XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-11-28 / 19. szám

Piros hátrányból indult Egy Balzac utcai lakás a „ főhadiszállások" Jobb későn elkezdeni, mint soha Dézsi Jenőné Piroska 37 éves boldog, kiegyensúlyozott, és nagyon jó humorú anyuka. Már jó ideje nyugodt körül­mények között él a Rákospa­lotai úti lakásában, ötéves kis­lányával, Timivel. Igaz, sorsa nem volt mindig ilyen felhó'tlen. Amióta az eszét tudja, mindig egyedül kellett boldogul­nia szülőit, testvérek, ro­konok segítsége nélkül.- 18 éves koromban költöztem a fővárosba. Nem volt könnyű, mert munkát, albérletet kellett találnom - meséli Piros­ka, vagy ahogyan a bará­tai hívják: Piros. - Sze­rencsére kitanultam a varrómesterséget, így si­került elhelyezkednem egy kis cégnél, de csak két évig maradtam ebben a műhelyben, mivel ren­geteget dolgoztam és a végén már fizetni sem igazán akartak. Az ezt követő hét év­ben voltam én minden: árufel­töltő egy kisközértben - de az emelgetések miatt ez túl fá­rasztónak bizonyult -, lapki­hordó, ez meg túl strapás volt az esőben, szélben, kánikulá­ban, ezért lettem portás, ami viszont dög unalom volt, vé­gül aztán betanított munkás­nak álltam egy szerszámokat készítő kisüzemben.- Itt végre megtaláltad a helyed? Mennyi ideig munkál­kodtál szerszámkészítőként?- Olyan öt évig, mivel töb- bé-kevésbé megtaláltam a számításom. Azt viszont min­denképpen pozitívumként ér­tékeltem, legalábbis akkor, hogy ott ismertem meg a leen­dő férjemet, Jenőt. Két évig csak járogattunk, majd össze­költöztünk három évre. Mikor döntött úgy, hogy feleségül vesz?- Amikor kiderült, hogy terhes vagyok. Nagyon dolog és büszke volt rám, vagy ma­gára, ki tudja? Összeházasod­tunk, megszületett Timi, vele pedig madarat lehetett fogat­ni. Azért sem értettem, mi tör­ténhetett vele, mert a kislá­nyunk alig hogy egyéves lett, az én drágalátos férjem, hipp- hopp, egyszerűen lelépett.- Ez a kijelentés most még engem is meglepett! Te ho­gyan viselted?- Kiborultam. Hátra volt még két évem a gyesből, más kereseti forrásom nem lévén, kétségbe estem. Egy hét ön­marcangoló kétségbeesés után végül megembereltem ma­gam. Elmentem lépcsőháza­kat takarítani hajnalban, úgy, hogy a gyermekemet is vittem magammal.- Nem mondod?! Hol volt Timi, amíg te a partvist bűvöl­ted?- Szerencsére ez nyáron történt. Többnyire babakocsi­ban vittem és beállítottam ab­ba a sarokba, ahol éppen jár­tam, és ahogy haladtam, min­dig toltam magam előtt, ar­rébb, arrébb.- Mikor váltatok el, ki adta be a válókeresetet és mi volt a válóok?- Természetesen Jenő adta be a válópert, én ugyanis, mint az előzőekben elmondot- ' tak alapján hallhattad, nem igazán értem rá ezzel foglal­kozni. A válóok pedig - ka­paszkodj meg! - a tévedés volt. Mármint azt állította, té­vedett velem kapcsolatban, mert félreismert, csalódott bennem, és azóta a viselkedé­sem minden esetben irritálja, egyszerűen allergiás, rám sem bír nézni, és ezért nem tud egy fedél alatt élni velem, mert ; akkor hamarosan beleőrül. A monológ vége pedig az lett, hogy különben is, az eltelt idő alatt már talált valaki mást.- És ha az a nő is tévedés lesz. ■ ■ ?- Az már legyen az ő gond­ja. Én nem fogadom vissza! A tárgyaláson teljesen hülyének állított be, már csak ezért sem bocsátanék meg. Másrészt, két éve új kapcsolatban élek. A párom igazi nemes, segítő lélek. Imádja a kislányomat, szinte jobban bánik vele, mint a sajátjával. Az ő forszírozá- sára kezdtem el tanulni is, mert a későbbiekben szeret­ném továbbképezni magam. Ha megbokrosodom, még az is lehet, hogy elvégzek vala­milyen főiskolát. Ugyanis ez az álmom. Bár kicsit már ben- jj ne járok a korban, talán még­sem én leszek a legvénebb di- ] ák. De ha így is lesz, úgy gon­dolom - bármit - jobb későn elkezdeni, mint soha... (szoboszlai) Piros és Timi Tudja ön, kik az androgynok? Androgyn lényekről Platón Lakoma című művében ol­vashatunk. Ok voltak a haj­danvolt emberiség harmadik neme, a hímnők. Mivel hatal­mas erejük volt, gyakran az istenekre is kezet emeltek. Ezért Zeusz kettéhasítással sújtotta őket, és így lett a nő és a férfi. Mindenki sóvárgott a másik fele után és csak egy­mást átölelve, egymással egyesülve léteztek tovább, mert egymás nélkül semmit nem akartak csinálni. Az „Androgyn” szó ma is az em­berek egymásra utaltságát és a közösség szerepé hangsú­lyozza. Az Androgyn Egyesület 2001 -ben jött létre. Létrehozói olyan emberek, akik évek óta különböző zenekarokban ze­nélnek, vagy más művészetek­kel foglalkoznak. Az egyesüle­tet leginkább a Berzsenyi Dá­niel Gimnázium öregdiákjai, Gazda Ákos, Pécsi Bertalan, Korda Viktor és Dunai Mihály álmodták meg, akik az iskola népszerű zenekarának, az Arock együttesnek voltak tag­jai. Az egyesületről és saját életéről a majdnem rangidős Gazda Ákost kérdeztük.-Az egyesület1 célja, hogy a művészeti tevékenységeket végző fiatalok együtt alkossa­nak, érezzék jól magukat, csi­náljanak táborokat. Idén nyá­ron Kemencén tartottuk a tá­borunkat, ahol egészen sok programon vehettek részt a velünk táborozok. A festői környezet mindenképpen gaz­dagította a táborlakók fantá­ziáját, és ebből felettébb kü­lönleges és értékes alkotások születtek. Minden nap volt filmvetítés, kipróbálhattak min­denféle hangszere­ket, sőt felmehettek a színpadra megmu­tatni, mit tudnak. Kézműves foglalko­zásokon vehettek részt, és rögtönzött színdarabokban pró­bálhatták ki improvi­záló képességüket. A tábor egy nemzetkö­zi cserén alapult, öt országból jöttek fia­talok, a magyarokon kívül voltak portugá­lok, lengyelek, ola­szok és spanyolok. Összesen hatvanan voltunk, általában fi­atalok, de akadt a tá­borban egy, az ötve­nes éveiben járó matematikus is. Az egyesület különlegessé­ge az, hogy a benne alkotó fi­atalok nem mesteremberektől és szakértőktől tanulják a kü­lönböző mesterségeket, ha­nem saját maguk által és egy­más segítségével. Ebből na­gyon sok jó és érdekes, de mindenképpen különleges do­log születik. Emellett pedig az Androgyn vezetői az interkul- turális tanulás hívei, melynek lényege, hogy min­denki megmutatja, esetleg megtanítja a saját környezetéből hozott tudást, és így tanul meg ő maga is számos fontos dol­got. A tábor is ebben az alkotói formában zajlott.- A tábor azért is volt jó, mert résztve­vői itt kaptak igazán kedvet ahhoz, hogy együtt, ebben a tár­saságban folytassák, amit elkezdtek. Sze­rettük volna és most is szeretnénk, hogy programszerűen, adott helyen és adott időben találkozhas­sanak az egyesület tagjai, hogy csakúgy, mint a táborban, együtt legye­nek és alkossanak. A felszere­lésünk megvan, pályázaton nyert pénzből vettünk olyan hangkeverőt erősítővel és mikrofonnal, melyek segítsé­gével sokféle színpadi pro­dukció technikai feltételeit megteremtettük. Sajnos jelen­leg az egyesület a Balzac utcái lakásomban működik, ám ott sajnos nagyon szűk a hely és nem igazán alkalmas helyszí­ne 50-60 ember alkotó mun­kájának. Ákos életében a zene min­dig meghatározó szerepet ka­pott. Először hegedülni tanult, majd kilenc évig klasszikus gi­tározott, most pedig fagotto- zik. Az együttesekben, melyek­ben élete során részt vett, ál­talában ő volt az énekes és a zeneszerző is.- Az Arock zenekar kezdet­ben nagyon sikeres volt. Fő­leg itt, a XIII. kerületben lép­tünk fel, koncertjeinken rend­szerint egész nagy sokaság gyűlt össze. Aztán valahogy leáldozott a zenekar csillaga, de a zenélést minden áron folytatni akartuk. Ekkor alapí­tottuk meg a Charles de Gaulle Etoile zenekart, és ez­zel egyáltalán nem futottunk be karriert. A legnagyobb né­zőszám a 30 volt, de volt olyan, hogy egy főnek adtunk koncertet. Egyébként 3-4 em­ber előtt a legideálisabb ját­szani, erre volt is példa, mikor Piliscsabán a Siló Társas­otthonban léptünk fel, ahol a közönség soraiban három mozgássérült lakó és egy ta­karítónő foglalt helyet. De a takarítónő végig beszélt. Nem is igazán szeretek tömeg előtt játszani, és nem bánom, hogy nem populáris az együttesünk, mert attól, hogy valamit sokan szeretnek, attól még az nem feltétlenül jó. Nem ez a mérce. Ákos francia-lengyel szak­ra jár a Pázmány Péter Kato­likus Egyetemre, mindkét nemzet kultúrája és a maguk a nyelvek is különösen érdek­lik. Félig lengyel származású, ezért is választotta ezt a sza­kot. Szeret könyvekkel foglal­kozni, maga a könyv Jogalma rendkívül érdekli. Édesapja, Gazda István, aki történettu­dós, folyamatosan ad ki köny­veket, ezeket ő tördeli. Készít is könyveket, nem mint író, hanem mint formai tervező.- Pontosan nem tudnám megmondani, mivel fogok foglalkozni, ha elvégeztem az egyetemet. Boldog lennék, ha meglennének a feltételek ahhoz, hogy ugyanazt csinál­hassam, mint most. Szeret­ném, ha az Androgyn Egye­sület méltó körülmények kö­zött működhetne tovább. Ha egy olyan klubhelyiségünk volna, ahol a fiataloknak le­hetősége van különböző mű­vészeti tevékenységeket űzni, úgy hisszük, egyre több egy­mást és önmagát kereső em­ber csatlakozna hozzánk. Ezért a célért dolgozunk, és reméljük, még ebben az év­ben megvalósul álmunk. Ak­kor majd valóban elmondhat­juk, hogy olyan értéket hoz­tunk létre, amelyet még a jö­vő generációja is élvezhet. Ahogy Hamvas Béla mondta: „A diófát neked kell elültet­ned, hogy unokáid élvezhes­sék gyümölcsét. És te ugyan­úgy nagyapáid munkájának gyümölcsét élvezed.” L. J. Az Arock együttes a Balzac utcai bérház udvarán: Pécsi Bertalan, Gazda Ákos, Dunai Mihály és Korda Viktor A Lehel Csarnok második szintjén álló apró könyves­bolttal büszkélkedem. „Ezer éve” a piachoz tartozik, bi­zonyítva: szükségünk van rá. Szüksége van ránk. Mi, piacra járók ma is sokan itt kezdjük vagy végez­zük beszerző kőrútunkat. A törzsvásárlókat névről ismerő Büki Józsefné Aranka örökítette kislányára a könyv, majd egy mesterség szeretetét. Büki Beáta az üzlet mostani ve­zetője. Hogyan kezdődött? A Bulcsú utca-Váci út sarkán a háború végétől az 1950-es évekig állt egy újságos-könyves pavilon. Csak a fák védték az időjárás viszontagságaitól, míg az első piacrendezés során az akkori tulajdonosa, a Művelt Nép kőépületbe nem költöztette. Virágüzlettel került közös fedél alá, stílusosan: virág és könyv jól megférnek egy ajándékcsomagban. Aranka 1970-ben szegődött az akkori Állami Könyvterjesztő Vállalat tulajdonában lévő, egyszemélyes üzletbe. Csak addig hiányzott a könyvpillérek mögül, míg kislánya az első három évét be nem töltötte. Bea pici lányként is gyakran kísérte mun­kába édesanyját, és ifjú hölgyként már komoly segítségére lett az üzletnek. Tanulmányait a könyvszakma felé irányította. A rendszerváltás után a bolt új tulajdonosa a jól ismert Libri lett. Komoly hálózatát építgetve, 1996-ban apróbb boltjaitól megszabadulva, ezen üzlet dolgozójának is felajánlotta a meg­vétel jogát. így került először családi vállalkozásba a Lehel pi­ac könyvesboltja. Anyáról lányára szállt q könyvek iránti szeretet Könyvesbolt a csarnoki galérián Büki Beáta a bolt készletét rendezi Fénykorának bealkonyulni látszott, amikor biztossá vált a hír, miszerint lebontják az elöregedett piacot, és 2002-re egy korszerűt varázsolnak helyébe. A kétéves ideiglenes piac nem kevés megpróbáltatása ellenére, amikor is szóba került, hogyan tovább, Bea már döntött: a szerinte kedvezőtlen önkormányzati ajánlat elle­nére vállalta a bérleti jog megvásárlását. Elhatározásával má­sodjára is saját vállalkozásban maradt a könyvesbolt. 2002. február 8-tól ismét méltó környezetben fogadhatta vá­sárlóit az egykori pavilon. Törzsközönségének emlékei visszanyúlnak a Bulcsú ut­ca-Váci út sarkához. Bea mosolyogva meséli: nyugdíjak kézbe­sítésének tájékán nő az üzlet forgalma. Én „csak” 12 éve figyelem kirakatát - mert bizony az is van neki -, képeslapok, térképek, útikönyvek, bestsellerek nap-nap után átrendezve, megújulva fogadnak. Tömött kosárral ha leparkolunk, Bea és Aranka velünk gon­dolkodik. Ismeri polcain sorakozó összes portékáját, gyakran visszatérő vásárlói ízlését is. Míg a felnőttek válogatnak, apró kezek baj nélkül, kedvükre kotorászhatnak a földre helyezett fo­nott kosarakban, fából készült, színes játékok között. Szeretném, ha a folyosóba mélyedő könyvüzlet még sokáig színesíthetné Lehel Csarnokunk a XXI. század ízlésére változott képét. Lendvai Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents