XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-10-31 / 17. szám

■ 12 2002. Oktober 31. TT X1U. KERÜLETI • • Kárpitba szőtt világlátás A türelem művészei Folyamatos gobelin M onumentális méretű fali­kárpitokból, festmé­nyekhez illő részletességgel kidolgozott gobelinekből te­kinthettek meg egy csokorra valót a közelmúltban az Újlipótvárosi Klub-Galéria lá­togatói. A Nyerges Éva-Oláh Tamás Ferenczy-díjas kárpit­művész házaspár kiállításán a látogatóban szinte az első perctől kezdve ott motoszkált a kérdés: vajon milyen mód­szerrel, mekkora fáradsággal készülhettek ezek az óriási vagy éppen apró, de tökéletes kidolgozású, szinte megeleve­nedő alkotások. A munka em­berfelettinek tűnik, hiszen tudnivaló, hogy egy tenyérnyi gobelin is akár hónapokig ké­szülhet. Éva és Tamás számá­ra persze semmi meglepő nincs a dologban: harminckét éve élnek és dolgoznak közö­sen: több száz négyzetméter­nyi kárpitot, megszámlálha­tatlan kilométernyi fonalat tudnak már maguk mögött.- Hát az biztos, hogy nem úgy működik, mint egy fest­mény vagy grafika, hogy el­gondolok valamit és hipp- hopp megvalósítom - moso­lyog Éva -, de azért lehet vele haladni, ha van hozzá kellő ki­tartása az embernek. Ha nem annyira bonyolult a minta és reggeltől estig semmi mással nem foglalkozom, akkor akár két hónap alatt is elkészülhet egy négyzetméternyi.- Az emberek többsége rá­adásul úgy tudja - teszi hozzá Tamás -, hogy a gobelint öl­ben, kis keretben, előrerajzolt minta alapján, pontszerű ölté­sekkel készítik, de ez tévhit: hatalmas, álló szövőszéken készül, csak az elnevezés rossz. Valójában nem is gobe­linek ezek, sőt semmi közük az igazi gobelinekhez, hanem kárpitok, bár ez a szó sem a legjobb rá, hiszen ha az embe­rek ezt hallják, akkor meg a bútorkárpittal veszik egy ka­lap alá. Valahogy nem ismerik igazán ezt a műfajt, sőt kissé talán idegenkednek is tőle. Egy képet, egy plasztikát még csak-csak el tudnak képzelni a lakásban, de kárpitot, azt nem. Megnézik, megtapogatják, szép, de otthonra nem kell. Sajnos ez a tapasztalat. Tamás egyébként már vagy húsz éve nem sző. Valamikor a nyolcvanas években dolgo­zott a szövőszéken utoljára, de akkor - mint bevallja - na­gyon elege lett belőle.- Nem férfimunka ez - mondja -, ott kell ülni folya­matosan, fenékkel kell bírni, meg idegekkel, a nők erre al­Amerika hangja kalmasabbak, több bennük a kitartás. Fiatalabb korom­ban még lekötött valahogy, de azóta inkább a fémekkel foglalkozom, illet­ve a tervezésben vállalok szerepet.- Úgysem fér­nénk hozzá ketten egyszerre - mente­geti párját Éva nevetve -, de persze ott dolgozunk egymás mellett, mindegyikünk meg­mondja a másiknak, mi van szerinte elrontva, mit kellene másképp, minden munkát tu­lajdonképpen közösen készí­tünk, a kópiákat is együtt ter­vezzük meg. A kópiák azok a kartonra festett vázlatok, amit a szövőszék, a készülő kárpit mögött függesztenek fel, mé­A galériában kiállított mű­vek közül az egyik legérdeke­sebb az Amerika hangja című kárpit, amely egy régi típusú rádiót formáz, de olyan élet­hűen, hogy az ember önkénte­lenül is a gomb után nyúl, hogy bekapcsolja. A készülék elejébe egy képeslap van „be­tűzve” (pontosabban beszőve) láthatóan Amerikából, bé­lyeggel, pecséttel.- Vagy tíz éve rendeztek egy hazai biennálét - meséli a mű születésének történetét Ta­más amelyre „Párbeszé­dek” témakörben kellett ter­vezni, akkor csináltuk. Az öt­venes évek végén ugye sok fiatal hagyta el az országot, települt le az Egyesült Álla­mokban, azután csak küldték haza a képeslapokat, amit a szülők szimbólumképpen be­Operaház retben és koncepcióban meg­egyezik a leendő alkotáséval, ez alapján lehet követni a ter­vezett mintát. Másképp nem nagyon menne, egy többméte­res, több évig készülő darab­nál az ember már azt sem tud­ná, mit csinált az elején. Az apró, finom részletek persze nem szerepeltek a vázlaton, azokat menet közben „álmod­ja bele” az ember. Évának be­vallása szerint nem ment, nem megy el a kedve a szövéstől, szereti csinálni annak ellenére is, hogy - mint mondja - hosszabb idő után nagyon fá­rasztó tud lenni, megfájdul az ember háta, szeme. A vég­eredményt nézve persze nem fér hozzá kétség, hogy megér­te a fáradozás. tűztek a rádióba. Sajátos és ti­pikus formája volt ez a párbe­szédnek akkoriban. Mindez persze csak egyet­len téma a művészházaspár kárpitba szőtt világlátásának példájaként, de a Magyar Kárpitművészek Egyesületé­nek tagjaként készítettek ők a közelmúltban nemzetközi hír­verést keltő millenniumi tár­gyú, vagy Himnusz-ihlette al­kotást is. Idén márciusban a Nemzeti Külturális Örökség Minisztériuma mindkettőjük életművét a magyar kárpit­művészet legnevesebb képvi­selőjének emlékére alapított Ferenczy Noémi-díjjal jutal­mazta. Joó Hajnalka Kerületünk cége a 75 éves Volánbusz Rt. Csak inflációkövető áremelést terveznek Talán mert nem utazunk annyit az ő sárga buszaikon, mint a fővárosi kékeken, ke­vesen tudják, hogy az ország legnagyobb - közúti menet­rend szerinti - személyszállító társaságának, a Volánbusz Közlekedési Rt.-nek a mi ke­rületünkben található a köz­pontja. A nagy átalakulás, megújulás előtt (alatt) álló Szabolcs utcában, kapujuk fe­lett a jelmondatukkal: Biztos indulás, pontos érkezés! A XIII. kerület nemcsak az rt. központi telephelyének ad nem csak közvetlenül az indu­lás előtt, hanem akár napok­kal, hetekkel előbb is meg le­het vásárolni (csak a jegyvál­táskor a választott járatot és időpontot kell közölnünk a pénztárossal). Megvehetjük a jegyünket a visszaútra is, sőt ez esetben 10 százalékos ked­vezményt is kapunk. Kérdésünkre válaszolva Sohár István, a Volánbusz Rt. forgalmi igazgatója elmondta, hogy az Árpád hídi buszállo­más már a harmadik a sorban, ahol az elővétel rendszerét be­Az Árpád hídi autóbuszállomás madártávlatból Ezredvégi gondolatok helyet, de az egyik legforgal­masabb buszpályaudvaruknak is, az Árpád hídnál, átellenben a József Attila Színházzal. In­nen főleg a Buda-kömyékre, a Dunakanyarba indulnak az elővárosi járatok, de távolabb­ra is, Balassagyarmatra, Esz­tergomba, Vácra, Visegrádra, Komáromba, Nyergesújfalu­ba, Szentendrére. Most azért látogattunk ide, mert az utasokból némi értet­lenséget váltott ki a cég egy új rendelkezése, hogy a jegyüket nem a régi, megszokott mó­don, vagyis a buszvezetőknél, hanem csak a nemrég beállí­tott elővételi pénztárakban válthatják meg. Bár a tájékoztatás bőséges, aki túlságosan kiszámított idővel érkezik az autóbusz-ál­lomásra, előfordulhat, hogy már csak integetni tud a busz után. Hiába van öt pénztár is folyamatosan nyitva, kisebb- nagyobb sorok mindig kiala­kulnak. S Murphy szerint, mint tudjuk „mindig a másik sor a gyorsabb”. Persze, ha meg abba állunk - akkor is a másik... Nem baj, hiszen azért egy-két pontos érkezés után lassan rájövünk, hogy nem árt öt-tíz perccel előbb kijönni. Az intézkedés indoklása szerint a számítógépes jegy­elővételi rendszert elsősorban értünk, az utasokért vezették be. Az utazási körülményeink javítása, az autóbuszra fel­szállás gyorsítása, a menet­rend pontosabb tartása és a visszautazás feltételeinek ja­vítása érdekében. Az Árpád híd autóbusz-állomáson az elővételi pénztárak nyitvatar­tási ideje alatt (reggel 6-tól es­te 20 óra között) az autóbu­szokra tehát csak bérlettel, vagy előre megváltott jeggyel lehet felszállni. A buszvezető­nél csak ezen a nyitvatartási időn kívül lehet jegyet venni. A 65 évnél idősebbek azon­ban továbbra is az autóbusz- vezetőnél igazolhatják az in­gyenes utazásra való jogosult­ságukat. Az előre váltott jegy­gyei az ülőhelyeket érkezési sorrendben lehet elfoglalni, kivéve a távolsági járatokon, ahol a jegyek egy adott ülő­helyre szólnak. Áz előre váltott jegy a kivá­lasztott és két órán belül indu­ló járatra érvényes, de a jegyet vezették. A gyorsabb felszál­lás, pontos indulás, az utasok kényelmi szempontjai mellett azért más is indokolta az in­tézkedést. A buszvezetőnek így több ideje jut a bérletek ellenőrzésére, mert sajnos az utóbbi időben megszaporod­tak a visszaélések. (Az utasok közül többen úgy vélik, hogy a pénztárban váltható jegyek­kel inkább azt akarták meg­akadályozni, hogy az utas és a buszvezető összejátsszon, zsebbe fizetve, „megfelezve” a jegyárat, hogy „mindönki jól járjon”. Erre azonban mi nem is merünk gondolni. Megjegyezve egyébként, hogy már a buszpályaudvar utáni első megállótól újra csak a buszvezetőnél lehet a jegyet megváltani...) Áz rt. forgalmi igazgatója a távolabbi tervekről is beszélt. Amelyek között szerepel egy számítógépes alapokon mű­ködő intelligens bérlet- és jegyrendszer bevezetése is, csip kártyás megoldással, eh­hez azonban annyi pénzre len­ne szükség, amennyi valószí­nű, hogy még jó ideig nem áll a rendelkezésükre. Közeledik az év vége, ezzel pedig a mindenkor esedékes jegyáremelés időpontja. A közlekedési cégek kétszer ak­kora drágulást tartanának szükségesnek, mint a pénz­ügyi tárca, azaz 4-5 százalék helyett legalább tizet. Sohár István megjegyezte, hogy a tízszázalékos, vagy azt meghaladó áremelés nem lenne kívánatos, ekkora plusz teher már biztosan nagyará­nyú utasszámcsökkenéssel járna. A Volán-társaságok va­lószínűleg az átlagosan öt­hatszázalékos, inflációközeli emelésre tesznek majd javas­latot, a végső döntés joga