félórákat töltenek az ördöglakattal megrakott polc előtt. Mindennap felfedik egynek a titkát, és ha kuAz ízléses fa felnőtt játékok elkülönítve kaptak helyet dU* OHVIUUIUVW, darcba fullad ügyességük, megvásárolják a játékot. Kamaszok előszeretettel vásárolnak bulikra egy- egy izgalmas társasjátékot, logikai játékot, Solitaire-t, Backgammont, elektromos hazugságvizsgálót, de az is előfordult, hogy egy elektronikai cég ügyvezetője ügyességi játékokat vásárolt ajándékba a munkatársainak. A Visegrádi utcában lévő üzlet ugyan még csak szeptemberben nyitott, ám már most egymásnak adják a szülők a kilincset. „Tizenhét külföldi gyártó termékeit forgalmazzuk - tudtuk meg iff. Cseke Miklós ügyvezetőtől -, de vannak magyar termékeink is, például egy szombathelyi bácsi kézzel faragott és festett kirakójátéka, egy magyar feltaláló lépegető teknőse.” Id. Cseke Miklós elárulta: „A feleségemmel 30 éve játszunk, hiszen pedagógusok vagyunk és népművelők. Nagyon boldogok vagyunk, hogy a gyerekeink örökölték ezt a játékszenvedélyt. Nincs két olyan felnőtt, akiknek azonos lenne az érdeklődése a játékbirodalomban.” Nem kétséges, itt mindenki, felnőtt és gyerek egyaránt megtalálja a kedvére valót. Tábori Zsuzsa Nos, ez az épület egykor vámház volt. Ehhez hasonló épületek még láthatók a sugaras útszerkezetű fővárosunk néhány bevezető útja mentén. így például a Népligetben az Üllői úton, az Erzsébet királyné útján Zuglóban, vagy a III. kerületi Bécsi úton. Ezeken a pontokon a környező településekről a fővárosba tartó kereskedőktől szedték be a vámokat - úja Hégráth Gyula a Karikás Frigyes utcából. * A képen látható épület a Váci út 185. szám alatt volt. Régen vámházként, utána lakóházként funkcionált. Én is ebben a házban laktam 1959- től 1971-ig. Hátul körbe volt kerítve és egy nagy udvar volt, ahol a gyerekek (mint én is) jókat tudtak játszani . Volt egy lebetonozott rész is, amit télen felöntöttek vízzel és korcsolyázni lehetett. Mögötte voltak a Kender Juta és a Hajógyár pályái (3 futballpálya). A ház lakói majdnem mind a szemben lévő Hajógyárban dolgoztak - írja Diószeghy Péter a Kassák Lajos utcából. * A napokban arra autózva, azt hittem a szívem szakad, amikor megláttam a nemrég felújított - bár ronda színre festett - épület romjait, az egykori „VÁMHÁZAT”. Gyöngyösi utcai lakosok lévén 1938-tól onnan és az egész Madarász-telepről szüléink az újpesti piacra jártak. Ott ugyanis sok volt az őstermelő, szép és olcsóbb áruval. Akkoriban Újpest külön város volt, nem tartozott Budapesthez. A két város határán lévő vámháztól az 55-ös és 3-as villamos megállt, felszálltak a vámosok, végigjárták a villamost, mert az élő baromfi vámköteles áru volt és fizettek is az asz- szonyok, kivéve akkor, ha a baromfi csőrét befogva, azt letakarva megúszták a vámot. A ház vámőr parancsnoka és családja ott is lakott a házban, nagyon szép lakásban, a lányuk barátnőm volt - írja Kónyi Gyuláné a Kárpát utcából. * Kender-Juta- és textilipari gyár, amely a Váci út 189. szám alatt állt (később: Kender-Juta- és politextil vállalat volt a neve). Nekem ez egy szép emlék volt, mert első munkahelyem és vidékről jártam be dolgozni 3 műszakban. Most csak két éve élek Angyalföldön - úja Urbán Lajosné a Béke utcából. * Az épület a Kender-, Juta- és Textilipari Vállalat üzemi bölcsődéje, óvodája volt. Családi érdekesség, hogy férjem édesanyja, Leopold Oszkámé Pongó Ildikó, 1962. június 6-tól 1964. november 23-ig dolgozott óvónőként az épületben. De nem csak ő dolgozott itt, hanem férje, Leopold Oszkár is itt kezdte a munkás éveket. Egy évig járt ide bölcsődébe, majd kettőig óvodába. Akkoriban egyébként még villamos járt a Váci úton, és mivel a szövőnők három műszakban dolgoztak, az ovi nyitva tartása is ehhez igazodott, így reggel fél hattól este fél 11- ig fogadták a gyerekeket. Férjem édesanyja nosztalgiával emlékszik vissza az itt töltött évekre. És biztos vagyok abban, hogy sok volt óvodása, és rengeteg szülő is szeretettel gondol Ildikó nénire, aki ebben az épületben kezdte óvónői pályafutását, és azóta is, immár 41 éve van ezen a szép, bár nem túl könnyű pályán - írja dr. Leopold Judit a Csángó utcából.
