XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)

2000. április / 5. szám

TTÍt^í ■Míg XIII. KERÜLETI • • 88 mmm ______ Y K!iJ LL___________I Irffiajjg” JM 2000. április ALPOLGÁRMESTEREK MUNKA KÖZBEN 1. Interjú Borszéki Gyulával Házban leendő tanár úr konzultáció­ira várva, sorban álltak a diákok. Örökifjak randevúja A Beat Band együttes kuri­ózumnak számít a gyermek- és ifjúsági ház tevékenységé­ben, hiszen tagjai több évtize­de hagyták el az alma matert. Az ügyvéd, a vállalkozó, a számítógépes mérnök, a fes­tőművész és az igazgató úr, a nagygeneráció örökifjai es­ténként felcserélik a szmokin­got és az öltönyt a kopott far­mernadrágra, edzőcipőt húz­nak és elindulnak a Dagály ut­cába. Kedd este már javában pró­bál az együttes, amikor a szín­házterembe érkezem. Éppen csuknám be az ajtót magam után, de valaki megfogja a ki­lincset. Milyen ismerős? Ezt a piros dzsekit már láttam vala­hol. Tulajdonosa Bánó András újságíró néhány pillanat alatt fennterem a színpadon, majd leül egy székre. Hanyagul ke­resztbeveti lábát, átkulcsolt kezével fejét támasztja, ahogy átadja magát a kellemes meló­dia élvezetének. Bizonyára valamelyikük rokona, gondo­lom, miközben az ismerős vo­násokat fürkészem az arco­kon. Tévedek. Személyesen az énekeshez van szerencsém. Fölhangzik a „You were on my mind” ismerős dallama. A produkció jól sikerült, köny­velik el a zenekar tagjai, majd önkritikát gyakorolva hozzá­teszik: a legvége nem volt tel­jesen tiszta. Aztán megsza­vazzák a „sajtószünetet”. A szóvivő: Gergely Pál szólógitáros, énekes. A civil életben huszonhét éve ügyvé­di praxist folytató férfi mutat­ja be a zenekar tagjait: Balogh István Péter - gitár, ének; Dé­ri András - billentyű; Pál Iván - dob; Spielberger Ró­bert - basszusgitár; Bánó András - ének. Pályafutásukat iskolazene­karként kezdték 1967-ben a Pannónia utcai Sallai Gimná­ziumban, majd 1969-ben az érettségi után szétszéledtek a „művészek”. Harminc év el­teltével egy összejövetel al­kalmával találtak ismét egy­másra. Valami mocorgott ott legbelül, a hatvanas évek, a beat korszak érzése, amikor minden srác gitárt pengetett. Ők öten visszapergették az éveket, maguk mögött hagyva sikert, karriert, és az időköz­ben megőszült hajszálak lát­ványát. Aztán megcsodálták Friderikusz Sándor Osztályta­lálkozó című műsorában fel­lépő Bánó András hangját, és úgy döntöttek, felkérik éne­kesnek. Bánó komolyan vette a meghívást és igent mondott. Azóta együtt zenélnek és éne­kelnek. Amatőrök szeretné­nek maradni, akik egészséges szórakozásnak és egy zűrös nap utáni feszültségoldásnak is tekintik a zenélést.- Mikor izgul jobban egy komoly tárgyalás vagy egy hétvégi előadás előtt? - kér­dezem Gergely Pált.- A koncert előtt - mondja természetesen. Minden hónap utolsó szombat estéjén megszólalnak a Shadows, a Spotnicks, a Beatles, a Rolling Stones, az Animals számok. Ilyenkor ré­gi ismerősök és ismeretlenek táncolnak együtt a színházte­rem parkettjén. Virágok tánca Az Angyalföldi Vadvirág és Vadrózsa együttesek 1978 óta működnek. Szórádné Szabó Anna és Bottyán Zsolt hetente négy alkalommal oktatják a magyar néptáncot a Dagály utcai intézményben. Közösen készítik a koreográfiákat is.