XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)
2003-06-18 / 11. szám
-Hírnök 2003. JÚNIUS 18. | I 7 Már csak egy kis lépésre a 100.-tól Elli néni és a lélekjelenlét Kiránduláson Mosolyogva üdvözöl, amikor belépek Szent István körúti lakásába. Rögtön megpillantom a hűtőszekrény ajtaját. Különböző országok hűtőmágnesei derítik jókedvre a látogatót.- A tanítványaimtól kaptam - magyarázza a 99 éves zongoratanárnő. Ezen nem is csodálkozom, hiszem a világ minden táján élnek volt diákjai, akik ma már elismert művészek. A tanárnő még ma is oktat, mert mindennél - a sok kitüntetésénél is - többre értékeli a zenét és a gyerekek sze- retetét. Alighogy helyet foglalunk, Elli néni elnézést kér: „Ugye nem haragszik, de nagyon szeretem az állatokat, ha meglátok egyet, mindjárt enni adok neki.” Ahogy hátranézek, látom, hogy egy otthonosan szökdécselő rigó közlekedik a szőnyegen. Ki hinné, hogy ez a jóságos idős hölgy képes grabancon ragadni egy betörőt a fájós kezével, és azzal fenyegetni, hogy mindjárt megrágja! Nemrégiben ugyanis kellemetlen látogatói akadtak Elli néninek. Csak a lélekjelenlétének köszönhette, hogy nem történt nagyobb baj. Néhány becses tárgya így is eltűnt. Azóta a közbiztonság és a biztosító fogalmán töpreng. Szé- gyelli magát. Ő még soha sem beszélt senkivel ilyen hangon.- Biztosan jó nevelést kapott.- Sáros megyében, Eperjesen születtem, a Magas-Tátrában. Kétéves koromig éltem ott, majd a szüleim és az egész család Budapestre költözött. Pesten és Eperjesen végeztem a négy elemit. A polgári elsőt ugyan Pesten kezdtem, de nem éreztem jól magam, ezért a harmadik-negyediket már újra Eperjesen fejeztem be. Már gyerekként kedvet éreztem a tanításhoz. Volt három testvérem, rajtuk gyakoroltam. Nagyon szigorú voltam, állandóan sarokba állítottam őket, mindig hibát kerestem a munkáikban, persze a fejlődésük érdekében. Később azt tanácsolták, hogy tanuljak meg főzni, végezzek házimunkát, mert az való egy nőnek. De ehelyett én inkább felvételiztem. Akkor már intenzíven tanultam zongorázni, az egyik zongoraművész nagynénémtől. Mindig vertem a zongorát, össze-vissza. 0 látta, hogy érdekel, tanítani kezdett. Kiderült, hogy tehetséges vagyok, ezért konzervatóriumba írattak. Később Pesten a Nemzeti Zenedébe jártam, majd a Bécsi Akadémiára kerültem. Lediplomáztam, és magántanítványokat vállaltam vidéken, majd az Angolkisasszonyok Intézetében oktattam. Egyszer még Kodály Zoltán is megnézte az egyik órámat, azt mondta, hogy örül, hogy ilyen szép tanítást is láthatott.- Más országok zenei nevelésébe is belepillanthatott?- A lányom kiment Amerikába, és úgy gondoltam, hogy én is utána megyek. Próbaképpen egy 16 éves lányt kezdtem kinn tanítani. A kislány mezítláb pedálozott, és nem volt hajlandó cipőt húzni. Ezt így nem lehet, mondtam, mert ennek megvan a szabálya, hogy hogyan kell. A tanítvány nem volt hajlandó szót fogadni, én meg megmondtam neki, hogy nem tanítom tovább. Amikor hazaértem, egy bocsánatkérő levél várt az ajtóban, amelyben a mamája arra kért, hogy ne haragudjak, de majd meg fogom látni, hogy az amerikai tinédzserek egészen mások, mint az európaiak. Persze ellátogattam több zeneiskolába is hos- pitálni. Voltam a New York-i Zeneakadémián is, hogy lássam, ott hogyan tanítanak. Sokkal több az éves kötelező tananyag, mint az európai iskolákban. Mégis hazajöttem.