XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)
2001-04-26 / 7. szám
Körbenéztünk a Súlypont ízületklinikán Törődjünk a testtartással Három éve működik a Súlypont Izületklinika az Üteg utca 26. szám alatt, melynek alapítója Martin Skokan. A fiatal amerikai szakember a Michigani Egyetemen évekig folytatott kiterjedt biológiai és mérnöki tanulmányokat és jelentés sikereket ért el a biomechanikai törvények klinikai alkalmazásával a testtartási rendellenességek helyreállítása terén. A második emeleti tágas lakásból kialakított klinikán 1998 óta 2000 embert kezeltek. Az ügyfelek 80-90 százaléka a program végén teljesen tünetmentessé vált. Martin Skokan osztrák származású. Szülei és nagyszülei a háború után Bécsből vándoroltak ki az Egyesült Államokba. Ő már ott született és 1998-ig a kanadai határ melletti Michiganban élt. Édesanyjával és feleségével költözött Budapestre, a XIII. kerületbe.- Ez a kerület nagyon fejlődik. Környezetileg lehetne tisztább, de látni, hogy egyre több új ház, bevásárlóközpont stb. épül - állapítja meg. Martin Skokan gyógytornászokkal, orvosokkal és fizi- ológusokkal dolgozik együtt, mégsem a hagyományos gyógytornáról vagy ortopédiáról van szó, hanem a testtartási izmok edzéséről.- Igazából fiziológusok vagyunk, akik statikus módon gondolkodnak. Ezért fiziosta- tikusoknak nevezzük magunkat. A túl sok ülés, az egyoldalú munka, a terhesség vagy a gyors növekedés miatt az ember elkezd billenteni, csavarodni és összeomlani. Ilyenkor az ízületek kopnak, dörzsölődnek és emiatt fájnak- magyarázza Martin Skokan.- Nem beteg, hanem statikailag nincs az ember a helyén. Nem elég, ha a napi 8-10 órai munka után próbálja kihúzni magát, mert fájdalmai vannak, mivel a testtartási izmok tudat alatt működnek és ha újra a munkára koncentrál, abban a pillanatban visszaesik az előző, évtizedek óta berögzült helytelen testtartásba. Az általunk megtanított gyakorlatrendszer nem a felszínes tüneteket enyhítő, hanem az ízületi fájdalmak okát tartósan megszüntető program. Martin Skokan felesége is besegít a klinika munkájába, de jelenleg gyesen van két és féléves, Sebestyén nevű kisfiúkkal, aki már itt született Budapesten. Martin meglepően jól beszél magyarul. Az itt eltöltött évek alatt sok barátra talált, tőlük is rengeteget tanult. Viszont felesége magyar nyelvtudása szerinte sokkal jobb az övénél.- Én az utcán tanultam magyarul, ezért tudom, hogy a nyelvtant még tanulnom kellene. A szomszédunk logopédus és folyton könyörög, hogy ne beszéljek a fiammal magyarul, hogy ne tőlem tanuljon meg ezen a nyelven beszélni - mesélni nevetve. - A feleségem jól beszél, ő sokkal ügyesebb, mint én. A leggyakoribb testtartási hiba abból adódik, hogy maga a medence - különböző okok miatt - csavarodik. Azt kellene megérteni, hogy a testszerkezet alapja a medence, ami a legnagyobb izmokkal van körbevéve és ha ezek az izmok nem szimmetrikusan működnek, akkor nagyon gyorsan csavarodnak és a legtöbb ízületi probléma ebből ered, például a derékfájás, a gerincoszlop-ferdülés, kopások, idegbecsípődések. Tehát a medencét helyre kell hozni - szögezi le Martin Skokan. A klinikán minden izomfájdalommal küszködő ember átesik egy alapos állapotfelmérésen.- Egy tükör elé állítjuk a pácienst és vizuálisan azt vizsgáljuk, hogy hol vannak az eltérések, mert minden ember másképp „csavarja magát”. Megnézzük a feje hogyan fekszik a vállhoz képest, a lapockát, a karokat, a medencét, a térdeket, a bokákat, így mindent figyelembe véve kialakul egy kép a testről. Ez picit olyan, mint amikor egy statikusmérnök megvizsgál egy épületet földrengés után - mondja. - Ennek alapján egy személyre szabott ízületstatikai gyakorlatsorozatot állítunk össze, melyre meg is tanítjuk. A gyakorlatokat fokozatosan nehezítik, ezeket otthon kell végezni és csak két hetente kell visszamenni a klinikára. A program végén nemcsak frissebbek lesznek, a fájdalom is megszűnik. Túlnyomórészt a 22-55 év közötti vállalkozók és menedzserek fordulnak meg náluk, de segítettek már hároméves kisgyerek lábízületi fájdalmain is.- Nagyon szomorú tény, hogy a mai tizenévesek sokkal rosszabb állapotban vannak, mint az idősebb korosztály, mert nem erősödtek meg. Sokat ülnek az iskolában, a tévé, a számítógép előtt, a moziban és egyáltalán nem, vagy csak keveset sportolnak. A mozgás nagyon fontos, mindenkinek ezt ajánljuk - teszi hozzá. A páciensek között volt már 80 éves nagymama is, aki időt és pénzt nem sajnálva rááldozott a kezelésre, mondván ő még szeretne az unokájával játszani, kirándulni, nem akarja otthon, mozdulatlanul a fotelben vagy az ágyban élni az életét. Tehát nem a kor vagy a testsúly a lényeg, hanem a hozzáállás.- Ha valaki még idősebb korban is élvezni akarja a mozgást, aktív szeretne maradni, akkor eljön hozzánk. De például hiába hozza el az anyuka a 15 éves púposhátú lányát, ha a lány nem törődik vele és nem akar változtatni görnyedt testtartásán. Akkor nem tehetünk semmit. Mindenkinek saját magának kell elhatároznia és döntenie arról, hogy helyes testtartást szeretne. Ez az első komoly lépés - teszi hozzá Skokan Martin. Persze csupán az elhatározás nem mindig elég. A több hónapos kezelés ugyanis nem túl olcsó. Bár, ha belegondolunk, hogy néha mennyi felesleges és káros dologra költünk havonta, például cigaretta, alkohol stb. - tisztelet a kivételnek -, ahelyett, hogy az egészségünk megőrzésére, javítására fordítanánk, akkor talán mégiscsak megéri.- Ez egy három hónapos karbantartási program, melynek végén nem csak rendbejön az illető, hanem rendben is marad. Mindez 55 000 forintba kerül, de ha valaki a 20 százalékos kedvezményes időszakban jön, akkor csak 44 000 forint, amit négy részletben fizethet. Könnyebbséget jelent a pácienseknek is, hogy most már egyre több magánegészségügyi pénztárral van szerződésünk - nyugtázza Martin Skokan. Az ügyfeleik között szép számban vannak reumatoló- gusok is, mert ők pontosan tudják és értik a gyakorlatsorozatok lényegét és tisztában vannak jótékony hatásával. Ok tudják a legjobban, hogy a gyógyszeres kezelések vagy a műtét csak krízisesetben jó megoldás. Nemrégiben egy 60 fős cég alkalmazottai közül 36 grafikust „tettek a helyére”, de az olimpiai sportolók is szívesen felkeresik a klinikát. Legutóbb a lövészek, akik hátfájdalmakkal küszködtek a folyamatos féloldalas testtartás miatt. És ha már ott voltam, én is a tükör előtt „végeztem”. Semmi mást nem kellett tennem, csak természetesen állni, mintha villamosra várnék. Perceken belül kiderült, hogy a bal vállam alig láthatóan, de lejjebb helyezkedik el, mint a jobb, vagyis enyhén lóg. A jobb oldali medencém - ki tudja miért - mintha kicsit előrébb lenne, mint a bal, a kézfejeim kissé befelé fordulnak, a térdeimmel együtt, na nem nagyon, de összességében, ha így folytatom, jó esélyem van rá, hogy vénségem- re egy púposhátú, lógó vállú öregasszony leszek. Mostanáig ezek - a most még apró hibák - nem is tűntek fel nekem. Martin Skokan szerint azért, mert az ember a tükör előtt állva nem a testtartását figyeli, hanem azt, hogyan néz ki: az arcát, a ruháját nézi. Kicsit elgondolkodtam ezen. Talán ha „erőt vennék magamon”, kihagyhatnám a görnyedt hátú öregasszony korszakom. Kis odafigyeléssel és karbantartással esetleg megőrizhetnék egy darabot a fiatalságból, ha másért nem, már csak az izmaim kedvéért, hogy ne omoljak idő előtt ösz- sze. Szoboszlai Éva X. Családi Véradónap és Gyermeknap 2001. május 26-27-én a Margitszigeten Egész hétvégét betöltő ingyenes családi program a főváros szívében: a gyermekekért, színvonalas programokkal, játékokkal, és a főváros lakásságáért, hiszen a rendezvény kapcsán szervezett önkéntes véradóprogram a vérellátásban kritikus nyári hónapokra elegendő vértartalékot biztosít már évek óta. Három helyszín várja a kikapcsolódni és segíteni vágyókat 26-27-én:- a Bringóvár és környéke, mely a véradás és az egészségügyi szolgáltatások, tanácsadások helyszíne,- a nyári tábor gyermekműsorral, bábelőadásokkal, játszóházakkal, vetélkedőkkel és- a Nagyrét népszerű előadóművészekkel és színvonalas kulturális, folkprogramokkal. A rendezvényen folkprogramok magyar, latin és görög táncházzal, különböző tánccsoportok, napjaink sztárjai (Bon Bon, Baby Sisters, Auth Csilla, Hevesi Tamás, Sub Bass Monster), Bartha Tóni és a Színestinták Bábszínház műsora szórakoztatja a közönséget. Mindenkit szeretettel várnak a Családi Véradónap és Gyermeknap szervezői: a Dagály Kulturális Bt., a Bringóhintó Gmk., Budapest Főváros XIII. Kerületi Önkormányzata és az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház. Húszas-harmincasok társasága a Vízöntőben Mindez én vagyok Péntek délután, öt óra. A hangulatos mécsesekkel bevilágított helyiséget társalgás zaja, húszon- és harmincegynéhány éves fiatalok beszélgetése tölti be, középen az asztalon tea, sütemény. Baráti összejövetel- gondolná bárki elsőre, pedig a beszélgetés résztvevői - öt hölgy és két fiatalember - most látják egymást először. Végre egy hely a húszasharmincas éveiben járó, diszkóból már kinőtt, társaságra vágyó fiataljainak. Mindehhez - szokatlan módon - nem egy újonnan megnyílt szórakozóhelyet kell felkeresniük, hanem a Vízöntő Pinceklubba ellátogatniuk, ahol nemrégiben indult el Huszár Krisztina és Vég István kötetlen beszélgető klubja Mindez én vagyok címmel. Az önmagát gondolkodó társaságként aposztrofáló klubfoglalkozás mindenki számára nyitott, aki ebbe a korosztályba tartozik és önmagát is nyitottnak érzi. Első hallásra leginkább talán valami önismereti kurzusszerűséget lehetne sejteni az elnevezés mögött, de a klub két lelkes fiatal ötlet- és házigazdája szerint nem erről van szó.- Ez egy minden értelemben nyílt, kötetlen foglalkozás, ahol sem a megjelenésnek, sem a részvételnek semmiféle feltétele nincs - magyarázza Krisztina, aki szociális munkásként (korábban az Iránytű Ifjúsági Információs és Tanácsadó Iroda munkatársaként) közel tíz éve foglalkozik hivatásszerűen fiatalokkal.- Nincs előre kitűzött téma, kezdő és végpont ahonnan- ahová a beszélgetésnek el kell jutnia; nem szakemberek vallatják, faggatják a résztvevőket, hanem igazi társalgás folyik. Mindenki úgy és annyit mond el magáról, amennyit és ahogyan szeretne: semmi sem kötelező, sőt, még ezt a szót magát is szeretném száműzni a szótárunkból. A lényeg: itt ez a klub, van hely és van idő ahhoz, hogy egy csésze tea mellett le lehessen ülni beszélgetni. Az ötlet is innen jött: mi, akik magunk is ehhez a korosztályhoz tartozunk, úgy gondoltuk, a mai világban szükség van egy olyan helyre, ahol az ember végre gátlások és kötelezettségek nélkül beszélhet magáról és a világról, arról, ami érdekli, bántja vagy foglalkoztatja, ahol meghallgatják és ő is meghallgatja mások véleményét.