XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)

2000. április / 5. szám

ESZI, NEM ESZI... Gyermekétkeztetés az iskolában Szinte mindennaposak azok a bevett szülői kérdé­sek, amelyekre információ nélküli választ ad a gyermek, mintegy lezárva a diskurzust. A „Mi tör­tént az iskolában?” és a „Mi volt az ebéd?” kérdé­sekre adott válaszok: „Semmi.” és „Leves máso­dikkal.”. „Én ezt mind megeszem.. R észese vagyok két anyuka autóbusz-megállóbeli tár­salgásának. Egyikük gyerme­ke enyhén vashiányos, határ­eset, ezért az orvos gyógysze- rezés helyett megfelelő táplál­kozást ajánl. Az öntudatos anyuka otthon kirámolja a könyvespolcot, előhalássza a legfittebb tápanyagtáblázatot, aztán telefonon konzultál a legjobb barátnőjével. Hetekig számolja a kalóriákat, rend­szerezi a vitaminokat. A gye­reknek rémálmai vannak, ma­ga előtt látja Popeye spenóttól kiduzzadó izmait, az erdőben elemózsiás kosárral banduko­ló Piroskát és a vitamindús reggelit készítő Hófehérkét. Az egykoron ugyancsak rosszevő mama az iskolában befizeti az ebédet, de minden gondoskodása ellenére nem tudja, mit is eszik vagy nem eszik szeme fénye, a gyer­mek. A Tömöri Utcai Általános Iskolában Kézi Ágnes igazga­tónőt kérdeztem a gyermekét­keztetésről.- Diákjaink a nap nagy ré­szét az intézményben töltik, hiszen a tanítási idő reggel nyolctól délután négyig tart. Ebbe a nyolc órába természe­tesen iktatunk szabadidőt is. A nap folyamán a tanítók fel­ügyelete alatt a gyerekek az iskolában készítik el másnap­ra a leckét, negyedikig a könyveket és a füzeteket csak hétvégeken viszik haza. Azok, akik ide íratják be gyermekü­ket, nemcsak a tanítási prog­ramot fogadják el, hanem az étkeztetési rendszert is. A ta­nulók napi háromszori ellátás­ban részesülnek. Az elsősök, másodikosok már háromne­gyed nyolckor reggeliznek az iskola melletti ebédlőben. Őket követik a kilenc óra előt­ti szünetben a harmadikosok, negyedikesek, majd legvégül tízkor az ötödikesek és hato­dikosok üliiek asztalhoz. A hetedik és nyolcadik osztá­lyos tanulóknak csak egy ré­sze ebédel az intézményben - tájékoztat az igazgatónő. Az iskola 377 tanulójának 30%-a kerületen kívüli. Az intézmény az étkezési támogatást az egységes gyermeklétszám függvé­nyében kapja meg tanév elején a kerületi önkor­mányzattól. Ebből az ösz- szegből gazdálkodik az év folyamán. Az igazgatónő nem titkolja, hogy több tá­mogatásra lenne szüksé­gük, ugyanis a három­vagy többgyerekesek ele­ve 50%-os étkezési ked­vezményben részesülnek. Olykor az is előfordul, hogy a szülők még a ked­vezményes térítési díjat sem tudják befizetni. A pedagógusok különösen figyelnek a hátrányos helyzetű tanulókra, s min­den esetben megoldják az étkeztetésüket. A z iskola a kerületi ön- kormányzattól napi 5840 Ft étkezési támogatást kap. A háromszori étkezés 319 forin­tos összegéből a szülőre 181 Ft hárul, informál Csanádi Edit gazdasági ügyintéző. Húsleves finommetélttel Sípos Katalin gyermekvé­delmi felelős kísér át az isko­la melletti, száz férőhelyes ebédlő épületébe. Háromne­gyed tizenkettőkor két osztály érkezik. A másodikosok tál­cát, evőeszközt vesznek, majd beállnak a kiadópulthoz kí­gyózó sorba. Horváth Jánosáé Margit néni és Gyüre Lászlóné Györgyi néni több­évtizedes tapasztalattal vil­lámgyorsan adagolják az ebé­det. Húsleves finommetélttel, majd főtt csirkemell burgo­nyával és gyümölcsmártással kerül a tányérokba. Persze nem mindenkiébe, mert a gye­rekek igencsak válogatósak. A kívánságok sokfélék, a menü kombinációjának minden vál­tozatát hallani lehet: hús bur­gonyával, csak burgonya, bur­befejezve az első asztalhoz siet és kis darabokra vágja a főtt baromfihúst mind a huszonnyolc gyermek tányérjá­ban. Amikor szinte minden gyermek az utolsó falatoknál tart, akkor fog neki az evésnek. A z ablak mellett harmadikosok ülnek. A barna ha­jú, kék szemű Bri­gitta elutasító kézmozdulat­tal adja a többiek tudtára, bizony ő nem kér ebédet. A tanító néni rosszalló fejcsó­Az ebéd finom, mi az evés mellett döntöttünk! gonya mártással, leves hússal, de van, aki a meggyből és al­mából készült ínycsiklandozó szószt részesíti előnyben. Az ebéd jellegéből adódóan a ke­nyereskosarak érintetlenek maradnak. Miközben az I. A osztály tanulói a második fogással ér­keznek az asztalhoz, tanító nénijük, Zsadányi Viktomé Il­dikó a levesestálakat helyezi eléjük, aztán háziasszonyos lendülettel mer a gőzölgő hús­levesből. Megállás nélkül ha­lad végig az asztalok között, majd a szervírozás műveletét válása nem változtat a dol­gon.- Akkor sem eszem semmit - mondja durcásan a lány, mi­közben kibámul az ablakon.- Mit ettél ma? - kérdezem. Kis tétovázás után elárulja, hogy a délelőtt folyamán jól­lakott a büfében kiflivel, saj­tos rolóval és szaloncukorral. A gyerekek válogatósak, nem ismerik az ízeket, legtöbbjük nem eszik levest, pedig fino­mak az ételek, közük egyön­tetűen a tanítók. Ebben az is­kolában pedig bőven kijut a mozgásból, hiszen minden Kifőzzük, hogy mit főzzünk A gyakorló háziasszonyok jól tudják, nem könnyű dolog úgymond kitalálni, mi legyen a másnapi ebéd. Az étkezteté­si vállalatok szakembereinek sincs egyáltalán könnyű dol­guk, amikor arról döntenek, mi­lyen ételek szerepeljenek több ezer iskolás heti menülapján. Sokéves tapasztalattal a há­ta mögött a kerületi gyermek- intézményeket ellátó Junior Vendéglátó Rt. könnyen veszi ezt az akadályt. A cég XIII. kerületi, 55. számú egységé­ben Knippel János üzemveze­tő kísér végig. A kora hajnali órákban már folynak a főzést, sütést megelőző előkészüle­tek, majd tíz darab három­négyszáz literes főzőüstben fortyog az aznapi ebéd. A tar­tós élelmiszerek raktározása mellett, szakosított hűtőkben tárolják a húst és a zöldfélé­ket. Hatvankét dolgozó mun­kálkodik azon, hogy a gyer­mekintézményekbe időben el­jusson a napi 7200 adag ebéd. A kerületi iskolákban 2500, az óvodákban 2800 gyermek fogyasztja a Junior készítmé­nyeit. A napi adag többi részét a VI. és VH. kerületi intézmé­nyekbe szállítják. Reggelente 600 kenyér és 5000 db péksütemény érkezik az üzembe. Az ételek előírt kalóriaszükségletét és vita­mintartalmát rendszeresen ellenőrzik. A magas beszer­zési árak ellenére az uzson­nához retek, paprika, zöld­hagyma is kerül. (gajdos) A mai játékon a játékvezetővel, Berényi Tamással együtt öten vagyunk. Gábor most játszik először, Ilona, Móni és én már rutinos játékosokként telepszünk le az asztal mellé. Mindegyikünk megválaszolandó kérdése erős önismereti igényről árulkodik. Én legfontosabb támogató és visszahúzó erőimre szeretnék fényt deríteni a mai játék során, ezért nem csekély örömömre szolgál, amikor leleplezem őrangyalomat: a Szintézist. Ha a játék során angyal bukkan fel, egy percre elmé­lyedünk magunkban, és belülre összpontosítunk. Van, aki ilyen­kor élénk képeket lát, vagy valami érdekes gondolata támad; ezt megoszthatja a többiekkel. Ezután továbblépünk. Már a fizikai szinten két, meglehetősen ritkán előforduló eseményt élek át: két csodamezőre is rálépek, ami egyáltalán nem szokványos. Aki erre a mezőre lép, az elveszi az összes játékos fájdalmát (ez utóbbit jelképező kis lapocskákra könnycsepp van ráfestve), va­lamint tudattalanját jelentő borítékjából kihúzhat egy kártyát, ami számos további lehetőséget rejt magában. Végezetül pedig továbbléphet bármely, neki tetsző mezőre. így is teszek. Később örömmel fogadom Gábor áldása révén nekem jutott szépség- és táplálás-zsetonokat. A mai játék során meglehetősen összhangban vagyunk; mind­annyian szinte egyszerre ugrunk át a fizikairól az érzelmi szint­re, ahol Ilona áldása nyomán olyan értékes zsetonokhoz jutok, mint például önfeláldozás- és a humor-zseton. Ezen a szinten, úgy látszik, nincs annyi problémám, nem úgy, mint az értelmi szinten, ahol két visszahúzó erőm is lelepleződik: merevségem, valamint az, hogy szakadék tátong az ideális és a jelenlegi énké­pem között. További jó hír, hogy olyan mezőre lépek, amelyből csak egy van az életút-táblán, tehát csak nagy ritkán léphetünk rá: ez az átalakulás-mező, ami azt jelzi, hogy egy kisebb vagy nagyobb forradalom zajlik gondolkodásmódomban. A követ­kezmény: ismét egy szinttel feljebb jutottam. Eközben Ilona körül is csodák zajlanak: ő is kétszer lép cso­damezőre, és az átalakulás-mezőt sem hagyja ki. Olyan tempó­ban haladt, hogy elsőként lett kész közülünk. De mi, többiek is már mindnyájan a szellemi szinten vagyunk, ahol azon túl, hogy megint csodamezőre lépnek, Móni áldásával csoda- és kibonta­kozás-zsetonokhoz is jutok. Tamás az első csoda-mező után már szólni sem tud. A szellemi szinten nagyon beindul valami körü­löttem: a Harmónia angyalával való találkozás után intuícióm további három felismeréshez juttat, melyek arra figyelmeztet­nek, hogy ismerjem fel saját értékeimet, és gazdagítsak vele má­sokat is. Elérkeztünk az önszeretet és a másik ember iránti sze­retet nem könnyű kérdéséhez, melynek összefüggését a játék egy érdekes fordulata által egy perccel problémafelvetésem után „élesben” megtapasztalom. Még egy „zsetoneső” hullik a nya­kamba, majd Tamás közli, hogy végére értem a játéknak. A Vízöntő Pinceklubban töltött órák elrepültek. A papírt, melyre jegyzeteltem, itt szorongatom a kezemben, és töröm a fejem az üzenetek értelmén. Úgy érzem, nem ez volt az utolsó transzformációs játékom... K. A. Transzformáció játék a Vízöntő Pinceklubban Összeszokott gárda adagolja nap mint nap az ebédet. Képünkön az óhajok és kívánságok mindentudói, a konyha négytagú személyzete nap vau ttstímvtita uia, iwiu­szeresen úsznak, kajakoznak, korcsolyáznak a tanulók, tu­dom meg Kissné Takács Erika testnevelő tanártól. A z ebédlőben osztá­lyok szerint csopor­tosítva sorakoznak az elemózsiás ládák, ame­lyeket a tanítók visznek fel a tanterembe az étke­zés befejeztével. Az az­napi uzsonna: delmás ke­nyér Zala felvágottal és zöldpaprikával. Honecz Mária és Franyó Péterné Margit néni az ételmaradékokat ürítik egy edénybe. Az el nem fogyasztott étel­mennyiségből könnyen következtetni lehet, me­lyek a „nemszeretem” ételek. Feketelistán sze­repel a tök- és kelkáposz­ta-főzelék, de a spenót és a gomba sem tartozik a kedvencek közé. A leg­kedveltebbek a tésztafé­lék, a gulyás- és száraz­bableves, a zöldborsó- és len­csefőzelék és a tejbegríz. Olyan gyerekről, aki a csoki- öntetes piskótát vagy a diós palacsintát otthagyná, nem tudnak. Vannak gyerekek, akik a reggelit részesítik előnyben és már a nap kezde­tén élnek a repeta lehető­ségével. Délután négy órakor a gye­rekek ugyanúgy hagyják el az intézményt, mint ahogy reg­gel érkeztek: zsebre dugott kézzel.

Next

/
Thumbnails
Contents