XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)
2001-06-15 / 10. szám
/ XIII. KERÜLETI • • Safe.■■.BSmKm'M egy költononél és egy katona-költonel rendelőben, de mivel már gyerekkoromban beteg volt a gerincem, és soha nem lett volna szabad dolgoznom - de kénytelen voltam -, megrokkantam. 13 éve százszázalékos rokkantnyugdíjas vagyok.- Hány évesen írtad az első versed?- Még a gimnáziumban 15 évesen írtam az elsőt.- Jelent meg azóta versesköteted?- Sajnos nem, de rengeteg lapban jelentek már meg verseim. Például a Mozgó Világban, a Hitelben, a Stádiumban. Az Élet és Irodalom, a Népszava és a Magyar Nemzet is adott közre belőlük. De már nagyon régóta nem publikálok. Az utolsók az Ezredvégben jelentek meg 1996- ban.- Minden versed hangulatában a mély, merengő érzés dominál?- Biztos, hogy van bennük mélység, hiszen minden emberben van. Kiben több, kiben kevesebb, de saját verseimet soha nem szerettem kommentálni, magyarázni...- Kedvenc költőd, versed?- Talán Nemes Nagy Ágnest szerettem meg a legjobban, tőle is a legkedvesebb versem az Amikor.- Mivel foglalkozol mostanában?- Egy karitatív szervezetnek, a Lepra Missziónak kötök gézcsíkokat. Amikor összegyűlik 15-20 darab, beviszem. Ez nem munkahely, nincs norma, fizetés nem jár érte. Nem azért csinálom, de legalább teszek valamit... valamit, amivel beteg embereken segíthetek. Fumacs Viola: Nyári kép Búzamező! Szélén pipacs lobban. Szamárkoró ametiszt éke, ' kék katáng a füvek között és kamilla. A távolban ösvény, apró házak, kertek. Egy traktor. Kendős, kötényes asszonyok hajolnak. Földszagu kézzel törlik homlokuk. A patakban kavicsok közt meztelen gyerekek. Az ég mint tavak mélye oly kék. Barátaim Arcaink, lépteink, szavaink. Elhullámzik velük a folyó. Várunk magunkra a parton. Ahogy búcsúzunk úgy érkezünk. Összefonódva mint nagy haj vagy a fák, írásjelekké feszesedünk, hajiunk és zsugorodunk. Lyukas cipőben esőben, hóesésben megyünk emléktelen és emlékezve, megáradt szájjal, kamaszosan. Megöregedve anyátlan, mosolyban lángot örökítünk. Őszen nézzük egymás gyermektekintetét. T avaly látott napvilágot a kerületünkben élő Balogh Imre nyugalmazott mérnök-alezredes verseskötete, mely alapítványi támogatásból és a Bolyai Katonai Műszaki Főiskola hozzájárulásával és nyomdájában készült. A kötet életképeket tükröz, fő motívumai a szerelem, a politika és mindaz, ami még megihlette a költőt.- Milyen életút áll ön mögött?- Az én élettörténetem három regénybe is beleillene, de ki olvasná el? 1928-ban Jászkíséren, szegény paraszti család nyolcadik gyermekeként születtem, ahogy ott mondták, a vakarák. Sajnos a szüleim és a testvéreim már mind meghaltak. Van két 47-48 éves lányom, kertészmémökit végeztek mindketten. Van két unokám is és a második fészekaljból egy 19 éves fiam, aki fiatalabb az unokáimnál, de hát ilyen az élet. Nem pejoratív értelemben, de nagy világcsavargó voltam. Sok kilengésem volt, retorziós ingaként az Uráltól az Atlanti-óceánig, Leningrádtól a Fekete-tengerig körülnéztem mint katona. Előtte, még gyerekfejjel Angyalföldön voltam vízvezeték-szerelő inas, de a háború miatt ezt a szakmát abbahagytam és a hadseregben kötöttem ki. 41 éves szolgálattal szereltem le a néphadseregtől, mint mérnök alezredes - 18 évvel ezelőtt -, akkor már újra Angyalföldön laktam, és úgy néz ki, hógy itt megáll az inga...- Mikor írta az első versét?- 1948-ban, amikor a határőrségnél, a jugoszláv határon voltam. Az ottani katonaéletből merítve kezdődnek a zöldikék. A katonaélet eléggé zsúfolt volt: a hadseregben érettségiztem, hadmérnökit végeztem Moszkvában, sokáig voltam a harckocsi hadosztálynál. A katonai szakma nem sok időt enged az álmodozásokra. Amikor nyugdíjba vonultam és azt követően, ha lehet így nevezni, termékenyebb lettem a verselésben. Alkatilag, de jakobinus értelemben is baloldalon van a szívem és ez tükröződik a verseimben is, a baloldaliságot én elsősorban humán szempontból értem.- Tervez újabb verseskötetet?- A tavaly megjelent kötet óta van már kéttucatnyi versem, mert a mai napig írok, bár nem tudom, hogy lesz-e majd rá alkalom, hogy ezek is nyomdafestéket lássanak.- Gondolom, Angyalföld is megihlette.- Természetesen vannak verseim, amelyek erről a kerületről szólnak, például Az Angyalföldi üdvözlet című: „Angyalföld nem az angyalok földje, e földnek vagyok második szülöttje...”, mert a két legnagyobb részét az életemnek a szülőföldemen és ebben a kerületben töltöttem. Kamaszkoromban ez a környék tele volt istállóval. Ezeken a keramit- és macskaköveken annak idején még széles tomporú muraközi lovak közlekedtek. A város pereme mára lassan már a város szíve lett. Szoboszlai Éva Megsemmisítő gyönyörűség A mentősöknek sokszor a testi épségük is veszélybe kerül M élység és magasság a sebesség érzésével, pörgés a pillanatnyi mámorért, ideológiai tartalom nélküli cselekvés, mely nem egyszer tragédiába fullad. Meg kellene húzni a vészféket, és megálljt kiáltani a kábítószerfogyasztás őrületének. Ä lány tizenkilenc éves. Nemrég még a nejlonzacskó lüktetett kezében, amikor föléje hajolt, hogy beszívja a ragasztó bódító szagát. Aztán magával ragadta az élvezet körforgása, s ma már menetrendszerűen naponta háromszor belövi magát. Vénái tönkrementek a szurkálások- tól, testén, akár egy vállfán csüng a nyári ruha. Hogy miért választotta az útkeresésnek ezt a módját, maga sem tudja. Elfogadásra, szeretetre vágyott, miközben képtelen a kötődésre, a társas kapcsolatokra. A drog olyan, mint az alkoholra rászokás. Szinte mindenki iszik a buliban, de nem mindenkiből lesz alkoholista - hallom az őt kísérő sráctól, miközben az egyik fővárosi drog- ambulancián várakoznak. A kábítószer felvevőpiacra talált hazánkban is, a drogok fogyasztása divattá vált a fiatalok körében. A gyönyör pillanatait egyre többször váltja fel a megsemmisülés veszélye, az olyan vészhelyzetek, amelyeknek nap mint nap szemtanúi a helyszínre érkező mentősök.- A nyolcvanas évek idején, amikor a fővárosban a nap folyamán egy kábítószereshez riasztottak bennünket, arról egy héten keresztül beszéltünk. Ma már, ha csak egy-két kábítószerest látunk el 24 óra alatt, azt mondjuk, könnyű napunk volt, a drogosok nyu- godtabban viselkedtek, és nem lőtték túl magukat - mondja interjúalanyom, Tóth Attila, az Országos Mentő- szolgálat vezető mentőtisztje, aki 1965 óta mentőzik.- Milyen kritikus helyzeteket tapasztaltak a drogosoknál, amikor arra kényszerül a környezetük, hogy orvosi segítséget kérjen?- Munkánk folyamán azokkal találkozunk, akik összeesnek, leáll a légzésük, vagy extrém dolgokat művelnek, mert túllőtték magukat. A hero- inélvezők száma erősen növekedett az utóbbi években és egyre gyakoribbak a csoportos drogosok, akik olykor veszélyt jelentenek a számunkra is, hiszen a viselkedésük, a reakcióik kiszámíthatatlanok, egyik pillanatról a másikra agresszívvé válhatnak. Ezekben az esetekben a díler is a közelben tartózkodik, akinek érdeke, hogy a betegek ne kerüljenek kórházba, mert akkor a testnedvekből bizonyítható a kábítószer-fogyasztás. Érdekes szokások alakultak ki a csoportos heroinélvezőknél, ugyanis igyekeznek egyiküket tisztán tartani azért, hogy ha baj van, tudjon segíteni a többieken. Gyakorta tapasztaljuk, hogy ez az úgynevezett „tiszta ember” még a lélegeztetésben is jártas, hiszen elsősorban légzésbénulás következtében halnak meg a drogosok. Amennyiben érkezésünkig sikerül a beteget lélegeztetni, akkor már olyan gyógyszert tudunk adni, amely megszünteti a kábítószer légzésdepressziós hatását, a drogos visszanyeri eszméletét és megesik, hogy feláll és elszalad.- Hogyan szervezik meg az ellátást?- Háromfajta mentőkocsink van, az egyikben a mentő ápoló és mentő gépkocsivezető alapfelszereléssel lélegeztetni képes. Mentőtiszt vagy mentőorvos tartózkodik az ápolón kívül a Mercedes típusú esetkocsin, amelynek nagyobb a betegtere, sokkal magasabb szintű a műszeres felszerelése, már van lélegeztetőgép is. Ha ez sem tudja ellátni a drogost, mert speciális beavatkozások lennének szükségesek, akkor rohamkocsit küldünk a beteghez, amelyben oxiológus szakorvos teljesít szolgálatot. A rohamkocsiban mindaz elvégezhető, amit az intenzív terápiás osztályon el tudnak végezni az első hat órában. A helyszíni vérrögoldást és a helyszíni pacemakerezést Európában magyar orvosok végezték először. Bejelentés után az első reakció, hogy a legközelebbi vagy a legmagasabb felszerelésű mentőkocsit küldjük a helyszínre. Általában az esetkocsit riasztjuk, amikor azonos távolságra van a két mentő.- Tulajdonképpen csak a bejelentő telefonhívására alapozhatnak, amikor megkezdődik a mentés.- Nagyon fontos, hogy tisztában legyenek azzal az emberek, hogyan hívjanak mentőt, hiszen minden perc életet menthet. Lényeges, hogy bemutatkozáskor a bejelentő közölje azt a számot, amelyen beszél, mert ez után azonosítjuk be, címeltérés esetén kapcsolatba tudunk lépni. Ha valaki mobil készülékről hív minket, be kell mondania, hogy Budapestről beszél, mert előfordul, hogy Székesfehérváron veszik fel a 104-et és nagyon sok idő eltelik a hely megjelölésével. Törekedni kell arra, hogy azonos legyen a bejelentés címe és a helyszín. Pontosan tájékoztatni kell a diszpécsert a lépcsőház, emelet- és ajtószámról, autópályán elmondani, hogy Budapesttől elmenő vagy a főváros felé tartó szakaszról van szó. Közölni kell a látottakat, azt, hogy mi történt. Magyarországon a műszaki és egészség- ügyi mentés különvált. Már a bejelentésnél sok időt spórolnak meg, amennyiben a műszaki mentésre szükség van, és Ismeretgyűjtés játékosan Érdekes formát választottak a Szabó Ervin Könyvtár XIII. kerületi könyvtáraiban a Kerületi Napok alkalmából megrendezett közös helyismereti vetélkedőjüknek, szellemi stafétát indítottak. A vetélkedő „stafétáját” egy előre elkészített nagy kereszt- rejtvény adta, mely körbejárt a könyvtárak között. A résztvevőknek a lehető leggyorsabban kellett megadniuk egy helyismereti témájú keresztrejtvény kérdéseire a válaszokat az adott könyvtár állományából. A keresztrejtvény megfejtését a leggyorsabb családnak be kellett írnia a stafétarejtvény megadott sorába. Ezt kellett tovább vinniük kb. 1/2 órán belül a következő könyvtárba, ahol megkapták gyorsaságukért és a helyes megfejtésért jutalmukat. A stafétát vivő családi belépőt nyert a Csodák Palotájába, de a résztvevők mindegyike jutalomban részesült. Árpádházi királyok és Szent Margit legendája címmel, a Dagály utcai könyvtárban két és félórás történelmi játszóház keretében ismerkedhettek a középkori kultúra hagyományaival a kerületi érdeklődő gyerekek. A játszóházat a Garabonciás együttes közreműködésével szervezték. Történelmi táncok, kort idéző rögtönzések és kézügyességet próbára tevő technikák - gyertyamártás, pecsétnyomás és templomüvegfestés - színesítették a foglalkozást. Mindkét rendezvényt a XIII. kerületi önkormányzata támogatta. Balogh Imre: Itthon, Angyalföldön Itthon, Angyalföldön, nem élnek angyalok, Csak sok-sok emberke, s itt én itthon vagyok. Itten voltam kissrác, inas és katona, Majd a sors szekere elvitt ide-oda: Az Urál lábától át az Adriáig, Szentpétervártól le Bulgáriáig. Cárok palotáját, kunyhókat bejártam, Szálfa egyenesen vagy meggörbült háttal. Három tengerben is megmostam a lábam, Beh sokféle embert, ember-urat láttam. Ide-oda lengett a torzióingám, Sok-sok asszony és lány mosolya hullott rám. Sok-sok szerszámféle feltörte tenyerem, Sokszor a sátorlap volt házam, fedelem. Barna, sőt fekete kenyér volt az étkem, Ha az Úr azt adta, többet sosem kértem. Hej! - jól tudtam én azt, hogy nem vittem sokra, Bárgyú, buta képpel köptem héroszokra. Mert amit én láttam, azt ők nem láthatták, Hogy milyen romokból épült fel az ország. A sikátorokból hogy nőtt ki e város, Sok liget, fasorok, az aszfalt nem sáros. Muraközi lovak? - hah! - vége már annak, A széles utakon autók suhannak. A Lehel piacon voltam kofák réme, Trógerolásimnak fillér volt a bére. Ma? - vásárpaloták sorakoznak, komám! Fiók mélyén pihen az aranydiplomám. A torzióingám nem leng már sehova, A porhüvelyemnek itt lesz az otthona. Itthon, Angyalföldön, a „ város peremén ” Járom - még - az utam, én, az öreg legény. (2001) Ravasz, tavasz, te örök ének! Már minden hangja a zenének, Terólad sírt, vagy kacagott. Kicsik, nagyok, kóficok, kurták. Kik a betűket betegre gyúrták. Mint új, divatos ka- catot. Te nem divat vagy, hanem törvény. A többi után sután és törpén Kiáltom; Vivát! Allelúja! Futnék vidáman virágot szedni, Hegycsúcson állva elmerengeni. Csak ne fájna... a lábamujjam! (1971) Boci, boci tarka Boci, boci tarka, borba lóg a farka. Pálinkába, borba mártja, úgy szereti a gazdája. Szegény bolond, mit csinál? Vagy még azt sem tudja tán, Hogy a boci fűvel él, és a kapa nem zenél? Ugyan, ugyan, ti kis balgák, akik a fagylaltot nyalják, Torta a ti csemegétek, ésszel föl ti nem éritek, Mily finom falat a hús, ha borban jól megpuhult. Nem a marha, de az ember, puhány gerinctelen jellem Lesz, ha sokat borban ázik, józan ész itt nem vitázik, Csak a boci, meg a tarka, hogyha borba ér a farka. (1980) arról információt adnak. Kérjük a bejelentőket, hogy soha ne tegyék le: addig a kagylót, ameddig a mentős azt nem mondja: köszönöm, vettük az esetet, intézkedünk. Súlyos esetben szóba jöhet a helikopteres mentés, amikor a leszállás miatt bővebb helyszíni információkra van szükség.- Hivatalból nem jelentik fel a drogosokat. Amennyiben az ellátás után további kezelés szükséges, hová szállítják a kábítószer-fogyasztó gyerekeket ?- Tizennégy éves kor alatt a Heim Pál Kórházba és a VII. kerületi Erzsébet Kórházba.- Említette, hogy a drogosoknál a túladagolás miatt gyakori az eszméletvesztés. Mit kell ilyenkor tenni a beteggel a mentő érkezéséig?- Szabaddá kell tenni a lég- utakat, oldalára fordítani a beteget, ha nem lélegzik, lélegeztetni kell. Tilos az itatás és a hánytatás.- Melyek a drogfogyasztás elsőjelei, mire hívná fel a szülők figyelmét?- Figyeljenek a gyermekükre, különösen akkor, ha elkezd furcsán viselkedni, ha megváltozik a jelleme, ha a tanulmányi eredménye erősen romlik, ha a régi baráti társaságból kiszakadt és teljesen más közegben jelenik meg, és az új barátokkal naponta elmarad otthonról. Figyelmeztető jel az is, amikor a buliról hazatérve, úgymond kiissza a vizet a csapból, mert a bevett drog iszonyatosan felpörgette és nagy a folyadékvesztesége. Több mint 400 fajta droggal áztatott bélyegről van tudomásunk, amitől nagyon hamar továbblépnek más kábítószerek felé. Ezért is fontos, hogy a kezdeti olcsó drogokra odafigyeljenek, és időben észrevegyék azokat. Jellegzetes helyei vannak a kábítószer elrejtésének, mint a sísapka visszahajtott része, a harisnya, a nadrágszegély, de már vannak erre a célra készített övék is. , , (g- e.) Ravasz, tavasz!