-A lánya kinn él Amerikában?- Igen. A New York-i Metropolitan Opera énekese volt. Ő énekelte például Figaró házasságában a főszerepet, látja, ott van a falon egy fotó.- Akkor ez azt jelenti, hogy teljesen egyedül él?- Igen, a férjem elesett a háborúban, és nem mentem újra férjhez. Különben nevető típus vagyok, nem vagyok az a tormás fazékba néző. De ez a betörés... Az egyik nap csöngetett egy férfi a gomblyukában ELMU-jelvén- nyel, kezében egy papírral, hogy a házunkban lopják az áramot, ki kell cserélni a villanyórát. Be is engedtem, mire parancsolgatni kezdett, hogy mutassam meg az elektromos készülékeimet. Akkor fogtam gyanút, amikor bement a fürdőszobába, és engem is be akart hívni azzal, hogy mutat nekem valamit. Na, erre én kiabálni kezdtem, hogy dehogy megyek én be, takarodjon a lakásomból, mert különben lármát csapok. A hangos szóra két másik férfi is megjelent az ajtóban, szétszéledtek a lakásban, és kutatni kezdtek mindenfelé. Kiszaladtam a folyosóra, az egyik háttal távozott, egy mellkasára szorított szőnyegemmel, a másik két festménnyel elindult a lift felé. Amíg én visszaszereztem tőle a képeket, addig a harmadik eltűnt az értéktárgyaimmal. A biztosító azt mondta, hogy nem fizet, mert én engedtem be a rablókat az ajtón. Ha nem 1931 óta fizetném a biztosítást, akkor legyintenék egyet, de az ellopott tárgyak emlékek is a tanítványaimtól, talán nagyobb az eszmei értékük, mint azt egy biztosító képzelné. T.Zs. dicséretben részesült Egy kis vissza- és glörgpiHqntqs dr. Palatka Lívia jegyzői referenssel Kié a kémény ? feladatokban segédkezem, állampolgári panaszokat vizsgálok ki, valamint ha úgy adódik, részt veszek a jogi osztály munkájában, és nem utolsósorban peres képviseletet is ellátok. Szeretem, hogy a jogi pálya több területével is foglalkozhatok. Ezen kívül, nemsokára befejezem az ELTE Európajogi szakjogász képzését, és mint ilyen, próbálom segíteni az ön- kormányzat jogharmonizációs munkáját is.- Talán éppen ennek is köszönhető' a dicséret?- Gondolom, hiszen ezen a téren rengeteg munka hárul a polgármesteri hivatalra. Az önkormányzati rendeleteknek, valamint a jogalkalmazásnak belépéskor összhangban kell lenniük az Unió közösségi vívmányaival, az EU jogszabályainak összességével, ezért az utóbbi időben volt teendőnk bőven. Azonban úgy gondolom, hogy a pusztán technikai munkavégzésnél több kell az önkormányzati munkában. Mindig is igyekeztem különböző emberi értékeket bevinni a munkavégzésbe. Úgy gondolom, hogy a panaszosok is értékelik, ha a hivatal munkatársa emberi hangon szól hozzájuk, igyekszik átélni a gondjaikat.- E három év alatt milyen kép alakult ki önben kerületünkről, valamint magáról a hivatalról? Esetleg van olyan ügye, amit külön kiemelne érdekessége, izgal- massága okán?