XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)
2002-07-11 / 12. szám
Vasteleki Péter és egy tanítványa és tanítómestere-A busz, mellyel városi gyakorlatra vihetnék a leendő gazdákat, kutyákat, kiképzőiket. A legjobb fajták erre a célra a labrador és a golden retriever, ezeket a fajtákat a nyugodtság, a nagy munkabírás jellemzi. Az iskola területén szombatonként családi kutyakiképzés is folyik. Ide napidíj ellenében bárki részt vehet a kiképzésen. A gazdák elméleti ismereteket is szerezhetnek kedvenceikről, tanácsot kaphatnak a problémás kutyák kezelésére is. Itt testi és lelki tanácsadással szolgálják ember-kutya kapcsolatát. Szénásy Scarlett- Hát persze, vadászom. Közös szenvedélyünk volt ez a férjemmel. Sajnos ő tavaly karácsony előtt meghalt. Most bérkilövő vagyok, ami olyan, mint „a kutya vacsorája”. Ezen a héten mehettem volna Tatabánya mellé őzbakozni, de a 11 éves autómat kell levizsgáztatni, így ez most elmarad, pedig már nagyon hiányzik.- Vezet is?- Természetesen, már 40 éve. Nagyon szeretek vezetni. Magyarországon nincs olyan hely, amit nem tudnék egy nap alatt oda-vissza megjárni. Vannak olyan utak, állítom, ahol bekötött szemmel is végigmennék.- Gondolom, még ma is rendszeresen úszik.- Tulajdonképpen nem nagyon úszom. Meg kell hogy mondjam, engem az úszás untat, mivel már nem tudok olyan gyorsan, olyan tempóban úszni, mint ahogyan azelőtt. Én nem szeretek lassan kocogni. Viszont hetente kétszer két órát edzem egy erősítőteremben.- Ez igen! Akkor mégiscsak kell valami kis mozgás...- Valami kis mozgás! - neveti el magát dr. Temes Judit. - 45 kilónyi súlyt húzok, ami „szubmaximális dózis”. Ebből csak kis sorozatokat végzek. De 30 kiló alá semmiképpen nem megyek, kivéve a hosszabb sorozatú, kisegítő izommozgásokat segítő gyakorlatokat. Persze ez nekem sem ment rögtön egyik napról a másikra, 5 éve fokozatosan építettem fel.- Igazán irigylésre méltó teljesítmény...- Nem kell engem irigyelni, csinálni kell! Szoboszlai Éva Virtuális Galéria I a kerületi kábeltelevízióban Kerületünkben színvonalas képzőművészeti munka folyik, erről, időről időre tájékoztatjuk a kerületi kábeltelevízió nézőit a TV 13 műsoraiban; e tudósítások kiegészítéseképpen július 9-től Virtuális Galériát valósítunk meg a kábeltelevízió csatornáján látható képújságban. A virtuális kiállítás célja: a kerületben élő vagy alkotó képző-, és iparművészek, iskolák, szakkörök alkotóműhelyeiben készült csoportos, vagy egyéni művészeti alkotások bemutatása. A Virtuális Galéria többlet művészeti élményeihez juttatja a nézőket, az alkotóknak pedig új lehetőséget ad munkáik megismertetésére. Egy- egy kiállítási blokk 10-15 képből áll, ami óránként legalább háromszor ismétlődik meg. A kiállított munkák 3 hetente cserélődnek. A képújságban szereplő alkotásokat szakmai zsűri válogatja, ez a biztosítéka annak, hogy a nézők csak színvonalas munkákkal találkozzanak. A zsűri tagjai: Illés József kermaikusművész, Szathmáry József festőművész, és Radó Gábor újságíró. Az alkotók nevét, a kiállítások időpontját, a TV13 műsorában és a képújságban folyamatosan közöljük. Az első alkotó, akinek munkáit bemutatjuk július 9- től 29-ig, Mácsai István festőművész. Július 30-tól augusztus 19- ig Szabó Zoltán festőművész alkotásait, augusztus 21-től szeptember 9-ig pedig a Prizma Általános Iskola homokképeit mutatjuk be az Önök képernyőjén. Radó Gábor Nyugati látomás Az Újlipótváros több pontjáról - képünkön a Katona József utcából - némileg fantasztikus látványként csodálhatjuk az égen lebegő úgynevezett HiFlyer nevű óriásballont. A ballont a WestEnd City Center tetőkertjének Nyugati tér felőli oldaláról bocsátják fel. A gondola a 2,5 m magasan lévő, 9 m átmérőjű, kör alakú leszállóplatón helyezkedik el. A HiFlyer egy 22 m átmérőjű kupolából és egy nyolcszög alaprajzú, körbejárható gondolából áll, amely lekötött (üzemen kívüli) állapotban 36 m magas (nagy szél esetén alacsony lekötéssel 25 m magas). Éjszaka a ballon kupolája belülről ki van világítva. Fültanúi voltunk, amint egy kicsi lány, meglátván odafent az óriásballont, így nyaggatta az édesanyját - Anyu, hozd le nekem azt a lufit! 