XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)

2000. január / 1. szám

Tudást hoznak a tengerjárók Los Angelesből A KASSÁK LAJOS GIMNÁZIUM GYARAPODÁSA Károly József, Szűcs Attila és Fischer Alajos a frissen érkezett könyvekkel Kedves hírnök kopogtatott be néhány nappal karácsony előtt a Hírnök szerkesztőségének ajtaján. Károly József nyugdí­jas elektrotechnikus a Pap Károly utcából tündérmesébe illően jó hírt hozott az angyal­földi szív időt és távolságot nem ismerő hűségéről és sze- retetéről. Károly József elmesélte, hogy hatvan évvel ezelőtt egy iskolába járt Jeszenszky Ru­dolffal. Akkor az községi ele­mi népiskola volt külön trak­tussal a lányoknak és fiúknak. Immár elmondható, hogy a múlt század - vagy akár évez­red - első évtizedében épült iskola a Váci út 57-61-ben ma is áll, sőt mostanában újul és szépül meg belülről. Igaz, sokféle változáson ment át, a történelem alakulásának meg­felelően a legkülönbözőbb is­kolatípusoknak adott hajlékot. Ma a Kassák Lajos^ Gimná­zium és a Speciális Általános Iskola foglal benne helyet.- Amikor mi kisdiákként ide jártunk, még igazi külvá­rosi proliiskola volt - emléke­zik Károly József a'közeli lakótelep helyén ipari holtvá­gányok húzódtak. Az iskola és a környező kis házak lejjebb álltak a felszínnél egy szinttel, az Árpád hídfő mai épületei­nek még hírük-hamvuk sem volt. De a hétház, a tizen­háromház meg a majomház már létezett. Hát, ezen a tájon koptatta az iskolapadot a kis József és Rudolf. Ä világuk 1956-ban vált gyökeresen ketté. Rudolf disszidált. Ma Los Angeles­ben lakik, s többek közt köny­vekkel is foglalkozik. Mára már az egészségi állapota mi­att felhagyott az aktív munká­val. Aztán egy szép napon, hogy, hogy nem, valami az eszébe jutott... A mese további fonaláért Károly Józseffel együtt a Kas­sák Lajos Gimnáziumba men­tünk el, ahol Fischer Alajos igazgató és helyettese, Szűcs Attila biológia-testnevelőta- nár fogadott. Az igaz mese lé­nyegét valójában az a köszö­nőlevél mondja el, amelyet az iskola két vezetője és Pöltz Dóra, a diákönkormányzat el­nöke aláírásával az Új Világ című amerikai újság jelente­tett meg. Ezt tették elém: V A Kassák Lajos Gimnázium vezetősége és diáksága nevében köszönetünket és hálánkat fe­jezzük ki mindazon távoli, de a közös cél érdekében mégis egy­szerre dobbanó szívű embertár­sainknak, akiknek segítségével, égy kis magyar gimnázium ta­nulóifjúsága lehetőséget kapott az angolnyelv-tanulás elmélyí­téséhez és színesítéséhez. Elsősorban köszönet illeti meg Jeszenszky Rudolf urat, ki­nek fejéből kipattant a könyv­program gondolata, melynek célja egy olyan angol nyelvű szakkönyvtár létrehozása, mely nemcsak az iskolánk tanulói­nak, hanem a kerület és végső soron egész Budapest diákságá­nak a szolgálatában állna. Ez a nemes tett Jeszenszky Rudolf úrnak és az őt segítő és támogató távoli honfitársaink­nak köszönhető, akiknek fontos az esélyegyenlőség megteremté­se az anyaország fiatalsága számára. Mindez a csoda nem jöhetett volna létre, ha Orosz Tamás úr és Pereházy Miklós úr, az Interex Kft. tulajdonosai nem teszik meg azt az óriási szíves­séget, hogy azt a rengeteg köny­vet, magazint, amint Jeszenszky Rudolf úr