XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-04-26 / 7. szám

Körbenéztünk a Súlypont ízületklinikán Törődjünk a testtartással Három éve működik a Súly­pont Izületklinika az Üteg ut­ca 26. szám alatt, melynek alapítója Martin Skokan. A fiatal amerikai szakember a Michigani Egyetemen évekig folytatott kiterjedt biológiai és mérnöki tanulmányokat és je­lentés sikereket ért el a bio­mechanikai törvények klini­kai alkalmazásával a testtartá­si rendellenességek helyreállí­tása terén. A második emeleti tágas la­kásból kialakított klinikán 1998 óta 2000 embert kezel­tek. Az ügyfelek 80-90 száza­léka a program végén teljesen tünetmentessé vált. Martin Skokan osztrák származású. Szülei és nagy­szülei a háború után Bécsből vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Ő már ott szüle­tett és 1998-ig a kanadai határ melletti Michiganban élt. Édesanyjával és feleségével költözött Budapestre, a XIII. kerületbe.- Ez a kerület nagyon fejlő­dik. Környezetileg lehetne tisztább, de látni, hogy egyre több új ház, bevásárlóközpont stb. épül - állapítja meg. Martin Skokan gyógytor­nászokkal, orvosokkal és fizi- ológusokkal dolgozik együtt, mégsem a hagyományos gyógytornáról vagy ortopédi­áról van szó, hanem a testtar­tási izmok edzéséről.- Igazából fiziológusok va­gyunk, akik statikus módon gondolkodnak. Ezért fiziosta- tikusoknak nevezzük magun­kat. A túl sok ülés, az egyol­dalú munka, a terhesség vagy a gyors növekedés miatt az ember elkezd billenteni, csa­varodni és összeomlani. Ilyenkor az ízületek kopnak, dörzsölődnek és emiatt fájnak- magyarázza Martin Skokan.- Nem beteg, hanem statikai­lag nincs az ember a helyén. Nem elég, ha a napi 8-10 órai munka után próbálja kihúzni magát, mert fájdalmai van­nak, mivel a testtartási izmok tudat alatt működnek és ha új­ra a munkára koncentrál, ab­ban a pillanatban visszaesik az előző, évtizedek óta berög­zült helytelen testtartásba. Az általunk megtanított gyakor­latrendszer nem a felszínes tü­neteket enyhítő, hanem az ízületi fájdalmak okát tartósan megszüntető program. Martin Skokan felesége is besegít a klinika munkájába, de jelenleg gyesen van két és féléves, Sebestyén nevű kis­fiúkkal, aki már itt született Budapesten. Martin meglepő­en jól beszél magyarul. Az itt eltöltött évek alatt sok barátra talált, tőlük is rengeteget ta­nult. Viszont felesége magyar nyelvtudása szerin­te sokkal jobb az övénél.- Én az utcán ta­nultam magyarul, ezért tudom, hogy a nyelvtant még ta­nulnom kellene. A szomszédunk lo­gopédus és folyton könyörög, hogy ne beszéljek a fiam­mal magyarul, hogy ne tőlem ta­nuljon meg ezen a nyelven beszélni - mesélni nevetve. - A feleségem jól beszél, ő sokkal ügyesebb, mint én. A leggyakoribb testtartási hiba ab­ból adódik, hogy maga a medence - különböző okok miatt - csa­varodik. Azt kellene megérte­ni, hogy a testszerkezet alapja a medence, ami a legnagyobb izmokkal van körbevéve és ha ezek az izmok nem szimmet­rikusan működnek, akkor na­gyon gyorsan csavarodnak és a legtöbb ízületi probléma eb­ből ered, például a derékfájás, a gerincoszlop-ferdülés, ko­pások, idegbecsípődések. Te­hát a medencét helyre kell hozni - szögezi le Martin Skokan. A klinikán minden izomfáj­dalommal küszködő ember át­esik egy alapos állapotfelmé­résen.- Egy tükör elé állítjuk a pácienst és vizuálisan azt vizsgáljuk, hogy hol vannak az eltérések, mert minden em­ber másképp „csavarja ma­gát”. Megnézzük a feje ho­gyan fekszik a vállhoz képest, a lapockát, a karokat, a me­dencét, a térdeket, a bokákat, így mindent figyelembe véve kialakul egy kép a testről. Ez picit olyan, mint amikor egy statikusmérnök megvizsgál egy épületet földrengés után - mondja. - Ennek alapján egy személyre szabott ízületstati­kai gyakorlatsorozatot állí­tunk össze, melyre meg is ta­nítjuk. A gyakorlatokat fokozato­san nehezítik, ezeket otthon kell végezni és csak két heten­te kell visszamenni a kliniká­ra. A program végén nemcsak frissebbek lesznek, a fájdalom is megszűnik. Túlnyomórészt a 22-55 év közötti vállalkozók és mene­dzserek fordulnak meg náluk, de segítettek már hároméves kisgyerek lábízületi fájdalma­in is.- Nagyon szomorú tény, hogy a mai tizenévesek sok­kal rosszabb állapotban van­nak, mint az idősebb korosz­tály, mert nem erősödtek meg. Sokat ülnek az iskolában, a té­vé, a számítógép előtt, a mo­ziban és egyáltalán nem, vagy csak keveset sportolnak. A mozgás nagyon fontos, min­denkinek ezt ajánljuk - teszi hozzá. A páciensek között volt már 80 éves nagymama is, aki időt és pénzt nem sajnálva rá­áldozott a kezelésre, mondván ő még szeretne az unokájával játszani, kirándulni, nem akarja otthon, mozdulatlanul a fotelben vagy az ágyban él­ni az életét. Tehát nem a kor vagy a testsúly a lényeg, ha­nem a hozzáállás.- Ha valaki még idősebb korban is élvezni akarja a mozgást, aktív szeretne ma­radni, akkor eljön hozzánk. De például hiába hozza el az anyuka a 15 éves púposhátú lányát, ha a lány nem törődik vele és nem akar változtatni görnyedt testtartásán. Akkor nem tehetünk semmit. Min­denkinek saját magának kell elhatároznia és döntenie arról, hogy helyes testtartást szeret­ne. Ez az első komoly lépés - teszi hozzá Skokan Martin. Persze csupán az elhatáro­zás nem mindig elég. A több hónapos kezelés ugyanis nem túl olcsó. Bár, ha belegondo­lunk, hogy néha mennyi feles­leges és káros dologra költünk havonta, például cigaretta, alkohol stb. - tisztelet a ki­vételnek -, ahe­lyett, hogy az egészségünk meg­őrzésére, javítására fordítanánk, akkor talán mégiscsak megéri.- Ez egy három hónapos karbantar­tási program, melynek végén nem csak rendbe­jön az illető, ha­nem rendben is marad. Mindez 55 000 forintba kerül, de ha valaki a 20 százalékos kedvezményes idő­szakban jön, akkor csak 44 000 forint, amit négy részlet­ben fizethet. Könnyebbséget jelent a pácienseknek is, hogy most már egyre több magán­egészségügyi pénztárral van szerződésünk - nyugtázza Martin Skokan. Az ügyfeleik között szép számban vannak reumatoló- gusok is, mert ők pontosan tudják és értik a gyakorlatso­rozatok lényegét és tisztában vannak jótékony hatásával. Ok tudják a legjobban, hogy a gyógyszeres kezelések vagy a műtét csak krízisesetben jó megoldás. Nemrégiben egy 60 fős cég alkalmazottai kö­zül 36 grafikust „tettek a he­lyére”, de az olimpiai sporto­lók is szívesen felkeresik a klinikát. Legutóbb a lövészek, akik hátfájdalmakkal küsz­ködtek a folyamatos félolda­las testtartás miatt. És ha már ott voltam, én is a tükör előtt „végeztem”. Semmi mást nem kellett ten­nem, csak természetesen állni, mintha villamosra várnék. Perceken belül kiderült, hogy a bal vállam alig láthatóan, de lejjebb helyezkedik el, mint a jobb, vagyis enyhén lóg. A jobb oldali medencém - ki tudja miért - mintha kicsit előrébb lenne, mint a bal, a kézfejeim kissé befelé fordul­nak, a térdeimmel együtt, na nem nagyon, de összességé­ben, ha így folytatom, jó esé­lyem van rá, hogy vénségem- re egy púposhátú, lógó vállú öregasszony leszek. Mostaná­ig ezek - a most még apró hi­bák - nem is tűntek fel ne­kem. Martin Skokan szerint azért, mert az ember a tükör előtt állva nem a testtartását figyeli, hanem azt, hogyan néz ki: az arcát, a ruháját nézi. Kicsit elgondolkodtam ezen. Talán ha „erőt vennék magamon”, kihagyhatnám a görnyedt hátú öregasszony korszakom. Kis odafigyelés­sel és karbantartással esetleg megőrizhetnék egy darabot a fiatalságból, ha másért nem, már csak az izmaim kedvéért, hogy ne omoljak idő előtt ösz- sze. Szoboszlai Éva X. Családi Véradónap és Gyermeknap 2001. május 26-27-én a Margitszigeten Egész hétvégét betöltő ingyenes családi program a fővá­ros szívében: a gyermekekért, színvonalas programokkal, játékokkal, és a főváros lakásságáért, hiszen a rendezvény kapcsán szervezett önkéntes véradóprogram a vérellátás­ban kritikus nyári hónapokra elegendő vértartalékot bizto­sít már évek óta. Három helyszín várja a kikapcsolódni és segíteni vágyó­kat 26-27-én:- a Bringóvár és környéke, mely a véradás és az egész­ségügyi szolgáltatások, tanácsadások helyszíne,- a nyári tábor gyermekműsorral, bábelőadásokkal, ját­szóházakkal, vetélkedőkkel és- a Nagyrét népszerű előadóművészekkel és színvonalas kulturális, folkprogramokkal. A rendezvényen folkprogramok magyar, latin és görög táncházzal, különböző tánccsoportok, napjaink sztárjai (Bon Bon, Baby Sisters, Auth Csilla, Hevesi Tamás, Sub Bass Monster), Bartha Tóni és a Színestinták Bábszínház műsora szórakoztatja a közönséget. Mindenkit szeretettel várnak a Családi Véradónap és Gyermeknap szervezői: a Dagály Kulturális Bt., a Bringóhintó Gmk., Budapest Főváros XIII. Kerületi Ön­kormányzata és az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház. Húszas-harmincasok társasága a Vízöntőben Mindez én vagyok Péntek délután, öt óra. A han­gulatos mécsesekkel bevilágí­tott helyiséget társalgás zaja, húszon- és harmincegynéhány éves fiatalok beszélgetése töl­ti be, középen az asztalon tea, sütemény. Baráti összejövetel- gondolná bárki elsőre, pedig a beszélgetés résztvevői - öt hölgy és két fiatalember - most látják egymást először. Végre egy hely a húszas­harmincas éveiben járó, disz­kóból már kinőtt, társaságra vágyó fiataljainak. Mindeh­hez - szokatlan módon - nem egy újonnan megnyílt szóra­kozóhelyet kell felkeresniük, hanem a Vízöntő Pinceklubba ellátogatniuk, ahol nemrégi­ben indult el Huszár Krisztina és Vég István kötetlen beszél­gető klubja Mindez én vagyok címmel. Az önmagát gondolkodó társaságként aposztrofáló klubfoglalkozás mindenki számára nyitott, aki ebbe a korosztályba tartozik és ön­magát is nyitottnak érzi. Első hallásra leginkább ta­lán valami önismereti kurzus­szerűséget lehetne sejteni az elnevezés mögött, de a klub két lelkes fiatal ötlet- és házi­gazdája szerint nem erről van szó.- Ez egy minden értelem­ben nyílt, kötetlen foglalko­zás, ahol sem a megjelenés­nek, sem a részvételnek sem­miféle feltétele nincs - ma­gyarázza Krisztina, aki szoci­ális munkásként (korábban az Iránytű Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda munkatár­saként) közel tíz éve foglalko­zik hivatásszerűen fiatalokkal.- Nincs előre kitűzött téma, kezdő és végpont ahonnan- ahová a beszélgetésnek el kell jutnia; nem szakemberek val­latják, faggatják a résztvevő­ket, hanem igazi társalgás fo­lyik. Mindenki úgy és annyit mond el magáról, amennyit és ahogyan szeretne: semmi sem kötelező, sőt, még ezt a szót magát is szeretném száműzni a szótárunkból. A lényeg: itt ez a klub, van hely és van idő ahhoz, hogy egy csésze tea mellett le lehessen ülni be­szélgetni. Az ötlet is innen jött: mi, akik magunk is ehhez a korosztályhoz tartozunk, úgy gondoltuk, a mai világban szükség van egy olyan helyre, ahol az ember végre gátlások és kötelezettségek nélkül be­szélhet magáról és a világról, arról, ami érdekli, bántja vagy foglalkoztatja, ahol meghall­gatják és ő is meghallgatja mások véleményét.