XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-07-11 / 12. szám

2002. julius Médiasztár vagy bűnöző? 2002. június 16. kora este van. A tv2 adásában a Napló című műsort nézem. Csak ülök és figyelek. Régi ügyfe­lemet látom immár sokadszor a médiasztár szerepében. Em­berölésért a bíróság jogerősen elítélte, büntetését letöltötte. Ez így rendben is volna, ha... 1979. június végén történt. Ismeretlen tettesek a XVIII. kerület határán, a hármas út­kereszteződésnél (Vörös Had­sereg útja—Üllői út-Ferihegyi repülőtérre vezető útnál) lévő útelzáró rendőri szolgálati helyről eltűnt az oda beosztott Gyulai Károly r. főtörzsőr­mester. Keresésére jelentős rendőri egységeket vontak össze. Néhány órával az eltű­nés felfedezése után alapos gyanú merült fel arra vonatko­zóan, hogy nevezett nagy va­lószínűséggel bűncselekmény áldozata lett. Őrhelyén a kö­penye alatt megtalálták gép­pisztolyát, benne az előírá­soknak megfelelő mennyisé­gű éles lőszerrel. A Steinmetz kapitány szobrától a repülőtér irányába vezető úton tenyér­nyi nagyságú vérfoltot talál­tak. Erről később bebizonyo­sodott, hogy a szolgálatos rendőrtől származott. A kuta­tás során több kilométerrel a helyszíntől egy kukoricásban aztán megtalálták a rendőr holttestét. Mellette egy Wart- burg-féltengely hevert, amivel nagy valószínűséggel leütöt­ték, majd a még élő ember torkát elvágva eltemették. A föld alá még élve került. En­nek a bűncselekménynek egyik főszereplője volt N. Ist­ván, a médiasztár. Amikor a büntetés-végre­hajtási intézetből szabadult, számára felragyogott a nap, virágos lett a világ. Mi, sok százan a Megyeri temetőben búcsúztattuk barátunkat, munkatársunkat, Andréka Pé­ter r. alezredest, az egykori életvédelmi és rablási osztály vezetőjét, akivel a rák nevű alattomos kór végzett. Több mint két évtizeden keresztül eredményesen harcolt a legke­ményebb bűnözők felkutatása és elfogása érdekében. Nevé­hez számtalan jelentős súlyú bűncselekmény felderítése, az elkövetők bíróság elé juttatá­sának sikere fűződött. Róla a média megfeledkezett. Csak mi, a volt barátok és munka­társak álltunk némán hamvai előtt, és gondoltunk egyönte­tűen a sors igazságtalanságá­ra. Egy ember, aki jó volt, el­ment, egy másik, aki maga mögött csak szomorúságot, bánatot és tragédiát hagyott - kilépett az életbe... Az Alkotmánybíróság a ha­lálbüntetést eltörölte. Ezzel így feltétel nélkül egyetértek. Az emberi élet kioltásához senkinek sincs joga - még az államnak sem. Azt azonban mint állampolgár joggal el­várhatom, hogy a súlyos bűn­cselekmény elkövetőjéből - ha már a büntetését letöltötte - ne lehessen médiasztár, az elektronikus médiában elsza­porodott véres műsorok sze­replőiként ne adjanak tippet az ilyen cselekményre hajla­mos embereknek. Hab volt a tortán, hogy N. Istvánt még a kamera is elkí­sérte bűntársainak sírjához. Nézem a filmet, és egy gon­dolat motoszkál bennem. „Hol sírjaink domborulnak, unokáink leborulnak.” Nem, ide még a közvetlen hozzátar­tozók sem jöttek ki évek óta! Ők tudják, miért. Ők nem büszkék. Ők még mindig le­hajtott fejjel járnak, mert a ne­vük az apák bűne miatt... Egy másik műsorban - ez is kereskedelmi csatornán volt látható - a közelmúltban sze­repelt Gy. József fia, aki édes­apja halálát akarta számon kérni a halálos ítéletet kiszabó bírótól, dr. Pálinkás György­től. Szerkesztői balgaság vagy mindenáron való nézettségi arány iránti harc terméke volt a műsor? Nem tudom. Az ál­dozatok hozzátartozói nem nyilatkoznak. Nekik múlha­tatlan fájdalom nyomja lelkű­ket. A ma már 23 éves fiú, aki édesapját akkor veszítette el, amikor megszületett, néhány rongyos száz forintért meg­gyilkolták. A feleség, aki a férjet évtizedeken keresztül azzal engedte szolgálatba: vi­gyázz magadra! Az orvos az emberi testben kialakuló rákos daganatot ki­metszi, ezzel az életet menti. A társadalom a büntetőjog eszközeivel védekezik az elle­ne vétkezőkkel szemben. Az, aki a büntetését letöltötte, jo­gosult arra, hogy visszatérjen a társadalomba, ehhez a szük­séges segítséget meg is kell adni. Az, ami N. István eseté­ben történt és történik, nem védi a törvénytisztelő többség érdekeit és nem tükrözi akara­tát. Lehet, hogy csak én va­gyok érzékeny, a tévénézők többsége talán ilyen esetek bemutatására vágyik. Addig nincs baj, amíg a vér csak a képernyőn folyik. Sajnos nem így van. Ugyanebben a műsorban nyilatkoztak azok az „üzletemberek”, akik az erőszakot postán - csomag­küldő szolgálattal - minden igényt kielégítően szállí­tanak... Tanulni soha nem késő?! Telítve vagyok az erőszak­kal! Vizespólós kebelver- senyt, szőke nőket a Vágó­műsorban, mosolygó, nevető arcokat szeretnék látni a tele­vízió képernyőjén. Villás Lajos ny. r. őrnagy Egy rendőr azok közül, akik S. Lajos, Gy. József és N. István elfogadásában egyko­ron részt vettek. A • •• •• Nyári oromok- Mit gondol biztos úr, - van nekem ezer forintom strand- belépőre? Kerékpáros rendőrjárőrök a kerületben Budapesten, ahogyan Euró­pa számos városában, egyre többen közlekednek kerékpá­ron. Fővárosunkban eddig 130 kilométer hosszú kerék­párút áll a két keréken utazók rendelkezésére, és várhatóan a kerékpárút-építési program tovább folytatódik. Azt, hogy kerékpárutakra szükség van, igazolja, hogy az elmúlt évek­ben jelentősen csökkent a ke­rékpárosok által okozott balesetek száma. A fővárosi kerékpárutaknak mintegy 10%-a, 13 kilométeres szaka­sza kerületünkben található. A kerékpáros közlekedés előnyeit a rendőrség is ki kí­vánja használni, ezért egyre több kerületben rendszeresítik a kerékpáros járőrszolgálatot. Az elsők között nálunk is megjelennek a kerékpáron közlekedő rendőrök. Jármű­veik helyigénye kicsi, szűk út­vonalakon gyorsan tudják megközelíteni, és hatékonyan tudják felügyeletük alá vonni a kerékpárutakat, a zöldöve­zeteket, a vízpartokat is. Halálos autóbaleset a Váci úton Ismét súlyos baleset történt kerületünkben. A Váci út és a Gyöngyösi utca kereszteződé­sénél nem a gyalogosok ré­szére kijelölt átkelőhelyen kí­sérelt meg a Váci út másik ol­dalára átmenni egy 47 éves külföldi állampolgárságú asz- szony és 21 éves fia. Amikor az út felén is túlju­tottak, megindult Újpest felé a forgalom. A fiatalembernek sikerült a járdára szaladni. |«ndőriégl tietek Édesanyja azonban megtor­pant és a forgalomban haladó járművek között a két sáv közti területen rekedt, majd váratlanul hátralépett, aminek következtében a háta mögött haladó motoros elgázolta. Az asszony a balesetben olyan súlyos sérüléseket szer­zett, hogy kórházba szállítás közben meghalt. Áldozatok jelentkezzenek! B. E. jó megjelenésű, ked­ves hölgy olyan vállalatnál dolgozott, amelyik elsősorban számítógépes szakembereket közvetített hazai és főleg kül­földi vállalatokhoz. Tapasztalatai birtokában B. E. úgy gondolta, hogy amit eddig alkalmazottként mű­velt, azt magánvállalkozóként is megtehetné. Ezért önálló vállalat indítására készült. A vállalatalapításhoz pénze nem volt, ezért társaságokban szer­zett ismerősökhöz fordult köl­csönökért, de régebbi barátait sem kímélte. Jó megjelenésével, elegan­ciájával, beszédkészségével szavahihetőnek tűnt, viszony­lag gyorsan férkőzött az em­berek bizalmába és szerzett nem kevés pénzt vállalkozásá­hoz. Mindenkinek biztosíté­kot is felajánlott, arra az eset­re, ha netalán nem tudná visz- szafizetni a kölcsön kapott összeget. Volt, aki jutalékot kapott volna a vállalkozás for­galmából, másnak kamatot ígért, de volt, akinek saját életbiztosítását adta garanciá­ul. Szerződést kötöttek, mi­szerint ha B. E. nem tudná visszaadni a kölcsönt, akkor a biztosítás lejártakor a köl­csönadót illeti a biztosítótól visszajáró pénz. Vállalkozásról azonban szó sincs, a kölcsönöket nem tud­ja visszaadni, igyekszik hát a jótevői elől elmenekülni. Te­lefonon nem lehet elérni, la­kásán nem találják. Egy ízben két kölcsönzője a lakásán éri éppen akkor, amikor már ki­költözőben van és alig látható egy-két holmi a lakásában. Megnyerő modorával ismét meggyőzi a pénzüket követe­lőket, hogy éppen lakását újít­ja fel, azért üríti ki otthonát. Ami a kölcsönöket illeti, kis haladékot kért. És ismét kapott... Ekkor látják utoljára köl­csönadói. A biztosítását köz­ben megszünteti és felveszi a pénzt. A szerződést ugyanis okosan fogalmazták, a hitele­zőnek a pénz csak lejáratkor jár. Ezért időközben a bank az eredeti tulajdonosnak kiadja a pénzt. A károsultak feljelentést tettek a XIII. kerületi rendőr- kapitányságon, ahol körözést adtak ki a mindenki szeme elől több mint 20 millió fo­rinttal eltűnt B. E. ellen. Közben hasonló ügyben ér­deklődött iránta a Budapesti Rendőr-főkapitányság vizsgá­lati osztálya is. Megidézték hát, és a hölgy, nem érezve a veszélyt, megjelent a vizsgá­lati osztályon. B. E. első kihallgatásán nem volt hajlandó vallomást tenni. Feltehetően a két ügyet összesítik, és így folytatják a nyomozást. Fel kívánják derí­teni a „vállalkozó” hölgy va­lamennyi kölcsönügyletét. Ezért kéri a rendőrség azokat a károsultakat, akik még nem tették meg feljelentésüket, te­gyék meg azt, hogy B. E. va­lamennyi ügyletére fény de­rüljön. Á feledékeny öregúr Cs. I. 65 éves férfi egy vi­szonylag nyugodt délutánon az Árpád híd autóbusz-megál­lójából az aluljáróból ment fel. Több emberbe belekötött, akit ért, megrángatott, meg- lökdösött, volt, akibe bele is rúgott, miközben trágár sza­vakkal átkozódott. Felérve két hölgyet is meg­támadott, az egyiket úgy fel­lökte, hogy az hanyatt esett, majd tovább menve, a pádon fekvő hajléktalant kezdte rug­dosni és szidni. Ezt már nem nézhették a körülállók. A haj­léktalan segítségére sietőkkel is harcba szállt, majd megtá­madott egy éppen ott álló au­tóbuszvezetőt is. Itt tartott Cs. I. Árpád hídi kalandja, amikor megérkezett két motorkerékpáros rendőr. Azok letámasztották járművü­ket és elindultak az esemé­nyek irányába. Látva a rend­őröket, Cs. I. otthagyta az ép­pen soron lévő áldozatát, és nekiesett a rendőröknek, így érthető, hogy pillanatok alatt bilincs kattant a csuklóján. A panaszosok és a tanúk gyors összeírása után a kerü­leti rendőrkapitányságon az ügyeletes tiszt igyekezett megtudni, mi volt Cs. I. visel­kedésének oka, akiről egyér­telműen megállapítható volt, hogy nem ivott, színjózan volt. A kihallgató legnagyobb meglepetésére a garázdálkodó férfi váltig állította, hogy ő semmit sem csinált, a rend­őrök ártatlanul bilincselték meg. Nem is tudja, miért ke­rült a rendőrségre. Nyolc tanú vallomása elle­nére is kitartott amellett, hogy nem csinált semmit, ártatlanul került a rendőrségre. Hivatalos személy ellen el­követett erőszak és garázda­ság címen indítottak Cs. I. el­len eljárást. Ismeretlen tettesek Egy 18 éves fiatalember a déli órákban hazafelé igyeke­zett, amikor a Nyugati tér ke­rületünkhöz tartozó oldalán szembe jött vele két férfi. Az egyik 20 év körüli, két méter magas, kreol bőrű, hidrogéne­zett hajú, a társa pedig 17 év körüli, barna hajú fiatalember volt. A fiatalabbik megszólalt: - Megmondaná, hány óra? A válaszra már nem került sor, mert falhoz szorították a meglepett fiút, majd a na­gyobbik támadó zsebéből elő­került egy rugóskés is. A tehe­tetlen áldozatnak lecsatolták övtáskáját, amelyben mobilte­lefonja és személyi iratai vol­tak. Remélve, hogy abban pénz is van, pillanatok alatt kereket oldottak. Mindez a déli csúcsforga­lom idején, feltételezhetően a gyalogosok szeme láttára tör­tént! fl Kassák Lajos utcában ismét nyugalom van Lakossági bejelentés érke­zett a rendőrségre, amely sze­rint a Kassák Lajos utca egyik tömbházának emeleti lakásá­ban sűrű egymás után jönnek, mennek a férfiak. Ezenkívül egyéb jelek, többek között hangoskodások is arra enged­nek következtetni, hogy pros­tituáltak „forgalmaznak” a la­kásban. A helyszínen megjelent rendőrök népes társaságot, négy hölgyet találtak a lakás­ban, de még vendég is akadt. Kiderült, hogy a lakás fő­bérlője és három barátnője az erre a célra megfelelő magazi­nokban hirdeti tevékenységét. A hirdetésben közlik, hogy sovány vagy teltkarcsú, barna, szőke hölgy társaságot keres. Anyagiak kizárva! Ezzel az utolsó mondattal legalizálják hirdetésüket, mert társat keresni nem tilos. A te­lefonon jelentkezőkkel már közlik az anyagi feltételeket, amelyek időtől és a szolgálta­tástól függően ötezertől vala­melyik magas kétjegyűkig tart. Miután a törvény értelmé­ben a prostitúció nem bünte­tendő, csak azok vonhatók fe­lelősségre, akik hozzásegítik a lányokat, ezért ezen a címen csak a főbérlő ellen indítottak eljárást. A házban azóta hely­reállt a rend, mert a hölgyek ebben a lakásban már nem folytatják az ősi mesterséget.

Next

/
Thumbnails
Contents