összegyűjtött és fel­adott, ingyen és bérmentve a tá­voli Amerikából ide, Magyaror­szágra nem szállítják! Nagyon nagy köszönettel tar­tozunk dr. Horváthné Fekszi Márta főkonzul asszonynak, aki a szállítás és vámkezelés min­den formaságát elintézte és így megteremtette azt a csatornát, melyen a tudás immáron hat­árok nélkül és szabadon ára­molhat. Köszönettel: Fischer Alajos a Kassák Lajos Gimnázium igazgatója Szűcs Attila igazgatóhelyettes, a program hazai koordinátora Pöltz Dóra a diákönkormányzat elnöke Budapest, 1999. május 26. Eddig a levél. De hát akkor lássuk legelőször a már meg­érkezett könyveket.- Ahhoz le kell mennünk az alagsorba, ott tartjuk egy le­zárt helyiségben a könyveket félig még nagy dobozokban, úgy, ahogyan jöttek, félig már kicsomagolva - tájékoztat az igazgató, miközben már hala­dunk az irodájából lefelé. - Mivel még érkeznek a szállít­mányok, a leltározásukhoz nem fogunk hozzá. De a vég­leges elhelyezésükre sincs még meg a helyünk, mivel a nyáron fognak oda elérkezni az iskolában folyó átalakítási munkák, ahol az angol könyv­tárunkat és nyelvi laborunkat berendezzük ezekből a köny­vekből. S máris gyönyörködve né­zünk körbe a könyvtáron. Va­lóságos tárháza az angol szép- irodalmi és tudományos iro­dalomnak. Többezer kötet. Teljes évfolyamai folyóirat­oknak, köztük a rendkívül ér­tékes éíi rangos National Geographic-nak.- A levelükben hálásan em­lékeznek meg arról, hogy Je­szenszky úrnak kipattant a fe­jéből a könyvprogram gondo­lata. De miképpen pattant el ide, Angyalföldre?- Tavaly márciusban betop­pant hozzánk Károlyi bará­tunk azzal az egyszerű kér­déssel, hogy szükségünk van- e nekünk angol könyvekre.- Természetesen - teszi hozzá Károlyi József -, a kér­dés az én gyerekkori barátom­tól származott. Mindenkép­pen tenni akart valamit az an­gyalföldi gyerekekért, akik­nek végigélte velem együtt az egykori sokszorosan hátrá­nyos helyzetét. Nem feledke­zett meg róla, és végiggondol­ta, mit adhatna nekik. A tudást választotta.- Persze, amikor a kérdésre igent feleltünk - mondja Fischer Alajos -, még nem gondoltuk, hogy hajórako- mánnyi szállítmányokat ka­punk a tudásból. Persze az eb­ből megvalósítható program­hoz olyan fiatal és tetterős kollégát kellett találnom, mint Szűcs Attila tanár úr.- Felbecsülhetetlen anyagi, de még inkább erkölcsi érté­kének megfelelően fogjuk ke­zelni és hasznosítani a nagy adományt - ígéri Szűcs Attila, és semmiképp sem kételke­dünk a szavában látván és át- érezvén a lelkesedését. - Az ajándékozott könyvek nagy részéhez itthon másképp hoz­zá sem tudnánk jutni, hiszen nem található a magyar keres­kedelmi és könyvtári forga­lomban. Az egész főváros gyarapodni fog egy angol nyelvű szakkönyvtárral min­dennapi aktív használatra.- És meddig fogadják még a tengerentúlról ezeket a be­cses könyvszállítmányokat?- Jeszenszky úr szerint ad­dig, amíg mi azt nem mond­juk. neki: elég. Ebben a kér­désben Károlyi úr közvetít köztünk.- Úgy érzékelem, a lecke jól fel van adva önöknek. De várják-e vissza személyesen is az egykori iskolájába Je­szenszky urat?