XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-02-14 / 3. szám

Nemrég nagy kincs került a kezünkbe. Egy al­bum, melyben talán soha nem látott fotók talál­hatók, a Margit híd újjáépítéséről. Fotó: Talpas légkalapáccsal (6). Először, teljes szé­lességében a híd Pest felőli része ké­szült el. Mikor a hossztartók készen voltak, elhelyezték a kereszttartókat is, melyek arra szolgálnak, hogy a lengést meggátolják. Ekkor kezdődtek az ács­munkák, melyek már a híd felületét egyengették. A munkák közben párhuzamosan folytak, lendületes iramban. Hamaro­san járható lett a híd, és mindenféle próbának vetették alá. Ezek közül a legfontosabbak a különböző teherpró- bák volta. A hídnak először az Ország­ház felőli része készült el, de az teljes hosszában. Ekkor, azaz '47 novembe­rében ez a rész már járható volt, és közlekedni is lehetett rajta, a híd másik oldala csak ezután készült el (7). A Margit híd újjáépítésével legfor­galmasabb hidunk ismét bekapcsoló­dott a főváros és az egész ország vér­keringésébe, és ma is Budapest egyik legkülönlegesebb hídja. Egyedülálló­ságát az adja, hogy nemcsak Pestet és Budát köti össze, hanem harmadik „karja” a Margitsziget felé nyúlik. Há­rom földet köt össze. Immáron 55 éve. L. J. könnyebb volt dolgozni (a 3-as kép felülnézetből). Ezután kitömítették a pilléren esett repedést, hiszen visszaál­lítása lehetetlen lett volna. Mindezek előtt és közben építettek a roncsokra egy gázcsövet, akkoriban ugyanis Pest és Buda között valami probléma volt a gázellátással, és ezt ezzel tudták a szó szoros értelmében áthidalni. A gázhíd mellett egy kes­keny gyalogoshíd húzódott, erre azon­ban csak engedéllyel volt szabad rá­lépni (4). A következő nagy munkafázis a pil­lérek elkészítése és helyretétele volt. Ezeket mérnökök megtervezték, majd a parton rakták őket össze a munkások (5). A pilléreket két darabban készítették el, és a Dunában, ideiglenes cölöpökre épült állványokról illesz­tették aztán össze, tűzforró, izzó szegecsekkel, lődés olyan nagymértékű volt, hogy a hidat ki is szélesítették. Talán kár volt, hiszen a második világháborúban első­ként a Margit hidat érte pusztító német bomba. Nemcsak a híd vasszerkezete esett áldozatul, hanem a közbenső me­derpillérek is megsérültek. A roncski­emelés 1945 júniusában megkezdő­dött, és a híd egy részét 1947 végén át is adták. De meséljenek a fotók, kezd­jük az elején. Az első fontos feladat a roncsok ki­emelése volt (1). A vízben lévő ron­csokat víz alatti robbantással aprították darabokra, és ezeket egyenként hozták A Margit hidat 28 évvel a Lánchíd után épí­tették, 1872-1876-ig. Ez volt a főváros máso­dik hídja, a Lánchíd után. Sokáig nem kedvel­ték, mert azt tartották róla, nem illik bele a kör­nyezetébe, aztán Óbuda fejlődésével végre ki­bontakozott igazi jelentősége. Ez a fej­Gyík (rogyasztott üveg) Lami Juli ^kiállításokon sosem ha- iVgyom ki a kijáratnál elhe­lyezett könyvet, melyben a lá­togatók írják le véleményüket a látottakról. Megnéztem ak­kor is, mikor Dárday Nikolett üvegművész kiállításán jár­tam, az Újlipótvár jsí Klub- Galériában. Ebben a könyv­ben azt írja egy látogató: meg­mákra öntöm rá az üveget. Természetesen a forró üveg roncsolja a bele ágyazott alak­zatokat, de pont ezek égését szeretem használni, ennek kö­szönhetően kapom eredmé­nyül azt, amit szeretnék.- Bennem felmerült a kér­dés, hogy ha egyszer kapunk egy pozitív formát gipszből, Biomaradványok (ablakkép, rétegelt üveg) lepő, hogy az üveg milyen csodákra képes. Ha üvegre gondolunk, sok minden eszünkbe juthat. Gon­dolhatunk ablaküvegre, sörös- és egyéb alkoholosüvegekre, netán vázákra. Ha esetleg el­kezdünk az üvegre mint a képzőművészet egyik alap­anyagára gondolni, akkor is valószínűleg az üvegfúvás jut csak eszünkbe. Dárday Niko­lett munkái ezeket az „el­vétett” gondolatokat hazud­tolják meg, pontosabban vég­telenjük az üvegről vallott ál­talános nézeteinket és képze­teinket. Ő ugyanis Magyaror­szágon sokáig egyedüllál- lónák számító technikákkal dolgozik, főleg rogyasztással.- Az üvegrogyasztás na­gyon sok előkészületet és munkát igényel. Előbb agyag­ból meg kell formázni, amit később majd üvegbe szeret­nék zárni. Ezeket a formákat aztán gipszből öntöm ki, és végül a gipszből készült for­Pleisztocén (rétegelt, rogyasztott üveg) miért pont az üveg, amelybe a művésznő beleágyazza azokat. Hiszen a szobrok is hasonlóan készülnek, innentől még bármi lehetne a végeredmény.- Én mindig az üveg nagy szerelmese voltam, ezt is ta­nultam. A budapesti Képző- és Iparművészeti Gimnázium­ban érettségiztem, majd a Ma­gyar Iparművészeti Főiskolán szereztem diplomát. Másrész­ről engem nagyon vonz az üveg, mert talán a legképléke­nyebb anyag. Nincs még egy olyan anyag, amely ilyen nagy változásokon megy ke­resztül. Gondoljunk csak bele, ezek az alkotások végül is ho­mokból jönnek létre. Ugyan­akkor az, hogy az üveg ilyen képlékeny, nagyon sok odafi­gyelést és törődést igényel. Hiszen míg a kiöntött üveg le­hűl, nagyon sok baj érheti. Mégis ezt szeretem, hiszen mikor ránézek a kész művek­re, bennük minden megtérül.- A kiállítás talán legérde­kesebb darabjai a különböző ,,pszeudo-fosszíliák” voltak. felszínre. Ezzel megtörtént a meder megtisztítása. Ekkor derült fény egy nagy nehéz­ségre, miszerint az egyik pillér, a Pest felőli első, megsérült, mégpedig a víz alatti részén (2). A nagy robbanás kö­vetkeztében ugyanis gyakorlatilag ket­tészakadt a pillér egy része, és elmoz-. dúlt helyéről. Mivel ez az egész a víz alatt volt, és helyreállítása ott lehetet­len lett volna, ezt úgy oldották meg, hogy betontömbökkel vették körül a pillért, és onnan kiszivattyúzták a vi­zet. így átmenetileg a pillér körül szá­razföld alakult ki, ahol aztán sokkal Diabolő (pate de vérré) Ezekben én magát az üvegbe zárt őskort láttam, és azt a csodát, amiről az ismeretlen látogató a vendégkönyvben már írt. Mert valóban csoda, hogy ezek az őskori leletek megelevenednek az üvegben, és hitelesebbé válnak, mint eredeti valójukban. De ugyan­akkor a színezett és a rétegelt táblaüvegek is lenyűgözó'ek, mert élet van bennük. Az egész kiállítás témája tulajdonkép­pen az élet, a természet, olyan megközelítésben, mellyel rit­kán találkozik az ember. És hogy mit tud az üveg, amit más nem? A művésznő rövid vála­sza mindent megmagyaráz:- Az üveg az egyetlen anyag, amely átlátszó, ragyog, és a fénnyel játszva olyat mu­tat, mint semmi más. / XIII. KERÜLETI • • 2002. február DÁRDAY NIKOLETT KIÁLLÍTÁSA Az üvegbe zárt kezdetek Amikor a Margit híd feltámadt a Duna habjaiból

Next

/
Thumbnails
Contents