XIII. Kerületi Hírnök, 2003 (9. évfolyam, 1-20. szám)

2003-05-14 / 9. szám

y juö.ioaiOUTi - ­.Hírnök 2003. MÁJUS 14. BMfem dd®Os^(§w(ssD£7 mwmm'Ml 0 BIÖ'M ül E4I1ÜCTB Eredményességük záloga a választópolgárokkal tartott kapcsolat Folytatjuk az őszi önkor­mányzati választások után megalakult képviselő-testü­let új tagjainak bemutatását. Gajdos Erzsébet és Pajtás Dé­nes egyaránt a Fidesz- ftlDF-MKDSZ színeiben kompenzációs listán megvá­lasztott képviselőként lett tagja a testületnek. Igazi sikertörténet az övé Gajdos Erzsébet neve a kerü­letben sokaknak ismerős. Ha máshonnan nem, hát a Hírnök hasábjairól. Nem volt éppen ese­ménytelen az életében az utolsó másfél évtized. A romániai Szat­márnémetiben nőtt fel kertes csa­ládi házban, jó körülmények kö­zött. Már elmúlt 20 éves, amikor először járhatott Magyarorszá­gon, de - édesapja révén - előtte is mindenről tudott, ami itt tör­tént. Azt mondja, mindig lázadó típus volt.-A tiltott dolgok mindig érde­kesekés kíváncsivá teszik az em- bert. így történt ez velem is. Ta­lán ide is visszavezethető a ben­nem kialakult érdeklődés a poli­tika iránt. Huszonhat esztendősen, 1987- ben - otthagyva a gyökereit, szü­leit és barátait - egy szál ruhá­ban, szíve alatt egy öt hónapos gyermekkel, és a férjével együtt átjött Magyarországra. Sok mindent tanult akkor, az «so hónapokban. Először is azt, nogy úrrá legyen a nehézsége­ken. Az első két hónapban 12 he- yen laktak. Egy Petneházy utcai szoba-konyhás lakásba született \most 15 éves első fia, majd öt M később a második is. , . évig volt otthon a kicsik­éi. Időközben megszűnt a mun- ahelye a Lehel utcai hírlapíró­ban. 1997-ben autóbalesetet envedett. És mikor a koponyá­ig8 után felépült, elhatározta, §y újságíró lesz, akárcsak az Sokan próbálták lebe­hatw arr3 bogy „öreg fejjel”, fölött tanuljon. De ő vé- amit eltervezett. Előbb káhJ|lr0 *sk°lába járt, belpoliti- ev J i?Zakvizsgát tett, majd ma- IZ'^nMció szakon el­ei^ a főisk°lát is. Mindezt anyaként, két gyerek mel­lett. Most - pártonkívüliként - a parlamenti Fidesz-frakció sajtó- osztályán dolgozik. így utólag visszatekintve elmondhatjuk: igazi sikertörténet az övé. De ha végiggondoljuk az utat, amely idáig vezetett, akkor világosan látjuk, hogy mindenért kemé­nyen meg kellett dolgoznia. Az erőt a meggyőződéséből, világlátásából vette. Mindig az volt a célja, hogy segítsen. Ami­kor újságíróként tudomást szer­zett róla, hogy van a kerületben egy nehéz körülmények között élő tízgyermekes család, nem elégedett meg azzal, hogy megír­ja a történetüket, hanem elindult segítséget szerezni nekik. Innen már csak egy lépés a képviselő­ség.- Miért vállalta?- Nem azért, hogy bizonyít­sam: szőke nő létemre meg tu­dom állni a helyem itt is. Nem vagyok híve az egyenjogúság hangoztatásának. Szeretem, ha a férfiak megadják a tiszteletet, il­ledelmesen köszönnek, és nem mennek ki előttem az ajtón. De mivel a Hírnöknél végzett mun­kám során nagyon jól megismer­tem a kerületet, amikor meg­kértek, hogy a Fidesz-MDF -MKDSZ színeiben induljak a választásokon, örömmel elvállal­tam. Saját költségemen szóróla­poztam, plakátoztam. Angyal­föld az otthonom, tizenöt éve minden ideköt. Jelenleg a Gyön­gyösi utcában lakom. Képviselő- jelöltként a kerületnek abban a körzetében indultam, ahol valaha éltem.- A kerület egyik leglelakot- tabb részéről van szó.- Hát nem egy „elit” körzet, az biztos. A férfiak nem lelke­sedtek érte. Meg kell találni a hangot az ottani emberekkel. És amit lehet, segíteni. A lakáshely­zet aggaszt a legjobban. Sok he­lyen nyolcan-tízen élnek 26-28 négyzetméteren. Vannak bizony­talan helyzetű családok, ame­lyeknek a lakása lebontásra vár. Pontos választ szeretnének az önkormányzattól, mi lesz velük. Épülnek új lakások, de nem hi­szem, hogy ők meg tudják majd fizetni a 240 ezer forintos négy­zetméterenkénti árat. Elfogadha­tatlan számomra, hogy a lakbére­ket emelték. Ettől függetlenül mindenképpen folytatni kell a bérlakás-építési programot. A fecskeházakat is nagyon jó do­lognak tartom. Megoldandó probléma a köztisztaság. A Frangepán utcában például egy­mást érik a szemétkupacok. Es nem győzök eleget beszélni a ve­szélyes járdaszigetekről. Ez ügy­ben napirend előtt fel is szólal­tam a kép viselő-testületben. A végleges megoldás természete­sen a szélesítés lenne, de addig is korlátokkal biztonságosabbá le­hetne tenni a villamosok leszál­lóhelyeit. Nem szabad megvárni, hogy újabb baleset történjen.- Keresik-e a fogadóóráin és milyen kérésekkel?- Hol többen, hol kevesebben jönnek. Van, akit az bánt, hogy a háza előtt kivágták a szilvafát, mások pedig arról panaszkod­nak, hogy a drága pénzen felújí­tott Béke téri parkban nem lehet leülni. Nincs egyetlen pad sem! Képviselő-testületi ülésen kér­dést intéztem Dorogi alpolgár­mester asszonyhoz ez ügyben. A napokban arra jártam, és meg­döbbenve láttam, hogy még min­dig nem történt semmi. Az embe­rektől ugyanakkor azt várnám, hogy saját sorsuk alakításában tevékenyebben vegyenek részt. A lakossági fórumokon erre meg­lenne a lehetőség, mégis sokszor kevesen jönnek el.- A Szociális Bizottság mun­kájában is részt vesz. Itt milyen tapasztalatokat szerzett?- Azt gondoltam, könnyebb lesz ez a munka, főleg lelkileg. Jóhiszeműen próbálok dönteni, de sokszor van bennem kétely. Nem biztos, hogy mindig a leg­inkább rászoruló kapja a támoga­tást. Az emberek találékonyak. Kémek segélyt a fogpótlástól kezdve a reluxára. A papírokból sokszor nehéz megítélni, ki mi­lyen helyzetben van valójában.- Felelősségteljes újságírói munka, képviselőség, család. Marad-e valamennyi szabad ideje?- Nagy szerencsém van, mert a féljem igazi társam. Azonkívül megtanultam beosztani az idő­met. Mindennap ötkor kelek. A féijemmel együtt csomagoljuk a napi elemózsiát a gyerekeknek és magunknak. Hatkor már a kö­zértben vagyok. Fontos, hogy a hűtőben mindig legyen ennivaló. Örökös mosogató és mosó va­gyok, főzni viszont néha nem si­kerül. Régen koncertre jártunk, túráztunk, most ez már nem min­dig fér bele az életünkbe. A sza­badidőmet igyekszem a csalá­dommal tölteni, a gyerekek ked­véért olykor a teremfocit is be­vállalom. Jólesik, ha emberekkel beszélgethetek. Gyalogosan köz­lekedem, így többet látok, hal­lok. Sokat ülök a számítógép mellett, és szívesen írok élet adta történeteket, glosszákat. Szere­tek könyvtárba járni, és kedve­lem a festményeket. Ha eltűnök egy órára, valószínűleg a Szép- művészetiben találnak. Táncolni is szeretek. Jobban mondva: sze­retnék, mert a féijemmel ebben az egyben nem egyezünk. fiz önkormányzat vagyona sarkalatos kérdés Pajtás Dénes végzettségére nézve informatikai mérnök-köz­gazdász. Azt mondja, már régen figyelemmel kísérte az önkor­mányzati munkát, és azért indult a választásokon, mert úgy érezte, tennie kell az emberekért.- Mivel nem vagyok orvos, számomra ez volt a legkézenfek­vőbb módja a segítésnek. Na­gyon fájlalom viszont, hogy még a bizottságban is kaptam olyan megjegyzést, hogy én „csak” lis­tás képviselő vagyok. Holott az alkotmány nem tesz különbséget megválasztott és listás képviselő között. A kerület lakóinak 33 százaléka nem a kormányzó pár­tokra szavazott. Az önkormány­zatban mi 1/3-os arányt képvise­lünk. Véleményem szerint az lenne a demokratikus, ha a köz­pénzből finanszírozott kerületi újság ilyen arányban adna teije­delmet a mi véleményünk kinyil­vánítására. Ehelyett a XIH. Kerü­leti Hírnök 100 százalékig a kor­mányoldalt reprezentálja.- Még a ciklus elején kértük, hogy a testületi ülések jegyző­könyvei kerüljenek fel az önkor­mányzat internetes honlapjára. Ez meghallgatásra talált, de a honlap napközben sokszor kar­bantartás alatt van és nem elérhe­tő. Ezt a tevékenységet éjszaka kellene végezni, hogy az általunk javasolt témák eljussanak a la­kossághoz. — Havonta egyszer van foga­dóórája. Keresik-e az emberek és főleg milyen problémákkal?- Akik tőlem várnak segítsé­get, inkább telefonon vagy sze­mélyesen keresnek meg. Én azt látom, hogy elsősorban a köz- tisztaság, a közbiztonság és a közrend foglalkoztatja a kerület lakóit, ebben a sorrendben. Főleg az idősebbek félnek, és szeretné­nek több rendőrt látni az utcá­kon.- A Kerületüzemeltetési és Közbiztonsági Bizottság tagja­ként yan-e javaslata a kerület biztonságosabbá tétele érdeké­ben?- Húszmilliós támogatást sza­vaztunk meg a kerületi rendőrség számára. Szerettem volna, ha ez az összeg nem általános jutalma­zásra, hanem a közterületeinken szolgálatot teljesítő rendőrök tá­mogatására szorítkozik. A bizott­ság ezt nem fogadta el. Azonkí­vül a húszmilliót nagyon kevés­nek találom. Azt sem tartom he­lyesnek, hogy a kerületünkben üzemelő kb. 112 térfigyelő ka­mera 65-70%-a a Lehel Csarno­kot és a polgármesteri hivatalt védi. A szökő- és ivókutak építé­sére tervezett több tízmilliót in­kább a fenti problémák megoldá­sára kéne fordítani.- Ami pedig a tisztaságot ille­ti: az lenne a jó, ha nem lenne különbség a kerületi és a főváro­si tulajdonú utak között. A bi­zottságunk javasolhatja az ön- kormányzatnak, hogy kössön megegyezést a fővárossal annak érdekében, hogy a közterületein­ken, útjainkon mindenütt egyfor­mán javuljon a mostani elfogad­hatatlan helyzet.- A képviselő-testület tagja­ként mit szeretne elérni?- Sok megoldásra váró gond van. Kerületünk jó adottságokkal rendelkezik, van egy hosszú Du- na-parti szakasza, ami valóban ízléses és esztétikus lehetne. Ehelyett legalább tíz hajó dokkol itt. Szórakozó, sétáló résszé kel­lene alakítani ezt a területet. Sza­bad időmben futok, de ilyenkor nem szívesen kerülgetem a bu­szokat vagy szívom be a kipufo­gógázt. Fontos lenne, hogy a la­kóhelyünk közelében teremtsük meg a pihenési, kikapcsolódási lehetőséget. A Duna-part erre ki­válóan alkalmas lenne.-Az önkormányzat vagyona is egy sarkalatos kérdés. Huszonhat milliárdos költségvetésünkkel Budapest egyik leggazdagabb kerülete vagyunk. A központi köztisztviselői béremelés fedeze­tének csak töredékét kapta meg az önkormányzat, a hiányt már helyben kell kigazdálkodni. Ez azt jelenti, hogy a hiányzó össze­get vagyonunk eladogatásával kell fedezni.- Gondok vannak a volt Higi­énia üzletházzal. A bérlője há­rom éve nem használja, és mos­tanra nagyon rossz állapotba ke­rült a helyiség. Az önkormányzat felelőssége lett volna azt ellen­őrizni, hogy a vagyonával mi tör­ténik. Az oda nem figyelés kö­vetkeztében ezt az önkormányza­ti tulajdont jóval értéke alatt le­hetett értékesíteni.- Szükség lenne valódi kerü­letfejlesztési koncepcióra is. A Frangepán utcában és környékén új városközpontot kellett volna tervezni. Ez elmaradt, de talán még most sem lenne késő. Az önkormányzat sorban adja el a telkeket, épül rajtuk valami, pél­dául egy bútoráruház vagy autó- kereskedés, amin többnyire bosszankodnak az ott lakók. Ha ez így megy tovább, hogy fog ki­nézni a kerület 10-20 év múlva?- Tavaly júliusban a testület jóváhagyta 860 millió forint el­különítését bérlakásépítésre. Nemrégiben derült ki, hogy vé­gül is az Angyalföldi Vagyonke­zelő Rt. úgymond lekéste a pá­lyázati határidőt a Széchenyi Tervvel kapcsolatos pályázatra. Jellemző, hogy a 860 millióból a 2003. évi költségvetésben már csak 250 millió szerepel.- Nem értek egyet azzal, hogy all. számú, Pannónia utcai óvo­dát két év múlva bezáiják. A szü­lők is felkerestek, hogy tegyek valamit óvodájuk megmentésé­ért. Egy teljes kapacitással mű­ködő, jól felszerelt óvodáról van szó, amelynek a bezárását a csökkenő gyerekszámmal indo­kolják. Ez természetesen a KSH- adatok szerint nem így van. Ne­kem az a véleményem, ha min­denképpen meg kell szüntetni valamelyik intézményt - amiben egyáltalán nem vagyok biztos -, legalább egy rosszabb állapotban levőre essen a választás.- Gazdaságilag rosszul átgon­dolt beruházás volt a Lehel Csar­nok, aminek a kerület fogja látni kárát. A jelenlegi ütemben a megtérülés a 100 évet is eléri. Vi­szont a rendőrkapitányság új szárnyával százszázalékosan meg vagyok elégedve. Nagy szükség volt rá, és nagyon szé­pen sikerült a beruházás. Kár, hogy senki sem említette az át­adásnál, hogy erre a pénzt az elő­ző kormány adta. Csop Veronika

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents