XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-01-31 / 2. szám
A MESE OLYAN VALAMI. AHOVA EL LEHET MENEKÜLNI A KOMOLYABB IRODALOMBÓL Beszélgetés Varró Dániellel A Karácsonyi Könyvvásárra jelent meg az Ab Ovo Kiadó gondozásában A víziló, Sziporka és Bamba Géza címmel egy mesekötet, amelyben a mai magyar irodalom különböző alkotóinak meséi jelentek meg, olyan szerzőké is, akik korábban nem foglalkoztak gyermekirodalommal.- A Babaarcú Démon című meséd is napvilágot látott a kötet lapjain. Te már korábban is említetted, hogy tervezed egy mesekönyv megjelentetését. Hogyan haladsz a munkával? Túl a Maszat-hegyen címmel valóban készül egy kötet, amely műfaját tekintve verses mese - remélhetőleg az idei könyvhétre fog megjelenni, és A Babaarcú Démon története is kapcsolódik ehhez, a démon figurája szerepelni fog a könyvben.- Hogyan kerültél kapcsolatba a XIII. kerületi Ab Ovo Kiadóval?- Egyszerűen megkerestek, hogy írnék-e a készülő mesekötetükbe, hogy miért gondoltak rám, nem tudom, nem hiszem, hogy tudomásuk volt róla, hogy amúgy is épp ilyesmivel foglalkozom, de szerencsés egybeesés volt. A kiadó igazgatója, Pataki Judit egyébként Vámos Miklós felesége, aki meghívott egyszer a műsorába, talán ez is közrejátszott abban, hogy eszükbe jutottam.- Milyen cél vezérelt a műfaj kiválasztásában, milyen motivációk révén jutottál el a meseírásig?- Ez külső és belső késztetés is volt egyszerre. Egyrészt mindig szerettem a meséket, sokat fordítottam az angol gyerekirodalomból, és magam is kedvet kaptam mesék írásához. Másrészt majd két évvel ezelőtt kiírtak egy gyerekkönyvek születését támogató kiadói pályázatot, és a Magvető Kiadónál -ahol első kötetem megjelent- megkérdezték, volna-e kedvem megpróbálkozni vele, mivel tudták, hogy közel áll hozzám az ilyesmi. Ez az apropó azóta sajnos megszűnt, mert nem készültem el határidőre a könyvvel, de ez indította el a Túl a Maszat-hegyen megírását.- Véleményed szerint milyen többletet adhat a mesének a verses forma?- Úgy gondolom, hogy a gyerekek általában szeretik a verseket, a rím, a ritmus beletartozik a világukba, és köny- nyebben befogadhatóvá teszi számukra a szöveget. Persze nem tudom, hogy ez sok-sok oldalon keresztül hogy fog hatni a gyerekekre, fárasztja-e őket hosszabb távon a kötött forma, vagy éppen ettől fogjak jobban szeretni a könyvet. Én mindenesetre azért írom versben, mert „ez esik kézre”, a lírai formát érzem leginkább a sajátomnak.- A meseírók, verses mese- alkotók közül kik azok, akiket elődeidnek érzel, akik közel állnak hozzád?- A magyar irodalomból leginkább Lázár Ervin, Csukás István és Mosonyi Aliz meséit szeretem, a magyar verses mesék (például Kormos István, Orbán Ottó, Pilinszky János alkotásai) nem igazán váltak fontossá számomra, inkább az angol irodalom verses meséi szolgáltak valamennyire mintaként. Nagyon szeretem az angol nonszensz irodalmat, ami félig gyerekirodalom, illetve inkább abból nőtt ki. A Babaarcú Démon is valamiképpen ehhez kötődik, az angol nonszensz irodalom jellegzetes figurái az egy jellemző tulajdonsággal felruházott furcsa lények, mint például a Lábujjnélküli Pobli vagy a Lámpásorrú Dong...- Mennyiben lett más meglátásod szerint A víziló, Sziporka és Bamba Géza című kötet azáltal, hogy olyan szép- irodalmi alkotók művei is szerepelnek benne, akik nem feltétlenül kötődnek ehhez a műfajhoz?- Nyilván nem olyan egységes a könyv, hozzávetőlegesen fele-fele arányban találhatók benne lírai és epikai alkotások, és minden szerző a saját világát jeleníti meg. Én úgy látom, sok olyan írás van benne, ami nem kizárólag gyerekirodalmi szöveg (beleértve a sajátomat is), és ami inkább talán egy idősebb korosztály számára lehet érdekes. A kivitelezését viszont mindenképp ki szeretném emelni, nagyon szép könyv, jó ránézni, öröm kézbe venni.- Véleményed szerint miben más a mostani gyerekek mesevilága?- Azt hiszem, a mai mesék akciódúsabbak, pörgősebbek, a gyerekek talán igénylik is, hogy folyamatosan legyen min izgulni. Jó példa erre a Harry Potter világa, ami sokkal tempósabb, krimisebb, mint a klasszikus mesék nagy része, össze sem lehet hasonlítani mondjuk az Andersen mesék lassúságával.- A Babaarcú Démon történetében érdekes volt számomra a hétköznapi motívumok (Nutella, Pilóta keksz, drapp méhecskés zokni) használata. Tudatos részedről ez a fajta ,,modernizáció", vagy csupán a megírás jelenét modellálják?- Valamennyire tudatos törekvés ez részemről, úgy gondolom, hogy közelebb kerül a szöveg az olvasóhoz, átélhe- tőbbé, szerethetőbbé válik, ha a hagyományos, megszokott mesei környezetben (nálam romos kísértetkastély dohos falakkal, süvítő szél, ükatya szelleme, satöbbi) váratlanul felbukkannak olyan hétköznapi tárgyak, mint mondjuk egy fogmosó pohár vagy egy szelet nutellás kenyér.- Mit gondolsz, mi adja a mese időtállóságát, kortalan létjogosultságát ?- Nem hiszem, hogy a meséknek feltétlenül követniük kell a változásokat, a műfaj jellemzője azért mégiscsak egyfajta stabilitás, és mindig megnyugtató, ha tudjuk: csakis olyasmi történhet, ami úgyis jóra fordul... A mese olyan valami, ahová el lehet menekülni a komolyabb irodalomból. Tulajdonképpen én is azért kezdtem el mesét írni, hogy addig is érhessen bennem, ha akar, a komolyabb mondanivaló. Horváth Orsolya Vándor Éva, újdonsült Déryné-díjas azt hitte, Engem, kérem, szeretnek! M inden előre megbeszélve, pontról-pontra kitervelve. A másodszori tapsrendbe belép Léner Péter színidirektor, még egy kis figyelmet kér a közönségtől, színpadra szólítja a takarásból a polgármestert és maroknyi kíséretét, azt azért látni engedi, hogy valamit szorongat valami célból a hóna alatt. A színpadon semmit sem lehet a véletlenre bízni. És titkot egymásra? Ugyan! Ám, megtört a varázs. Néhány napra önként lakat került még a legcsacsogóbb szájra is. Hogy annál nagyobb legyen a nyíltszíni meglepetés. Nem színlelt, megjátszott módra, habár színészek részéről az is abszolút elfogadható. A Made in Hungária előadásának népes szereplőgárdája a végén több sorba felállva, kézenfogva egymást, mind egyszerre köszönik a tapsot. Rövid beszéd, melynek zárásaként^ elhangzik a név: Vándor Éva. Ó kiválik a sorból. Kezébe helyezik a kék velúrkazettát, benne a bronzplakettel, a díszes diplomát, a virágcsokrot. Léner Péter miniszónoklatra fakad. Jól építi fel a csattanót:- Itt áll a mi színházunk a Déryné közben. A névadója a leghíresebb magyar vándorszínésznő volt. Vándor, te vagy mától a mi Dérynénk! Vándor Éva szemében csodálkozás tükröződik a meghatottság könnyével elegyedve.- Álmodom? Moziban vagyok? Legalább a lányom láthatná ezt. Oly mértékű volt a konspiráció, hogy a 13 éves Olivia sem tudhatta, és még a férj, Harmath Imre színművész sem. A közönség vastapsa, ünneplése percekig tart. Látszik és hallatszik, hogy számukra is örömünnep ez. Közben a színpadon sem akar a gratulációknak, a pusziknak végeszakadni. A partnerek is fiesztát tartanak. Fenyő Miklós ráadásnak elénekelt egy dalt a friss Déryné-díjas köszöntéséül, aki a darabban a mamáját játssza gyengéden, érzékenyen, finoman, megvalósítván a biológiai lehetetlenséget. Aztán az urak, a kollégák a színpadon sorra táncra kérik. Mindenkivel, aki itt van, forog a világ. Ez történt 2001. december 22-én a József Attila Színházban. Mivel vált érdemessé Vándor Éva a Déryné-díjra? Milyen színésznő is ő valójában? Csodálatos? Fantasztikus? Szuper? Több annál. Jó színésznő. Elégedjünk meg ezzel a kétbetűs jelzővel. Minden szerepében a legjobb megoldást nyújtja, mert megvan benne hozzá a tehetsége, a ráérzése, az akarata. Klasszikusban, modernben, tragédiában, komédiában, zenésben, főszerepben, epizódban egyaránt otthonos. A főiskola után Kecskeméten, Miskolcon, Debrecenben, majd a Józsefvárosi Színházban szolgálta nem csak a saját, hanem mindenütt az együttes sikerét. 1990 óta Angyalföldé, s azé a publikumé, amelyik egy-egy jó előadás hírére eljön ide. Ilyen a von- zata például a Made in Hungáriának. A kitüntetés már egy újabb bemutató próbaszakaszában érte. A magyar darab ősbemutatójára készült a színház. Szilágyi Andor: Lássuk a medvét! című komédiájában egy csélcsap miniszter féltékeny feleségét játssza. A premier utáni második előadás estéjén az öltözőjében látogatom meg, s most már arra kérdezek rá, hogyan érzi magát a megcsalt feleség bőrében, holott eddig javarészt vele csalták meg az asszonyt a férjek. Ha szabad azt mondanom, alkalmas típus ledér nők eljátszására: van benne valami kihívó nőiesség.- 0, a ledér nők izgalmasak, nem csak a külsejük, hanem elsősorban a jellemük miatt... Nincs már idő a bővebb kifejtésre, mivel a hangszóróból felhangzik az első ügyelői figyelmeztetés. Készülnie kell. Bercitől Beryn át Bertig Szeretne feltűnni a Broadway-n Itthon... Sugár Bertalannak született, Sugár Berciként ismerte meg az ország 14 éves korában, Beryként tért vissza húszévesen, ma a legtöbben mégis Bertnek szólítják. Október 16-án ugyanis, pályájának talán eddigi legsikeresebb pontján, mindent hátrahagyva a Pozsonyi útról New Yorkba költözött, hogy az American Musical And Dramatic Academy nevű, mégpedig jónevű iskolában tanulja meg mindazt, amire mi azt hittük, tudja. Külföldi tanulmányai során minden bizonnyal ötvözni fogja azt a két műfajt, amit a legjobban szeret. Hiszen Sugár Bercit 1989-től egészen 1993-ig számos zenés darabban láthattuk, a Légy jó mind- haláligban Dorogi Sanyit, a Nyomorultakban Gavroche-t, a Muzsika hangjában pedig Friedrichet alakította. 1992- ben megjelent első lemeze, Hé kölyök címmel. A középiskolát részben Magyarországon, részben Londonban és New Yorkban végezte. 1999- ben kiadta második albumát, az Ébredj velem címűt, 2000- ben pedig megszületett az Egyedül címet viselő, harmadik lemeze. Ennek címadó dala, amely egy duett a volt Jazz+Az taggal, Váczi Eszterrel, a 2001. év egyik legsikeresebb dala volt. Mostantól azonban Bery máshogy és máshol folytatja azt, amit elkezdett. Karácsonyra hazajött New Yorkból, és elmesélte lapunknak, mi történt Beryvel az elmúlt két és fél hónapban.- Amikor elmentem, akkor én már két éve énekesként éltem és dolgoztam Magyarországon. Továbbra is azt gondolom, hogy Bery is én vagyok, de azzal, hogy kimentem Amerikába, Beryt pihenőre kényszerítettem. Ahogy kimentem, Bery egyre jobban távolodott, és most, hogy egy hétre hazajöttem, már nagyon messze van tőlem.- Hogyan gondolsz vissza Bery re?- Nekem ez a két év nagyon sikeres volt, ennyi sikert ilyen rövid idő alatt soha, semmilyen periódusában az életemnek nem értem el. Az utóbbi két hónap teljesen más volt, nem mondom, hogy rossz, ám mindenképpen tanulságos. Tudom, hogy vissza kell mennem, mert még sokat szeretnék tanulni.- Most, hogy újra itthon vagy, felismernek még?- Igen, de már nincs az az őrület, ami fél évvel ezelőtt körülvett. Akkoriban két nagyon sikeres dalom született egymás után (az Egyedül, és nem sokkal utána a Darabokban hever a szívem című), és nem szívesen mentem nyilvános helyre, mert mindenki mutogatott. Ez persze jóleső, de zavarba ejtő is tudott lenni, például ha megszólalt mellettem valakinek a telefonja az Egyedül című dalom dallamcsengőjével. Most ez csillapodott. Az emberek könnyen felejtenek, és főleg gyorsan. Most nem bánom.- Gondolom, hogy ez fárasztó, de te mégiscsak a csúcson hagytál itt mindent, és mentél ki Amerikába, hogy végülis mindent újrakezdj. Soha nem gondoltad, hogy rossz döntés volt?- Már kicsit untam, ami itthon körülvett. Tudtam, hogy kimegyek egy 11 milliós városba, és ott nem fog számítani, hogy ki voltam itthon, de ezért is vonzott annyira. Az első hónap nagyon nehéz volt, akkor elgondolkoztam azon, hogy talán túl jó dolgom volt itthon, és hogy mindezt feladtam. Bár mindig nagyon kalandvágyó voltam, az első hónapban azt gondoltam, ez egy rossz döntés volt. Aztán lassan megbarátkoztam a gondolattal, hogy vége a könnyű és kényelmes életemnek, és napról napra úgy tűnik, mégiscsak jó döntést hoztam. Rengeteg olyan dolgot tanulok, amit szerettem volna, és amit itthon nem tudtam volna megtanulni.- Akkor gondolom, neked tetszik az iskola. És te hogy tetszel az iskolának?- Azt hiszem, hogy szeretik a hangomat és engem is szeretnek. Szeretik, hogy másmilyen, hogy európai vagyok. Nem várják tőlem, hogy amerikai legyek. Vannak ugyan rajtam kívül külföldiek, európaiak is, de nagyon kevesen. Ez nem egy külföldibarát iskola, Európában nem is híres. Ez mindinkább egy nagyon híres amerikai iskola. Eleinte rám is azt hitték, amerikai vagyok, de alapvetően elütök tőlük, és ezt látják.- Tudnak egyáltalán valamit Magyarországról?- Nem sokat. Megkérdezték, nálunk angol-e az anyanyelv, és ha nem, akkor ugyan mi. Volt egy másik érdekes kérdés is, miszerint ismerem- e John Lennont, és mivel válaszom igen volt, továbbkérdeztek: a magyar rádiókban John Lennon ugye magyarul énekel.- Na jó, és ezt nem is értem. De ha már a magyar nyelvű daloknál tartunk, megmutattad az osztálytársaidnak a saját dalaidat?- Van két nagyon jó barátom kint, és nekik beszéltem erről. Hamarosan futótűzként terjedt a hír, úgyhogy most már az egész iskola tudja. Szerintem már a lehető összes magyar weboldalt végigböngészték, és elkérik a lemezeimet is. Ott és nekik azonban nem szeretek erről beszélni, mert pont azért mentem oda, hogy mást csináljak.- Most, hogy eltelt két nehéz hónap, amikor magadra voltál hagyatva és szigorú követelményeknek kellett megfelelned, te magad mennyire változtál meg?- Egy biztos: én a musical és a jazz nagy rajongója vagyok, és ezek tanulására a legjobb helyen vagyok. De. Arra is rájöttem -mégpedig felnőttként-, hogy igenis nagyon fontos, hogy az ember tudja, hogy honnan jött. így most már tudom, hogy az ember nem véletlenül születik oda, ahova születik, és ha én úgy döntök, hogy kint maradok és kint szeretnék karriert csinálni, akkor ezzel majd nap mint nap meg kell küzdenem. Gyerekkoromban is töltöttem éveket külföldön, de az más volt. Akkor a legfőbb cél az volt, hogy megtanuljak angolul, a legnehezebb feladat pedig, hogy egy osztályba beilleszkedjek. Most ennél sokkal többről van szó, most minden nehezebb, most hosszabb távra kell terveznem.- Most mi a legfőbb cél?- Szeretnék Szabó Sándor után az első magyar énekes lenni, aki szerepet, akár főszerepet kap a Broadway-n. L. J. ...és New Yorkban
