XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)

2001-06-15 / 10. szám

/ XIII. KERÜLETI • • Safe.■■.BSmKm'M egy költononél és egy katona-költonel rendelőben, de mivel már gyerekkoromban beteg volt a gerincem, és soha nem lett volna szabad dolgoznom - de kénytelen voltam -, megrok­kantam. 13 éve százszázalé­kos rokkantnyugdíjas vagyok.- Hány évesen írtad az első versed?- Még a gimnáziumban 15 évesen írtam az elsőt.- Jelent meg azóta verses­köteted?- Sajnos nem, de rengeteg lapban jelentek már meg ver­seim. Például a Mozgó Világ­ban, a Hitelben, a Stádium­ban. Az Élet és Irodalom, a Népszava és a Magyar Nem­zet is adott közre belőlük. De már nagyon régóta nem publi­kálok. Az utolsók az Ezred­végben jelentek meg 1996- ban.- Minden versed hangula­tában a mély, merengő érzés dominál?- Biztos, hogy van bennük mélység, hiszen minden em­berben van. Kiben több, kiben kevesebb, de saját verseimet soha nem szerettem kommen­tálni, magyarázni...- Kedvenc költőd, versed?- Talán Nemes Nagy Ág­nest szerettem meg a legjob­ban, tőle is a legkedvesebb versem az Amikor.- Mivel foglalkozol mosta­nában?- Egy karitatív szervezet­nek, a Lepra Missziónak kötök gézcsíkokat. Amikor össze­gyűlik 15-20 darab, beviszem. Ez nem munkahely, nincs nor­ma, fizetés nem jár érte. Nem azért csinálom, de legalább te­szek valamit... valamit, amivel beteg embereken segíthetek. Fumacs Viola: Nyári kép Búzamező! Szélén pipacs lobban. Szamárkoró ametiszt éke, ' kék katáng a füvek között és kamilla. A távolban ösvény, apró házak, kertek. Egy traktor. Kendős, kötényes asszonyok hajolnak. Földszagu kézzel törlik homlokuk. A patakban kavicsok közt meztelen gyerekek. Az ég mint tavak mélye oly kék. Barátaim Arcaink, lépteink, szavaink. Elhullámzik velük a folyó. Várunk magunkra a parton. Ahogy búcsúzunk úgy érkezünk. Összefonódva mint nagy haj vagy a fák, írásjelekké feszesedünk, hajiunk és zsugorodunk. Lyukas cipőben esőben, hóesésben megyünk emléktelen és emlékezve, megáradt szájjal, kamaszosan. Megöregedve anyátlan, mosolyban lángot örökítünk. Őszen nézzük egymás gyermektekintetét. T avaly látott napvilágot a kerületünkben élő Balogh Imre nyugalmazott mérnök-alezredes verseskötete, mely ala­pítványi támogatásból és a Bolyai Katonai Műszaki Főiskola hozzájárulásával és nyomdájában készült. A kötet életképeket tükröz, fő motívumai a szerelem, a poli­tika és mindaz, ami még megihlette a költőt.- Milyen életút áll ön mögött?- Az én élettörténetem három regénybe is beleillene, de ki ol­vasná el? 1928-ban Jászkíséren, szegény paraszti család nyolca­dik gyermekeként születtem, ahogy ott mondták, a vakarák. Saj­nos a szüleim és a testvéreim már mind meghaltak. Van két 47-48 éves lányom, kertészmémökit végeztek mindketten. Van két unokám is és a második fészekaljból egy 19 éves fiam, aki fiatalabb az unokáimnál, de hát ilyen az élet. Nem pejoratív ér­telemben, de nagy világcsavargó voltam. Sok kilengésem volt, retorziós ingaként az Uráltól az Atlanti-óceánig, Leningrádtól a Fekete-tengerig körülnéztem mint katona. Előtte, még gyerek­fejjel Angyalföldön voltam vízvezeték-szerelő inas, de a háború miatt ezt a szakmát abbahagytam és a hadseregben kötöttem ki. 41 éves szolgálattal szereltem le a néphadseregtől, mint mérnök alezredes - 18 évvel ezelőtt -, akkor már újra Angyalföldön lak­tam, és úgy néz ki, hógy itt megáll az inga...- Mikor írta az első versét?- 1948-ban, amikor a határőrségnél, a jugoszláv határon vol­tam. Az ottani katonaéletből merítve kezdődnek a zöldikék. A katonaélet eléggé zsúfolt volt: a hadseregben érettségiztem, hadmérnökit végeztem Moszkvában, sokáig voltam a harckocsi hadosztálynál. A katonai szakma nem sok időt enged az álmo­dozásokra. Amikor nyugdíjba vonultam és azt követően, ha le­het így nevezni, termékenyebb lettem a verselésben. Alkatilag, de jakobinus értelemben is baloldalon van a szívem és ez tükrö­ződik a verseimben is, a baloldaliságot én elsősorban humán szempontból értem.- Tervez újabb verseskötetet?- A tavaly megjelent kötet óta van már kéttucatnyi versem, mert a mai napig írok, bár nem tudom, hogy lesz-e majd rá al­kalom, hogy ezek is nyomdafestéket lássanak.- Gondolom, Angyalföld is megihlette.- Természetesen vannak verseim, amelyek erről a kerületről szólnak, például Az Angyalföldi üdvözlet című: „Angyalföld nem az angyalok földje, e földnek vagyok második szülöttje...”, mert a két legnagyobb részét az életemnek a szülőföldemen és ebben a kerületben töltöttem. Kamaszkoromban ez a környék tele volt istállóval. Ezeken a keramit- és macskaköveken annak idején még széles tomporú muraközi lovak közlekedtek. A vá­ros pereme mára lassan már a város szíve lett. Szoboszlai Éva Megsemmisítő gyönyörűség A mentősöknek sokszor a testi épségük is veszélybe kerül M élység és magasság a sebesség érzésével, pörgés a pillanatnyi mámo­rért, ideológiai tartalom nél­küli cselekvés, mely nem egy­szer tragédiába fullad. Meg kellene húzni a vészféket, és megálljt kiáltani a kábítószer­fogyasztás őrületének. Ä lány tizenkilenc éves. Nemrég még a nejlonzacskó lüktetett kezében, amikor fö­léje hajolt, hogy beszívja a ra­gasztó bódító szagát. Aztán magával ragadta az élvezet körforgása, s ma már menet­rendszerűen naponta három­szor belövi magát. Vénái tönkrementek a szurkálások- tól, testén, akár egy vállfán csüng a nyári ruha. Hogy mi­ért választotta az útkeresésnek ezt a módját, maga sem tudja. Elfogadásra, szeretetre vá­gyott, miközben képtelen a kö­tődésre, a társas kapcsolatokra. A drog olyan, mint az alkohol­ra rászokás. Szinte mindenki iszik a buliban, de nem min­denkiből lesz alkoholista - hal­lom az őt kísérő sráctól, mi­közben az egyik fővárosi drog- ambulancián várakoznak. A kábítószer felvevőpiacra talált hazánkban is, a drogok fogyasztása divattá vált a fia­talok körében. A gyönyör pil­lanatait egyre többször váltja fel a megsemmisülés veszé­lye, az olyan vészhelyzetek, amelyeknek nap mint nap szemtanúi a helyszínre érkező mentősök.- A nyolcvanas évek idején, amikor a fővárosban a nap fo­lyamán egy kábítószereshez riasztottak bennünket, arról egy héten keresztül beszél­tünk. Ma már, ha csak egy-két kábítószerest látunk el 24 óra alatt, azt mondjuk, könnyű napunk volt, a drogosok nyu- godtabban viselkedtek, és nem lőtték túl magukat - mondja interjúalanyom, Tóth Attila, az Országos Mentő- szolgálat vezető mentőtisztje, aki 1965 óta mentőzik.- Milyen kritikus helyzete­ket tapasztaltak a drogosok­nál, amikor arra kényszerül a környezetük, hogy orvosi se­gítséget kérjen?- Munkánk folyamán azok­kal találkozunk, akik összees­nek, leáll a légzésük, vagy ext­rém dolgokat művelnek, mert túllőtték magukat. A hero- inélvezők száma erősen növe­kedett az utóbbi években és egyre gyakoribbak a csoportos drogosok, akik olykor veszélyt jelentenek a számunkra is, hi­szen a viselkedésük, a reakció­ik kiszámíthatatlanok, egyik pillanatról a másikra agresszív­vé válhatnak. Ezekben az ese­tekben a díler is a közelben tar­tózkodik, akinek érdeke, hogy a betegek ne kerüljenek kórház­ba, mert akkor a testnedvekből bizonyítható a kábítószer-fo­gyasztás. Érdekes szokások alakultak ki a csoportos hero­inélvezőknél, ugyanis igyekez­nek egyiküket tisztán tartani azért, hogy ha baj van, tudjon segíteni a többieken. Gyakorta tapasztaljuk, hogy ez az úgyne­vezett „tiszta ember” még a lé­legeztetésben is jártas, hiszen elsősorban légzésbénulás kö­vetkeztében halnak meg a dro­gosok. Amennyiben érkezésün­kig sikerül a beteget lélegeztet­ni, akkor már olyan gyógyszert tudunk adni, amely megszünte­ti a kábítószer légzésdepresszi­ós hatását, a drogos visszanyeri eszméletét és megesik, hogy feláll és elszalad.- Hogyan szervezik meg az ellátást?- Háromfajta mentőkocsink van, az egyikben a mentő ápo­ló és mentő gépkocsivezető alapfelszereléssel lélegeztetni képes. Mentőtiszt vagy mentő­orvos tartózkodik az ápolón kí­vül a Mercedes típusú esetko­csin, amelynek nagyobb a be­tegtere, sokkal magasabb szin­tű a műszeres felszerelése, már van lélegeztetőgép is. Ha ez sem tudja ellátni a drogost, mert speciális beavatkozások lennének szükségesek, akkor rohamkocsit küldünk a beteg­hez, amelyben oxiológus szak­orvos teljesít szolgálatot. A ro­hamkocsiban mindaz elvégez­hető, amit az intenzív terápiás osztályon el tudnak végezni az első hat órában. A helyszíni vérrögoldást és a helyszíni pacemakerezést Európában magyar orvosok végezték elő­ször. Bejelentés után az első re­akció, hogy a legközelebbi vagy a legmagasabb felszerelé­sű mentőkocsit küldjük a hely­színre. Általában az esetkocsit riasztjuk, amikor azonos távol­ságra van a két mentő.- Tulajdonképpen csak a bejelentő telefonhívására ala­pozhatnak, amikor megkezdő­dik a mentés.- Nagyon fontos, hogy tisz­tában legyenek azzal az embe­rek, hogyan hívjanak mentőt, hiszen minden perc életet menthet. Lényeges, hogy be­mutatkozáskor a bejelentő kö­zölje azt a számot, amelyen be­szél, mert ez után azonosítjuk be, címeltérés esetén kapcso­latba tudunk lépni. Ha valaki mobil készülékről hív minket, be kell mondania, hogy Buda­pestről beszél, mert előfordul, hogy Székesfehérváron veszik fel a 104-et és nagyon sok idő eltelik a hely megjelölésével. Törekedni kell arra, hogy azo­nos legyen a bejelentés címe és a helyszín. Pontosan tájékoz­tatni kell a diszpécsert a lép­csőház, emelet- és ajtószámról, autópályán elmondani, hogy Budapesttől elmenő vagy a fő­város felé tartó szakaszról van szó. Közölni kell a látottakat, azt, hogy mi történt. Magyaror­szágon a műszaki és egészség- ügyi mentés különvált. Már a bejelentésnél sok időt spórol­nak meg, amennyiben a mű­szaki mentésre szükség van, és Ismeretgyűjtés játékosan Érdekes formát választottak a Szabó Ervin Könyvtár XIII. kerü­leti könyvtáraiban a Kerületi Napok alkalmából megrende­zett közös helyismereti vetél­kedőjüknek, szellemi stafétát indítottak. A vetélkedő „stafétáját” egy előre elkészített nagy kereszt- rejtvény adta, mely körbejárt a könyvtárak között. A résztvevőknek a lehető leggyorsabban kellett megad­niuk egy helyismereti témájú keresztrejtvény kérdéseire a válaszokat az adott könyvtár állományából. A keresztrejtvény megfejté­sét a leggyorsabb családnak be kellett írnia a stafétarejtvény megadott sorába. Ezt kellett tovább vinniük kb. 1/2 órán be­lül a következő könyvtárba, ahol megkapták gyorsaságu­kért és a helyes megfejtésért jutalmukat. A stafétát vivő csa­ládi belépőt nyert a Csodák Pa­lotájába, de a résztvevők mind­egyike jutalomban részesült. Árpádházi királyok és Szent Margit legendája cím­mel, a Dagály utcai könyvtár­ban két és félórás történelmi játszóház keretében ismerked­hettek a középkori kultúra ha­gyományaival a kerületi érdek­lődő gyerekek. A játszóházat a Garabonciás együttes közreműködésével szervezték. Történelmi táncok, kort idéző rögtönzések és kéz­ügyességet próbára tevő tech­nikák - gyertyamártás, pecsét­nyomás és templomüvegfestés - színesítették a foglalkozást. Mindkét rendezvényt a XIII. kerületi önkormányzata támo­gatta. Balogh Imre: Itthon, Angyalföldön Itthon, Angyalföldön, nem élnek angyalok, Csak sok-sok emberke, s itt én itthon vagyok. Itten voltam kissrác, inas és katona, Majd a sors szekere elvitt ide-oda: Az Urál lábától át az Adriáig, Szentpétervártól le Bulgáriáig. Cárok palotáját, kunyhókat bejártam, Szálfa egyenesen vagy meggörbült háttal. Három tengerben is megmostam a lábam, Beh sokféle embert, ember-urat láttam. Ide-oda lengett a torzióingám, Sok-sok asszony és lány mosolya hullott rám. Sok-sok szerszámféle feltörte tenyerem, Sokszor a sátorlap volt házam, fedelem. Barna, sőt fekete kenyér volt az étkem, Ha az Úr azt adta, többet sosem kértem. Hej! - jól tudtam én azt, hogy nem vittem sokra, Bárgyú, buta képpel köptem héroszokra. Mert amit én láttam, azt ők nem láthatták, Hogy milyen romokból épült fel az ország. A sikátorokból hogy nőtt ki e város, Sok liget, fasorok, az aszfalt nem sáros. Muraközi lovak? - hah! - vége már annak, A széles utakon autók suhannak. A Lehel piacon voltam kofák réme, Trógerolásimnak fillér volt a bére. Ma? - vásárpaloták sorakoznak, komám! Fiók mélyén pihen az aranydiplomám. A torzióingám nem leng már sehova, A porhüvelyemnek itt lesz az otthona. Itthon, Angyalföldön, a „ város peremén ” Járom - még - az utam, én, az öreg legény. (2001) Ravasz, tavasz, te örök ének! Már minden hang­ja a zenének, Terólad sírt, vagy kaca­gott. Kicsik, nagyok, kó­ficok, kurták. Kik a betűket betegre gyúr­ták. Mint új, divatos ka- catot. Te nem divat vagy, hanem törvény. A többi után su­tán és törpén Kiáltom; Vivát! Allelúja! Futnék vidáman virágot szedni, Hegycsúcson állva elme­rengeni. Csak ne fájna... a lábamujjam! (1971) Boci, boci tarka Boci, boci tarka, borba lóg a farka. Pálinkába, borba mártja, úgy szereti a gazdája. Szegény bolond, mit csi­nál? Vagy még azt sem tudja tán, Hogy a boci fűvel él, és a kapa nem zenél? Ugyan, ugyan, ti kis bal­gák, akik a fagylaltot nyalják, Torta a ti csemegétek, ésszel föl ti nem éritek, Mily finom falat a hús, ha borban jól megpuhult. Nem a marha, de az ember, puhány gerinctelen jel­lem Lesz, ha sokat borban ázik, józan ész itt nem vitázik, Csak a boci, meg a tarka, hogyha borba ér a farka. (1980) arról információt adnak. Kér­jük a bejelentőket, hogy soha ne tegyék le: addig a kagylót, ameddig a mentős azt nem mondja: köszönöm, vettük az esetet, intézkedünk. Súlyos esetben szóba jöhet a helikop­teres mentés, amikor a leszállás miatt bővebb helyszíni infor­mációkra van szükség.- Hivatalból nem jelentik fel a drogosokat. Amennyiben az ellátás után további kezelés szükséges, hová szállítják a ká­bítószer-fogyasztó gyerekeket ?- Tizennégy éves kor alatt a Heim Pál Kórházba és a VII. kerületi Erzsébet Kórházba.- Említette, hogy a drogo­soknál a túladagolás miatt gyakori az eszméletvesztés. Mit kell ilyenkor tenni a be­teggel a mentő érkezéséig?- Szabaddá kell tenni a lég- utakat, oldalára fordítani a be­teget, ha nem lélegzik, léle­geztetni kell. Tilos az itatás és a hánytatás.- Melyek a drogfogyasztás elsőjelei, mire hívná fel a szü­lők figyelmét?- Figyeljenek a gyermekük­re, különösen akkor, ha elkezd furcsán viselkedni, ha megvál­tozik a jelleme, ha a tanulmá­nyi eredménye erősen romlik, ha a régi baráti társaságból ki­szakadt és teljesen más közeg­ben jelenik meg, és az új bará­tokkal naponta elmarad otthon­ról. Figyelmeztető jel az is, amikor a buliról hazatérve, úgymond kiissza a vizet a csapból, mert a bevett drog iszonyatosan felpörgette és nagy a folyadékvesztesége. Több mint 400 fajta droggal áztatott bélyegről van tudomá­sunk, amitől nagyon hamar to­vábblépnek más kábítószerek felé. Ezért is fontos, hogy a kezdeti olcsó drogokra odafi­gyeljenek, és időben észreve­gyék azokat. Jellegzetes helyei vannak a kábítószer elrejtésé­nek, mint a sísapka visszahaj­tott része, a harisnya, a nadrág­szegély, de már vannak erre a célra készített övék is. , , (g- e.) Ravasz, tavasz!

Next

/
Thumbnails
Contents