XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-05-31 / 10. szám

M 2003. MÁJUS 31. Hírnök­Ok is a kerületünkben élő emberek javára fáradoznak Folytatjuk önkormányzati képvi­selőket bemutató sorozatunkat, ám ezúttal két helyi kisebbségi ön- kormányzati képviselővel ismer­kedhetnek meg. Mindketten füg­getlenként indultak. A Cigány Ki­sebbségi Önkormányzat elnöké­nek, Jónás Annának ez az első cik­lusa, míg Hambuch Géza, a Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke a harmadik négy évét kezdte meg ebben a tisztségében. Ellentétek helyett békét szeretnénk Jónás Anna új emberként csöp­pent a kisebbségi önkormányzat­ba, de annál nagyobb lelkesedéssel vetette bele magát a munkába. Mint legtöbb társának, neki sem volt könnyű élete. Vidéken nőtt fel, és már nyolcéves korától dolgoznia kellett: házak­hoz járt takarítani. Nagy vágya volt, hogy egyszer fodrász lehessen, de nem tanulhatott. Amikor 1972- ben Pestre került, a Hon­védségnél kezdett dolgoz­ni. Húsz évet töltött ott, ahogy mondja, amolyan mindenesként. Főleg a konyhán segédkezett. Aztán újra feltámadt benne a vágy, hogy tanul­jon. Harminchét éves ko­rára jutott el oda, hogy ne­kifogjon megvalósítani, amit elgondolt. Hivatásos nevelőszülőnek tanult. Ki­lenc éve a Területi Gyer­mek Szakszolgálatnál dol­gozik. Négy saját gyermeke mellé négy roma kicsit fogadott örökbe. Csupán a legnagyobb lánya költö­zött el otthonról, különben az egész nagy család - most már két unokával - együtt maradt a Reitter Ferenc utcai lakásban.- Azelőtt még csak kapcsolata sem volt a Cigány Kisebbségi Ön- kormányzattal. Hogyan jutott arra a gondolatra, hogy elindul a vá­lasztáson?- Az egész a fodrásznál kezdő­dött. A romák helyzetéről beszél­gettünk. Később átgondoltam azt, amiről ott szó volt, és úgy döntöt­tem, hogy nekem is tennem kell ér­tük. Fejémé Ágika és Takács Ág­nes segített a kampányolásban. En­gem a magyarok közül is sokan is­mernek, sőt talán kicsit tisztelnek is a lakóhelyem környékén. Végül öten jutottunk be a testületbe, és a társaim engem választottak elnök­nek. Az előző elnök, Kállai Tibor ezúttal nem vállalta a képviselősé­get, de titkárként most is velünk van. Tudásával és tájékozottságá­val sokat segít a munkámban.- Milyennek látja a cigányság helyzetét a kerületben?- A kilencvenes évek elején 20 ezren laktunk itt, de sokan vidékre mentek vagy kivándoroltak. Most hat-nyolcezer lehet a romák szá­ma. A mi helyzetünk speciális, nem hasonlítható egyetlen más ki­sebbségéhez sem. Ha bemegyünk egy közértbe, rögtön három, biz­tonsági őr ered a nyomunkba. A gyerekeinket naponta alázzák meg az iskolában. Sokan élnek közü­lünk lehetetlen körülmények kö­zött. Nyolc év kellett az emberek­nek, amíg megtanulták, mit is je­lent a kisebbségi önkormányzat. Ez nem gyakorol hatósági jogkört, de segíti a települési önkormány­zatot a hatósági jogkör ellátásában. A kerületi önkormányzatnak 1996 óta van elfogadott cigányprogram­ja, amely meghatározza a feladato­kat.- A szerda délelőtti fogadóórá­kon a legtöbben lakásproblémáik­kal fordulnak hozzánk. Sokszor ki­lakoltatás előtt álló emberek jön­nek kétségbeesetten. Sajnos gyak­ran az utolsó pillanatban, jogerős bírósági ítélettel a kezükben. Ilyenkor is próbálunk segíteni, szerzünk átmeneti szállást vagy hívjuk a hajléktalanszállót. Van olyan, aki sokadmagával lakik 11 négyzetméteren. De kár tagadni, hogy előfordul: viszonylag jó kö­rülmények között élők is kérik a segítségünket lakásügyben. Ezért - mielőtt javaslatot tennénk a kerü­leti önkormányzatnak - minden esetben kimegyünk környezetta­nulmányra, hogy saját szemünkkel lássuk, mennyire szorul rá a kérel­mező a segítségre.