XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-01-11 / 1. szám

Félúton a gyerek- és a felnőttkor között

Negyven kérdés a kamaszokhoz

Elég kiejteni a kamasz szót a serdülő gyerekek szülei előtt, ahhoz, hogy a legtöbbjük panaszáradattal köny- nyítsen gondterhelt lelkén. A gyors testi növekedés következtében az aranyosan kajla, olykor nyakigláb gyerek viselkedése a gondját viselő felnőtt számára sokszor érthetetlen. Egyszer magába forduló és érzékeny, máskor nagyszájú és durva, az öltözködésében hasonlítani akar társaira és különbözni is tőlük. Miközben önállóságra törekszik, a felnőttel egyenrangú szeretne lenni. A kortársaihoz való tartozását fontosabbnak tartja, mint kapcsolatát a szülővel. Az önnálósulási vágy, a felnőtté válás igénye nem jár együtt az ehhez szükséges lehetőségek és képességek azonnali kialakulásával. Ebben a sajátos életszakaszban a kamasz egész személyiségét a kettősség jellemzi: gyermeknek már nem, felnőttnek még nem tekintjük őt. Nem csoda, hogy a legellentmondásosabb életszakaszban gyakoribbak a családi konfliktusok, mint bármely más fejlődési időszakban. Rosszabb a helyzet. ha a gyerek kamaszodásával egy időben lép a változó korba a nevelő, netán épp akkor válik munkanélkülivé. Lelke mélyén mindenki tudja, ezt az időszakot nem lehet csak úgy „megúszni”, mert ezek az évek segítik a gyermeket, hogy felkészüljön az önállóságra, és később felnőttként boldoguljon az életben.

Mit lehetne tenni, hogy a helyzet elviselhetőbb legyen? - teszik fel egymásnak a kérdést a szülők, majd amikor a nagyszülőket is bevonva, a családi kupaktanács sem jut érdemi döntésre, jobb esetben a pedagógustól vagy pszichológustól kémek segítséget.

Ruskó György pszichológust, a kerületi Pedagógiai Kabinet vezetőhelyettesét kérdeztem arról, mit tartson a legfontosabb szempontnak a kamaszt nevelő szülő.- A kamasznak szüksége van az érzelmi megerősítésre, úgy kell mellette állni érzelmileg és fizikailag is, hogy biztonságban tudja magát, tudatában legyen annak, hogy bármikor, bármilyen problémával a szülőhöz fordulhat. A nagyon sok bizonytalansággal járó életkorban bizalomra van szüksége, éreznie kell, hogy a gyakori konfliktusok ellenére szeretik a szülei.- Bizonyára sokan fordulnak önhöz serdülőkori gondokkal. A legutóbbi esete milyen problémát vetett

fel?- Egy édesanya kereste meg az ötödikes fia osztályfőnökét, hogy segítséget kérjen tőle, mert a gyereknek magatartási zavarai voltak otthon és az iskolában egyaránt. A fiút egy diákcsíny miatt előző iskolájából eltanácsolták, a jelenlegi intézmény, amelyben tanulnia kellene, a negyedik az öt év alatt. A tanulással olyan mértékben vannak gondjai, hogy a bukás lehetősége fenyegeti. A gyermekeit egyedül eltartó édesanya tehetetlennek érzi magát a fia nevelését illetően, állandó konfliktusforrás az is, hogy a leánytestvér, ellentétben a bátyjával, jól tanul, és minden esélye megvan, hogy egy jó nevű nyolcosztályos gimnáziumba fölvegyék. Az osztályfőnök megkért, beszélgessek el a diákkal. Vékony testalkatú, amúgy helyes gyerek, a csibész kölyök típusa, aki tudja, hogy sok gond van vele, és azzal is tisztában van, hogy a helyzetén csak saját maga tud változtatni. Tanulni minden ígérte ellenére nem akar.- Mit lehet ebben az esetben tenni?- Megkérdeztem a szülőt: mekkora tragédiát okozna a családban, ha a gyerek megbukna? A szülőnek nehéz elviselni a bukást, ami a gyerek felelőssége. Hogy miben változik a gyerek magatartása, ha ez megtörténik, azt előre nem lehet tudni, előfordulhat, hogy érettebb lesz.- A pedagógus munkáját is megnehezíti, ha egy osztályközösségen belül több problémás gyerek van, ami igen gyakran megesik. Milyen segítséget nyújthat a pszichológus ebben az esetben a diáknak és tanárnak egyaránt?- Sokat dolgozom osztályban, a legutóbbi negyvenkérdéses hierarchikus szociometriái mérést, amelyet végeztem, a gyerekek és a pedagógusok is kedvelik. A kérdésekre, mint például: kinek mondanád el a titkaid vagy kiket szoktak a tanárok dicsérni, a diák az osztálytársai nevével válaszol. A kérdéseket úgy állítjuk össze, hogy minél szélesebb legyen az egyéb jó tulajdonságok skálája, hiszen nem a jól tanuló, a helyét az osztályközösségben megtaláló diákkal van gond, hanem azokkal a gyerekekkel, akikre azt mondják: piszkálja a többieket, az órán nem tud egy helyben ülni, verekedik. Ezek mellett a tulajdonságok mellett megjelennek a pozitívumok is, hogy esetleg jól táncol, énekel vagy sportol. Hajlamosak vagyunk kategorizálni a gyerekeket, szükséges, hogy egy kicsit a jóra differenciáljunk. Miután a mérési adatok számítógépes feldolgozása megtörténik, minden gyerek kézhez kap egy egyéni lapot egy jellemzéssel, amely annak alapján készül, amit a többiek mondtak róla. Ez a lap a tulajdona, ha akarja, megmutatja a barátjának, a szüleinek, ha nem akarja, az is az ő dolga. Az adatok felvétele és feldolgozása között eltelik egy hónap, ha a diáknak ez idő alatt új barátsága alakul, természetesen azt is jelölheti a mérésen.- Hogyan reagált erre a szülők többsége abban az esetben, amikor a gyerek úgy döntött, otthon megmutatja a jellemzését?- Volt eset, amikor egy egész osztály megkeresett, hogy tartsak szülői értekezletet, amit meg is tettem. Ez a típusú szociometria segítség a pedagógusnak is.

(gajdos)

Tíz év múltán ismét teljes körű adatfelvétel

2001 februárjában megszámolnak bennünket

Az 1990. január elsejei tényadatokat rögzítve a legutóbbi alapos, átfogó népszámlálás során tíz évvel ezelőtt kerestek fel bennünket a Központi Statisztikai Hivatal kérdezőbiztosai. A következő nagy általános összeírásra, adatfelvételre 2001 elején, az 1999. évi, népszámlálásról szóló CVIII. törvény alapján kerül sor.

A nagyszabású népszámlálás gyakorlati lebonyolítása 2001. február 1. (csütörtök) és február 21. (szerda) közé esik. A 2001. január 31-i állapotnak megfelelő adatokat rögzítik majd a kérdezők. Az általános összeírás a természetes személyekre vonatkozik, az ország területén élő vagy bejelentett lakóhellyel, tartózkodási hellyel rendelkező magyar állampolgárokra, az ország területén három hónapnál hosszabb ideig tartózkodó külföldi állampolgárokra és hontalan személyekre, valamint a menekültekre. Az adatrögzítés kiterjed az ország területén lévő lakó- és üdülőegységekre, beleértve a közösségi elhelyezést szolgáló intézeteket is.

Az üdülőket már a nyáron összeírták

Előzetes adatfelvétellel az üdülőegységeket lényegében már 2000. július 1. és augusztus 31. között összeírták, amikor a statisztikusok összeszámolták a nyaralóhelyiségeket, pihenőházakat. Azért ekkor, mert a népszámlálás fő időpontjában, télen kevés esélye lett volna annak, hogy valakit az elsősorban nyári idényjelleggel használt épületekben találjanak.

Ehhez hasonló alapos üdülőfelmérést negyven éve nem végeztek, azóta csak az új építéseket jegyezték be a statisztikákba. A mostani összeírás alapjául egy kétoldalas kérdőív szolgált, amelyet - név nélkül - akár negyedóra alatt ki lehetett tölteni. (A kérdések arra vonatkoztak, hogy mekkora az építmény, mikor épült, milyen építőanyagból, milyen a közműellátottság, milyen gyakorisággal használják? A kérdezők nem voltak kíváncsiak sem az építés jogszerűségére, sem az adóállapotokra....)

A kitöltött kérdőívek a jövő év februárjáig a települések jegyzőinél maradnak, hiszen az üdülőadatok is a népszámláláshoz kapcsolódó lakásösszeírás részét képezik. Később a számlálóbiztosok ezeket az adatokat is a lakáskérdőívekre vezetik át.

Miért van egyáltalán szükség a népszámlálásra?

Minden évben rendszeresen, mostanában akár negyedévenként is olvashatunk részletes statisztikai jelentéseket a népesség számának alakulásáról. A legfrissebb adatokból azt is megtudhattuk, hogy 2000 első hat hónapjában (22 500 fővel) tovább folytatódott az „országlétszám” csökkenése. Június végén 10 021 000 volt az ország lakosságának lélekszáma. Adódik a kérdés, miért van szükség a milliárdos költségekbe kerülő népszámlásra, ha a már meglévő adatainkból amúgy is tudni lehet rólunk mindent?

Soós Lőrincnek tettem fel a kérdést (amikor még a Központi Statisztikai Hivatal tájékoztatási főosztályvezetője volt, ma már ő a KSH egyik elnökhelyettese).- Az utolsó nagy átfogó adatgyűjtésből kiindulva évenként göngyölített adatokkal dolgoznak a statisztikusok. Átvezetik az anyakönyvek születési, halálozási számait, de más mozgásokat - kivándorlás, letelepedés - is számításba vesznek. Az ország népességének száma így lehet valóban pontos adat mindvégig, a népszámlálás azonban nem csak erre kíváncsi. A népesség-nyilvántartás csak nagyon kevés, mondhatni minimális mennyiségű adattal dolgozik. A nem, a kor mellett csak a családi állapotot tartják nyilván. Ezekből nem lehet társadalmi folyamatokra következtetni, vagy a kívánatos változásokat elősegítő gazdasági döntéseket biztonsággal előkészíteni.

Egy népszámlálás, azaz valamennyi állampolgár részletes adatainak összeírása valóban igen költséges vállalkozás, ezért minden ország meggondolja, hogy mikor nyúl ehhez az eszközhöz. Van, amikor nemzetközi előírások is ösztönöznek egy országot az általános és átfogó adatgyűjtésre, így van ez a 2001. február 1-jére tervezett magyarországi népszámlálás esetében is, amelynek időpontját és tematikáját egyaránt az ENSZ ajánlotta.

S gondoljuk végig azt is, hogy a huszadik században - a háborúkat kivéve - két népszámlálás között eltelt általában tíz esztendő alatt nem történtek akkora társadalmi és gazdasági változások, mint éppen a kilencvenes években. Alapvető érdekünk, hogy erről a gyors átalakulásról minél átfogóbb, hitelesebb képet kapjunk - ehhez pedig valóban az egész társadalom támogatását élvező népszámlálásra van szükség.

Tökéletesen érvényesül a személyes adatok védelme

Három nagy kérdéscsoporttal foglalkozik majd a 2001-es februári népszámlálás. A kérdések a személyekre, a háztartásokra és

Kerületünk jegyzője, dr. Sinka József a kerületi feladatokról

1 I

! a következő tájékoztatást adta: j

i i

| A népszámlálást a Központi Statisztikai | [ Hivatal irányításával a helyi igazgatási [ j szervek végzik. A helyi önkormányza- * i toknál a feladatok 2000. július i -jével, a i ! helyszíni címbejárás előkészítésével! j megkezdődtek, illetve folytatódtak a J ] helyszíni felvétellel, a címek összeírásé- j j val és jelentésével a KSH-nak.

Kerületünkben '600 számlálóbiztos i i (összeíró), 150 felülvizsgáló és 15 meg-! ! bízott végzi majd a népszámlálásból adó-! ! dó tennivalókat. Az elmúlt évtizedek ta-1 ] pasztalatai alapján összeírónak elsősor- J i ban a pedagógusok, óvónők és egyéb in- ■ i tézményi dolgozók jelentkezését várjuk, i i Egy-egy összeíróra 60-100 cím jut az ott! ! lakó többgenerációs személyekkel.

] Kérjük a kerület tisztelt lakóit, hogy az J ] összeíróknak álljanak rendelkezésére, se- ] i gítsék munkájukat, de még az otthonukba i i való bejutásuk előtt kérjék el fényképes i ! igazolványukat.

J A felülvizsgálói teendőkben a hivatal ] j szinte valamennyi munkatársa részt vesz. [ j A felülvizsgálok oktatása 2000. decem-1 i bér 11-12-én volt, a számlálóbiztosokéi i pedig 2001. január 8. és 25. között lesz.! | Feladatainkat meghatározott ütemterv | J szerint végezzük, folyamatosan kapcso- J j latot tartva a KSH kerületi instruktorával, j

i

___________________________________i

a lakásállományra vonatkoznak. A személyi adatok felvételénél az előző népszámlálásokhoz képest újdonság lesz, hogy nem kérdezik meg az összeírtak nevét. A KSH a feldolgozás után egyébként is megsemmisíti a kérdőíveket. Eddig sem használták fel soha a megkérdezett nevét az adatok feldolgozásakor, az adatlapok ezután sem kerülhetnek illetéktelen kezekbe, még a név nélküliek sem. A statisztikusok nem az egyes állampolgárok életkörülményeire kíváncsiak, az adatfelvételből olyan összesített „alapanyag” készül, amelyből a tudósok, kutatók, az ország ügyeiért felelős politikusok megbízható képet kaphatnak társadalom-elemzéseikhez, illetve a meghozandó döntéseikhez.

Tulajdonképpen az az alapelv érvényesül, hogy a statisztikailag feldolgozott információkhoz bárki hozzájuthat, az egyéni adatokhoz gyakorlatilag senki.

A nemre, korra vonatkozó anyakönyvi adatokon túl többek között a válaszadó iskolai végzettségét és a foglalkoztatási helyzetét rögzítik^ a személyekre vonatkozó rubrikákban. Újdonságot jelentenek a vallási és nemzetiségi hovatartozásra, az anyanyelvhasználatra, az egészségügyi állapotra, a testi és értelmi fogyatékossággal kapcsolatos, különleges adatokra irányuló kérdések.

A népszámlálási adatok közérdekűek, ezért a statisztikai törvény értelmében a válaszadás mindenki számára kötelező, megtagadása pénzbírsággal sújtható. Kivételt képeznek az utóbb említett kényesebb, másként: szenzitív adatok. Az ezekre vonatkozó kérdésekre a válaszadás önkéntes, még a névtelenség megtartása mellett is.

Öt évtizede nem kérdeztek vallási hovatartozásunkról

A jövő évi népszámlálás előkészületei során a legnagyobb vitákat a vallással kapcsolatban tervbe vett kérdések váltották ki. Vallási hovatartozásra vonatkozó információkat nálunk az 1949-es népszámlálási íveken gyűjtöttek utoljára. A hajdani Szovjetunió kivételével, a kilencvenes évek elején a térség minden országában volt már ilyen felmérés, ez is szerepel egyébként az ENSZ ajánlásaiban. A népszámlálás vallási hovatartozásra vonatkozó pontjait kifogásolók, vagy elhagyásukat javaslók érveivel a KSH nem értett egyet, hiszen az egyházakat érintő információk nélkül alapvető kutatások esélyei gyengülnének. A vallásosság például számos demográfiai jellemzővel is szoros kapcsolatban áll. (Amilyenek például a vallásosság és a termékenység összefüggései.)

A statisztikus szakemberek állítják, hogy az érintett felekezetek vezetői, de a személyiségi jogokkal kapcsolatos aggályok megfogalmazói is meggyőződhetnek arról: a felmérés, összeírás oly mértékben anonim, amely egyszerűen lehetetlenné teszi, hogy az egyes személyek adataival bárki is visszaélhessen.

Negyvenezer számlálóbiztos, tízmilliárdos költség

A teljes körű adatfelvétel, a 2001. február 1-jei állapotokat felmérő általános nép- számlálás becsülhetően 10 milliárd forintba kerül. Az összeírás három hete alatt több mint negyvenezer számlálóbiztos, kérdező, adatfelvevő munkatárs keresi fel az állampolgárokat. [Kérdezőbiztos az a büntetlen előéletű, legalább középiskolai végzettséggel rendelkező személy lehet, akinek a kommunikációs képessége is megfelelő a feladatra. Jelentkezni majd a helyi önkormányzatoknál lehet, a Központi Statisztikai Hivatal és az érintett polgármesteri hivatal (a jegyző) által meghirdetett időpontban. A kérdező- vagy számlálóbiztos jelöltek alapos felkészítésben vesznek részt, alkalmasságuk esetén pedig megfelelő igazolványnyal látják el őket.]

A feladat óriási, a központi előkészületek viszont mintha nem haladnának megfelelő ütemben ahhoz képest, hogy a nép- számlálás időpontjáig alig van hátra három és fél hónap. (A helyi önkormányzatok, a népszámláláshoz kötődő feladataikhoz eddig még nem kapták meg a szükséges ösz- szegeket a központi költségvetésből. Hátráltathatta a folyamatokat az is, hogy néhány hónapja meglehetősen nagy zűrzavar keletkezett a népszámlálás adatbeviteli rendszerére kiírt, mintegy 1,5-2 milliárd forint értékű közbeszerzési pályázat körül.) Információink szerint az időarányos előkészületi munkák a kerületi önkormányzatunknál megfelelő ütemben folynak.

A hatalmas munka után jöhetnek a jó döntések

A KSH Népességtudományi Intézete a rendelkezésre álló statisztikai adatok felhasználásával elvégzett előszámításai alapján már régóta azt jelzi, hogy hazánk népessége 2000 októberében, de az év végéig biztosan a lélektani tízmilliós határ alá csökken.

Súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel járhat, ha nem sikerül megfordítani a népesség csökkenésének és elöregedésének tendenciáját. Egyre alacsonyabb lesz az aktív keresők száma, egyre kevesebb embernek kell „eltartania” a növekedő, elöregedő többséget. (2050-re a mai tendenciák szerint már csak 8 milliós népességgel lehet számolni.) 1981-ben Magyarország‘népességi csúcsa még elérte a 10,713 milliót, azóta Baranya és Tolna megyék együttes lakosságszámával lettünk kevesebben.

2001. február 1. és 21. között tehát megszámolnak bennünket. A részletes, gazdasági és társadalmi folyamatok elemzésére alkalmas népszámlálási adatokból pedig reméljük, hogy a megoldások is kiolvashatók lesznek. A hatalmas erőket mozgósító felmérés, adatelemzés után csak abban bízhatunk, hogy jó döntések is megszületnek majd...

T. J. T.

Bezárt a Duna mozi

Amikor a 60. születésnapját ünnepeltük, még esélyt láttunk arra, hogy a főváros és a kerület egyik legforgalmasabb csomópontjánál fekvő nagy múltú és patinás mozi megússza. Tulajdonosa, a Budapest Film Rt. mindent elkövetett, hogy a hely igényeinek megfelelő műsort állítson össze, a törekvés, úgy látszik, nem járt eredménnyel. Az óév utolsó napján már nem fogadott közönséget a Duna mozi. Sokunknak hiányozni fog.

A kerületi okmányiroda

címe: 1132 Visegrádi utca 110-112., telefonszáma: 443-5740