XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)
2001-07-12 / 11. szám
Mnius közepén 1926 és 1958 után ismét vízilabda- lurópa-bajnokságnak adott otthont kerületünk, egészen pontosan a margitszigeti Hajós Alfréd Nemzeti Sportuszoda. A sziget bejáratától egészen az uszodáig kézműves- és sörsátrak, lacikonyhák és információs pultok ka- valkádja köszöntötte a szigetre kilátogatókat. Ne és a nagy tenyér. Az egyik magyar sör- készító' vállalat remek ötletének köszönhetően minden nap több ezren integettek egymásnak a piros-fehér- zöldbe öltöztetett nagy tenyérrel. Igazi fesztiválhangulat uralkodott az egykori Nyulak szigetén ez alatt a 10 nap alatt, és mondani sem kell, senki sem viselkedett nyusziként. Sőt. Olyat lehetett tapasztalni, amit magyar sporteseményen már nagyon régen. Az emberek kinyíltak és önfeledten szórakoztak. Hatalmas volt az érdeklődés az Eb iránt, és ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy gyakorlatilag a második naptól kezdve ki lehetett tenni az uszoda bejáratára a megtelt táblát. Az utolsó két napra (elődöntők és helyosztók) már hetekkel az Eb rajtja előtt elfogytak ajegyek, és az is előfordulhatott, hogy a 100 dolláros (merthogy ennyiért kínáltak jegyet az elődöntők napján, persze nem hivatalosan) jegy is kelendőnek bizonyult. Ja, kérem, a minőségnek értéke van. 1926 és 2001. Micsoda különbség. Míg a vízilabdázás történetének első kontinenstalálkozóján a hazai magyar csapat mellett csak Németország, Belgium és Svédország válogatottja mérkőzött meg egymással, addig idén már 12 férfi- és 8 női együttes birkózott meg egymással. Helyenként a szó szoros értelmében, hiszen aki látta a mérkőzések felvételeit, az tanúsíthatja, esetenként öldöklő küzdelem ment a víz alatt és fölött egyaránt. Erről talán éppen a magyar válogatott játékosai tudnának a legtöbbet mesélni. Ismételten bebizonyosodott, hogy nem kisasszonysport a vízipóló. Mint ahogy szintén nem kis feladat egy ilyen Európa- bajnokság megrendezése. Nem csak a csapatok száma növekedett meg az elmúlt évtizedekben, de az elvárások is merőben mások manapság, íme, az Eb számokban illusztrálásképpen. Közel 200 akkreditált újságíró, a televízió részéről 4 közvetítőkocsi és 24 kamera, több száz önkéntes és vendég, és mindehhez 300 millió forintos költségvetés. A szervezés azonban tökéletes volt. Dr. Martin György (a vízilabda-szövetség, valamint a szervezőbizottság elnöke), továbbá a társelnökök: Fábián László (egykori öttusázó olimpiai bajnokunk és kerületünk díszpolgára), dr. Konrád János (olimpiai bajnok vízilabdázó) és Gém Zoltán, valamint csapatuk remek munkát végzett és a résztvevő csapatok, a vendégek és a sajtó munkatársainak egyöntetű véleménye szerint az utóbbi évek legjobb Európa-bajnok- ságát rendezték meg. Alessandro Sansa, a LEN (az Európai Úszó Szövetség) elnöke az Eb-t követően szu- perlatívuszokban beszélt az eseményről. Talán az sem véletlen, hogy a remek adottságoknak köszönhetően a LEN még ebben az évtizedben szívesen rendezne egy újabb nagy eseményt a szigeten. Alessandro Campagna, az olasz férfiválogatott kapitánya ugyancsak kalapot emelt a szervezők előtt, és elárulta, hogy ez volt élete egyik legjobb bajnoksága, amelyet valaha látott. Az Eb sikeréhez jelentős mértékben hozzájárult a fantasztikus közönség. A történeti leírások a Margitszigetet a már jól ismert Nyulak szigete név mellett illette már „a Duna gyöngye”, a „földi paradicsom” és a „tündérkert” jelzővel is. Ha viszont a június közepi két hétre gondolunk vissza, a legtalálóbb jelző alighanem az oroszlánbarlang lenne. Az Eb-re nap mint nap kilátogató 8000 szurkoló félelmetes hangulatot teremtett a Sportuszodában, a vízilabdázás „Mara- cana stadionjában”, ahogy sokan mondják. A magyar válogatott bevonulását követő hangorkánba szinte az egész XIII. kerület beleremegett. íme, egy csokorra való az Eb hangulatát kommentáló véleményekből. Nenad Manojlovics, a jugoszlávok szövetségi kapitánya: „Számomra elsősorban attól függ egy világverseny hangulata, hogy hogyan szerepel csapatom, de a szigeten tapasztalt hangulat engem is megfogott. Azt azonban sajnálom és nem értem, hogy a közönség miért ilyen ellenséges a csapatommal.” Ratko Rudics, aki olimpiai bajnoki címig vezette a jugoszláv, majd az olasz válogatottat, és jelenleg az amerikai férfiválogatott szövetségi kapitánya szintén elismerőleg szólt a tornáról: „Remek közönség és remek szervezés. Ilyen felemelő környezet és hangulat kell a pólónak. Nagyon örülök, hogy a Margitszigeten rendezték az Eb-t.” Gyarmati Dezső többszörös olimpiai bajnokunk, aki játékosként és edzőként is maradandót alkotott, kicsit volt csak keserű: „Bár nem felhőtlen az örömöm, hiszen a férfiválogatott nem védte meg a bajnoki címét, de az az odaadó szeretet, amit a közönség tanúsít a csapat iránt, egyszerűen felejthetetlen.” Nekünk, XIII. kerületieknek már csak azért is felejthetetlen lesz az Eb, hiszen azontúl, hogy egy ilyen remek eseménynek adtunk otthont, megmaradt nekünk egy csodálatosan felújított uszoda, ami eredeti külsejébe visszaöltöztetve a legmodernebb felszereléseket tartalmazza. A torna történeti eseményeiről csak dióhéjban, hiszen az elmúlt hetekben már jócskán kivesézték csapataink szereplését. A meglehetősen felejthetőre sikeredett megnyitó után rögtön nekivágtak a válogatottak a csoportküzdelmeknek. Férfiválogatottunk kétségkívül csalódást okozott szereplésével, bár Kemény Dénes szövetségi kapitány már az Eb előtt megjósolta, hogy nem lesz könnyű menet. Mindezzel együtt egy olimpiai bajnokságot nyert csapattól hazai környezetben nyilván nem csak a tisztes helytállást várja el a közönség. Mindenesetre nézzük a dolgok fényes oldalát. A végül megszerzett bronzéremmel folytatódott az a csodálatos sorozat, melyben a Kemény-válogatott 1993 óta minden világversenyen dobogón állhatott, és azért ez se semmi, valljuk meg. A férfiak mezőnyéből végül egy csapat valóban kimagaslott. Ez azonban sajnos nem a miénk volt, hanem a jugoszláv válogatott, aki végül teljesen megérdemelten lett Európa-bajnok, és adta a /^hölgyek terén ta- \jlJ Ián pont fordított volt a helyzet. Tőlük nem sokan vártak aranyat, aztán ahogy teltek a napok, egyre jobban belelendültek a játékba Faragó Tamás lányai, míg végül sikerült meghódítaniuk a fél országot é§ elhódítani az Európa-bajnoki címet. Az aranyérmes válogatott tagja Szép Brigitta, akit kerületünkben a legtöbben csak mint Brigi néni ismernek, és aki fiatalok tucatjait oktatja az uszodában, na meg nem mellékesen a Csata DSE kapusa.- Hogyan ünnepeltétek az aranyérmet?- Hatalmas bulit rendeztünk az uszodával szemközti sörsátorban és a szurkolókkal együtt ünnepltünk. Eleinte nem ment ez ilyen simán, mert a biztonságiak nem akartak minket odaengedni a sátorhoz. Ok más sorfalat álltak nekünk, hogy a szurkolók közt simán tudjunk eljutni a buszunkig, amikor közöltük velük, hogy mi márpedig nem buszozunk, hanem ünnepiünk. Na, ezen néztek egy nagyot, és csak nagy győzködés árán engedtek végül minket a sátorhoz. Ott aztán hol a színpadon, hol az asztalokon táncoltunk és mulattunk hajnalig.- Ez a csapat úgy indult neki az Eb-nek, hogy jó lenne döntőt játszani. Aztán a játékotokkal valóban rengeteg embert állítottatok magatok mellé. Talán elég, ha csak arra gondolunk, hogy a döntőn hatezren szurkoltak értetek. Hogyan élitek meg a közönség felétek áradó szere tétét?- Ez tényleg fantasztikus érzés. Női pólómérkőzést legfeljebb az olimpiai döntőn néztek ennyien. A hazai átlag 50 fős közönség után ez valóban más világ. Szerencsére ez minket csak feldobott és még jobb teljesítményre serkentett.- Alig pár nap pihenőt kaptatok az Eb után, hiszen máris kezdődik a felkészülés a július közepén kezdődő világbajnokságra. Hogyan próbáltál feltöltődni az újabb megmérettetésre?- A családommal voltam és próbáltam egy kicsit pihenni, mert azért meglehetősen fárasztó hetek után és előtt vagyok.- Annyit tudhatunk rólad, hogy jelenleg a Csata DSE- ben játszol, de valójában hogy kerültél a XIII. kerületbe és hogyan álltái (a) Csatába?- Pár évvel ezelőtt kerültem fel Egerből a BEAC-hoz, majd miután a BEAC megszüntette a női vízilabda-szakosztályát, Szűcs Péter és Ber- nát Zoltán (kerületünk önkormányzati képviselői) segítségével a csapatot átvette a Csata DSE. Ezzel megmenekült egy értékes társaság és nem utolsósorban lett a kerületnek egy „aranyos” hölgye.- Egy ilyen Európa-bajnoki cím után adódik a kérdés, hogy nem jelentkezett-e be érted egy nagyobb csapat?-Annyit mondhatok, hogy jelentkeztek már nálam, de egyelőre nem tudom még, mit hoz a jövő. Egyrészt nagyon szeretek a XIII. kerületben lakni, éppen most keresem itt álmaim lakását, másrészt kapusposzton nagyon nehéz igazolni.- A magyar női pólöválogatott mint Európa-bajnok utazik a vb-re. Végezetül azt áruld el, a csapat mit vár magától Japánban ? Elhiszitek már, hogy ti vagytok a legjobbak?- Még mindig inkább csak ízlelgetjük, hogy Európa-bajnokok vagyunk. Az biztos, hogy furcsa érzés, de idővel majd csak hozzászokunk. Azt azért nem árt tudni, hogy a vb mezőnye sokkal erősebb, mint az Eb-é volt. Ezzel együtt szeretnénk érmet nyerni. Mit lehet ehhez hozzátenni? Talán csak annyit: még szép! Szabados Tamás Azért szép volt fiúk! Molnár Árpád Angyalföld szülötte és lakója. A Kartács utcában nőtt fel angyalföldi születésű nyomdász szülők gyermekeként. Most is ott lakik. A Gömb utcai általános iskolát végezte, a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban tanult tovább. Már ifjú korában megismerkedett a sakkfeladványszerzés szépségeivel. 15 éves korában megnyerte a Tijdschrift holland szaklap nemzetközi versenyét. Kétlépéses feladványával megelőzte korának híres szerzőit. Az idén töltötte be a 65. életévét. A fél évszázad alatt 491 műve jelent meg, .ebből 73 alkalommal nyert első helyezést hazai és nemzetközi versenyeken. Legnagyobb versenysikerét az 1982. évi svájci (Luzern) olimpiai sakkszerző versenyen ért el: 220 szerző között aranyéremmel kitüntetett összetett győztes lett. Nyugdíjasként toKerületi hagyomány a sakkfeladványszerkesztés vábbra is töretlenül, a régi szorgalommal komponál. Legújabb sikere az ORBIT nevű világhírű macedón szakfolyóirat 2000. évi versenyén elért első helyezése 118 pályamű közül. C. J. Feather angol versenybíró, az egyik legnagyobb szaktekintély ily szavakkal tisztelte meg a szerzőt: „A problem of the highest quality by a great master”, azaz: „Egy nagy mester legmagasabb minőségű alkotása.” - Tizenéves koromban- mondja Molnár Árpád- nemcsak a sakk szépsége ragadott magával. Nemesszeghy Aurél énektanár szakavatott zenei oktatása révén az út- törőzenekamak is tagja voltam. Felejthetetlen testnevelő tanárunk, Morvay Béla sok ifjú tehetséget nevelt mint a Vasas Láng Gépgyár atlétikai szakosztályának edzője. Ma is őrzöm a Népsport 1954. október 14-i számát, amely közli, hogy az országos ifjúsági atlétikai bajnokságon 3. helyezést értem el ötpróbában. Mindezt zsíros kenyéren és paprikás krumplin. Meggyőződésem, hogy a fizikai sportnak köszönhetem jó kondíciómat és a sakkfelad- ványszerkesztéshez szükséges állhatatos türelmet, kitartást. A 7. számú feladvány Matt 2 lépésben (Világos a második lépésével mattot ad.) 2. számú feladvány Matt 3 lépésben (Világos a harmadik lépésével mattot ad.) sakkfeladványszerkesztés alapismereteire és szeretetére édesapám, Molnár Henrik, a korabeli sikeres szerző tanított meg. Téved, aki azt hiszi, hogy a feladványszerzés ráérő polgárok kedvtelése. A feladványszerzés nem úri passzió, hanem művészi alkotó tevékenység. A sakkfeladványok - természetesen a kiváló művek - már réges-rég elnyerték helyüket a művészetek sorában. Tervem, hogy a XIII. kerületben élt és alkotott 9 elhunyt világhírű magyar művész munkásságáról tartalmi szempontból is igényes „emlékkönyvet” adjunk ki közalapítványi támogatással. íme, a névsor: 1913-2000: Bakay Béla, 1919- 1979: dr. Bán Jenő, 1908-1994: Fleck Ferenc, 1920- 1998: Kardos Tivadar, Folytatás a 10. oldalon S3* mrnmm 9 HEffl így buzdított a tribün Kell ehhez kommentár? Szép Brigitta aláírása a pólókon a szurkolóknak szinte irányát ért
