XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-05-31 / 10. szám

-Hírnök 2003. MÁJUS 31. Itt Gergely István Három világklasszis vízilabdakapussal büszkélkedhet kerületünk Először is végy egy jó kapust! Emléktáblával jelölik Major Tamás lakóházát Napok keretében Major Ta­más színművész, rendező, főiskolai tanár, a Nemzeti Színház egykori igazgatója, a budapesti Katona József Színház alapítója tiszteleté­re a Pozsonyi út 40. szám alatti egykori lakóháza fa­lán. Ott lakott feleségével, Beck Judit festőművésszel. Major Tamás jelentős és emlékezetes alakja a ma­gyar színházművészetnek. 1910 és 1986 között élt. Ké­peink - Koncz Zsuzsa felvé­telei - 72 évesen idézik meg szenvedélyes és energiáktól feszülő alakját Shakespeare Szeget szeggel című vígjá­tékának rendezése közben. Emléktáblát avatnak június 3-án 11 órakor a Kerületi Egy aranyérem, a bajnoki már megvolt, ám mikor Gergely Ist­ván, a Honvéd-Domino kapusa kikászálódott a vízből és készsé­gesen válaszolt kérdéseimre, még egyben reménykedtünk, hiszen a Bajnokok Ligája négyes döntőjét éppen az ominózus héten játszot­ták. A Honvéd jelenleg még szlo­vák, de hamarosan magyar állam­polgárságú kapusának több szem­pontból is különleges idénye volt.- Mikor mondha­tod magad végre for­málisan is magyar állampolgárnak? - kérdem tőle.- Remélhetőleg már csak hetek kér­dése. A szükséges pa­pírokat beadtam, az állampolgársági vizs­gán szerencsésen túl vagyok, most már csak az engedélyre várok.- Nem csak te vársz rá, hanem ha minden igaz, a ma­gyar szövetségi kapi­tány is. A formád és a tehetséged alapján joggal emlegetnek a válogatott környékén. Te hogy érzed, mikor válhat való­sággá a magyar válogatottsági álmod?- Várjuk ki a végét. Először legyenek meg a papírok, kapjam meg a behívót a kapitánytól, az­tán majd amikor már végképp rajtam múlik a dolog, ígérem, nem fogok csalódást okozni. Egyébként eddig tényleg jó idényt tudhatok magam mögött, különösen ha azt nézem, hogy szeptemberben még térdműtéten estem át. Sokáig tartott a felépü­lés, de a végére sikerült belelen­dülnöm a játékba.- Olyannyira, hogy sokan fő­szerepet tulajdonítanak neked a Honvéd bajnoki győzelmében. Miként vélekedsz erről?- Az érdem egyértelműen az egész csapaté. Én megpróbáltam a legjobban játszani, és örülök, hogy ha hozzátehettem valamit a sikerhez.- Igazi világvándomak számí­tasz, most éppen Spanyolország­ból kerültél a Honvédhoz. Ma­gyarország csak egy újabb állo­más, vagy a végső otthon az éle­tedben ? Kosz Zoltán- Egy Komárom melletti, szlovákiai kis faluból szárma­zom. Természetesen az a valódi otthonom, hiszen a szüleim is ott élnek, de míg Spanyolország vagy előtte Olaszország csak ál­lomások voltak, szeretném, ha Budapest lenne a végállomás. A kislányom is már iskolába jár, ezért neki sem tenne jót egy eset­leges újabb költözködés. A Tüzér utcai Honvéd sporttelep mellett lakunk, és nyugodtan mondha­tom, jólesik a XIII. kerületben élni. Szabados Tamás A május a vízilabda hónapja kerületünk sportéletében. Tavaly Bajnokok Ligája négyes döntőt, azt megelőzően pedig Európa- bajnokságot rendeztek a Margit­szigeten. Idén pedig a kerületi klasszis játékosok révén va­gyunk érdekeltek több fronton is. Méghozzá nem is akármilyen já­tékosok révén. Minden labdás csapatsportág alapja a jelszó: először is végy egy jó kapust! Ami biztos, ha egyszer kiszámolnák a világon az egy kerületre eső vízilabdaka- pus-tehetségek hányadát, abban toronymagasan lenne első a XIII. kerület. A „készlet” többek közt Kosz Zoltánból, Szécsi Zoltán­ból, és Gergely Istvánból áll. Nem rossz névsor. Kösz Zoltán Kosz Zoltánt, a Vasas S.C. olimpiai bajnok kapusát felemás hangulatban találom a Császár Uszodában, ahol éppen a piros­kék klub által szervezett reklám- kampány keretén belül bemutató edzést vezényel az érdeklődő fia­taloknak.- Egy kicsit magam alatt va­gyok, hiszen nemrég veszítettük el a bajnoki döntőt, minek követ­keztében idén nem nyertünk semmit, ám javít a hangulato­mon, mikor látom, hogy ilyen lelkesek a gyerekek a medencé­ben. Úgy érzem, ennek ellenére jól ment a védés idén, ám a négy második hely tükrében már azt mondom, néha nem csak a rész­vétel a fontos.- A válogatottban javíthatsz, hiszen nagy megmérettetések előtt áll a nemzeti csapat.- Idén semmiféleképpen, hi­szen szünetet tartok a válogatott­nál. Esetleg jövőre, az olimpia évében. Amennyiben érzek ma­gamban elég erőt, és természete­sen a szövetségi kapitány is szá­mít rám, akkor megpróbálom.- Hogy érzed, miben kéne ja­vulnia a Vasasnak, hogy az idei négy ezüstöt (második hely a baj­nokságban, a Magyar Kupában, a KEK-ben és az európai szuperku­pában) jövőre aranyak kövessék?- Nehéz erre mit válaszolni, hiszen idén is nagyon keményen dolgoztunk és mindent megtet­tünk a siker érdekében. Talán még jobban kéne felkészülni az ellenfelekből, és bővíteni kellene a taktikai repertoárunkat.- Láthatóan nagyon élvezted a bemutató edzést, jól bántál a ki­csikkel. Lassan aktuális lesz a kérdés: esetleg edzőként folyta­tod a karriered?- Valóban nem tartozom már az ifjabbak közé. Éppen ezért már próbálgatom az átmenetet. Részint a vállalkozásommal, me­lyet én vezetek, részint psziché­sen. Az igazság az, hogy a fő­edzői pálya nem vonz, túl nagy vesződségnek érzem, de erőnléti vagy pályaedzőként szívesen ki­próbálnám magam. Nehéz is len­ne elszakadnom az uszodától, hi­szen idestova 33 éve sportolok a Vasasban.- 33 év a piros-kék családban. Azt hiszem, ezzel mintaként szol­gálhatsz a kerületi gyerekeknek.- A XIII. kerületben nőttem fel, a szüleim a mai napig itt él­nek, ezért nem véletlenül tekin­tem szívügyemnek a Vasas jövő­jét. Nagyon remélem, hogy mi­nél több gyereket sikerült meg­győznöm a mai edzéssel, hogy érdemes lejárni az uszodába, ér­demes végigdolgozni az éveket, mert nem csak az egészség szem­pontjából jó, hanem rengeteg örömöt is jelent az életben a vízi­labda. Szécsi Zoltán Szintén kerületünkben nőtt fel, sőt a mai napig itt is lakik a BVSC olimpiai bajnok váloga­tott kapusa, Szécsi Zoltán. Éppen a válogatott edzésének szüneté­ben érem utol, amint egy rek­lámfotózáshoz készülődik. Nem véletlen, hogy nap mint nap lá­nyok tucatjai lesik a vízilabdás fiúkat a margitszigeti Hajós Alfréd Sportuszodában. A ke­mény edzéseknek látszik az eredménye a fiúk testén, és ideá­lis egy reklámkampányhoz is. Szecskának, így becézik a válo­gatott sztárját, idén eddig nem kell panaszkodnia. Ám a java csak most jön.- Jó idényem volt, bár lehetett volna jobb is - mondja. - A Ma­gyar Kupát megnyertük, ám nem sikerült bejutnunk a bajnoki dön­tőbe, és nemzetközi szinten sem vitézkedtünk. Reálisan nézve a honi vízilabdát, azért elégedett­nek kell lennem.- Különösen, hogy időközben a válogatott első számú kapusá­vá léptél elő.- Nem mondanám ki, hogy én vagyok az első számú kapus. A válogatottban mindig a pillanat­nyi forma dönt. Aki éppen jobb passzban van, az véd. Persze jólesik a kapitány bizalma, és én igyekszem meghálálni azt.- Erre lesz is módod, hi­szen a válogatottnak nem­sokára az Európa-bajnok- ságon, majd a világbajnok­ságon, azt követően pedig a Világligában kell helytáll­nia.- Az biztos, hogy sűrű évünk lesz. Az elvárás az olimpiai kvalifikáció, mely­re a világbajnokság első há­rom helyezettje jogosult. A vágyam pedig az Eb- vagy a vb-győzelem. Persze akkor lennék a legboldogabb, ha mindkettő sikerülne.- Ahhoz képest, hogy ere­detileg nem is a vízilabdát választottad...- Igaz, 9 éves koromig a Vasasban úsztam, majd a Tutaj utcai általános iskolá­ban kosaraztam, röplabdáz- tam, sőt egy rövid ideig még a vívással is próbálkoztam. Aztán orvosi tanácsra visz- szakerültem a medencébe, ahol termetem miatt egyből a ka­puba állítottak. Szerencsére egy percig sem bántam meg a dön­tést.- Már csak azért is érdemes idén hajtanod, mert eggyel töb­ben várják otthon a minél fénye­sebb érmet.- A most hét és fél éves Júlia Jázmin valószínűleg jobban örül­ne az érem helyett annak, ha a pa­pája többet lenne vele, de azért remélem, több szempontból is aranyos leszek neki a nyár végén.

Next

/
Thumbnails
Contents