- Az alakulás óta együtt dolgo­zunk a HÍD Családsegítő Központ­tal. Nem egy cigány család tartó­san el van maradva lakbérrel, köz­üzemi díjak fizetésével. A kerületi adósságkezelési programmal a HÍD foglalkozik, és az ügyvédjük révén már többek problémáját si­került megoldani. Vannak, akik az­zal keresnek meg minket, adjunk tanácsot, hogyan kell segélyért fo­lyamodni, mit kell beadni, illetve latölteni. Mire a szociális osztály­hoz jutnak, már mindent visznek, ami szükséges. Egyébként le a ka­lappal ennek az osztálynak minden egyes dolgozója és persze a veze­tője előtt. Ahogy velünk foglalkoz­nak, az mintaszerű. De a hivatal­ban máshol sem elutasítóak velünk szemben.- Mit tesz a kisebbségi önkor­mányzat azért, hogy romák és nem romák jobban meg tudják érteni egymást?- Mi az ellentétek helyett in­kább békét szeretnénk teremteni. Mindenkinek el kell fogadnia, hogy mi is részei vagyunk a kerü­letnek. Ezért az a célunk, hogy megmutassuk a cigányságból azt, amire büszkék lehetünk. Például az idén a kilencedik majálisunkat tartottuk május 1-jén a Dráva és Népfürdő utca által határolt Duna- parti szabad területen. Az én szá­momra egyébként ez volt az első, amelynek a szervezésében mások­kal együtt részt vehettem. Annyira izgultam, hogy aludni is képtelen voltam előtte való éjszaka. De nagyszerűen sikerült minden.- Az egész napos programon három kerületi amatőr együttes ját­szott autentikus folklórzenét, és voltak különféle felnőtt- és gye­rekprogramok. Sok magyar vendé­günk is volt, és mindenki jól érez­te magát. Eljöttek a kerületi roma vállalkozók is, ezzel is bizonyítva, hogy a cigányság egy nagy család. Ahogy az előző években, most sem volt semmilyen rendbontás: a jelen levő rendőröknek egyszer! sem kellett közbeavatkozniuk. Részt veszünk június 1-jén a kerü­leti nemzetiségi fesztiválon, mi fo­gunk főzni, és töltött káposztával várjuk majd a romaprogram ven­dégeit. Az ilyen események jó al­kalmat adnak a találkozásra, de mi azt is fontosnak tartjuk, hogy a hétköznapokon is megvalósuljon a közeledés.-Az olyan általános iskolákban, ahol roma és nem roma gyerekek járnak együtt, roma népismereti órákat tartunk. Itt, a Forgách utca 18. szám alatti önkormányzati iro­dában nyolc éve sikeresen műkö­dik a gyerekklubunk, ahová etni­kai hovatartozásra való tekintet nélkül várjuk a gyerekeket szom­batonként. Általában 15-16-an jönnek el, negyven százalékuk nem cigány. Népszerűek a hétvégi táncfoglalkozásaink. Van közös já­ték és kézműves fpglalkozás is. Gergely Dezső, a HÍD nyugalma­zott családgondozója, a mi pa­punk, rendszeresen tart hittanórá­kat a gyerekklubban. Jó időben történelmi kirándulásokra visszük a klubba járó gyerekeket. Voltunk Egerben, Visegrádon és több más nevezetes helyen.- Nyáron a Nép-szigeten rend­szeresen szervezünk napközis kor­repetáló tábort, amihez nagy segít­séget kapunk az önkormányzat Oktatási, Kulturális és Sportbizott­ságától. Ennek köszönhető, hogy a nyár végi pótvizsgákon a cigány gyerekek rendre sikerrel szerepel­nek, és nem kell osztályt ismétel­niük.- Úgy tudom, nem hagy ki egyetlen képviselő-testületi ülést sem.- Jólesett, hogy az elején na­gyon kedvesen fogadtak. Tényleg mindig elmegyek, mert a képvise­lőtársaimtól sokat lehet tanulni. Eddig még nem szólaltam fel, de tervezem, hogy egyszer beszélni fogok a cigányok lakáshelyzetéről. Tudom, hogy sok munka vár rám a következő években, de én szívvel- lélekkel tenni szeretnék a közössé­günkért. fi kerületnek is nagy o német kötődése Hambuch Géza egy teljesen né­met ajkú Tolna megyei faluban, Mucsiban látta meg a napvilágot. Bár a magyarországi németeket ál­talában sváboknak mondják, az ő családja frank származású: az ősei a Frankfurttól keletre fekvő Fulda város környékéről jöttek az 1700- as években. Ott ma is egy speciális nyelvjárásban beszélnek az embe­rek, amit ő is ért és beszél. Még az édesanyja is alig beszélte a ma­gyart. Ä szüleit is beleértve mind­egyik felmenője földműves volt. Azt mondja, ő volt a családban az első, aki kikerült a paraszti sorból. Az ELTE-n végzett német-magyar szakos tanárként. Később a sors az újságírás felé vitte.- Pécsett a Nagy Lajos Gimná­ziumban tanítottam, amikor kap­csolatba kerültem a Magyar Rádió pécsi stúdiójával. Hamarosan itt lettem a német nemzetiségi műsor szerkesztője. Mikrofonnal jártam a német falvakat, hogy megismertes­sem az ottaniak életét a hallgatók­kal. Azután a Neue Zeitung című német nemzetiségi lap riportere, olvasószerkesztője, majd pedig fő- szerkesztője lettem. Tizenkét évig dolgoztam a Neueste Nachrichten - Daily News német-angol napi­lapnál munkatársként, rovatveze­tőként, majd főszerkesztő-helyet­tesként. 1982-ben a Magyarorszá­gi Németek Szövetségének főtitká­rává, majd ’90-ben ügyvezető el­nökévé választottak. Nagyon fontosnak tartotta, hogy a német-magyar kapcsolatokat ápolja, és erkölcsi, anyagi támoga­tást vívjon ki a magyarországi né­metségnek. Ma, az Európai Unió küszöbén ez szinte természetesnek tűnik, de az előző évtizedekben nem volt ilyen magától értetődő.- Hogyan kezdődött a tevékeny­sége a kerületi német kisebbségi önkormányzatnál ?- Ennek már kilenc éve, de az előzményei 1991-ig nyúlnak visz- sza. Akkor indult útjára a kisebb­ségi kerekasztal, amelynek fő fel­adata a kisebbségi törvény megal­kotásának elősegítése volt. Végül hatpárti megegyezéssel megszüle­tett a - ma módosításra szoruló - kisebbségi törvény. 1994-ben az én kezdeményezésemre jött létre a Német Kisebbségi Önkormányzat a kerületünkben. Itt ugyan valami­kor nem lakott annyi német ajkú, mint például Soroksáron vagy Óbudán, de az köztudomású, hogy a Xm. kerületnek is nagy a német kötődése. Hogy mást ne mondjak, Angyalföld régi nevéből, az Engelsfeldből is erre következtet­hetünk. Sok egyéb kitűnő személy mellett német volt Reitter Ferenc, és a Láng Gépgyárat is Lángnak hívták annak idején. A II. világhá­ború után sokan települtek ide - főleg német munkások -, és ma is sok a német származású kisiparos.- Ma hozzávetőleg hány embert képviselnek?- Erről természetesen nincsenek pontos adatok, de annyi biztos, hogy a 2001 -es népszámlálás ide­jén 355-en vallották magukat né­met nemzetiséginek, 622 személy­nek volt kötődése a németséghez és 441-en használták a mindennapi életben a német nyelvet. Becsült számuk ennél sokkal nagyobb. Mi azt szeretnénk, ha minél többen őriznék meg a nyelvet és a kultúrát. Ezért hívtuk össze 1995 tavaszán azoknak az iskoláknak az igazgató­it, ahol akkor németoktatás folyt. És még azon az őszön útjára indí­tottuk az első német nemzetiségi osztályt a Tutaj utcai Pannónia Ál­talános Iskolában. Ma már minden évfolyamon van ilyen kétnyelvű osztály. Nyugodtan mondhatom, mert tapasztaltam: a tanárok csodát művelnek a gyerekekkel.- Az első fecskék jövőre befeje­zik az általánost. Tudják-e folytat­ni a német nyelv tanulását?- Éppen azon munkálkodunk. Szeretnénk összehívni a jövőre végző gyerekek szüleit, hogy tájé­koztassuk őket a lehetőségekről. A gyerekek választhatják a pester­zsébeti német nemzetiségi gimná­ziumot. Ezenkívül szeretnénk elér­ni, hogy valamelyik kerületi gim­náziumban német nemzetiségi ta­gozatjöjjön létre. A 4. számú óvo­dában már hat esztendeje tart né­metfoglalkozásokat egy tanárnő, akit mi fizetünk. Ugyancsak mi álljuk az általános iskolai tánctaní­tás költségeit. Tesszük mindezt azért, mert valljuk: a német ki­sebbségnek nem csak a nyelvét, de a kultúráját és szokásait is ápolnia kell.- Ezt célozzák a Tutaj utcai is­kola testvérvárosi kapcsolatai is. Örülök annak, hogy közreműködé­sem eredményeképpen jött létre a testvérvárosi kapcsolat egy türingiai várossal, Stadt- lengsfelddel. Ezenkívül a Tutaj utcai iskola vezetői­nek sikerült kapcsolatot létesítenie egy berlini, Spandau kerületi iskolával is. Rendszeresek a csere­utazások a diákok között. Fontosnak tartom a taijáni és városlődi nyári német- nyelv-táborokat is, ezeken mindig sok gyerek vesz részt.- Támogatja-e a kerü­leti önkormányzat a német kisebbség törekvéseit?- Igen. Azonkívül, hogy az államtól - a többi kisebbséghez hasonlóan - ebben az évben kapunk 680 ezer forintot, elmondhatom, hogy a XIII. kerületi önkormány­zat támogatja a kisebbségeket. Pél­dául ez a Váci úti helyiség is az ő tulajdona. Itt dolgozunk, fogadjuk a hozzánk fordulókat és gyakran tartunk különféle rendezvényeket, tanfolyamokat. Nagy esemény minden évben a német majális, a Maifest, amelyet az idén kilence­dik alkalommal rendeztünk meg, és most is, mint mindig, a József Attila Művelődési Központ helyi­ségeit térítés nélkül bocsátotta ren­delkezésünkre az önkormányzat.- Említette, hogy gyakran meg­keresik önt a fogadóórán. Milyen kérdésekkel jönnek?- Sokan érdeklődnek a gyereke­ik taníttatásáról. Mások azt szeret­nék tudni, hogyan lehet németor­szági ösztöndíjhoz jutni. A kerület­ben élő németek közül többeket érint a kárpótlás, erről is szoktak kérdezni.- Az európai uniós csatlakozás­sal bizonyára még közelebb kerül­nek egymáshoz a magyar és a né­met emberek. A Kerületi Német Ki­sebbségi Önkormányzat hogyan tud ehhez hozzájárulni?- Szeretnénk, ha a jövőben még szorosabb lenne a kapcsolatunk a lakossággal. Bár az embereket ma elég nehéz kimozdítani, jó lenne, ha létrehozhatnánk egy klubot, amely alkalmas lenne a rendsze­res találkozásra. Jövőre lesz a ti­zedik, jubileumi majálisunk, ezt szeretnénk méltóképpen megün­nepelni sok német és magyar ven­déggel. Van még egy nagy ter­vünk. A kerület német hagyomá­nyainak feldolgozására pályázatot írunk ki, valószínűleg ősszel. Biz­tos vagyok benne, hogy ezáltal sok új és értékes információhoz jutunk majd. Csop Veronika tof ÜS Dd@Ö$ tocsé^ilE Müépé

Next

/
Thumbnails
Contents