XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-10-08 / 16. szám
2003. OKTÓBER 8. HírnökBqbirók Hqjnqlkq mintha a Paradicsomról és annak lakóiról Tudományága a kaukazológia, szerelme, szenvedélye pedig Most itthon A kerületünkben élő Babirák Hajnalka egyike azoknak, akik ma hazánkban kuriózumnak számító tudományterülettel, a kauka- zológiával foglalkoznak. A törékeny, kislányos alkatú irodalom- történész a Kaukázus posztszovjet államai közül kifejezetten a grúziai irodalmat, illetve kultúrát kutatja, pontosabban a georgiait, mert - mint mondja - az oroszból átvett Grúzia, grúz kifejezés nem szerencsés. A nyugati irányból a Fekete-tenger által határolt országot Európa-szerte Georgiának hívják helyesen, amely az ország védőszentjének, Szent Györgynek nevéből eredeztethető. Hajnalka közel két évtizede, magyar-orosz szakos egyetemistaként, Puskin és Lermontov költészetében találkozott először a georgiaiai vidékkel. A két orosz költő kaukázusi ihletésű versei, elbeszélőprózája pedig olyannyira felkeltette érdeklődését, hogy addig nem nyugodott, amíg személyesen nem látta a szelíd folyók által szabdalt, roppant hegyláncok övezte tájat. Az ország iránti vonzódása az első találkozás alkalmával még jobban megerősödött, és - akár egy nagy szerelem - meghatározóvá vált életének további alakulása szempontjából. A sokat szenvedett népről, a történelem viharai által megtépázott, mégis szép országról ma is úgy beszél, mintha a Paradicsomról és annak lakóiról mesélne.- Első alkalommal 1985- ben egy kaukázusi körút során jutottam el Georgiába, korábbi ismereteim és olvasott élményeim mellett a táj szépsége, az emberek me- legszívűsége annyira megragadott, hogy elhatároztam, a későbbiekben sokkal behatóbban akarok az itt élők kultúrájával foglalkozni. Bár az elmúlt évszázad politikai eseményei, az elnyomás és a diktatúra évtizedei sajnálatosan komoly nyomot hagytak az országon, a különböző hangulatú, sajátos arculatú vidékek, városok ennek ellenére is megragadó szépségeket és kincseket tartogatnak az arra utazóknak. Kevesen tudják, hogy a szubtrópusitól kezdve a mediterránig, kontinentálisig számos éghajlat megtalálható itt: Nyugat-Georgi- ában a füge, a tea, a mandarin, a pálmafák, a citrusok is megteremnek, délen az örökzöldek hódítanak, északnyugaton pedig Szvaneti vadregényes erdőrengetegei húzódnak. Északon a Kavkaszioni, a Kaukázus több ezer méter magas láncolata terül el, keleten az Alazani folyó völgyében Georgia híres szőlőskertjei virítanak. Az egykori fejedelemségek történelmi területei: Abházia, Adzsária, Mengrélia, Kartalínia, Kahétia mindmind Georgia sajátos szokásokkal, kulturális arculattal, történelmi emlékekkel és hagyományokkal rendelkező tájegységei. Miután Magyarországon és magyar nyelven nagyon kevés ismeret lelhető fel erről az országról, az egyetlen járható útnak az tűnt, ha testközelből ismerkedem meg a Tbiliszi, óvárosi részlet a Metehi-lejtőn moszkvai elnyomást megelégelvén a fővárosban, Tbilisziben mindennaposak voltak a tüntetések, a katonai hatalom azonban rendre vérbe fojtotta azokat. A hazai „csendes” rendszerváltás idején Hajnalka épp a geor- giai fővárosban tartózkodott, a budapestinél sokkalta drasztikusabban zajló események minden rezdülését testközelből élte át. Amikor 1989- ben Tbiliszi főutcáját ellepték a független választásokat követelő tüntetők, a demonstrálok közül nagyon sokakat lelőttek és elhurcoltak, kezdeményezésük azonban mégis sikerre vezetett, és megalakulhatott végre az első szabadon választott georgiai kormány. 1,5 évig viszonylagos nyugalom volt, a körülmények azonban továbbra is mostohák voltak - emlékszik vissza Hajnalka -, időnként víz nem volt, máskor villany, a boltok üresen kongtak, nem volt üzemanyag, jegyre adták a kenyeret. Bár a helyzet kétségkívül nyomasztó volt, a fiatal kutató mégis jól érezte magát, az 1991 karácsonyán történt véres puccs azonban próbára tette az ő idegeit is. A kollégiumot, amelyben lakott, a puccs hajnalán ugyanis álarcos, gépfegyveres csapatok fosztották ki, megverve és megfélemlítve a diákokat. Bár az átélt atrocitások nyomán a legtöbb embernek valószínűleg eszébe sem jutna visszatérni a történtek georgiaiak nyelvével, sajátos írásukkal, történetükkel, értékeikkel. Az elkötelezett bölcsészlány először a Georgiai írószövetség meghívására, később pedig a Magyar Tudományos Akadémia kanBabirák Hajnalka Levél georgiai barátaimhoz Ökölbe szoruló kézzel verdeső szívvel könnyesedő szemmel nézem mint von gyászleplet Georgia egén a decemberi szél Mint borítja gyászba Fiatal özvegyek fejét Az éjfekete kendő. Friss halmok szántják A mengrél mezőket- Virrasztók könyörgése Siratok sikoltása. Georgia a megkövült fájdalom S aki látja a megkövült döbbenet. didátusi ösztöndíjasaként jutott ki az országba, elsajátította a nyelvet, történeti intézetekben, archívumokban, múzeumokban kutatta a magyar-georgiai irodalmi és történelmi kapcsolatok összefonódásait. Egy huszonéves fiatal lány számára ez akkoriban mellesleg nem tűnt éppen kockázat- mentes vállalkozásnak. A sokéves A Nikoloz Baratasvili híd a fővárosban A Tbiliszi Állami Egyetem Kolostorok a főváros délnyugati részén
