XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-08-06 / 13. szám
to 2003. AUGUSZTUS 6. Hírnök 6 21 éves Gerlóczy Márton qIső könyvével berobbant az irodalomba Bekerítve, mégis szabadon M ár önmagában az a tény, hogy egy könyvnek, illetve szerzőjének saját számítógépes honlapot készítenek (www.iga- zolthianyzas.hu), újdonságnak számít Magyarországon. Sokan azt mondják, hogy ez nem más, mint a könyv kiadójának marketingtevékenysége, mellyel növelni igyekszik az eladott példányszámot. Lehetséges. Az azonban kétségtelen, hogy egy ilyen honlapot csak akkor érdemes indítani, ha azt valódi tartalommal lehet megtölteni. A valódi tartalom jelen esetben a 21 éves Gerlóczy Márton, valamint első könyve, az Igazolt hiányzás, mely idén tavasszal jelent meg az Ulpius-ház Kiadó gondozásában. Az idézett honlap a következőképpen ír: „Gerlóczy Márton 1981 augusztusában született Budapesten, ám a hagyományos értelemben vett életrajz megírásának szándéka ezzel akadályba is ütközik, hiszen nagyjából az anyakönyvi kivonata volt az utolsó megszerzett papír, amellyel büszkélkedhet. Az azóta eltelt időszakban igyekezett megismerni a körülötte zajló világot, járt négy általános és három középiskolába, hogy aztán az érettségi megszerzése nélkül feladja küzdelmét, és írni kezdjen, ami a sült kolbász és a friss levegő fogyasztásán kívül számára az egyetlen gyógyírként szolgáló tevékenység. Nőtlen, link, se gyereke, se hobbija.” Újlipótvárosban él (részint), dédapjaÁprily Lajos, nagybátyja Jékely Zoltán, unokatestvére a közelmúltban József Attila-díjat kapott Péterffy Gergely, egyik nagyapja a neves szobrász, Mészáros Dezső, nagyanyja pedig az ugyancsak ismert Gerlóczy Sára festőművész, és éppen találkozásunk napj án élhette át először, milyen is nagybácsinak lenni - ezzel egészíteném ki az előbbi jellemzést néhány fontos életrajzi adalékkal. Abban az európai színvonalúvá varázsolt Szent István parkban beszélgettünk, mely egykor Marci otthona is volt, „amikor a kutyák még boldogan csaholtak ki megsétáltatni a nagyit, a környék fiataljai zúzták egymást a két vasrácsos dühöngőben, és a Bécsből hatalmas nehézségek árán beszerzett montit a srácok körbe-körbe varázsolták a pályán, mint a hímek a szavannán, mutogatták tolláikat, szóváltást követő dulakodás esetén pedig rögvest felszaladtak, hogy lehívják bátyjukat, akinek erejére már a parki közéletbe való bekerülésük hajnalán felhívták a többiek figyelmét...” És melybe, saját bevallása szerint, a felújítás óta be se tette a lábát, hiszen milyen is szabadidőt rácsok mögött tölteni. Mégis itt találkoztunk, és talán ez is jelzi, idővel Marci is változik.- Első kérdésem is erre vonatkozik, mennyire változtatták meg életedet a könyv megjelenése, valamint az azt követő eseménydús hónapok?- Nyilván idővel mindenki változik. Maga a könyv életemet kicsit, önmagamat azonban nem változtatta meg. Úgy gondolom, hogy ugyanaz vagyok, aki egy pár hónappal ezelőtt. Továbbra sem szeretem a nagy felhajtást, ezért a megjelenést követő író-olvasó találkozókat befejeztem, inteijúkra se megyek már. Ennyivel tartoztam a kiadómnak, hiszen nagyon sokat áldoztak rám, és hozzáteszem: az elmúlt hónapokat nem kötelességből csináltam végig, hanem mert a lelkiismeretem ezt diktálta.- Meglepetten vettem észre, hogy a könyvedet szerkesztették. Őszintén szólva, olvasva a könyvet, nehezen tudom rólad elképzelni, hogy engeded szerkeszteni az elkészült művet.- Nem is igen hagytam. Jobban mondva közösen szerkesztettük, és jobbára szóban. Általában egy kis sör mellett beszélgettünk, nem csak a könyvről, aztán ahol éreztem, hogy változtatni kell a szövegen, ott húztam.- Szintén meglepetten olvastam egy veled készült interjúban, hogy csak 35—40 százalékig vagy elégedett a könyvvel, miért?- Egyrészt azért, mert tudom, hogy mindig lehet sokkal jobb az, amit írok, és ez zavar. Másrészt azért, mert nagyon nehéz utólag belenyúlni az elkészült írásba, és néha ehhez kellett folyamodnom. Voltak olyan részek, melyeket teljes átéléssel, lendületesen tudtam írni, de voltak olyanok is, melyekkel nagyon megszenvedtem.- Esetedben nagyon találónak tartom Bücher Iván sorait, miszerint „Az írás, az igazi írás - igazírás - radikális tett. Nem lehet tekintettel sem istenre, sem emberre, sem senki másra.” Amennyiben egy szóval kéne jellemeznem a könyvedet, ami elég nehéz feladat, azt mondanám, hogy kíméletlen. Te miképpen jellemeznéd saját könyvedet?- Olyan, amilyen én vagyok. Soha nem gondolkoztam azon, hogy mit kéne leírni és mit nem. Amit leírtam, azok a mindennapokban velem voltak, megtörténtek. Én így éreztem, láttam őket. Egyébként is úgy vélem, hogy nem szabad figyelni a kritikákra, csak írni kell, ahogyan én akarok.- Ezek szerint nem is érdekelnek a kritikák, nem is adsz rájuk, egyáltalán olvasod őket?- Igen olvasom őket, és érdekelnek, ha igazak. Az igaz kritikákra adok, amivel pedig nem értek egyet, azok hidegen hagynak. Csak azért, mert valami megjelenik egy újságban, attól még nem biztos, hogy úgy is kell lennie, mint ahogy ott írták. Sokkal érdekesebbnek tartom, hogy mit dicsérnek az írásomban, ki mit tart fontosnak belőle. Sokszor olyan momentumot emelnek ki, mely fölött én elsiklok.- Többször rendesen odamondasz embereknek. Nem sértődtek meg túl sokan körülötted a könyv hatására ? Olyan jellemzést is hallottam, miszerint inkább illene a könyvre az Önigazolt anyázás cím.- Sokan vannak, akikről írtam, és akiknek nem érdekel a véleményük. Amúgy is azt gondolom, hogy ezek az emberek sokszor nem képesek az önkritikára. Persze vannak olyan szereplői is a könyvnek, akik hozzám közelebb állnak, és akiknek a reakciója nagyon is érdekelt. Volt olyan is, aki magára ismert, és képes volt önkritikát gyakorolni. Egyébként azt remélem, hogy ezek a sértődések pár hónap alatt elfelejtődnek és akkor más szemmel is képes lesz olvasni az illető az írást.- Sokan pont tőled hiányolják az önkritikát.-Aki hiányolja, az vagy részletekben olvassa a könyvet, vagy nem veszi észre, hogy az egész könyv valójában rólam szól. Többször egyébként nyílt önkritikát is alkalmaztam.- És ahhoz mit szólsz, hogy a Zabhegyezőhöz hasonlítják művedet?- Azt gondolom, hogy felesleges a hasonlítgatás, mint olyan.- A könyv sikerét jelzi, hogy külföldi kiadását is tervezik. Ki intézi ezt, neked mennyi beleszólásod van, és egyáltalán: hogy áll a dolog?- Egy ügynökségen keresztül bonyolódik a történet, mellyel a kiadóm áll kapcsolatban. Elindult a folyamat, de hosszú még az út a külföldi megjelenésig. Én mindenestre nagyon örülnék, ha minél több országban és minél több nyelven olvashatnák a könyvet. Egyébként éppen a napokban jelentkezett be egy filmstúdió, hogy filmet készítene a műből. qaHnlf ___ í iámjaüs- Na látod, ezt nehezen tudom elképzelni. Ez a könyv, ilyenformában, filmen, nehéz eset.- Nem is ugyanarról a műről lesz szó. Nyilván át kell szerkeszteni, meg kell írni hozzá a forgató- könyvet, mely már egy más ember munkája lesz, ám feltett szándékom, hogy figyelemmel kísérem a munkálatokat.- Ez már tehát a jövő zenéje, de mit csinálsz most, hogy beszüntettedfellépéseidet a közönség előtt ? Mikor várhatunk tőled új könyvet?- Most éppen nyaralok. írni persze a könyv megjelenése óta írok, gyűlnek a jegyzetek, a fejemben már összeállt a következő anyagom, de hogy mi lesz ez pontosan, arról most még nem szeretnék beszélni. Legyen elég annyi, hogy ősztől kívánok vele intenzívebben foglalkozni.- Végezetül két helyről kérdeznélek, melyek úgy látom, nagyon fontosak életedben. Szentgyörgy- puszta „a völgy”, és Újlipótváros a szűkebb otthonod. Különösen az őseid által is sokszor megénekelt vidéki nyaraló nőtt a szívedhez.- Budapestet nem szeretem. Túl zajos, túl zsúfolt számomra. Még Újlipótváros, ahol lakom, és melyet szeretek, és ahol élni szeretnék, ha Pesten maradok, az is túl rendezett nekem. Szemben a völggyel, ahova hetente legalább háromszor kijárok, és ahol a természetesség vesz körül. Ott érzem igazán otthon magam, ott tudok igazán megnyílni. Szabados Tamás Grafológiával is lehet enyhíteni a lelki panaszokat Pszichológus, aki a kézvonásokból is olvas T udományos világunkban különböző szakágakkal ismerkedhetünk meg, melyek több síkra terelhetik gondolkodásunkat. Már az iskolában rájövünk, hogy a diszciplínák egymásra épülnek. Ahhoz, hogy megértsük a pszichológiát, ismernünk kell a filozófiát, emberi anatómiát is, és így tovább, hosszan sorolhatnánk. Talán ez vezérelte Szűcs Évát is, hogy pszichológiai ismereteit íráselemzéssel egészítse ki. Évát Váci úti lakásában arról kérdeztem, hogy a pszichológia területén hogyan boldogul a grafológiával.- Budapesten a bölcsészkaron diplomáztam klinikus szakpszichológus szakon - meséli Éva. - A pszichológia több területén volt szerencsém dolgozni. Nevelési tanácsadással kezdtem, három gyerekemmel sokáig voltam gyesen, így ez volt a legmegfelelőbb munka. Később nagyon jó éveim voltak a felnőtt ideggondozóban. Megbecsülték a munkámat, adtak a véleményemre, mégis tovább kellett lépnem, mert közben elváltam és anyagilag többre volt szükségem. így most a munkapszichológia területén dolgozom.- Mikor kezdte a grafológiát?- Már régóta érdekelt ez a tudományág, de csak két éve foglalkozom mélyebben az íráselemzéssel.- Nagyon érdekes kombináció: pszichológia és grafológia. Mennyire segíti a munkáját az íráselemzés?- Mivel a grafológiát csak két éve csinálom, felszínes a tudásom. Remélem, még sok tapasztalatot sikerül elsajátítanom. Pszichológiával 15 éve foglalkozom, érthető, hogy ezen a téren jobban bízom magamban. Az írás nagyon jó eszköz a terapeuta számára. Szeretem, ha a páciens saját maga veszi észre a változásokat. Az írás pedig remekül tükrözi a lelkiállapotot. A pszichológiában diagnosztizálni kell, tesztekkel mérem fel az állapotot. A végén mindig megbeszéljük az eredményt. Ebben segít a grafológia, hiszen szembetűnőbb a változás egy íráson, mint például egy teszt által, így mindenki meggyőződhet a gyógyulásáról, okulhat, tanulhat a betűkből. Van egy tudatalattink, öntudatlanul is így alakítjuk a betűket. Rejtett tulajdonságainkat vetíti elénk az írásunk. írás útján is lehet lelki panaszokat enyhíteni, szerintem ez a grafoterápia lényege.-Az amerikai filmekben szinte mindenki pszichológushoz jár. Mikor van szükség pszichológusra és mikor grafológusra ?- Pszichológus segítségére akkor van szükség, ha az egyén nem tud megbirkózni saját szenvedésével, valamint környezetében sincs támasza és igényli a szakmai segítséget. Grafológushoz azért fordulnak, hogy megtudjanak magukról vagy másokról személyes jellemvonásokat. Én csak annak végzek íráselemzést, aki írásban vagy szóban beleegyezését adja. A jogi ügyek révén kért elemzések szintén kényes kérdések. Mindig kérem a visszajelzéseket, hiszen abból tanulok én is.- Egy terápia meddig húzódhat?- Személyiségfüggő, mégis van egy határ, amikor azt mondom, vége. Bizonyos idő után látnom kell a változást. A filmekből ismert pszichológiai kezelések véget nem érőek. A terápiának csak akkor van eredménye, ha az ember rákényszerül a szakmai segítségre és akarja a gyógyulást. Volt olyan betegem, aki nem szeretett dolgozni. Hosszas kezelés után végre kezdett rendbe jönni, de amikor munkába kellett állnia, egy hét alatt visszaesett a kezdeti stádiumba. Ekkor döbbentem rá, hogy a páciens nemhogy nem szeret, nem is akar dolgozni. Az én segítségem kevés, ha az egyén nem akaija a gyógyulást.- Kik fordulnak ma pszichológushoz és milyen problémákkal?- Sokfajta problémával jelentkeznek. Vannak tipikusan korosztályonként megjelenő problémák, például fiataloknál jellemzők a tanulási zavarok. Ezenkívül családügyi problémákkal, depresszióval, pánikbetegségekkel és hasonlókkal keresnek fel. Alkoholistákat és drogosokat nem szívesen vállalok, negatív tapasztalataim vannak. Arra a véleményre jutottam, hogy ezeket a szenvedélybetegségeket csak speciális terápiával lehet kezelni.- Volt már olyan, hogy ajánlotta az íráselemzést a terápián belül?- Semmit nem erőltetek, aki hozzám jön, tudja, hogy ezt is igénybe veheti. Csak akkor végzek íráselemzést, ha kérik.- Mivel tud kikapcsolódni egy pszichológus, aki írásokat elemez?- Egy időben reikivel foglalkoztam, mostanában a természet szépségében gyönyörködöm. Czeglédi Ildikó
