XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)
2001-03-99 / Különszám
Kotlát Pál Munkáspárt önkormányzati képviselő Ritkán, többnyire egyszer találkozhatsz olvasó e lap hasábjain helyi „kormányzó” koalíción kívüli képviselőik) véleményével. Ezért úgy tűnhet, hogy panaszkodom, csak a rosszat látom, de ez nem igaz. Munkámhoz minden segítséget megkapok én is a polgármesteri hivatal dolgozóitól, a testület tisztségviselőitől, ami természetes is, meg köszönöm is. Ez tetszik! Nem tetszik, hogy több mint 4000 kerületi lakástulajdonost - aki élve bérlői elővásárlási jogával, megvásárolta önkormányzati lakását, azt rendesen törleszti, karbantartja, szépíti, lakja - megkérdezése nélkül „eladták” az OTP-nek. Ráadásul az előterjesztés indokolásában az én olvasatomban úgy minősítik ezt a csoportot, mintha tisztességtelen előnyhöz jutott volna a többi kerületi lakossal szemben. Nem kell több mint 10 ezer választó? Ez a tízezernyi lakos mint portfolió szerepel azóta is önkormányzatunk költségvetésében. A testület ülésén csak két képviselő szavazott az eladás ellen, s csak a Munkáspárt emelt szót a vitában. Nem tetszik, hogy a bérlakások lakottan történő eladási tilalmának megszűnése után a testület az „úgy általában nem adjuk el őket” döntésben hagyott kiskaput nemcsak a „renitens”, de egyes és leginkább nehéz helyzetben élő családok bérlakásainak eladásához is! Ismét csak két ellenszavazat, ismét csak munkáspárti felszólalás, az eladás elleni indítvánnyal. 2001-től azt várom, épüljön fel a Lehel csarnok határidőre és a tervezett költségvetésen belül. Használja megelégedésére a kerület és Budapest többi lakosa. Legyenek tiszták a közterületek. Működjön és bővüljön a térfigyelő hálózat. Legyen jobb a közbiztonság. Állítsák helyre a kerület utcáiban a közműdúlásokat azok pénzén, akik a hasznát élvezik. Épüljön fel a Fecskeház, fiataljaink ne költözzenek el a kerületből. Az önkormányzat maga és a vállalkozók - ismét csak önkormányzatunk biztató támogatásával - építsenek minél több bérlakást. Legyen egyre jobb a kerületben élni, ne csökkenjen a lakosság, nyitni kelljen bölcsődét, óvodát, iskolát, ne bezárni. Ezekhez kérem támogatásukat testületi munkámban. Köszönöm azok segítségét, akik fogadóóráimon eddig is segítséget, biztatást adtak. Kovács Páter MSZP a 6. választókörzet képviselője Az önkormányzat tevékenységét elsősorban a saját munkámon keresztül tudom megítélni. Úgy érzem, mintha tevékenységem folyamán egy olyan szemüveg lenne rajtam, amelyen keresztül a kerület egészét is látom, valamint külön a saját választókörzetemet. A Költségvetési Bizottság elnökeként arra számítottam, hogy a költségvetésünket befolyásoló jogszabályok csak minimálisan fognak változni, és így rutint szerezve ezen a speciális szakterületen majd könnyen elboldogulok. Ezt az elképzelésemet erősítette az, hogy az önkormányzatunknál folyó munka nem összevissza kapkodva folyik, hanem komoly, kidolgozott középtávú programok és koncepciók alapján. Számításom nem vált be, mert a külső körülmények alaposan megváltoztak. A politikai csatározások a Kormány és a Fővárosi Önkormányzat vezetése között tisztességesen megkavarta költségvetésünket. Költségvetésünk 3 fő forrásból jut pénzhez. Az állami költségvetésből, a Fővárosi Önkormányzattól és természetesen helyi bevételekből. A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetése jelentős változásokat hozott a fővárosi kerületi önkormányzatok bevételeit illetően. Eszerint a kerületi önkormányzatok részesedése megnőtt a Fővárosi Önkormányzattal szemben bizonyos bevételek és helyi adókból származó bevételek elosztásakor. Ugyanakkor a főváros egészét érintő több milliárd forintos elvonás következett be. A Fővárosi Önkormányzat a csökkenő bevételeit úgy kívánja pótolni, hogy a forrásmegosztásnál a kerületi önkormányzatoknak kevesebbet szeretne szétosztani. A változások felbontották a forrás- megosztás 3 éves átalakítási folyamatát, melyet a kerületi önkormányzatok nyomására kezdtek el. Költségvetésünk készítésekor az a legfontosabb, hogy olyan egyensúlyban lévő költségvetést készítsünk, mely vagyonfeléléshez nem vezet. Ez immár a második ciklusban is megvalósul. Ilyen fontos szempont, hogy biztosítsuk intézményeink működési költségeit. Fontos szempont továbbá, hogy a megkezdett intézményi felújításokat befejezzük és csak olyan új beruházásba kezdjünk, melynek forrása biztosított. 2001. évben szeretném, ha saját munkámmal elősegíthetném azt, hogy önkormányzatunk sikeres legyen, s ezáltal a kerület lakossága jobban boldogulhasson, és mindenki részesüljön sikeres munkánk eredményéből. Molnár Bálo MKDSZ önkormányzati képviselő Én politikus vagyok. Csaló és hazug. Csókolgatom a kisgyerekeket és közben ellopom a nyalókájukat - hangzik el a Vadászat a Vörös Októberre című filmben egy amerikai politikus szájából. Lehet, hogy ez általános vélemény a politikusokról a nyugati demokráciákban, legyen az ő bajuk, de sajnos Magyarországon is terjednek ilyen nézetek. A sajtó jó része, különösen a humorosnak vélt műsorok sulykolják is erősen ezt az anarchikus közhangulatot terjesztő véleményt. De mi van a politika alsóbb szintjein, a kerületi önkormányzatban? Csalók és hazugok garázdálkodnak a kerület javaival, vagy talán nem egészen igaz a vád? Az ellenzék mindig és mindenhol kritizál, és szívesen egyetért azzal, hogy aki a hatalmat birtokolja, az maga a patás ördög, aki senkit sem enged szóhoz, cselekvéshez. A hatalomban ülők ellenben úgy érzik, folyamatos zaklatás éri őket, obstrukciót és hozzá nem értést emlegetnek, az ellenzék csak gátló tényező a munkában. Nem is lenne semmi baj, ha ezek az indulatok jobb és tökéletesebb munkára sarkallnának, eredetileg így lenne kitalálva. Azonban ezek a körülmények inkább béklyót jelentenek az ügyek vitelében, mint hajtóerőt. A kölcsönös bizalmatlanság egyre jobban beszivárog a kerületi politikába is, és csak sóvárogva nézzük, hogy vannak olyan önkormányzatok, ahol valóban létezik együttműködés, kompromisszumkészség, a másik oldal véleményének valós mérlegelése. Én politikus vagyok, tehát nem csalok, nem hazudok. A kisgyerekeknek nyalókát adok. Ennek kéne lenni az alapvető magyar politikusi magatartásnak és a közvélekedésnek a közszereplőkkel szemben. Ez viszont nem egyszereplős feladat. De nem is kisebb, mint piacot építeni, költségvetésről dönteni. Bár, talán nem is olyan látványos. Ki csal, ki hazudik? Ki vádol alaptalanul? Ma könnyű a vád, még az is megkapja, aki csak kérdez. Meggyőződésem, hogy a közélet szereplői semmivel sem rosszabbak, mint a más területen tevékenykedők. A baj sokkal inkább a stílussal, a döntési mechanizmussal van. Lehet jól dönteni úgy is, hogy a polgárokat, az ellenzéket nem kérdezzük meg. Lehet, de valószínűbb a jó döntés, ha azt több oldalról is elfogadhatónak gondolják. A többféle megoldásból azonban mindenki a magáét gondolja jobbnak, és a politika nem az engedékenységről szól. Tanulni kell a demokráciát fenn és lenn egyaránt. Sok még a csökevény a diktatórikus időkből, és csak remélni lehet, hogy ezek elkopóban vannak. Mindenesetre bízzunk ebben.
