XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-05-30 / 10. szám
f 2002. május ) Egy jröpgalamb" az Mjlipótvárosba^i Jlmilcji/h Dyunify Mmiu Mérni Aki Pestszentlűrincen, e kertes, falusias településen gyere- keskedeít, ahol mindenki ismerte a másikat, nem volt benzinszaga a levegőnek, nem uralták az utcákat az autók, nem szegélyezték üvegpaloták. Györffy László számára az Lipótvárosban túl sok a kő, a drága bérű lakópark és üzlet. Angyalföld pedig túl elhanyagolt, túl kiilvárosias. De azért él itt, mert így alakult a sorsa. Gyerekkori emlékei, iskolai csínytevései, első szerelmei nem ide kötik. így kerek a v ilág. Egy nagy város művészei, tudósai sok helyről jönnek, meglehet véletlen, hogy eddigi beszélgető' partnereinket személyes emlékeik is ide kötik. C györffy László _ J életében 1956 játssza a főszerepet, még a színészi pályára is az vitte, mint majd látni fogjuk. Ő maga megkért, ne is beszéljünk színészi múltjáról, amely pedig hat vidéki színházban is zajlott, filmezett is, de 1983 óta főhivatású író, immár 16 könyvvel a háta mögött. Mi rábízzuk, miről beszéljen.- Itt egy történelmi regény, tavaly jelent meg, címe: Aki elszökött a halál elől. Az emberek elszoktak a történelmi regénytől, amelynek cselekménye, eleje, közepe, vé- 1 ge van. Könyvhétre jelenik meg egy könyvem: Pásztázó magány erőből. Publicisztika, esszé, 4-5 nagy tanulmány. A rádióban minden hónapban van egy-egy írói jegyzetem erkölcsről, az ország állapotáról, helyzetéről. Ez azokból egy válogatás. A 4-5 nagyobb tanulmány inkább etikai, esz- szé jellegű. A rendszerfordulás óta - én így nevezem - 1989 óta írok rendszeresen közéleti írásokat, 5 kötet lett belőle, és a több mint 12 év alatt lassan kordokumentummá állt össze. Egy kötetet Glatz Ferencnek köszönhetek, a Tiroli muskátli magyar erkélyen címűt. 1991-ben volt egy PEN kongresszus Bécsben, amelynek küldöttje voltam. Ebben az időben Glatz Ferenc az Európai Intézet igazgatója volt. Ott találkoztunk. En elmondtam neki, hogy sikerült kapcsolatot találnom a nemzeti emigrációval. Ok nemigen barátkoznak azokkal a nyugaton élő magyarokkal, akik igyekeztek beilleszkedni a kinti világba, és nem sokat törődnek az óhazával. A nemzeti emigránsok, amíg a szovjetek itt voltak, nem jöttek haza, de folyamatosan lépést tartottak a magyarországi eseményekkel. Mikor erről beszámoltam Glatz Ferencnek, azt javasolta, írjak erről egy tervet, hogy ezt akarom kutatni, és ő támogatja a munkámat. Ösztöndíjas már nem lehettem a korom miatt, munka- vállalási engedély hiányában egy-két hónapot tölthettem csak kint egyhuzamban, aztán hazajöttem néhány hónapra, majd visszautaztam, és úgy folytattam a munkát. Ez azt jelentette, hogy 92 és 97 között részben köztük éltem, külföldön. Ezek között az emberek között volt világháborús katonatiszt, Kéthly Anna cellatársa, az egykori Pázmáneum rektora, 56-os halálraítélt, jobb- és baloldaliak, de többnyire politizáló értelmiségiek, akik a Kádár rendszert nem fogadhatták el. Volt köztük olimpikon, akit a nyilasok is, a kommunisták is börtönbe zártak, ebből született a Huszonegy beszélgetés nyugat-magyarokkal. De a témával már első könyvemben is foglalkoztam, még a 80-as évek előtt, ez a Dobd föl magad, fiú!, ami még inkább a saját élményeimből született.- Györffy László 1956-ban szinte még gyerek volt. Hogyan lehet, hogy ilyen mélyen beleszólt az életébe?- 1957. januárjában én is kényszerűségből disszidáltam. Elfogtak, majd elengedtek, s mikor hazajöttem, vizsgálati fogságba kerültem. Szerencsére nem Pestszentlőrincen voltam a forradalom idején pár napig, ami egy órányira volt akkor Budapesttől, hanem a városban, a Kálvária téren, nagymamámnál. Viszont amikor hazamentem Lőrincre, feljelentett a körzeti megbízott, hogy látott puskával a vállamon. Ott ismerik egymást az emberek, szóltak apámnak, hogy menekülnöm kellene. 1957 januárjában elmentem Ausztriába. Erről is szól a Kőorgonák című regényem. Önként jöttem vissza, mert a nővérem haldoklott. Győrben, a Hazatelepítő Bizottságnál ugyanaz vallatott, akihez elfogásomkor Szombathelyen bevittek. Csak akkor még ávóskabátban volt. „Maradtál volna kinn, az anyádba” - mondta, nekem meg fejembe szaladt a vér. Szájbavertem a kihallgatómat. Édesanyám a háború alatt halt meg. 87 napig voltam vizsgálati fogságban. El kellett volna engedniük, mert akármit kutattak utánam Lőrincen, mindenki tudta, hogy nem csináltam semmit. Amikor folytattam a gimnáziumot, már rajtam volt a bélyeg. A Történelmi Hivataltól megszereztem az anyagomat, s ebből kiderült, hogy 1965-78 között rendszeresen ellenőrzés alatt álltam a III/II. Operatívfigyelő és Kömyezettanulmányozó Osztály által.- Mégsem hagyhatunk ki az életéből csaknem két évtizedet, amit színpadon töltött. Miért nem szeret róla beszélni?- Mert inkább építész vagy erdész szerettem volna lenni, de nem is álmodhattam róla, hogy egyéb származással és ilyen múlttal az iskola bármilyen egyetemre javasoljon, így felvételiztem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Többen is voltunk, akik azért mentek művészeti főiskolára, mert a művész úgyis bolond, nem veszélyes. Filmrendezőnek jelentkeztem, de az is bizalmi állásnak számított, így kerültem a színész szakra.- Hogyan lett mégis író?- 1982-ig színházi munkám mellett már regényem és no- vellásköteteim jelentek meg. Az összes novellám, regényem a béke sebesültjeiről, megalázottakról, megszomo- rítottakról szólt. 4 könyvem jelenhetett csak meg a 16-ból 1989 előtt. Vittem én publicisztikáimat lapokhoz, de a 70-es, 80-as években még túlságosan rendszerbírálónak találtattak. 12 éve írok folyamatosan publicisztikát. Olyan túlélési kiképzési gyakorlatunk van, hogy még ezt a gaz- ■ dasági vadkapitalizmust, a globalizációs úthengert is kibírjuk. Amit nehéz kibírni, a szellemi globalizáció. Ennek a népnek a szellemi immun- rendszerét gyengítették meg. A műveletlen, felkészületlen ember védtelen. Ránk, írókra nézve tragédia, hogy a kor hősei a tévébemondók, a fotó- modellek, az újságírók, a napi divat aktuális hősei. A poszt- modern írói stílus elvette az emberek kedvét az olvasástól. 1985-ben az ország 31 százaléka tartozott azok közé, akik nem olvastak könyvet, 1998- ban 52 százaléka. Pedig a szókincs, a fantázia, a történelem, a maradandóság csak könyvekben hagyományozódhat. Ehelyett egy olyan népnek kell most történelmét újra felépíteni, amelyik szabadidejében reklámok és amerikai szappanoperák között álmodozik a világról. Csak remélhetem, hogy olvasóim általában a 48 százaléknyi könyvszerető magyar közül valók. Mindenesetre az Aki megszökött a halál elől olyan regény, amelynek „eleje, közepe, vége” van és a vékony kis kötet a „délvidéki” születésű katonatiszt élete egybefogja az egész évszázadot, Trianont, a háborút, és végül az emigrációt. Tanulságos azoknak, akiknek a magyar történelemből kevesebb jutott, a ráismerés élményét az idősebbeknek adja. Mert Györffy László mindenkinek ír. Hátha egyszer majd többen olvasnak történelmi regényeket. Nincs szívem ellopni Györffy László hasonlatát: „Vannak röpgalambok, akik a padláson semmiben sem különböznek társaiktól. De ha kiengedik őket, több órán át is köröznek a levegőégben. Az író, költő, ha be van zárva, nincs tere a repülésre, nem tudhatjuk, kicsoda.” Kartal Zsuzsa amely minden igényét kielégíti alakítottunk ki? Amely bfnarosí, mégis nyugodt környezetben van? Ahol kiszolgálják Önt? Ez az álom megvalósítható, ha idejében felébred! Az újlipótvárosi Kleopátra-Házban a lakások több mint a fele már elkelt! Ha nem akarja, hogy az álom csupán álom maradjon, látogassa meg értékesítési irodánkat minél előbb! rtcfcesítés: 1133 Budapest. RgJ^n# u. 13 ;. www.kleopiitrahaz.liu vm m ill
