XIII. Kerületi Hírnök, 2002 (8. évfolyam, 1-20. szám)

2002-05-30 / 10. szám

0 2002. május TTt / XIII. KERÜLETI • • : : ■ ■ „fi játék a gyermek munkája. a játék a munka gyermeke" Fővárosi iskolások technika tantárgy kiállítása « Láng Művelődési Központ a tadott helyet május 5—10-ig a fővárosi általános iskolák technika tantárgy modellkiál- lításának. A kiállítást a Fővá­rosi Pedagógiai Intézet ren­dezte. A kisiskolás korán megismerheti az alkotás örö­mét, ha azt a pedagógus kö­rültekintően irányítja. Ehhez ad lehetőséget az általános is­kolákban a technika tantár­gya. Nekünk csupán táplál­nunk kell a gyermek szenve­délyét. Játékos munkát kell számára biztosítani. Ne feled­jük: „A játék a gyermek mun­kája, a játék a munka gyerme­ke.” Kíváncsi szemek szereztek tapasztalatokat, készítettek mások modelljeiről rögtönzött rajzokat. Ki, mit, hogyan, mi­ből készít el? Nagyon sok kis­lány és fiú alkotókészségét, tantárgyszeretetét vitték haza a látogatók azzal az elhatáro­zással, hogy „az iskolában ez­vagy a napelemes lift modell­je. Egy újpesti tanuló írta ezek mellé: „Sok érdekeset láttam, sőt van, amit én is megpróbá­lok elkészíteni.” . Külön asztalokon állította ki a Fővárosi Pedagógiai Inté­zet a fővárosi technikaverse­nyek döntőjében született, legsikeresebb tanulói alkotá­sokat. Az idén a XIII. kerületi Gárdonyi Géza Általános Is­kola tanulója, Papp Ágnes volt a fővárosi egyéni verseny legeredményesebb tanulója, az ő modellje is itt volt látha­tó. Ági bizonyította, hogy a technika nem csupán a fiúk kedvelt tantárgya. Mellesleg jövőre a Szent István Gimná­zium tanulója lesz. Mindenki láthatta, mit és hogyan tanítunk. A kiállított hímzések, kézimunkák, agyagmunkák, selyemfesté­sek, műszaki rajzok, terepasz­talok, konyhatechnikai eszkö­zök, makettek, modellek mind A kiállítás egy részlete a diákokkal zel én is megpróbálkozom”. Egy másik tanuló azt írta a vendégkönyvbe: „Remélem, a tanár úr segít a kivitelezésben, mert lerajzoltam több modellt is.” Ezek a lehetőségek és fel­adatok nagyon is a természe­tükre szabottak és egykettőre megbirkóznak velük. Ä sokféle papír, fa, fém, makett, amelyet a terem aszta­lain, falon és a levegőben fel­függesztve megcsodáltunk, gyönyörködtünk, valóban újabb alkotó vágyat váltott ki a látogatókban. Természete­sen a hagyományos fa model­lek aratták a legnagyobb si­kert, hiszen ezek anyaga könnyen beszerezhető és ha­mar elkészíthető. A 9-12 éves gyermekek olyan közlekedési modellről álmodnak, mint a kocsi, a hajó, a repülő, a vo­nat. Káprázatos volt ezek ki­vitelezése, a tanulók elisme­rően szóltak társaik megoldá­sáról, kézügyességéről, eszté­tikai érzékéről. Az alkotásokat szívesen viszik haza, hogy otthon továbbépítsék. A kiállítás a fővárosi kerü­letek anyagi lehetőségeit is megmutatta. Azok, akik né­hány éve felszámolták a köz­ponti műhelyeket, nem ren­delkeznek önálló ellátó rend­szerrel. Ott az iskolák kiszol­gáltatottak. Büszkén mond­hatjuk, hogy a mi kerületünk helyesen döntött a kilencve­nes évek elején, amikor nem felszámolta, hanem tovább­fejlesztette a XIII. kerületi központi műhelyt. Mi olyan irányítástechnikai modelleket is készítünk, amelyet rajtunk kívül csupán 4-5 kerület tud megvalósítani, mert nincs elő­készítő hátterük. Pedig az egyre terjedő számítástechni­ka feltételezi, sőt megköveteli a diákok ilyen irányú fejlődé­sét. Mindenkit érdekelt a vil­logó, a csipogó, a szürkület­kapcsoló, sötétedéskapcsoló, az autóbusz-leszállásjelző a 6-14 éves korosztály alkotó­vágyát bizonyították. A láto­gató tapasztalhatta, hogy az oktatási intézmény, a kerületi önkormányzat anyagi áldozat- vállalása eredményes befekte­tés. Hiszen már rövid távon, szemünk láttára megtérült. Sok tanuló kötelezte el magát Angyalföldön, Csepelen, Kő­bányán, Óbudán, Újpesten a tervezés és megvalósítás kéz­ügyesség-fejlesztő folyamatá­val. Szirmák József tanár Dalermétél a Muddy Ihoeilc A Visegrádi utcában élő 38 éves Fekete Jenő hazánk egyik kiemelkedően tehetsé­ges és sikeres blueszenésze. Megnyerő külsejével, vérlází- tó, virtuóz gitárjátékával és „fekete hangú” torkával mél­tán kivívta a szakma és a kö­zönség elismerését, szeretetét. Elvált, kislánya, Lili 12 éves. Barátnőjével, a számítógép- programokat készítő Vicával négy éve él együtt. ízlésesen berendezett otthonuk mind­kettőjük keze nyomát dicséri.-17 éve vagy színpadon, nem is akármilyeneken. Mi­lyen nemzetközi hírességekkel zenéltél együtt vagy álltái egy deszkán? - kérdezem Fekete Jenőt a nappaliban üldögélve, mialatt a lemezlejátszón hal­kan szól a kedvenc nótám, az I wanna see my baby.- Rengeteg bluesfesztivá- lon megfordultunk Európában a Palermóval és a Muddy Shoeszal is: Ausztria, Német­ország, Olaszország, Görög­ország, Svájc, Finnország, de voltunk Szlovákiában, Cseh­országban, Erdélyben és Ju­goszláviában is. Főleg olyan blueszenészekkel együtt lép­tünk fel, akiktől nagyon sokat kaptam, tanultam. Ilyen Fats Domino, B. B. King, a Holmes Brothers, a híres Lu­ther Allison, Larry Gardner, ő egy New Orleans mellől befu­tott zenész, és játszottunk Big Jay McNeely világhírű szaxo­fonossal is.- Mikor érezted, hogy a Pa­lermo befutott?- Az 1990-es évek elején. A megalakulásunktól, 1985-től sok helyen játszottunk rend­szeresen. Az ős-Palermóval a szentendrei Mirán presszóban, aztán Pesten hetente megjelen­tünk a Fregatt sörözőben, utá­na ebben a kerületben, a Kas­sai sörözőben volt évekig ál­landó helyünk. Aztán a Black and Withe-ban, ami most az Old man’s, úgyhogy ezen a he­lyen már tíz éve rendszeresen játszom. És közben szépen hí­re ment a zenekarnak, és sorra jöttek a hazai és külföldi bluesfesztiválokra a meghívá­sok. Főleg miután megjelentek a lemezeink. 1990-ben a Paler­Öt éve a Diák-szigeten fergeteges koncertjük végén jelentet­ték be, hogy 12 év együttlét után feloszlik - az 1993 óta eMeRTON-díjas - Palermo Boogie Gang nevű blueszenekar. A közönség soraiban a bejelentést többen megkönnyezték. De aggodalomra nem volt ok, hisz a zeneileg kitűnően képzett srácok tovább folytatták pályafutásukat. Kepes Robi basz- szusgitáros, Bacsa Gyula billentyűs és Szabó Tamás szájhar- monikás külön-kiilön, egy-egy zenekarban próbált szeren­csét. Fekete Jenő énekes, szólógitáros pedig létrehozta a Muddy Shoes nevű zenekart. Mezőíi István Fifi, a volt Paler­mo dobosa hozzászegődött, és az új csapat kibővült még két taggal: Pengő Csaba basszusgitárossal és Nagy Szabolcs bil­lentyűssel. Azok, akik kis hazánkban rajonganak az igazi blueszenéért, bizonyára jól ismerik Fekete Jenő nevét. Akik nem, azoknak most szeretném bemutatni. mo-1, 1992-ben a Red Hot Blues, majd a Buttle up and go, és a negyedik, a búcsúle­mezünk: az Ánniversary című. A Muddy Shoeszal négy éve kiadtunk egy tradicionális blueslemezt, melyen külföldi előadók dalaiból feldolgozá­sok hallhatóak. Most készül a saját lemezünk, melynek túl­nyomó része saját szerzemény, de ezen is szerepel majd egy­két feldolgozás. Őszre tervez­zük a megjelenését.- Hallottam hírét, hogy a képzőművészetben is otthon vagy­- Ez így igaz. Óvodás ko­romban kezdtem el zenét ta­il Lehel Csarnok ajándéksorsolást szervez! Lehel, egy kocsival több- kicsivel fiz akciában az a vásárié vesz részt, aki a Lehel Csarnok területén működé külön emblémával jel­zett üzletekben 2002. májas 27. 6 óra és 2002. augusztus 2. 10 ára között egyidejűleg legalább 1000 Ft (egyezer forint) összegért vásárol és ada­tait (név, leánykori név, lakcím, telefonszám) a 0ftS&HiÉzísQ BgßMik'é. ráírja és a blokkot a galériaszinten elhelyezett gyűjtöládába bedobja. fi sorsolás ideje: 2002. augusztus 2.11 óra. fi sorsolás helye: Lehel Csarnok galériaszint, fiz alábbi tárgyak kerülnek kísorsolásra: Födíj: 1 db Suzuki Wagon R plus személygépkocsi. II.. III.. IV. díj: 3 db Suzuki ÜF 50 típusú robogó. V-XX. díj: 20 db Daewoo KOR-6315 típusú mikrohullámú sütő. fi játékban nem vehetnek részt a játék szervezőjének alkalmazottai, illetve a já­tékban részt vevő emblémával ellátott üzletek bérlői, a bérlő alkalmazottai, va­lamint ezen személyek hozzátartozói. Örömmel vesszük, hogy csarnokunkban vásárol. Bízunk abban, hogy nyeremény- játékunkon szerencsében lesz része! nulni, és párhuzamosan raj­zolni. A százhalombattai Ságvári Endre Általános Isko­lában többek közt országos el­sők lettünk a fiúk kamarakó­rusával. Első osztályban kezd­tem és öt és fél éven át klasz- szikus zenét tanultam zongo­rán. Különben is zeneközei­ben nőttünk fel az ikertestvé­remmel, Zolival, mert a négy évvel idősebb nővérünk, Haj­ni akkor már zongorázott. így ösztönösen tanultunk mi is zongorázni. Utána kipróbál­tam a trombitát, a harsonát, majd következett a basszusfú­vós, a Helikon. Még az iskola rezesbandájában is játszot­tam. Csak ezek után, végső hangszerként jött a gitár. Ami­kor a Képzőművészeti Közép­iskolába jártam, egyszer a mosdóban hallottam Hagyó Bélát bluest szájharmonikáz­ni, ami nagyon megfogott. Érettségi után sokat jártunk együtt utcazenélni, amiből egészen jól megéltünk. Ki tudtuk fizetni belőle Budán az albérletünket. Közben két évig jártam a Képzőművésze­ti Főiskolára, aztán 1985-ben megalakítottuk a Palermo Boogie Gang nevű zeneka­runkat. A zenélés mellett 1990-ig dolgoztam a Nemzeti Múzeumban restaurátorként, és szobrokat is készítettem. A rendszerváltás után már csak a zenével foglalkoztam főál­lásban. De majd szeretnék új­ra szobrokat is készíteni.- A kezdet kezdetén nyil­vánvaló volt, hogy te leszel a zenekar frontembere ?- Igen, mert Béla szájhar­monikázott, én pedig gitároz­tam és énekeltem. A zenekar nevét viszont ő találta ki, így lettünk mi a Palermo magja. Először mások zenéjét ját­szottuk, de voltak saját dala­ink is, például a Laza kapcso­lat, amit Takáts Tamásék rendszeresen játszanak, a mi szerzeményünk.- Összejártok volt Paler­mo-tagok?- A Palermóval nagyon él­veztem együtt játszani. A mai napig évente egyszer-kétszer meghívásra még összeállunk és eljárunk egymás koncertje­ire. Jó barátok maradtunk.- Ha jól tudom, több zene­karod is van.- Próbálok több lábon meg­állni, hogy fenntartsam ma­gunkat. Három éve vettük ezt a kis lakást itt, az Újlipótvá- rosban, ahol teljesen jól érzem magam. Jó fejek a szomszé­dok, kellemes a környék, de azért hosszabb távra jó lenne egy kertes ház. Ezért a Muddy Shoeson kívül több formáció­ban is játszom. Működik a Fe­kete Jenő és barátai nevű fel­állás, a Muddy Waters és a Frank Zappa Emlékzenekar­ban is zenélek.- Terveitek?- Elsősorban a lemezkészí­téssel foglalkozunk, de itt a szezon, és úgy néz ki, húzós lesz a nyár. Rengeteg fellépé­sünk lesz Pesten, vidéken egyaránt, és már több külföldi bluesfesztiválra meghívtak. Előreláthatóan hónapokon ke­resztül a hétből hat napot ját­szunk.- Sokan „fekete torkúnak" hisznek...- Igen, ezen gyakran elgon­dolkodom. Szerintem ez adottság, de szorgalom is kell az adottság mellé, és a kettő­nek együtt kell haladnia. Én a mai napig folyamatosan gya­koriok, tanulok, mert napra­késznek kell lenni. Bárhová hívnak játszani, teljesíteni kell. Emellett hinni is kell ab­ban, amit csinál az ember. Tudvalevő, hogy a blues a fe­keték zenéje, de most már mindenhol játsszák a világ­ban, fehérek is. És ez termé­szetes. Mégis sokan, sokszor felteszik a kérdést, hogy mi a különbség a fehér- és a fekete­zene között, de nem ez a lé­nyeg. Amikor becsukod a sze­med, ha hallgatod - zene van és kész. Nincs különbség, csak jól kell zenélni. A zene a legősibb kommunikációs esz­köz. Amikor dallamokkal, szöveggel kifejezel valamit, annál nincs jobb...- Milyen érzés estéről esté­re átélni a sikert? Gondolom, még ha fáradt is vagy, a kö­zönség ovációja inspirál.- Ámikor az emberek el­jönnek a koncertre és élvezik a zenét, amit játszom, ha meg­tapsolnak, akkor én is beindu­lok. Ez egy nagyon jó, kelle­mes stresszállapot, mert van reakció. Remélhetőleg azért, mert a zeném őszinte gesztus, amit a közönségnek nyújtok. Szoboszlai Éva

Next

/
Thumbnails
Contents