azonban most is a Pénzügy­minisztériumé. Régóta java­solják - a BKV-val egyetem­ben -, hogy a közlekedési ágazat más területeihez (vízi, légi és vasúti közlekedéshez) hasonlóan a Volán-cégek is igényelhessék vissza az üzemanyag árában benne lévő fogyasztási, jövedéki adót. Amellyel nagyobb mértékű jegyáremelések nélkül is le­hetne forrást teremteni a jár­műfelújításokra. Török J. Tibor Vígszínház Novemberi műsor 2., szó. 19: A padlás * 3., v. 19: Nyaralók * 4., h. 19: Nó­ra * 5., k. 19: Furcsa pár * 6., sze. 19: Legenda a lóról * 7., cs. 19: Lear király * 8., p. 19: Legenda a lóról * 9., szó. 19: Legenda a lóról * 10., v. 19: Lear király * 11., h. 19: Nya­ralók * 12., k. 19: Lóvátett lo­vagok * 13., sze. 19: Bűn és bűnhődés * 14., cs. 19: Le­genda a lóról * 15., p. 19: A padlás * 16., szó. 19: A szec- suáni jóember * 17. v., 11: A padlás; 19: Legenda a lóról * 18., h. 19: Sok hűhó semmiért * 19., k. 19: Játszd újra, Sam! * 20., sze. 19: Bűn és bűnhő­dés * 21., cs. 19: Nyaralók * 22., p. 19: Sylvia (125. elő­adás) * 23., szó. 19: Sok hűhó semmiért * 24., v. 19: Össz­tánc * 25., h. 19: Legenda a lóról * 26., k. 19: Nóra * 27., sze. 19: A padlás * 30., szó. 19: Furcsa pár * December 1., v. 19: Össztánc - Pozsony­ból TOLSZTOJ-ROZOVSZKIJ­VETKIN: LEGENDA A LÓRÓL Foltos - GARAS DEZSŐ, Szerpuhovszkoj herceg - HE­GEDŰS D. GÉZA, Szilfavi­rág - KÚTVÖLGYI ERZSÉ­BET, Mathieu és Marie - IGÓ ÉVA, Kedves, Tiszt KOLOVRATNIK KRISZTI­ÁN, Feofán, Fritz - GYU­RISRA JÁNOS, Tábornok, Bobrinszkij - BORBICZKI FERENC, Főlovász, Kikiáltó a lóversenyen - RAJHONA ÁDÁM, Vászka, Pincér a ló­versenyen - PINDROCH CSABÄ, Kórus, a Ménes - ATLANTIS SZÍNHÁZ Díszlet: KHELL CSÖRSZ. Dalszöveg: SZTEVANOVITY DUSÁN. Rendező: MARTON LÁSZLÓ József ffttile Színház Novemberi műsor L, p. 19: Kilencen, mint a gonoszok * 2., szó. 19: Vonó Ignác; 19.30: Pillantás a híd­ról (Gaál Erzsébet Stúdió) * 3., v. 11: A Pál utcai fiúk; 15: A Pál utcai fiúk; 19.30: A ma­nó (Gaál Erzsébet Stúdió) * 4., h. 19: Kilencen, mint a go­noszok * 5., k. 19: Botrány az Operában * 6., sze. 19: Ééni néni * 7., cs. 19: A makrancos hölgy; 19.30: Emigránsok (Gaál Erzsébet Stúdió) * 9., szó. 15: A miniszter félrelép; 19: A miniszter félrelép * 10., v. 19: Made in Hungária * 11., h. 19: Made in Hungária * 12., k. 19: A legnagyobb magyar * 13., sze. 19: A bo­lond lány * 14., cs. 16: A helység kalapácsa; 19: Kilen­cen, mint a gonoszok * 15., p. 19: Made in Hungária * 16., szó. 15: Made in Hungária; 19: Made in Hungária HORVÁTH PÉTER: KILENCEN, MINT A GONOSZOK Vígjáték két részben (Ősbemutató) Fekete Salamon, öreg zsidó ember - SZTANKAY IST­VÁN, Magda, lánya ennek - VÁNDOR ÉVA, Jenő, Magda férje - MIHÁLY GYŐZŐ, Áprilka, a lányuk - ULL- MANN MÓNI, Rezső, a szomszéd - BESENCZI ÁR­PÁD, Lici, Rezső felesége - KOCSIS JUDIT, Franklin Benjamin, másik öreg zsidó - BODROGI GYULA, Nővér­ke, akit Sándornak hívnak - SAGHY TAMÁS, Lakatos, antiszemita - HÁDA JÁNOS Díszlet: HORGAS PÉTER m.v. Jelmez:VÁGÓ NELLI m.v. Rendező: LÉNER PÉTER

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents