XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-11-28 / 19. szám

V” / XIII. KERÜLETI • • , 1 1 T TV -V T ZA rr 9 | ■ niKiNUiV 2002. november 28. Felkerestük Döry Miklóst, a Sport Albizottság új elnökét Ismét elkezdődött egy négyéves ciklus, ismét itt van hát a számadás, illetve a ter- vezgetés időszaka. Miután az önkormányzat képviselő-tes- tülete október 30-i ülésén megválasztotta az önkor­mányzati bizottságokat, köz­tük az új összetételű Oktatási, Kulturális és Sport Bizottsá­got, a polgármesteri hivatal­ban kerestük fel az OKSB Sport Albizottságának elnöké­ül választott Döry Miklóst. Érdeklődésünk középpontjá­ban ezúttal az elmúlt négy év tapasztalatai, az előttünk álló ciklus tervei, valamint maga a képviselő úr állt.- Bemutatkozásként most számok jönnek. Hatvanéves vagyok, negyven éve élek a kerületben, tizennégy évet dolgoztam a Vasasnál mint módszertani osztályvezető, ezt megelőzően pedig még jó néhány évig mint ökölvívó vi­seltem a piros-kék színeket. A Testnevelési Főiskolán sze­reztem sportvezetői diplomát, amit a Vasasnál eltöltött évek mellett a Magyar Ökölvívó Szövetség szakfelügyelője- ként, illetve főtitkáraként hasznosította. Jelenleg a Profi Ökölvívó Liga elnöke va­gyok, és még mindig a sport vonalán maradva, két olimpi­án, két világbajnokságon és öt Európa-bajnokságon képvi­seltem a magyar színeket ökölvívó bíróként. A sport melletti „civil énemben” biz­tosítási szakember vagyok, és mint ilyen egy biztosítási bró­kercéget vezetek. Ahogy szokták mondani, végül, de nem utolsósorban az elmúlt négy esztendőben k kerületi önkormányzat Kerületfejlesz­tési és Környezetvédelmi, valamint Lakásgazdálkodási Bizottságának tagja voltam, és mint egyéni választott kép­viselő, a kerület egyik leg­problémásabb területének - Szent László, Jász utca - gondjait próbálom megoldani, így töltöm hát nyugodt nyug­díjaséveimet.- Nyugodtan mondhatjuk, hogy életéhez hasonlóan ese­ménydús négy éven va­gyunk túl a kerület sportéletében is. Ezt maga az önkormányzat Sport Albizottsága is megtapasz­talhatta, hiszen volt fel­adata bőven. Mit emelne ki az elmúlt négy év mun­kájából?- Bár az előző ciklus­ban nem voltam tagja a Sport Albizottságnak, termé­szetesen mint képviselő én is tisztában voltam a feladatok­kal. A kerület életében a sport mindig is kiemelt helyen sze­repelt. Megszületett a kerület sportrendelete, és igyekez­tünk ennek megfelelően egy minden korosztályt átölelő szervezeti rendszerben bizto­sítani a kerületi lakosok spor­tolását. A múltban és ez a jö­vőre is vonatkozik, az önkor­mányzat elsősorban a diák-, utánpótlás- és a tömegsport támogatására rendeltetett. Ki­emelném ez irányú program­jainkat, az egészségügyi szű­rő- és a nyitott pálya progra­mokat, melyek nagyon haté­konyaknak bizonyulnak. Eze­ket a jövőben is szeretnénk folytatni.- Talán az egyik legna­gyobb horderejű intézkedés a Kerületi Sport- és Szabadidő- központ intézményének létre­hozása volt. Mennyire váltotta be ez az intézmény a hozzáfű­zött reményeket?- A 2002. január 1-jétől in­dult intézmény működésének tapasztalatai alapvetően visz- szatükrözik a képviselő-testü­let korábbi szándékait. Min­den szempontból egységes irányítás alá kerültek az ön- kormányzati fenntartású sport- és szabadidős létesít­mények, áttekinthetővé vált a gazdálkodásuk. A korábbi időszakhoz képest egysége­sebb lett, javult az ellenőrzés, mely kiterjedt a munkaidő ki­használására, a pénzeszközök és tárgyi eszközök beszerzé­sére, felhasználására, vala­mint a létesítmények leter­heltségére. Egyértelműen ja­vult a létesítmények kihasz­náltsága, legtöbbjük napi 14- 16 órában fogadja a sportolni vágyó lakosokat. Azonban, és itt eljutottunk a közelmúlt, va­lamint a közeljövő történései­hez, az intézmény szervezeti formáján a minél hatéko­nyabb működés érdekében változtatásokat kell alkalmaz­nunk. Ha a képviselő-testület elfogadja az ez irányú javasla­tot, akkor az intézmény ja­nuártól közhasznú társaság­ként fog továbbműködni. A közhasznú társasági forma ru­galmasabb gazdálkodást je­lent és az alaptevékenységet jelentő közhasznú feladatok ellátása mellett vállalkozásra is lehetőséget ad. Továbbá biztosítja, hogy a vállalkozási tevékenység csak a közhasznú cél megvalósítása érdekében történjen, valamint a gazdál­kodás során elért eredményt visszaforgatja az alaptevé­kenységbe.-A létesítményfejlesztés te­rén is sikerült továbblépni az elmúlt években, mik a tervek a jövőt illetően ?- A 2002-es év ebből a szempontból kiemelkedő, hi­szen a Csata utcai sportcsar­nok, a Láng sporttelep, a Tahi utcai lőtér, valamint a Németh László Gimnázium tanuszo­dájának fejlesztése révén je­lentősen javult a kerület sport- létesítményeinek helyzete. A Láng telepen elkészült egy szabványméretű műfüves lab­darúgópálya közel 80 millió Ft értékben, és kivitelezés alatt van egy többfunkciós sportcsarnok. Mivel az itt fo­lyó munkálatok a kiemelt ke­rületi beruházás kategóriájába tartoznak, várható, hogy a te­lepen további sport funkciójú pályák alakíthatók ki. Folyta­tódik a tanuszoda-felújítási program is, ennek keretében most a Herman Ottó Általá­nos Iskola tanuszodáját fej­lesztjük. A lehetőségekhez mérten igyekszünk javítani a nyári táboraink (a margitszi­geti, a nép-szigeti és velencei) helyzetén is.- Végezetül, mire helyezik a főhangsúlyt a kerület sport­életében az elkövetkezendő négy évben?- Egyrészt ami jó és műkö­dik, azon nem kell változtat­nunk, így az említett progra­mokat, fejlesztéseket tovább­visszük, másrészt szeretnénk a tömegsport-utánpótlás- egyesületi sport viszonyrend- szeren továbbjavítani. Ez azt jelenti, hogy a tömegsportból a legtehetségesebb fiatalokat a kerületi egyesületek utánpót­lásába be kell építeni. Továb­bá szeretnénk a sportolást a kulturálódás, szórakoztatás irányába eltolni. Olyan ren­dezvényeket szeretnénk, ahol nem csak az adott esetben ép­pen sportoló csemete, hanem az egész család jól szórako­zik. Szabados Tamás Papp Szabolcs, Mozsik Imi és Pulius Tibor Papp Szabolcs évekkel ezelőtt, először a sike­res Up nevű zenekar basszusgitárosaként tűnt fel a magyar zenei világban, melynek fel­oszlása után a Roy és Ádám csapatához sze­gődött, ahol jelenleg is zenél, valamint egy éve megalapította saját, punk-rock irányzatot játszó, Supernem nevű zenekarát, ahol nem csak a húrokat pengeti, hanem énekel is. A Pan­nónia utcában élő ze­nész, saját véleménye szerint, a foci vonzásá­ban tevékenykedő, sportember édesapjától örökölte a ritmusérzékét. 8 évvel idősebb Levente bátyja szintén zenész. Mint mondja, egyedül édesanyja a „földre szálltabb” a családban. Sza­bolcs 26 éve Békéscsabán, a Vízöntő jegyében született. Sok jót hallott már erről a jegyről, és állítása szerint jól is érzi magát benne. De miért is ne érezné jól magát? Fiatal, az erősítőt, pár ruhadarabot és felköltöztem Pestre. így in­dult az igazi rock and roll- élet! Nagysikerű koncertek visítozó tinilányokkal és ha­talmas bulizások következtek. Akkoriban a főváros egyik legmenőbb helyén, 600 ember előtt koncerteztünk. Fel akar­tuk forgatni a világot - foly­tatja. - Megérett az idő egy le­még aznap megbeszéltük, at­tól kezdve velük játszom, aminek nagyon örülök.- A Supernemben kikkel ze­nélsz együtt és milyen tervei­tek vannak?- Már elkészült egy videoklipünk, most első leme­zünkön dolgozunk Mozsik Imi dobossal és Pulius Tibor gitárossal. sikeres és az elmúlt húsz év­ben azzal foglalkozhatott, amit szeret.- Öt-hat éves koromtól kezdve van hangszer a kezem­ben - mondja Szabolcs. - A híres nyíregyházi 4-es Számú Általános Iskolába jártam. Annak idején ott tanított Ko­dály Zoltán és Szabó Dénes Liszt-díjas karnagy is. Öt évig zongoráztam, mellette fuvo- láztam és gitárórákra jártam. Hetedik osztályos koromban két nyolcadikos sráccal össze­fogtunk és alapítottunk egy zenekart. Onnantól kezdve egy hétvégét sem hagytam ki zene nélkül, ami nagyon jó, hiszen végig zenéltem az ed­digi életem. A Vasváry Pál Gimnáziumban is zene szakra jártam, de akkor már annyira linkóci voltam, hogy nem iga­zán érdekeltek a kötöttségek, csak a rock and roll. így át­mentem a normál tagozatra. Érettségi után szülei nem erőltették a továbbtanulást, így Szabolcs hódolhatott zene iránti szenvedélyének. Több zenekara is működött Nyíregy­házán, s bár szerette ezt a vá­rost, de mint mondja, lassan kezdte kinőni. És egyszer csak, mint a mesében, 1997-ben ér­kezett egy telefonhívás egy bu­dapesti barátjától, aki azzal a kérdéssel állt elő, hogy nem lenne-e kedve a fővárosban, az underground stílusban zenélő Up zenekarban játszani.- Kalandvágyó típus lévén, fogtam magam, a gitáromat, mez készítésére és a csoda be­következett. Az egyik buli vé­gén odajött két pasi és meg­kérdezte: Akartok sztárok len­ni? Hát persze, ezért élünk! Egy-két nap alatt hihetetlen népszerűek lettünk, a konku­rens lemezkiadók ajánlataik­kal dobálóztak a fejünk felett. Végül is az egyik nagy cég mellett döntöttünk, sajnos nem igazán jött be. A zenekar még egy ideig együtt maradt, aztán elváltak útjaink. Nekem azóta is hiányzik ez a csapat, és a visszajelzésekből tudom, hogy még egy csomó ember­nek hiányzik az Up, de tovább kellett lépni. A magánéletem­ben is változás állt be, megnő­sültem. Akkor költöztem a fe­leségemhez, az édesanyja Pannónia utcai lakásába.- Jól kijössz az anyósod­dal?- Igen, mert nem vagyok az a szőröző típus. Úgy érzem, messzemenőkig alkalmazko­dó és korrekt vagyok. Szere­tem, ha az emberek jól érzik magukat körülöttem és szere­tem jól érezni magamat jó emberekkel... __ - Hogyan kerültél a Roy és Adám zenekarba?- Az éjszakában sok mű­vészt és művészethez közel­álló arcot megismertem. Egy időben zenésztársakkal sokat örömzenélgettünk a Fészek Klubban. Égyik este lejöttek Royék, ők is beszálltak. Más­nap kaptam tőlük egy SMS-t, hogy beszélnünk kellene és- Tudomásom szerint egy időben mint műsorvezető dol­goztál a Fix tévében is.- Igen, ez eléggé érdekesen kezdődött. Mondtam a veze­tőségnek, hogy gyerekek, ne hülyéskedjetek, nekem be­szédzavarom van, dadogok, egy ilyen hibával nem lehet interjúkat készíteni - de igen, mondták, éppen ez a jó. Hát elvállaltam. Ez lényegében egy laza, kötetlen, allűröktől mentes élő műsor volt, ahová aktuális zenekarokat hívtam meg.- Mi volt a legkülönösebb élmény az életedben ?- Égyszer Székesfehérvá­ron játszottunk az Uppal: óri­ási színpad, ötezer ember, vi­sítozó kiscsajok - akkor még aktuális sztárok voltunk. Ä koncert végén lejöttünk a színpadról, autogramosztás stb. Odajött hozzám egy jó megjelenésű, 45 év körüli csa­ládapa a két pici gyermekével. Kinyitotta az autogramokkal teli könyvét, lapozta. Egy ol­dalnál megállt, ahol Kodály Zoltán aláírását láttam, és arra kért, hogy az ő neve alá írjam a sajátomat. Nem értettem, a sok zenész közül miért engem választott ki. Ámulva néztem az aláírást. Nem tudom, hogy hiteles volt-e vagy sem, de na­gyon megtisztelő és egyben érdekes volt, főleg azért, mert én is abba az iskolába jártam, ahol Kodály is tanított. Szoboszlai Éva óra után Angyalföldről elszálltunk az éterbe

Next

/
Thumbnails
Contents