1151 Budapest, Régi Fóti út 2/B Tel 271 1077 Fax 271 1076 rí ife ä • j 1 í ' Mobil: 06 30 444 7181 dankai@dankai.hu RÉSZLET-HITEL-LÍZING, HITELKÖZVETÍTÉS, KÉSZPÉNZES FELVÁSÁRLÁS, BIZOMÁNYOSI KÖZVETÍTÉS, ...haszná t veszi! CSERE, BESZÁMÍTÁS \ CsaÍioL ai Eb! V Tudom, a kutyagazdik, de még az állatbarátok is rossz néven veszik a pejoratív címet, mert a jó ízlés azt diktálná, hogy így szóljon: Ugat a kutya. Dehát... Nos, Angyalföld központjában a Szegedi út és a Csata utca sarkán épül egy irodaház. Ezt az épületet az építők ígérete szerint ez év októberében befejezik. Addig azonban a környék és főleg a szemközti oldalon levő 10 emeletes társasház 78 lakásában élő mintegy 400 ember nem lesz nyugodt. Tévedés ne essék, nem az építők jelenléte, a zaj, a por, vagy a daru mozgása zavar bennünket. Azt tudomásul vesszük, eltűrjük, mert tudjuk, hogy lakó- környezetünk így szebb lesz, nem tátong tovább előttünk a parlagfűvel benőtt foghíjtelek. A zavaró körülmény forrása nem ez. Az éjjeli őrnek ugyanis van egy - mindannyiunk szerint - tanyasi, öblös torkú kutyája, amely a délutáni munka befejezésétől a reggeli munkakezdésig szinte egyfolytában csahol. Azért nevezzük tanyasinak az ebet, mert a tanyán úgy tartják, hogy a kutya akkor jó, ha ugat. Ez a kutya pedig az ilyen elvárásnak pontosan eleget tesz, és ugat az istenadta, a födémek pedig visszaverik a hangját. Na már most, tes\....................................................................................................... sék elképzelni az otthoná- I ban pihenni vágyó 400 em- I bér éjszakáját, aki a csaho- • lástól nem tud aludni, úgy, 1 hogy hajnal felé az erkélye- * ken hangosan emlegetik a ' kutya és az éjjeli őr felme- * nő rokonságát. Azt senki J sem mondhatja, hogy az őrző-védő kutyák tulajdonsága a csaholás, mert egy iga- . zi kuvasz, vagy akár német , juhász kétszer is meggon- , dőlj a, hogy mikor vakkant- j sa el magát. Az ugyanis fi- j gyei és akkor ugrik, akkor | támad, ha valaki az általa | őrzött területre belép. Ha | ezt az állatot elvinnék sza- | badon álló, lakóterületen i kívüli építőhelyre, ott való- I színűleg hasznos lenne, I mert ott nincs olyan inten- I zív mozgás, közlekedés I mint itt. Az azonban, amit I itt művel nem őrzés, hanem • csendháborítás. Hogy minderről az éjjeli 1 őrön kívül tud-e valamit az ' építésvezető, netán a válla- 1 lat vezetősége, vagy az alig J 200 méter távolságban székelő önkormányzat illeté- , kés ellenőrző szerve - nem , ismeretes. így mi továbbra . is arra vagyunk ítélve, hogy . az elkövetkező négy hónap j folyamán békés, nyugodt | álom helyett „élvezzük” a | csaholást. | Több lakótársam megbí- | zásából: i Németh Mária I .................................../ Újra tombol a kánikulai nyár. Aki csak teheti, a benzingőzös, fülledt városból valamelyik tavunk partjára, esetleg egy üdítő hegyi patak közelébe menekül egy-két napra vagy hétre. A gondtalan, felszabadult lazítás közben jó néhány furcsaság megtörténhet a környezetünkben, illetve megeshet velünk, ami emlékezetessé teheti a nyarat, amit sokáig vagy soha nem felejtünk el. Valami ilyesmi történt velem is nemrég. Nyár elején a barátaimmal Dömsödön töltöttem egy hétvégét. Szombat estefelé betértünk egy csöndes, megkapóan hangulatos kerthelyiségbe: hársfák árnyékában faasztal, fapad, humoros pincér. Nem messze a bejárattól a söröző és a kerthelyiség közötti részen minden figyelmeztetés nélkül árválkodott egy nagy, mély gödör, mellette földkupac. Egy eléggé ittas állapotban lévő HVCS (helyi vagány csávó) egy félig üres borosüveggel a kezében nótázgatva, ki tudja, miért, folyton a gödör körül lavírozott le-föl, oda- vissza. Elkezdtük figyelni, és lassan fogadásokat kötöttünk arra, mikor esik bele. De nem! Pedig újra és újra nekiindult, hol megtorpant előtte, hol megingott a szélén egyensúlyozva, hol meg rogyadozó térdekkel átlépte, de csak nem akart beleesni. Már-már kezdtünk arra gyanakodni, hogy igaz a feltételezés, miszerint a részegeket egy védőszent őrzi. Aztán egyszer csak megelégelte, visszatámoly- gott az asztalához és lezöttyent a haverjai mellé. Kis idő múlva, amikor már el is feledkeztünk a gödörről, a takarítónő - ahogy kell - vödörrel, partvissal, felmosóronggyal felszerelkezve laza léptekkel, méla tekintettel a tőle balra ülő vendégeket bámulva közeledett az ominózus gödör felé. Felcsillant a szemünk: egy újabb „áldozat”. És még mielőtt fogadhattunk volna, zutty!, a nő beleesett a gödörbe. Szegényke, zuhanás közben mindent eldobott, csak úgy röpködtek a tisztítóeszközök a levegőben. Jobb lábával derékig becsúszott, de a bal lába kívül maradt, a kezével komikusán hadonászott. Nagyon vicces és egyben sajnálatos látványt nyújtott. Tudtuk, nem szabadna, nem kellene nevetni, de pillanatokon belül a csöndes kuncogást kirobbanó nevetés váltotta fel. Azért páran odaugrottunk, hogy kisegítsük a veremből, miközben elnézést kértünk, amiért nem tudtuk visszatartani a nevetésünket. Azóta gyakran felemlegetjük ezt a történetet, ha lapos a hangulat, mert olyankor a jókedv rögtön garantált. (szoboszlai)
