XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-11-28 / 19. szám
2002. november 28. Ma az ÁNTSZ működik bánná Védett a Váci úti volt fertőtlenítőintézet Csupán néhány hét választja el kilencvenedik születésnapjától azt a patinás épületet, amelyet a kerület lakói - valamikori elnevezése alapján - egyszerűen csak „köjáléként tartanak számon. Az egykoron magányosan álló külvárosi házat ma nyüzsgő élet veszi körül. A legutóbbi pár évben többet láthatott ez az épület, mint egész addigi „életében”. De vajon hogyan élték meg a változást azok, akik hosszú évek óta az idén műemlékké nyilvánított házban dolgoznak? Az 1913 februárjában felavatott épületben annak idején a Székesfőváros Fertőtlenítő Felülnézetből Intézete kapott helyet. Akkoriban nagy szükség volt egy ilyen házra, mert a fertőző betegségek komolyan tizedelték a lakosságot. A három év alatt megépült intézmény Európa egyik legkorszerűbb és legjobban felszerelt fertőtlenítőközpontja lett. Hatékonyságának egyik titka az volt, hogy a területet gondosan elzárták a külvilágtól. A betegek az úgynevezett fertőzött oldali részbe érkeztek, majd a fertőtlenítés után egy kijárón keresztül szállították őket a tiszta oldali udvarra. Megalakulása óta az intézetben párhuzamosan folyik a higiénés hatósági tevékenység és a laboratóriumi kutatómunka. A fertőtlenítő funkció a mai napig megmaradt, de a tömeges járványok megszűntével a második világháború után fokozatosan háttérbe szorult. Az ötvenes években a Váci úti székház Budapest járvány védelmi központja lett. 1953-tól 1991-ig itt működött a Fővárosi Közegészségügyi és Járványügyi Állomás. A kilencvenes évek eleje óta pedig az épület az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Fővárosi Intézetének ad helyet. Dr. Némedi László osztály- vezető, mikrobiológus kandidátus az intézmény egyik legrégebbi munkatársa. Vele kapcsolatban egyáltalán nem túlzás azt mondani, hogy itt töltötte az életét. Közvetlenül az egyetem után került ide. 1958-at írtak akkor. Mindig hivatásának tekintette itteni munkáját, így a számára természetes, hogy hű maradt. Azt mondja, ezzel nincs egyedül: bár tudomása szerint az itt eltöltött évek alapján ma ő a második helyezett, nagyon sok régi munkatársa van az intézetnek, köztük számosán már nyugdíjasként járnak ide naponta és töltenek be felelős pozíciókat. Ok azok, akiknek valóban szívükhöz nőtt ez a régi, ma már kopottas épület. Az épületegyüttesnek van egy régi és egy „új”, később hozzátoldott része, amiben a laboratóriumok helyezkednek el. Védetté természetesen csak a régi, Váci úti, szecesz- sziós stílusban épült fertőtlenítő részt nyilvánították. Némedi doktor 1972-ig a régi épületben dolgozott. - Tágasabb, a nagy belmagasság miatt szellősebb és világosabb ott - mondja. Szerencsére megmaradt a termek eredeti boltíves kialakítása. Végigsétálunk a műemléki részen. Elgyönyörködünk a szép lépcsőkorlátokon és a fertőzött és tiszta oldali kapuk régi fadíszítésén. Annak idején nemcsak a funkció volt fontos, hanem adtak a formára is. Amit itt látunk, az még a mai, leromlott állapotában is élmény. Az itt dolgozók, különösen a régiek, át is érzik ezt. Ok azt is tudják, amire Némedi doktor felhívja a figyelmem: a fertőzött oldali részen a kapu melletti padka nem csak dísz, azért építették így, hogy a fertőző betegeket szállító kocsi kerekei ne érhessenek a falhoz. A fertőtlenítő csarnokban ma is állnak, sőt működőképesek az európai viszonylatban is egyedülálló nagy gőzgépek. Ezeket a fiatalabb munkatársak is jól ismerik. Sőt - főleg mióta jó három éve állandó kiállítás nyílt az előadóteremben az épület történetéről - a múlttal is tisztában vannak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy ők is úgy mondják, mint a régiek: „mindjárt jövök, csak átmegyek a tiszta oldalra”. Dr. Szántai Károly osztály- vezető főorvos az új dolgozók közé tartozik, hiszen alig három éve került az intézetbe. Azelőtt más területen dolgozott, mégis annyira megfogta az épület sajátos atmoszférája, hogy kutatómunkába kezdett a múltról. Hetekig kutatott a levéltárakban, amíg ösz- szeállt az anyag a fertőtlenítőintézet történetéről. Azt mondja, büszke az elődeire és az épületre, ahol ma az ország egyetlen fertőtlenítőintézete működik. Bár dolgozni csak most jött ide, a környéket több mint húsz éve ismeri.- 1980-ban költöztem Sopronból Budapestre, a Gyöngyösi utcai lakótelepre - mondja. - Akkoriban még nem jött ki ide a metró, csak az a régi zötyögős villamos. Aztán megváltozott minden. Meggyőződésem, hogy a fordulópont a metró megjelenése volt. Emlékszem, a kilencvenes évek elején még attól féltünk, hogy a megszűnő gyárak miatt amolyan fantomváros lesz ez a környék. De szerencsére nem ez történt. Furcsa érzés volt, amikor elkezdték bontani a hajógyárat, mert kellemes emlékeim fűződtek hozzá. Aztán a helyén felépült a Duna Plaza, amit megszerettem, mert nagyon barátságos hely, és sok munkatársamhoz hasonlóan szinte mindennap megfordulok ott. Az épületünk hátsó, Duna felőli része viszont nagyon rendezetlen. Napközben arra járunk ki az autóval, és a kollégáimmal együtt már nagyon várjuk, hogy ez a lepusztult terület végre beépüljön. Azért ezen a részen is mutatkoznak már jelei a változásnak. Némedi doktor Budán lakik, és nagy kerékpáros. Mióta három éve megépült a Duna mentén a Dagály-fürdő előtt elvezető kerékpárút, nemegyszer két keréken érkezik a munkahelyére. Ugyanakkor aggódik az épületegyütteshez tartozó régi fertőző kórház, az úgynevezett kiskórház területén levő évszázados platánfák miatt. - Már egyszer tanúi voltunk annak, amikor a metróépítéskor kivágták a Váci úti bejáratnál levő gyönyörű fasort. Talán meg lehetett volna menteni azt. Az biztos, hogy még egyszer nem szeretnék hasonlót megélni. Jó lenne, ha a sokat látott platánokat is védetté nyilvánítanák. Időnként ugyanis felröppennek és aztán gyorsan elterjednek a dolgozók között kósza hírek, hogy mi minden készül itt. Örömmel vesszük az újat, de csak akkor, ha nem rombolják le azt, ami a régiből értékes. Az állandó kiállítás mellett az intézet történetét megörökítő albumot terveznek, amelyet a könyvtárban helyeznének el. Amikor Némedi doktor és kollégái a tavasszal tudomást szereztek arról, hogy második otthonuk épülete megkapta a megtisztelő minősítést, arról beszélgettek, milyen jó lenne, ha ez felhívná a figyelmet arra, hogy a mára már igencsak megkopott ház megérett a felújításra. Csop Veronika A fertőtlenítő gépek ma is működnek Új köztéri órát helyeztek el a polgármesteri hivatal Béke téri homlokzatán, amely messze láthatóan jelzi a múló időt a következőképpen: a bal kéz felőli első sorban másodpercenként, a második sorban öt másodpercenként, a harmadik sorban percenként, a negyedik sorban ötpercenként, az ötödik sorban óránként és a hatodik sorban pedig ötóránként fordulnak el a lamellák. házasság kinek szentség, kinek nem. Van, aki kiskorától vágyik rá (főleg a nők), és van, aki ameddig csak lehet, esetleg örökre is, halogatja (főleg a férfiak). Van, akinek örök hűséget jelent, van, akinek átmenetit, vagy azt sem. Van, aki élete végéig megússza, van, akinek sosem jön össze. Legtöbbünket azonban előbb- utóbb utolér, kit egyszer, kit többször is. És ha már egyszer belevágunk, kitűzzük a „nagy nap” pontos idejét és helyét. Ä házasulandóknak egészen sok típusa van. Vannak, akik pénzt és energiát nem kímélve menekülnek a konvencióktól, és a frigyet a víz alatt, a levegőben vagy tudja isten, miféle helyeken kötik meg. Vannak, akik mindent beleadnak, meghívják a 20 éve nem látott általános iskolai osztálytársakat és a soha nem látott rokonokat az ország, sőt a világ minden tájáról. A szerényebbek, és azok, akik fittyet hánynak a nagycsalád és a barátok esküvő- és lakodaloméhségére és azt a megoldást választják, hogy saját kettősükön kívül mindössze két tanúnak engednek bepillantást az esküvőre. Bárhogy is történjen azonban az esketés, az anyakönyvvezetőt nem lehet kikerülni, hiszen az alkotmány értelmében törvényes házastársakká csak ő nyilváníthat. A XIII. kerületiek mindeddig picit mostoha körülmények között köthettek házasságot. Mára azonban Budapest egyik legszebb, de mindenképpen legújabb házasság- kötő termét vehetik birtokukba, hogy kimondják életük legsúlyosabb igenjét. Az új teremről és a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokról az önkormányzat anyakönyvi hivatalának két munkatársával, Schmidt Józsefné\a\ és Márton Istvánnéva.1 beszélgettünk. „Több évtizeden át a Balzac utcában volt a székhelyünk és a házasságkötő terem is, a polgármesteri hivatal épületének kibővítésével azonban a szétszóródott hivatalok, így a mienk is, ide költözhetett. 32 esküvő volt eddig az új teremben, de ez most elég gyenge szezon. Általában a nagyobb ünnepeket előzi meg a házasságkötés, de most nem nagyon akar betelni sem a november, sem a december. Talán ennek az is az oka, hogy a házasulandók még nem is tudják, milyen szép terem áll rendelkezésükre. Házasodni nálunk, mint általában máshol is, szombaton lehet, ettől csak kivételes esetben tudunk eltérni.” Az új házasságkötő terem minden igényt kielégít, és az esküvők minél különlegesebbé tételéért külön rendezvényszervezők gondoskodnak. A meghívókészítéstől a virágcsokron át az élőzenéig mindent biztosítanak, és a legextrább kéréseket is igyekeznek teljesíteni. A terem építésekor az építők különös figyelmet fordítottak a mozgássérültek kényelmére. De térjünk vissza a házasulandókra, hiszen azokról sem szabad megfeledkezni, akik mindent megszerveznek, minden tökéletesnek ígérkezik, a házasságot azonban még időben, egészen pontosan az utolsó pillanatban lemondják. „Gyakran megesik, hogy a párok meggondolják magukat, és lefújják az esküvőt. Idén eddig 33 pár döntött úgy, hogy mégsem olyan biztos a dolgában. Ennek sok oka lehet, a legkedvesebb eset talán az volt, mikor a menyasszony az esküvő előtt néhány órával hozta világra gyermekét, ezért hát nem tudott ideérni.” Aki szeretné, kérheti, hogy maga a polgármester adja össze páijával, és ez az új teremben már kétszer meg is történt. Külön jellegzetessége a teremnek, hogy ez Budapesten az egyetlen, amelyben még mindig tartanak névadó ünnepséget. A házasságkötő terem szomszédságában most készül egy vendéglő, ahol mindenki a kívánsága szerint rendezheti meg saját lakodalmát. Az új teremben a már meglévő házasságokat is meg lehet erősíteni, 25, 50 vagy akár 75 év múltán is. Ebben a teremben tehetik le állampolgársági esküjüket az újdonsült magyar állampolgárok is, szóval egészen sok érdekes dolog történik a négy fal között. Reméljük, a bizonytalankodóknak sikerült kedvet csinálni a házasságkötéshez, és ha az esküvőnek csak egy akadálya van, a pénz, akkor nincs akadály, mert a „szolgáltatás” ingyenes. Gondolják meg, és irány az új terem, hátha sikerül. Majd elválik. L. J. A bejárat fölötti felirat még őrzi az épület eredeti rendeltetését
