XIII. Kerületi Hírnök, 2001 (7. évfolyam, 1-18. szám)
2001-06-15 / 10. szám
■ Ül 2001. junius ) D:ís>^;iprDU^íll^'DBs: <$> XD5s||£p<í>Ilgííií^E>Ik Szabó István Dr. Farkasházy Tivadar Dr. Mohácsy László Papp László Szabó Zoltán Papp László Ha sokan talán úgy is találnák, hogy sok szót nem érdemes vesztegetni az érdemeire és a dicsőségre, amit hazánknak szerzett, elegendő volna csak a nevét kiejteni, s az már mindent magában foglal, mégis úgy gondoljuk, hogy a köszönet és az elismerés szavát őelőtte nem lehet elégszer kifejezni. És természetesen a jobbját megszorítani, még ha elsősorban a bal volt az a félelmetes, amellyel nyolcszoros magyar, kétszeres Európa- és háromszoros olimpiai bajnoki címét kivívta. Ha lehet valakit győzelemcentrikus személyiségnek nevezni, akkor ő az. Diadalmas győzelmi listáját profi világbajnokként nyilván tovább gyarapíthatta volna, ha az egykori szűklátókörű politika ettől meg nem fosztja. Emellett arról sem lehet sok vita, hogy ő mindenestől közénk, angyalföldiekhez és a környéken lakókhoz, tehát a XUI. kerülethez tartozik, még ha az egész ország is a magáénak vallja. A Fóti, ma Kassák Lajos utca 48. lakói, ahol született és ifjúkorát töltötte, ebben a kitüntetett helyzetben kiváltképp részesednek. Azok a sportemberek, akik az ő személyes rekordját elérni nem is tudták, de a keze alatt több generáción át öregbítették a magyar ököl világhírnevét, szintén hálával járulhatnak kedves és barátságos színe elé. Papp Laci sohasem volt a szavak embere, ami mondanivalója volt, azt a világnak a sportteljesítményeivel üzente meg. Az utóbbi időkben még csendesebbé vált - reméljük csak átmenetileg - a megromlott fizikai állapota miatt. Most, hogy Angyalföld azzal fejezi ki tiszteletét a Mester iránt, hogy díszpolgárává avatja, kedves kötelességgé lépett elő, hogy felelevenítsük gyermek- és ifjúkorának azt a mintegy másfél évtizedes szakaszát, amikor éppen itt vált azzá, akivé lett mindannyiunk dicsőségére és büszkeségére. Fia, ifjabb Papp László és húga, Papp Gizella társaságában fogadott, hogy együtt idézzük fel a ma Kassák Lajosról elnevezett egykori Fóti út 48-as házában és környékén töltött éveit. Amikor a szülei összeházasodtak, a Visegrádi utcában laktak, Laci fiuk is ott született. Néhány év múlva egy kis házat vettek Pestszentimrén, s 1932- ben költöztek Angyalföldre. Akkor már Laci kishúgát, a 3 éves Gizit is vitték magukkal. A Fóti út nem az ájtatos lelkek vidéke volt. A környék fiainak nagy verekedései nem mentek ritkaság- számba. Laci nem tartozott a legmegátalkodottabb rosszaságok közé, de kimondottan jónak sem volt nevezhető. A Klapka utca, a Váci út, a Hungária körűt, amelyet azóta Róbert Károlyról neveztek el és a Fóti út között volt életük legszentebb területe, ifjonti életük hatalmas „édes grundja”. Ott állt a Schlik-féle vagon- és gépgyár egykoron, amely az első világháborúban erősen megrongálódott, aztán a ’30-as évek elején lebontották.- Ott játszottunk, fociztunk, csibészkedtünk naphosszat - meséli Gizi, mert abból a fiúk által kitüntetett lányok sem maradhattak ki. - Nemrég elsétáltunk arrafelé, s elméláztunk, milyen kicsi lett azóta a Pattantyús utca, a mi egyik közeli játszóterünk, ahhoz képest, amekkorának kiskorunkban láttuk. És hol van már az Agyú utca, ki tudja? Eltűnt azóta a beépítések következtében. Pedig ott lehetett a legjobban kergetni a rongylabdát.- Édesapánk 1937-ben halt meg. Szeretett volna a fiából ökölvívót vagy futballistát nevelni. Maga is eljárt bokszolgat- ni, csak éppen a kenyérkereset miatt nem igen volt rá ideje. A mama a házmesterség elvállalásával segített be a megélhetésünkbe, s miután a papa meghalt, vett a házban egy kis szatócsüzletet. A közeli Lehel piacról szereztük be a zöldséget, a krumplit, a babot. Mi ketten, a gyerekek hordtuk ki reggelenként a környék lakóinak a friss tejet és zsömlét. Laci először a Salvator nővérekhez járt iskolába a Huba utcába, aztán a Lehel utca és Dózsa György út sarkán - eredeti szépségében felújítva ma is álló - elemi iskolában kötött ki. Amikor ezt kijárta, a Pannónia utcai polgári iskolában tanult tovább. Ennek az iskolának a válogatottjában már komolyabb formában focizott. Egyszer ebben a minőségében az akkor zöld színű sportújság is megemlékezett róla Vastag néven, amit jó kötésű, zömök termetével és ügyes játékával érdemelt ki. Oly mértékben felfigyeltek rá, hogy a Pénzügyi Altisztek Torna Egyesületének csapatában folytatta - akkor persze még nem tudott - korán megszakadt labdarúgó pályafutását. Pedig közben az 1938-39-es tanévben a budapesti polgári iskolák labdarúgó bajnokságát megnyerő csapatban is játszott. Amikor a polgárit kijárta, az ottani tornatanára irányította az Elektromosokhoz. 1941-ben a Magyar Optikai Művekhez jelentkezett inasnak, és hamarosan ennek a cégnek, a MOM- nak csapatában is futballozott. 1944-ben szabadult fel mint segéd, miközben 1942-43-ban megalakult a MOM levente ökölvívó-szakosztálya is, s ez sorsdöntőnek bizonyult Laci számára. Ott szerette meg a bokszolást, aminél csak egyet szeretett jobban, a futballozást. De amikor a Budapesti Vasutas Sport Club, a BVSC ökölvívószakosztályának a vezetője meglátta Lacit bunyózni, addig nem nyugodott a derék sportember, amíg újdonsült felfedezettjét, akiben fölismerte a jövő nagy bajnokát, meg nem szerezte a klubjának. A második világháború utáni romhalmazon épült fel aztán Papp László igazi bokszkarrierje, amelynek az első csúcsát akkor érte el, amikor az 1948-as londoni olimpián felállhatott súlycsoportjában a dobogó legmagasabb fokára. Ez a diadal aztán még kétszer ismétlődött meg, amikor 1952-ben Helsinkiben, 1956-ban Melbourne-ben akasztották a nyakába az olimpiai aranyérmet. Megnyert közben két Európa-bajnokságot. Angyalföldi mivolta abban is kidomborodott, hogy a Vasas Sport Club versenyzője lett. Masszív helye lett természetesen a magyar válogatott csapatban is. Aki már hallott, olvasott, látott valamit Papp Laci sztorijából, az bizton ismerheti azt a tanítómesteri, edzői, nevelői szerepet, amit Adler Zsigmond töltött be Laci életében. Ez a szerep később egy következő bokszológeneráció felnevelésében és nagy győzelmeikre való felkészítésében Papp Lacira szállt át. Kajdi, Gedó, Badari, Orbán, Erdei és még Koko is megtalálható ebben az arany-névsorban. Papp László megszokhatta már az önfeledt ünnepléseket. Ebben most, 75 évesen ismét része van, amikor a XIII. kerület polgármestere átadja neki a díszpolgárságát igazoló oklevelet és a kerület jelképes kulcsát. Mindazonáltal, úgy hisszük, ez különleges ünnep a számára, mert az egész életmű nagy dicsérete és elismerése, és mert Angyalföld tiszteleg utolérhetetlen bajnoka előtt. A világ már ebben kicsit megelőzte, de lám, ennek is eljött az ideje. Két, előtte már korábban a kerületi díszpolgár címet elnyert társa bizonyosan különös örömmel fogadja őt be ebbe a társaságba: Szepesi György, aki mindhárom olimpiai bajnokságának és számos más győzelmének a helyszíni tudósítója volt, és Fábián László, aki öttusában ugyan, de méltó utódának vallhatja magát a magyar nyerő olimpikonok sorában. Budapest főváros XIII. kerületéért díjazottak A képviselő-testület a 73/2001. (IV. 26.) Ö.K. számú határozatával Budapest főváros XIII. kerületéért díjat adományozott: Herczig Ferencné gimnáziumi igazgatónak, Hídvégi Lászlónak, az Angyalföldért Egyesület alapító tagjának, Iványi Andrásnak, a XIII. kerület, Madridi utca 7. szám alatt lévő hajléktalanszálló vezetőjének, Jakobsen József nyugalmazott igazgatóhelyettes, testnevelő tanárnak, Novák Zoltánnénak, az Angyalföldi Vagyonkezelő Rt. osztályvezetőjének, Péterfia Borbála építészmérnöknek, Sági Judit általános iskolai igazgatónak, dr. Tegyey Imréné nyugalmazott igazgatóhelyettes, Tóth Sándor rendőr alezredesnek, Urbánné Németh Gyöngyi aljegyzőnek, Váraljai Nándornénak, a polgármesteri hivatal főtanácsosának, Völgyi Péterné dr. általános iskolai tanárnak.