- Amikor a klubot elindí­tottuk - veszi át a szót István, aki maga is az ifjúsági iroda munkatársa - úgy gondoltuk, összekötjük a kellemest a hasznossal, hiszen mi is’ ugyanolyan résztvevői va­gyunk a társalgásnak, mint bárki; hallgatunk, hozzászó­lunk, kérdezünk és adott eset­ben mi is okulunk az elhang­zottakból. A foglalkozások ál­talában úgy indulnak, hogy felvetünk valami témát, on­nantól kezdve a gondolatok, ötletek kötetlenül szabadon áramolnak, kinek ez, kinek az jut eszébe egy-egy említett dologról. Ha van kedve vala­kinek, behozhat valamilyen személyes tárgyat, fényképet, amit bemutat a többieknek, amivel kicsit megismerteti magát - híven a mottónkhoz: mindez én vagyok. Krisztinára és Istvánra az a feladat vár, hogy néhány óra leforgása alatt csoporttá, tár­sasággá kovácsolja ezt a hét, egymás számára egyelőre ide­gen embert. Már a bemutatko­záskor mindenki jót derült azon, hogy a résztvevő öt hölgy közül hármat ugyanis teljesen véletlenül Áginak hívnak.- Pedig a szórólapon nem szerepelt, hogy Ágnesek je­lentkezését várják! - kacag­nak a druszák. Xztán az is ki­derül, hogy Ágikban nemcsak nevük azonos: valamennyien egyedülállóak, s ha nem is tár­sat, de társaságot keresni jöt­tek el a foglalkozásra.- Minden ismerősöm azt hajtogatja nekem - kezdi a be­mutatkozást Ági -, menjél már társaságba, hogy néz ki, hogy folyton otthon ülsz egyedül? Jó, jó, de hát hová menjek, könyörgöm, har­mincöt éves vagyok, a diszkó­ból már kinőttem, illetve hát soha nem is volt az én vilá­gom, egy színházban, egy mo­ziban pedig csak nem szólít­hatok le embereket, mikor rá­akadtam erre a hirdetésre, azt gondoltam, ez egy jó lehető­ség, eljövök, csak nem harap­ják le a fejemet.- Valahogy én is így voltam ezzel - csatlakozik ehhez a másik Ági -, bár én szívesen járok diszkóba, de szerintem oda csak szórakozni megy az ember, ha színvonalas társasá­got akar, valószínűleg nem ott kezd el ismerkedni. Engem a gondolkodó társaság elneve­zés ragadott meg. Ügy gon­doltam, itt végre értelmes dol­gokról, értelmes emberekkel beszélgethetek, társaságot ta­lálhatok, hiszen engem is folyton azzal piszkálnak az is­merősök, hogy miért vagyok folyton egyedül? Ä két férfiú eközben somo­lyog a bajusza alatt, a helyzet nekik is ismerős, de talán so­sem beszélnének róla ennyire nyíltan. Viktor - mint mondja- kíváncsiságból jött, Lacit pedig a cím ragadta meg: ön­magához szeretne kissé köze­lebb kerülni. A kezdeti bátortalanság pil­lanatok alatt el is tűnt: ki-ki elmondja, miért jött és mit vár ettől a csoporttól, magányos nők problémakörei után pedig- ahogy az már lenni szokott: igen hamar a férfi-nő kapcso­lat témájára terelődik a szó. A vélemények természetesen nem mindig egyeznek: a férfi-női egyenjogúság kérdé­sét illetően például pillanatok alatt parázs vita alakul ki. A fiúk a lányokat, a lányok a fi­úkat próbálják meggyőzni, most már a legvisszahúzódób- bak is végképp feloldódtak. A lélekvándorlástól kezdve a múlt századi házasságkötési szokásokon át a drogokig ki tudja mi mindenről esett már szó, miközben senkinek nem tűnt fel, hogy eltelt egy óra, kettő, lassan indulni kellene haza. Három óra egy kellemes társaságban persze nem idő, miközben mindenki a holmi­ját szedegeti, a társalgás nem szakad meg. Az utolsó kabát is felkerül, az utolsó cipzár is behúzva, sok felmerült téma azonban még mindig kimerí­tettem Beszélgetéstől vissz­hangzik a távozók után a már kihalt lépcsőház, majd az ut­ca. A legérdekesebb kérdések- hogy, hogy nem - éppen a metróra várva kerülnek elő. A hátizsákokból, retikülökből telefonregiszterek kerülnek elő: „Akkor majd hívlak!” - kiabálja túl a dübörgést egy hang az Újpestre induló sze­relvényből, s még hallatszik a felelet a túloldalról: „Két hét múlva találkozunk!” Joó Hajnalka

Next

/
Thumbnails
Contents