- Méghozzá nagy szeretet­tel, hiszen hozzánk hazajön. Ha előbb nem, a jövő iskolai év kezdetére, amikorra meg­nyílhat méltó körülmények között a Jeszenszky Rudolfról elnevezett angol könyvtár és nyelvlabor. S.Gy. A szállítmány darabjai Vörös Sári élete AZ EMLÉKTÁBLÁJÁNÁL ADVENTI KIRÁNDULÁSON ELMONDTA: GAÁL GABRIELLA Az „eredeti” Angyalföld nem bővelkedik híres, turistalátvá- nyoságokban. Mégis 1938. évtől, a magyar dalkedvelők, magyarnóta-szerzők, -éneke­sek egyik legkedvesebb emlé­ke kötődik a kerülethez. 1999. december 1-jétől a Tar utca 5/A számú ház falán egy emléktábla hirdeti, hogy ott lakott Vörös Sári énekes­nő. Generációkat nevelt fel, s tanította nemzeti értékeink megbecsülését. Tagja volt számos zenei és irodalmi társaságnak, állami kitüntetésekben részesült a múltban és a jelenben is. Századvégünk betegsége a sokat emlegetett infláció. Az infláció mint fogalom általá­ban pénzzel kapcsolatos. A pénz viszont rányomja bélye­gét szellemi életünkre, s en­nek velejárója a tiszteletlen­ség, az emlékeink szétzilálá­sa. S ez már nem csupán pénzkérdés. Nap mint nap érezzük ennek káros hatását. 1999-ben sem engedhetjük meg, hogy mindez megrontsa az idei adventi várakozásun­kat. Ezért szerveztünk egy ki­rándulást Angyalföldre a Tar utca 5/A számú ház elé, ahol Vörös Sári lakott, tanított, s tudjuk, hogy itt is halt meg 1998. december 2-án. Vörös Sári halálának évfordulóján a családja nevében Romhányi Ferenc keresztfia helyezte el a becses emléket. Ő is fizette az emléktáblával járó anyagia­kat. Karácsonyi ajándék ez nem csak a nóták kedvelői­nek, gazdagíthatja Angyalföld kulturális emlékeit is. Hirdeti a jövő századnak is a XX. szá­zad második felében daloló csalogánya emlékét. Sárika 1938-tól haláláig lakott a ház­ban, ismerte Angyalföld utcá­it, s az utcák, terek, házak la­kóit. Nótás emlékeit tanította is, ezért ma gondolatban mi is elsétálunk, s megemlítünk egy-két magyar nótát... Vörös Sári támogatta Án­gyalföld szegényeit, végren­deletében is egymillió forintot hagyott a rászoijultakra. Sze­gények pedig legalább annyian vannak a XIII. kerü­letben, mint amennyi nóta, melyek kapcsolatosak nem csak a Tar utcával. Szólt a nó­ta még a mai önkormányzati házban is... Hiszen Sárika évekig volt az ötvenes évek­ben, társadalmi munkában ott tanácstag. Viszont pénzüggyel foglalkozott ott egy nótaszer­ző költő, Magyarádi Jenő. Év­tizedekig volt a XIII. kerületi adóhivatal munkatársa. Innen is ment nyugdíjba. A kerület­ben lakott, a Tisza utca 18- ban. Itt írta dalait, dalverseit is. Itt születtek versei. Innen indult el szó szerint a „világsi­ker” felé pl. a Gyöngyvirágos kis kertedben..., az Öreg idő, szálló idő belepte a holló ha­jam dérrel..., s legalább száz nótája, melyeket énekelünk, s éneklik a későbbi századok előadói is. A Kisgömb utca 36.-ban lakott Szigeti Szarka József, édesanyja emlékére ír­ta meg első dalversét: Vándor felhők fenn az égen... vagy ki ne ismerné azt a dalversét, melynek címe: Valamikor né­ked vittem minden nyíló orgo­navirágot... Mai kirándulá­sunk útmutatóját is megírta: Menj csak tovább az uta­don... Vörös Sári emlékére gondolatban mi is tovább sé­tálunk Angyalföldhöz kötődő dalcímekkel. Itt írta Szántó Ferenc zeneszerző, hangver­senyrendező első dallamát 1935-ben: Messze túl a Ti­szán... S most is sok nóta jut eszünkbe, de az idő is sza­lad... Vörös Sári lemezei, s más felvételei őrzi a dalokat. Őrzi Déryné emlékét is, aki­nek Budapesten nincs máshol utcája, csak itt, Angyalföldön: Déryné köz. Egy pici utcács­ka, de máris eszünkbe jut a hí­res Cserebogár, sárga csere­bogár. .. dalunk, melyet Déryné énekelt. Nevéhez sok­sok dal emléke fűződik. Vele kapcsolatos a következő em­lék is: Dévény Jenő Déryné emlékére daljátékot is írt, s el­ső szerkesztője volt a népsze­rű Szól a nóta-füzeteinknek. A kerület lakója volt halá­láig Kulcsár József költő, nó­taszerző. Csak az özvegye költözött el Józsi bácsi halála után egy másik városrészbe. Folytatás a 10. oldalon egyaránt elnyeri a gyermekek és a felnőttek tetszését?- Walt Disneytől származik a mondás, hogy az a jó gyer­mekműsor, amelyet a felnőt­tek is élveznek. És ő csak tudta.- Azt azonban nem hiszem, hogy ugyanazokban a cso­dákban hinnének a felnőttek, mint a gyerekek. De ennek el­döntéséhez előbb talán tisz­táznunk kellene a csoda fo­galmát.- Lehetségesek egybeesé­sek. Amikor Orbán Ferike azt kérte, hogy egy napig együtt lehessen a miniszterelnökkel, A Három Kívánság Klub adásai a Dunapark Kávéházból (képünkön) minden második kedden este 15 percben és vasárnap 11.05-tól 12 óráig az MTV 1-en külön repülőgéppel kivitette az Európa Tanács helsinki ülésére, ahol találkozhattak. Bogárdi Mihály doktor úr, aki orvosi tanácsokat adott az egyik adásban, szerette volna látni, hogy működik a Parla­ment szellőzőberendezése. Megismertettük vele. Fenyő Miklós azt szerette volna, hogy utcát nevezzek el róla itt, a Szent István parkban. Tíz percre felhelyeztük a ház falá­ra a nevét hirdető utcatáblát, és annak rendje-módja szerint fel is avattuk.- Gondolom, utána átme­netileg talonba helyeztétek a táblát. Hja, a csodák múléko- nyak.- így is szépek, és egy élet­re szólhatnak. Doszpot Pétert óhaja szerint is csak rövid időre ültettük be egy 1961-es Alfa Romeo Spiderbe, amely­ből már csak egyet tudtunk felkutatni az egész országban. De az a gyerek sem felejti el soha, hogy közbenjárásunkra kezet foghatott Clinton elnök­kel, meg az sem, akinek elin­téztük, hogy 11-eseket rúgha­tott Maradonának.- Adódhatnak kívánságok, amiket nem tudsz teljesíteni?- Szép számmal. Nem tu­dom például senkinek a fize­tését vagy a nyugdíját fel­emelni, netán megváltoztatni a BVK valamelyik járatának az útvonalát Vagy menetrend­jét.- Az ilyenekhez valószínű­leg egy másik, kevésbé mókás műsor kellene. De azért meg­kérdem, lenne-e valamilyen komoly kívánságod, amit a Hírnök intézhetne el?- Lenne. De ezt már a pol­gármester úrnak a kerületben lakó írókkal, zenészekkel, szí­nészekkel és más szórakozta­tókkal tartott találkozóin el­mondtam.- Hallottam én is, és tu­dom, hogy ízig-vérig kerületi ember vagy. Habár országo­san ismernek, nagyon idekö­tődsz.- Hát hogyne kötődnék, itt élek a családommal, most már javarészt itt is dolgozom, és itt is adózom. És mint ilyen, nem vagyok egyedül. Azt kívánom háromszor, hogy legyen szo­rosabb, alkotóbb, terméke­nyebb az együttgondolkodá­sunk, együttműködésünk a kerület vezetőivel, képviselői­vel; nagy és kicsiny lakosai­val. (S. Gy.)

Next

/
Thumbnails
Contents