XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-03-28 / 6. szám

2002. március XIII- KERÜLETI w 11 I A magyar labdarúgó-válo­gatott 52 éves szövetsége ka­pitánya Budapesten érettsé­gizett, a Testnevelési Főisko­lán testnevelő' tanári és lab- darúgó-szakedzó'i diplomát szerzett, tanított és előadott a Testnevelési Egyetemen, valamint számos edzó'i tan­folyamon és konferencián. Játékosként kisebb helyi szintű csapatokban játszott, ám edzőiként már belekós­tolhatott a profik életébe. Kezdetekben a szűkebb ott­hon csapatát, a Keszthelyi Haladást trenírozta, majd sorrendben jött a Zalaeger­szeg, a Rába ETO, a Siófok, a Vasas, az MTK, majd újra a Vasas. Élete immáron több mint tíz éve szorosan An­gyalföldhöz kötó'dik.- Első piros-kék korsza­komban még a Duna túlsó partján laktam, de amikor má­sodszor kerültem a Vasashoz, a klub bérelt nekem egy lakást itt, Angyalföldön, és azóta is ez a fővárosi otthonom. Öt és fél csodálatos évet töltöttem el a Fáy utcában, és nagyon büszke vagyok rá, hogy Illovszky Rudi bácsi és Baróti Lajos után a magam 167 mér­kőzésével én ültem a harma­dik legtöbb alkalommal a Va­sas kispadján. Igen jó érzések­kel gondolok vissza az itt el­töltött évekre, hiszen remek emberekkel voltam körülvéve és nagyon jó légkörben dol­gozhattam.- Nyugodtan elmondható, hogy a Vasas az ön keze alatt igazi csapattá formálódott. Az együttes tartósan az élme­zőnyben tudott szerepelni. Mit gondol ezek után a mai gárdá­ról?- Természetesen a mai bel­ső viszonyokat tüzetesen nem ismerem, így erről sokat nem tudok mondani. Inkább az ál­talam itt eltöltött időt hoznám fel példának. Akkoriban Gya­log András elnökkel, Illovszky Rudi bácsival és dr. Tóth József polgármesterrel biztos hátteret tudtunk terem­Gellei Imre szövetségi kapitány Angyalföldről, a Vasasról és a válogatottról Nagy o megtiszteltetés, de a felelősség is teni a csapatnak, és ez meg is látszódott a játékon. Azt gon­dolom, hogy egy csapat élete az átigazolási időszakban dől el. Sajnos a piros-kékek a nyáron nem tudtak úgy iga­zolni, ahogyan azt sokan sze­rettük volna, sőt sok jó képességű játékos távozott. Ezek után szinten tör­vényszerű volt a visszaesés. Azonban ami­lyen rosszul si­került a nyári átigazolási idő­szak, olyan jól sikerült a télen megerősíteni a csapatot, így joggal remény­kedhet minden Vasas-szurkoló. A jelenlegi csa­patban is van több olyan játékos - gon­dolok itt elsősorban Juhárra, Simekre, Hrutkára vagy Tóth Norbertre -, akik a válo­gatottnál is szóba jöhet nek. Mindenesetre én na­gyon drukkolok annak, hogy fényes tavasz feledtes se a borús őszt.- Ön, jófajta vándorma­dár módjára, igen sok helyen megfordult már életében. Nyugat-Magyarország több klubjában és a fővárosban is több helyen dolgozott. Ho­gyan bírja ezt az életmódot a család?- Szerencsére ezt a kérdést már a fővárosba költözésem­kor tisztáztuk. A család ma­radt Keszthelyen, én pedig in­gázom. Amikor csak tehetem, a családommal Keszthelyen tartózkodom, hiszen felesé­gem, Ágnes, és Ákos fiam ott laknak. Ám - és íme egy újabb kerületi adalék - Ág­nes lányom egy XIII. ke­rületi idegen- forgalmi szak­iskolában tanul, így- így van. Az MLSZ januá­ri költözése óta a szövetségi kapitány irodája is a Róbert Károly körúton található. Ki­váló körülmények között, kul­turált helyen dolgozhatok, de ezzel kapcsolatban hadd me­séljek el egy rövid történetet. Nemrég járt az irodámban két nagy példaképem, Illovszky Rudi bácsi és Mészöly Kál­mán. Mindketten gratuláltak hozzá, hogy milyen gyönyörű helyen dolgozom, bezzeg ne­kik akkoriban mi jutott. Mire én odavezettem őket ahhoz a falhoz, ahol a nagy előd válo­gatottak fényképei sorakoz­nak, így természetesen az 1972-es Illovszky- és az 1982- es Mészöly-féle válogatott is, a fényképekre mutattam, és azt mondtam nekik, hogy én bizony cserélnék velük. Lenne fele ilyen szép irodám, de leg­alább fele olyan jó válogatot­tam, mint az a két csapat volt.- El is jutottunk a magyar labdarúgó-válogatotthoz és ezzel pályafutása csúcsához. Milyen érzés manapság a vá­logatott szövetségi kapitányá­nak lenni?- Bár kétségtelen, hogy nem a legfényesebb napjait éli a magyar labdarúgás, szá­momra azonban továbbra is hatalmas megtiszteltetés a vá­logatott szövetségi kapitánya­ként dolgozni. Igyekszem ezt a felfogást a játékosokba is át­ültetni. A magyar válogatott­ban játszani szintén nagy megtiszteltetés, de ezzel együtt bizonyos felelősséget is jelent. Felelősséget elsősor­ban a szurkolók irányában. Ezért felállítottam azt a telje­sítménybeli és magatartásbeli követelményt, amelynek min­den válogatottbeli játékosnak meg kell felelnie. Ha ezt a kri­tériumot valaki nem teljesíti, ígérem, nem fog játszani a vá­logatottban.- Nem fél attól, hogy terv- szerűsége, ami esetleg csak hosszabb távon érvényesül, a Magyarországon már megszo­kott azonnali eredménykény­szerben felőrlődik?- Ha nem hinnék abban, amit magamnak célként kitűz­tem, akkor el sem vállaltam volna ezt a munkát. Tisztában vagyok vele, és azt veszem észre, hogy szerencsére egyre többen vannak tisztában az­zal, mire képes a jelenkori magyar labdarúgás. Célunk, hogy az európai középme­zőnyhöz felzárkózzunk. En­nek megfelelően készülünk. Hitem szerint azt a kevés al­kalmat, amennyit a válogatott együtt tud tölteni, minél job­ban kell kihasználnunk. Azért is választottam több nálunk jóval erősebb ellenfelet, mert úgy vélem, hogy csak így tud­juk lemérni valódi erőnket, és így tudunk tanulni. El kell is­merni, hogy nincsenek Raul, Beckham vagy Zidane szintű játékosaink, ezért csak az le­het a célunk, hogy mind szel­lemiségében, mind teljesítmé­nyében egységes válogatottat építsünk, amely minden alka­lommal csúszni-mászni fog a győzelemért, és úgy jön le a pályáról, hogy mindent meg­tett a sikerért. Itt ülök a magyar labda­rúgó-válogatott szövetségi kapitányával szemben, és jólesik látni azt a magabiz­tosságot, nyugalmat és jó­kedvet (!), ami árad Gellei Imréből. Manapság, pestie­sen szólva, nem semmi ilyen eredmények közepette jó­kedvében látni a szövetségi kapitányt. Tudja, én is tu­dom, hogy nem fogja meg­váltani a világot, de ha az előbb említett hozzáállás meghonosodik a válogatott­nál, legalább reménykedni lehet. Es ez is egy lépés előre. Szabados Tamás Angyal­földön is van táma­szom.- Marad­junk is a ke­rületünknél, hiszen je­lenlegi munkahe­lye is ide köti. A válogatott és benne a szövetségi kapitány programjából: 2002. szeptember 7. San Marino-Lengyelország, Lettország-Svédország Október 12. Svédország-MAGYARORSZÁG, Lengyelország-Lettország Október 16. MAGYARORSZÁG- San Marino November 20. San Marino-Lettország 2003. március 29. Lengyelország-MAGYARORSZÁG Április 2. Lengyelország-San Marino, MAGYARORSZÁG-Svédország Április 30. Lettország-San Marino Június 7. MAGYARORSZÁG-Lettország, San Marino-Svédország Június 11. Svédország-Lengyelország, San Marino-MAGYARORSZÁG Szeptember 6. Lettország-Lengyelország, Svédország-San Marino Szeptember 10. Lengyelország-Svédország, Lettország-MAGYARORSZÁG Október 11. Svédország-Lettország, MAGYARORSZAG-Lengyelország K KLEOPÁTRA- HÁZ AZ ÁLOM VÉGET ÉRT, A VALÓSÁG MÉG SZEBB! Mi a Kleopátra-ház titka? Mi az oka, hogy néhány hónap alatt több mint 200 lakás kelt el? Talán a kedvező elhelyezkedés? Vajon a lakóegyüttes számos magas színvonalú szolgáltatása, vagy inkább a lakások különös igényessége? Döntse el Ön! Látogassa meg értékesítési irodánkat, és válasszon a kiváló elrendezésű, napfényes lakások közül! VffrmmX2 AUTÓKER 359-0305 www. kleopatrahaz. hu Értékesítés: 1133 Budapest, Gogol u. 13. @2

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents