XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-01-29 / 2. szám
8 2003. JANUÁR 29. HírnökSzabó Csilla zeneművész és kórházi nővér Bedák Pála legjobb 48 kilós magyar A kis betegek elbűvölten hallgatják énekét Nevét akkor kezdte megismerni a zeneszerető fiatalság, amikor a Bojtorján együttes egykori menedzsere, aki mára párja és gyermekének édesapja, tisztán csengő hangját meghallva, énekesnek, basszusgitárosnak hívta zenekarába. Történetével mégsem a csillogás, színpadi siker útjáról szeretnék beszámolni. Úgy sejtem, életútja jó példa és egyben magyarázat, hogy miféle belső késztetéssel születnek azok a né- hányak, akik az elesetteket önzetlenül, hivatásszerűen segítik. Csillára keresetlenül szakadtak rá a lehetőségek, melyekben adottságát, szépséges énekhangját ösztönszerűen segítség- nyújtásra használta, megteremtve önmagában is a harmóniát. Talán akkor kezdődött, amikor szülei zenei elemibe íratták. A nyolcadik osztály elvégzése után merült fel először az egészségügyi pálya eshetősége. Csakhogy édesanyja ismerve kislánya visszahúzódó természetét, törékeny alkatát, igyekezett lebeszélni átgondolatlannak vélt terveiről. Hegedűtanámője volt az, aki a kompromisszumul szolgáló megoldást felvetette:- Jelentkezz óvónőképzőbe! - Tetszett az ötlet, ám a budapesti férőhelyek mind beteltek. így került Csilla tizennégy évesen a fóti óvónőképzőbe, a Gyermekváros kollégiumába, bentlakásosnak. Szokatlan helyzete gyors önállósodást követelt. Zárkózottságából ki kellett szabadulnia, hogy a családi védelem nélkül felnőtt gyerekek között megvédje, megtalálja önmagát. Új iskolatársai sokáig csúfolták „ma- szek”-nak, ami annyit tett a helyi gyermektársadalomban, hogy kivételezett, mert van igazi otthona, ahova a vakációkban visszavárják, vannak édesszülei, a szó igazi értelmében, ami Fotón nehezen megbocsátható luxus. Ezekben az években is a zene és elesettség, e két fogalom, melyek váltakozva vagy együtt alakították életét. Befogadták, sikere lett, sőt megalakította első zenekarát, a Folt együttest, akikkel 17 évesen kijutottak a berlini fesztiválra. Érettségi után Foton maradt óvónőként az árvaházban. Szabadidejében gyakran lépett fel Halász Judit műsoraiban, pici gyerekekkel a színpadon, majd a Bojtorján együttessel világjáró sikerek következtek, mígnem 14 évvel ezelőtt az apró, szőke, lányból édesanya lett. Dani hosszú ideig igényelte a benne rejlő összes szeretetét. Három éve érezte úgy, eljött az idő, amikor mégis megpróbálhatja gyerekkori elképzelését valóra váltani. Jelentkezett nővérnek a Heim Pál Gyermekkórházba. Felvették szakképesítés nélküli ápolónőnek a sebészeti osztályra. Eleinte tervezte, hogy elvégzi az egészségügyi szakiskolát, ám a próbaidő elteltével, több különös eset kapcsán, valami egészen kiváltságos státusa lett a kórház életében. Véletlen adta kezébe egy orvos gitárját. Játszani kezdett rajta és hamarosan a folyosón körbefonták a gyerekek. A főnővémek feltűnt: könnyebb a munka, nem hall sírást az ágyakból, nem nyafognak, nem rendetlenkednek, ritmusra csepeg az infúzió az állványon, dúdol a kerekesszékben a frissen műtött kis beteg, száj- tátva, félelmüket, fájdalmukat feledve hallgatják a dalokat. Csilla „lélekápolónak” nevezi tevékenységét. A kórház vezetősége, heti három alkalommal, szabad kezet adott neki, hogy zenéjével annak csaljon örömöt az arcára, akit legrászorultabbnak érez. Hihetetlen történetként meséli, maga sem értette, miként eshetett meg, amikor egy balesetes kislány többnapos kómájából felébredve megkérte egy dal újrajátszására. Ketten voltak a szobában és a gitár, a kislánynak énekelt egy fehér lepedő mögött, amikor már csak kevesen remélték, hogy egyszer magához térhet. Nem bizonyítani akarja, de meggyőződése lett, hogy a mély- kómás állapoton is átjuthat a dallam, emberi törődés és szeretet. Az utóbbi hetekben egy tizenéves kisfiú lett első számú pártfogoltja, akit ugyancsak elkerül mostanság szerencsecsillaga. Asztmáját, gyakori rohamait felváltotta egy gyógyíthatatlan betegség. Eddig sem kapott sok figyelmet nevelőszüleitől, akik a mostani súlyos bajt már egyáltalán nem akarják vállalni, s ezt kíméletlenül tudtára adták. Több hét telt el azóta, csak Csilla az, aki látogatóként feltűnik az ágyánál. Tudja, nem sokáig teheti meg, hogy apró vidámságot hoz a kisfiú életébe... Ma is reggel hatkor indult, mint immáron két esztendeje. A korai felkelés az egyedüli panasza, amit vérbeli zenészként képtelen megszokni. Pódiumi hallgatóságának csápoló tapsa, üdvrivalgása felejthetetlen, mégis úgy véli, kórtermi „sikerei”, melyek felülmúlhatatlanok. Lendvai Ágnes Földeáki-Horváth Anna Lennék Lennék én a szeretőd és lennék én a gyermeked, lennék anyád, testvéred és lennék időd, rengeteg. Lennék zene fiileidnek, lennék szín a vásznadon, lennék ecset a kezedben, lennék hang az ajkadon. Lennék levegő szobádban, lennék bőr a testeden, lennék vér az ereidben, lennék pitvar szívedben, Lennék izom csontjaidon, mindez lennék én neked. Mégis, ha te mást gondoltál, mondd el, mit kérsz, mi legyek? Egyszerű szerelem Jöjj drágám, oly régen vártalak, Föld hátán most megtaláltalak. Jöjj értem én fehér kedvesem, Óvj, szeress lágyan és csendesen. Rakj össze Egy, kettő, három és négy, darabokból állok még. Szilánkokból rakj össze, megmozdulok majd ötre. Hatra, hétre, felállók, lendületet találok. Nyolcra futok, táncolok, kilencre már szárnyalok, s ha nem éreztek tízre még, részeimre hullok szét. Tünemény Nyúlok és nem érlek, Szólítalak, nem érted, Fognálak, köddé válsz, Szorítlak, messze szállsz. Elillansz, megcsillansz, Szél szárnyán megvillansz, Álmomban kergetlek, Ébredve elveszítek Felhővé változom, Szellőként kárhozom, Rádfújok, lehellek, Érzem már szerelmed. Megállók, megállunk, lágy színekké válunk szélfiú, szellőlány, égbolton szivárvány. „Nálam a boksz az első” Vasas ökölvívóedzésén különös látvány fogad. Az első, ami bár azonnal szembetűnik, mégis érthető, hogy az épületnek még csak a közelében sincs egyetlen lány vagy nő sem. A terem közepén ott a ring, oldalt a falaknál számtalan zsák lóg. Az interjúra sietve verekedést várok, ehelyett körülbelül 25-30 ugrókötelező fiúval találom szembe magam. Az edzőt nem kell bemutatni, Szántó Imrét, azaz Öcsi bácsit mindenki ismeri. Akit keresek, a csapat talán egyik legalacsonyabb, de annál fürgébb tagja: Bedák Pál, vagy ahogy a Vasasban mindenki nevezi: Pimpa.- Miért és hogyan lettél ökölvívó?- A bátyám, aki két évvel idősebb nálam, előbb kezdte az ökölvívást, mint én. Akkor kaptam kedvet, amikor láttam őt a versenyeken, láttam őt győzni, és ezeket a sikereket megirigyelve vagy ezekre vágyva úgy döntöttem, én is ökölvívó leszek. Ebben a sportban szeretném megvalósítani céljaimat. 2004-ben mindenképpen szeretnék kijutni az olimpiára, és szeretnék világbajnokságot nyerni.- Van esélyed kijutni az olimpiára? Mi a feltétele ennek?- Kvalifikációk vannak, melyek jövőre kezdődnek. Ez egy nagyon komoly versenysorozat, amelynek során minden meccset meg kell nyerni. A tornán nemzetközi ellenfelek vannak, Európa legjobbjai. A másik út az olimpián való részvételre, ha dobogós helyezést érek el a 2004- es Európa-bajnokságon.- Öt éve bokszolsz. Milyen eredményeket értél el ez idő alatt?- A kadét világbajnokságon ezüstérmes lettem, az Eb-t megnyertem. Ötszörös magyar bajnok vagyok a korosztályomban, és egyszeres felnőtt országos bajnok. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon a saját súlycsoportomban, azaz 48 kilóban én vagyok a válogatott ökölvívó, mert én lettem a legjobb.- Az iskolával hogyan állsz?- Tizedikes vagyok a IX. kerületi Lengyel Gyula Kereskedelmi Szakközépiskolában, és bár nem vagyok a legjobb tanuló és sokat is hiányzóm, a tanárok megértik mert tudják, hogy mivel foglalkozom, amikor nem az iskolában vagyok.- Gondolkoztál már azon, hogy mit csinálnál, ha nem bokszolnál, vagy mit fogsz csinálni, amikor majd már nem bokszolsz?- Egyáltalán nem gondolkoztam még ezen, nálam a boksz az első, nem tudok más elképzelni.- Egyébként szeretsz verekedni?- Hogy?! Például az utcán? Soha. Csak a ringben verekszem.- Soha nincs eleged abból, hogy ütnek-vemek?- Nem, mert inkább én szoktam ütni az ellenfelemet. Amikor ellenféllel küzdők, csak arra gondolok, hogy nyernem kell. A boksz nem csak erőt igényel, hanem taktikai érzéket is. Nem lehet ész nélkül ütni-vágni.- Ütöttek már ki?- Még nem, de ezt gyorsan le is kopogom. Egyébként még én sem ütöttem ki mást, csak döntő fölénnyel legyőztem.- Mi volt a legjobb élményed, amit a boksznak köszönhetsz?- Nagyon jó volt a vb-n a döntőben bokszolni, de a legjobb az volt, amikor az Eb-t megnyertem.- És a legrosszabb?- Kubában a junior vb-n rögtön a második napon megkaptam a hazai versenyzőt, ami azért volt rossz, mert Kubában nem igazán engedik legyőzni a hazai versenyzőket. Úgy érzem, hogy igazságtalanul pontoztak le, és így nem tudtam tovább versenyezni.- Meddig szeretnél bokszolni?- Amíg meg nem unom. Most még csak 17 éves vagyok, úgyhogy azt hiszem, elég sokáig. Lami Juli