- Amikor a klubot elindítottuk - veszi át a szót István, aki maga is az ifjúsági iroda munkatársa - úgy gondoltuk, összekötjük a kellemest a hasznossal, hiszen mi is’ ugyanolyan résztvevői vagyunk a társalgásnak, mint bárki; hallgatunk, hozzászólunk, kérdezünk és adott esetben mi is okulunk az elhangzottakból. A foglalkozások általában úgy indulnak, hogy felvetünk valami témát, onnantól kezdve a gondolatok, ötletek kötetlenül szabadon áramolnak, kinek ez, kinek az jut eszébe egy-egy említett dologról. Ha van kedve valakinek, behozhat valamilyen személyes tárgyat, fényképet, amit bemutat a többieknek, amivel kicsit megismerteti magát - híven a mottónkhoz: mindez én vagyok. Krisztinára és Istvánra az a feladat vár, hogy néhány óra leforgása alatt csoporttá, társasággá kovácsolja ezt a hét, egymás számára egyelőre idegen embert. Már a bemutatkozáskor mindenki jót derült azon, hogy a résztvevő öt hölgy közül hármat ugyanis teljesen véletlenül Áginak hívnak.- Pedig a szórólapon nem szerepelt, hogy Ágnesek jelentkezését várják! - kacagnak a druszák. Xztán az is kiderül, hogy Ágikban nemcsak nevük azonos: valamennyien egyedülállóak, s ha nem is társat, de társaságot keresni jöttek el a foglalkozásra.- Minden ismerősöm azt hajtogatja nekem - kezdi a bemutatkozást Ági -, menjél már társaságba, hogy néz ki, hogy folyton otthon ülsz egyedül? Jó, jó, de hát hová menjek, könyörgöm, harmincöt éves vagyok, a diszkóból már kinőttem, illetve hát soha nem is volt az én világom, egy színházban, egy moziban pedig csak nem szólíthatok le embereket, mikor ráakadtam erre a hirdetésre, azt gondoltam, ez egy jó lehetőség, eljövök, csak nem harapják le a fejemet.- Valahogy én is így voltam ezzel - csatlakozik ehhez a másik Ági -, bár én szívesen járok diszkóba, de szerintem oda csak szórakozni megy az ember, ha színvonalas társaságot akar, valószínűleg nem ott kezd el ismerkedni. Engem a gondolkodó társaság elnevezés ragadott meg. Ügy gondoltam, itt végre értelmes dolgokról, értelmes emberekkel beszélgethetek, társaságot találhatok, hiszen engem is folyton azzal piszkálnak az ismerősök, hogy miért vagyok folyton egyedül? Ä két férfiú eközben somolyog a bajusza alatt, a helyzet nekik is ismerős, de talán sosem beszélnének róla ennyire nyíltan. Viktor - mint mondja- kíváncsiságból jött, Lacit pedig a cím ragadta meg: önmagához szeretne kissé közelebb kerülni. A kezdeti bátortalanság pillanatok alatt el is tűnt: ki-ki elmondja, miért jött és mit vár ettől a csoporttól, magányos nők problémakörei után pedig- ahogy az már lenni szokott: igen hamar a férfi-nő kapcsolat témájára terelődik a szó. A vélemények természetesen nem mindig egyeznek: a férfi-női egyenjogúság kérdését illetően például pillanatok alatt parázs vita alakul ki. A fiúk a lányokat, a lányok a fiúkat próbálják meggyőzni, most már a legvisszahúzódób- bak is végképp feloldódtak. A lélekvándorlástól kezdve a múlt századi házasságkötési szokásokon át a drogokig ki tudja mi mindenről esett már szó, miközben senkinek nem tűnt fel, hogy eltelt egy óra, kettő, lassan indulni kellene haza. Három óra egy kellemes társaságban persze nem idő, miközben mindenki a holmiját szedegeti, a társalgás nem szakad meg. Az utolsó kabát is felkerül, az utolsó cipzár is behúzva, sok felmerült téma azonban még mindig kimerítettem Beszélgetéstől visszhangzik a távozók után a már kihalt lépcsőház, majd az utca. A legérdekesebb kérdések- hogy, hogy nem - éppen a metróra várva kerülnek elő. A hátizsákokból, retikülökből telefonregiszterek kerülnek elő: „Akkor majd hívlak!” - kiabálja túl a dübörgést egy hang az Újpestre induló szerelvényből, s még hallatszik a felelet a túloldalról: „Két hét múlva találkozunk!” Joó Hajnalka