- Külön nem emelnék ki egyetlen ügyet sem, inkább ősz- szességében tudom értékelni az itt végzett munkát. Azt látom, hogy a XIÍI. kerület Budapest legdinamikusabban fejlődő kerülete, és ez a hivatal munkatársainak igyekezetéből is adódik. Jó itt tevékenykedni, mert látni, hogy mindenki a kerület gazdagodását kívánja, és ezért kész tenni is. Sz.T. A Hírnök 2003. április 9-én megjelent IX. évf. 7. számában „Sajnos sok lakásba nem jutnak be” címmel figyelemkeltő cikk jelent meg a Fővárosi Kéményseprőipari Kft. felelősségteljes munkájáról. A cikkbe azonban a jogszabályra utaló, nem szerencsés megfogalmazású mondata került, amelynek akár utólagos pontosítása kívánatos lenne. A cikk szerint a FŐKÉTUSZ „négyévenkénti műszaki felülvizsgálata során készült hibajegyzék alapján a javítás már a lakó feladata...” Ez a megállapítás ellenkezik a társasházról szóló 1997. évi CLVII. törvény 16. § (2) bekezdésének rendelkezésével: „Az épületszerkezet, az épület biztonságát (állékonyságát) a tulajdonostársak közös célját szolgáló épületrész, épületberendezés és felszerelési tárgy akkor is a közös tulajdonba tartozik, ha az a külön tulajdonba tartozó lakáson belül van”. Nem vitás, hogy a kémény az épületszerkezet része, az épületbiztosítás keretében biztosított, a lakásbiztosítási ingóságok körében nem biztosítható. Ugyanilyen értelemben rendelkezik a lakásszövetkezeti jogszabály is, amelyik megnevezi a szövetkezeti tulajdon felsorolásában a lakóház kéményét is. Az pedig nem vitás, hogy a rendeltetésszerű használat során történő elhasználódás megszüntetése a tulajdonos terhe. Ez természetesen nem vonatkozik a lakó által engedély nélkül végzett átalakítás esetére. Egyébként az Újlipótvárosban az akkor még állami tulajdonban állt „bérházakban” a házkezelést végző IKV „intézte” (végezte?) a gázfűtésre történt átállást, figyelmen kívül hagyva az építésügyi hatóságok által már akkor is ismert problémát, amely a hagyományos tüzelésről gáztüzelésre való átállás esetén törvényszerűen előidézi a kémények alkalmatlanságát. Észrevételem megtételére azonban nem az eddig írtak adtak okot, hanem ugyanezen mondat második fele: „A kft. kivitelezést, javítást nem végezhet(?), hiszen ez nem férne össze a szakvéleményadási kötelezettségükkel.” Pedig a kft. az egyetlen szervezet, amely meg tudná oldani a több ezer hibás kémény kijavításának problémáját. Kezdeményeznie kellene olyan Kéményjavító Kft. megalakítását, amely független lenne a FŐKETUSZ- tól, de elvállalná minden lakóház kéményének kijavítását. A nyugdíjba vonuló kéményseprők, a most munka nélkül csellengő építőipari szakmunkások közül bizonyára sokan jelentkeznének a kéményjavításra szakosodott kft.-be, s legalább annyi kisjövedelmű családnak adna akár évtizedekre szóló munkát, mint egy idetelepülő külföldi érdekeltségű vállalat. Ez a Kéményjavító Kft. jogilag és szervezetileg független gazdasági társaságként munkapartnere lenne a FOKÉTUSZ- nak, amely a hibamegállapítási jegyzőkönyvekben felhívná a javításra kötelezettet, hogy a kijavítást záros határidőn belül szakiparossal, vagy a Kéményjavító Kft.-vel végeztesse el. Lehet, hogy ennek érdekében az 51/1999. (XII. 20.) BM rendelet módosítására is szükség lenne. Úgy hiszem, hogy egy területileg vagy utcánkénti kéményellenőrzést követő szervezett kéményjavítási kampány, az egy időben elvégezhető javításoknál kialakítható kedvezményes áron megoldható lenne a valóban katasztrofális helyzet megszüntetése. S ezzel elérhetővé válik a kívánt cél: a házak állaga megjavul, a lakások szén-monoxid- mentes alvást és ébredést nyújtanak, és a lakástüzek száma is jelentősen csökken.- figyelő -
