XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)
2000. április / 5. szám
ESZI, NEM ESZI... Gyermekétkeztetés az iskolában Szinte mindennaposak azok a bevett szülői kérdések, amelyekre információ nélküli választ ad a gyermek, mintegy lezárva a diskurzust. A „Mi történt az iskolában?” és a „Mi volt az ebéd?” kérdésekre adott válaszok: „Semmi.” és „Leves másodikkal.”. „Én ezt mind megeszem.. R észese vagyok két anyuka autóbusz-megállóbeli társalgásának. Egyikük gyermeke enyhén vashiányos, határeset, ezért az orvos gyógysze- rezés helyett megfelelő táplálkozást ajánl. Az öntudatos anyuka otthon kirámolja a könyvespolcot, előhalássza a legfittebb tápanyagtáblázatot, aztán telefonon konzultál a legjobb barátnőjével. Hetekig számolja a kalóriákat, rendszerezi a vitaminokat. A gyereknek rémálmai vannak, maga előtt látja Popeye spenóttól kiduzzadó izmait, az erdőben elemózsiás kosárral bandukoló Piroskát és a vitamindús reggelit készítő Hófehérkét. Az egykoron ugyancsak rosszevő mama az iskolában befizeti az ebédet, de minden gondoskodása ellenére nem tudja, mit is eszik vagy nem eszik szeme fénye, a gyermek. A Tömöri Utcai Általános Iskolában Kézi Ágnes igazgatónőt kérdeztem a gyermekétkeztetésről.- Diákjaink a nap nagy részét az intézményben töltik, hiszen a tanítási idő reggel nyolctól délután négyig tart. Ebbe a nyolc órába természetesen iktatunk szabadidőt is. A nap folyamán a tanítók felügyelete alatt a gyerekek az iskolában készítik el másnapra a leckét, negyedikig a könyveket és a füzeteket csak hétvégeken viszik haza. Azok, akik ide íratják be gyermeküket, nemcsak a tanítási programot fogadják el, hanem az étkeztetési rendszert is. A tanulók napi háromszori ellátásban részesülnek. Az elsősök, másodikosok már háromnegyed nyolckor reggeliznek az iskola melletti ebédlőben. Őket követik a kilenc óra előtti szünetben a harmadikosok, negyedikesek, majd legvégül tízkor az ötödikesek és hatodikosok üliiek asztalhoz. A hetedik és nyolcadik osztályos tanulóknak csak egy része ebédel az intézményben - tájékoztat az igazgatónő. Az iskola 377 tanulójának 30%-a kerületen kívüli. Az intézmény az étkezési támogatást az egységes gyermeklétszám függvényében kapja meg tanév elején a kerületi önkormányzattól. Ebből az ösz- szegből gazdálkodik az év folyamán. Az igazgatónő nem titkolja, hogy több támogatásra lenne szükségük, ugyanis a háromvagy többgyerekesek eleve 50%-os étkezési kedvezményben részesülnek. Olykor az is előfordul, hogy a szülők még a kedvezményes térítési díjat sem tudják befizetni. A pedagógusok különösen figyelnek a hátrányos helyzetű tanulókra, s minden esetben megoldják az étkeztetésüket. A z iskola a kerületi ön- kormányzattól napi 5840 Ft étkezési támogatást kap. A háromszori étkezés 319 forintos összegéből a szülőre 181 Ft hárul, informál Csanádi Edit gazdasági ügyintéző. Húsleves finommetélttel Sípos Katalin gyermekvédelmi felelős kísér át az iskola melletti, száz férőhelyes ebédlő épületébe. Háromnegyed tizenkettőkor két osztály érkezik. A másodikosok tálcát, evőeszközt vesznek, majd beállnak a kiadópulthoz kígyózó sorba. Horváth Jánosáé Margit néni és Gyüre Lászlóné Györgyi néni többévtizedes tapasztalattal villámgyorsan adagolják az ebédet. Húsleves finommetélttel, majd főtt csirkemell burgonyával és gyümölcsmártással kerül a tányérokba. Persze nem mindenkiébe, mert a gyerekek igencsak válogatósak. A kívánságok sokfélék, a menü kombinációjának minden változatát hallani lehet: hús burgonyával, csak burgonya, burbefejezve az első asztalhoz siet és kis darabokra vágja a főtt baromfihúst mind a huszonnyolc gyermek tányérjában. Amikor szinte minden gyermek az utolsó falatoknál tart, akkor fog neki az evésnek. A z ablak mellett harmadikosok ülnek. A barna hajú, kék szemű Brigitta elutasító kézmozdulattal adja a többiek tudtára, bizony ő nem kér ebédet. A tanító néni rosszalló fejcsóAz ebéd finom, mi az evés mellett döntöttünk! gonya mártással, leves hússal, de van, aki a meggyből és almából készült ínycsiklandozó szószt részesíti előnyben. Az ebéd jellegéből adódóan a kenyereskosarak érintetlenek maradnak. Miközben az I. A osztály tanulói a második fogással érkeznek az asztalhoz, tanító nénijük, Zsadányi Viktomé Ildikó a levesestálakat helyezi eléjük, aztán háziasszonyos lendülettel mer a gőzölgő húslevesből. Megállás nélkül halad végig az asztalok között, majd a szervírozás műveletét válása nem változtat a dolgon.- Akkor sem eszem semmit - mondja durcásan a lány, miközben kibámul az ablakon.- Mit ettél ma? - kérdezem. Kis tétovázás után elárulja, hogy a délelőtt folyamán jóllakott a büfében kiflivel, sajtos rolóval és szaloncukorral. A gyerekek válogatósak, nem ismerik az ízeket, legtöbbjük nem eszik levest, pedig finomak az ételek, közük egyöntetűen a tanítók. Ebben az iskolában pedig bőven kijut a mozgásból, hiszen minden Kifőzzük, hogy mit főzzünk A gyakorló háziasszonyok jól tudják, nem könnyű dolog úgymond kitalálni, mi legyen a másnapi ebéd. Az étkeztetési vállalatok szakembereinek sincs egyáltalán könnyű dolguk, amikor arról döntenek, milyen ételek szerepeljenek több ezer iskolás heti menülapján. Sokéves tapasztalattal a háta mögött a kerületi gyermek- intézményeket ellátó Junior Vendéglátó Rt. könnyen veszi ezt az akadályt. A cég XIII. kerületi, 55. számú egységében Knippel János üzemvezető kísér végig. A kora hajnali órákban már folynak a főzést, sütést megelőző előkészületek, majd tíz darab háromnégyszáz literes főzőüstben fortyog az aznapi ebéd. A tartós élelmiszerek raktározása mellett, szakosított hűtőkben tárolják a húst és a zöldféléket. Hatvankét dolgozó munkálkodik azon, hogy a gyermekintézményekbe időben eljusson a napi 7200 adag ebéd. A kerületi iskolákban 2500, az óvodákban 2800 gyermek fogyasztja a Junior készítményeit. A napi adag többi részét a VI. és VH. kerületi intézményekbe szállítják. Reggelente 600 kenyér és 5000 db péksütemény érkezik az üzembe. Az ételek előírt kalóriaszükségletét és vitamintartalmát rendszeresen ellenőrzik. A magas beszerzési árak ellenére az uzsonnához retek, paprika, zöldhagyma is kerül. (gajdos) A mai játékon a játékvezetővel, Berényi Tamással együtt öten vagyunk. Gábor most játszik először, Ilona, Móni és én már rutinos játékosokként telepszünk le az asztal mellé. Mindegyikünk megválaszolandó kérdése erős önismereti igényről árulkodik. Én legfontosabb támogató és visszahúzó erőimre szeretnék fényt deríteni a mai játék során, ezért nem csekély örömömre szolgál, amikor leleplezem őrangyalomat: a Szintézist. Ha a játék során angyal bukkan fel, egy percre elmélyedünk magunkban, és belülre összpontosítunk. Van, aki ilyenkor élénk képeket lát, vagy valami érdekes gondolata támad; ezt megoszthatja a többiekkel. Ezután továbblépünk. Már a fizikai szinten két, meglehetősen ritkán előforduló eseményt élek át: két csodamezőre is rálépek, ami egyáltalán nem szokványos. Aki erre a mezőre lép, az elveszi az összes játékos fájdalmát (ez utóbbit jelképező kis lapocskákra könnycsepp van ráfestve), valamint tudattalanját jelentő borítékjából kihúzhat egy kártyát, ami számos további lehetőséget rejt magában. Végezetül pedig továbbléphet bármely, neki tetsző mezőre. így is teszek. Később örömmel fogadom Gábor áldása révén nekem jutott szépség- és táplálás-zsetonokat. A mai játék során meglehetősen összhangban vagyunk; mindannyian szinte egyszerre ugrunk át a fizikairól az érzelmi szintre, ahol Ilona áldása nyomán olyan értékes zsetonokhoz jutok, mint például önfeláldozás- és a humor-zseton. Ezen a szinten, úgy látszik, nincs annyi problémám, nem úgy, mint az értelmi szinten, ahol két visszahúzó erőm is lelepleződik: merevségem, valamint az, hogy szakadék tátong az ideális és a jelenlegi énképem között. További jó hír, hogy olyan mezőre lépek, amelyből csak egy van az életút-táblán, tehát csak nagy ritkán léphetünk rá: ez az átalakulás-mező, ami azt jelzi, hogy egy kisebb vagy nagyobb forradalom zajlik gondolkodásmódomban. A következmény: ismét egy szinttel feljebb jutottam. Eközben Ilona körül is csodák zajlanak: ő is kétszer lép csodamezőre, és az átalakulás-mezőt sem hagyja ki. Olyan tempóban haladt, hogy elsőként lett kész közülünk. De mi, többiek is már mindnyájan a szellemi szinten vagyunk, ahol azon túl, hogy megint csodamezőre lépnek, Móni áldásával csoda- és kibontakozás-zsetonokhoz is jutok. Tamás az első csoda-mező után már szólni sem tud. A szellemi szinten nagyon beindul valami körülöttem: a Harmónia angyalával való találkozás után intuícióm további három felismeréshez juttat, melyek arra figyelmeztetnek, hogy ismerjem fel saját értékeimet, és gazdagítsak vele másokat is. Elérkeztünk az önszeretet és a másik ember iránti szeretet nem könnyű kérdéséhez, melynek összefüggését a játék egy érdekes fordulata által egy perccel problémafelvetésem után „élesben” megtapasztalom. Még egy „zsetoneső” hullik a nyakamba, majd Tamás közli, hogy végére értem a játéknak. A Vízöntő Pinceklubban töltött órák elrepültek. A papírt, melyre jegyzeteltem, itt szorongatom a kezemben, és töröm a fejem az üzenetek értelmén. Úgy érzem, nem ez volt az utolsó transzformációs játékom... K. A. Transzformáció játék a Vízöntő Pinceklubban Összeszokott gárda adagolja nap mint nap az ebédet. Képünkön az óhajok és kívánságok mindentudói, a konyha négytagú személyzete nap vau ttstímvtita uia, iwiuszeresen úsznak, kajakoznak, korcsolyáznak a tanulók, tudom meg Kissné Takács Erika testnevelő tanártól. A z ebédlőben osztályok szerint csoportosítva sorakoznak az elemózsiás ládák, amelyeket a tanítók visznek fel a tanterembe az étkezés befejeztével. Az aznapi uzsonna: delmás kenyér Zala felvágottal és zöldpaprikával. Honecz Mária és Franyó Péterné Margit néni az ételmaradékokat ürítik egy edénybe. Az el nem fogyasztott ételmennyiségből könnyen következtetni lehet, melyek a „nemszeretem” ételek. Feketelistán szerepel a tök- és kelkáposzta-főzelék, de a spenót és a gomba sem tartozik a kedvencek közé. A legkedveltebbek a tésztafélék, a gulyás- és szárazbableves, a zöldborsó- és lencsefőzelék és a tejbegríz. Olyan gyerekről, aki a csoki- öntetes piskótát vagy a diós palacsintát otthagyná, nem tudnak. Vannak gyerekek, akik a reggelit részesítik előnyben és már a nap kezdetén élnek a repeta lehetőségével. Délután négy órakor a gyerekek ugyanúgy hagyják el az intézményt, mint ahogy reggel érkeztek: zsebre dugott kézzel.