- A néptánc hagyományt ápol és közösséget teremt. Megtanítani, átadni az őseink táncát, érzékeltetni, hogyan is érezték jól magukat nagy­anyáink, nagyapáink, ezt te­kintjük feladatunknak - mondják szinte egyszerre. Az együttesben korcso­portok szerint foglalkoznak a gyerekekkel. A 6-14 évesek néptánccsoportja az Iringó, harmincöt taggal működik, a 14-18 évesek Vadvirág cso­portjában tizenheten táncol­nak, a felnőttek Vadrózsa el­nevezésű néptánccsoportjá­ban pedig huszonötén. Színes repertoárjukban erdélyi, felvi­déki, dél-alföldi, dunántúli táncok szerepelnek. Míg a legkisebbek a szatmári, a rá­baközi tánccal ismerkednek, a Vadvirág tagjai a felvidéki, a bagi, a dunántúli lépéseket gyakorolják. Erdélyi, kalota­szegi és mezőségi táncokat jár a Vadrózsa együttes Kökény Richárd vezetésével. A főváros többi kerületéből is szívesen jönnek a jó nevű néptánccsoportokba. Az okta­tók elégedettek azzal, hogy szép környezetben, kulturál­tan taníthatnak. Azt a vélemé­nyüket nem titkolják, hogy a szponzoráció ügyében nagy az érdektelenség és a magyar­ságtudat olykor elcsépelt. Ki­tartással dolgoznak tovább, augusztusban a kerület test­vérvárosában, Szovátán lép­nek fel. Bottyán Zsolttal elindulunk az Angyalföldi Vadvirág Nép­tánc Együttes próbájára. Egy órája tart a próba, de a figye­lem, a kitartás, a jókedv nem lankad. Homlokuk gyöngyözik, ahogy a balett-terem óriási tü­körfalával szemben állva át­fogják egymás derekát. Szól a dal, egyszerre dobban a láb, lépésváltás közben párcsere történik. A derék, a hát egye­nes! - adja az instrukciót Zsolt, aki maga is végigtán­colja a két órát. Fél évig is gyakorolnak, ameddig a pro­dukció színpadra kerül. Gajdos Erzsébet- Lassan másfél éve, hogy képviselőtársai megválasztot­ták Önt alpolgármesterré. Ta­lán már számot tud adni ar­ról, hogy milyen eredményei és nehézségei vannak feladatai és tervei teljesítése közben?- Már a kezdetkor megálla­píthattam, hogy egy jó csapat tagjaként vehetek részt abban a munkában, amely közel áll az érdeklődésemhez - és ha szabad azt mondanom -, a ha­bitusomhoz. Nem hiszem, hogy az időszámítás a szociá­lis területen az én felbukkaná­sommal kezdődött volna el. Egy megkezdett munkát foly­tattunk azzal a szándékkal, hogy olyan új irányokat tu­dunk meghatározni, amelye­ket az utánunk jövők is foly­tatni fognak. A tények azt bi­zonyítják, hogy szociális in­tézményeink színvonalát sike­rült megőriznünk, és néhány ponton előre is lépnünk. Meg van hozzá az alap. Az önkor­mányzat kidolgozta azokat a koncepciókat és programokat, amelyek a továbbfejlesztés­hez kellenek.- Milyen irányba?- Szeretnénk egy idősek házát létrehozni. Jelenleg az idősellátásból és -gondozás­ból ez a láncszem nagyon hiányzik. Ennek nem csak a szociális vonatkozásban van je­lentősége, hanem a lakásgaz­dálkodásra is kihatással lesz.- Megértem, hogy megvaló­sítását a szívén viseli, mivel mindkét feladatkör, a szociális gondoskodás és a lakásgaz­dálkodás Önhöz tartozik.- Az összefüggést nap mint nap tapasztalom. Időskorukra sokan kerülnek abba a hely­zetbe, hogy szívesen feladnák az önálló lakásukat és életvi­telüket abban az esetben, ha itt a kerületben egy megfelelő idősek házába költözhetnének be. Ezért ebben az évben elha­tároztuk, hogy ennek a prog­ramnak a részleteit is kidol­gozzuk, annál is inkább, mivel biztató jelek vannak arra, hogy esetleg egy erre a célra alkalmas ingatlant meg tud­nánk vásárolni.- Megtudhatjuk, hogy hol?- Egy volt honvédelmi mi­nisztériumi óvoda és bölcsőde bérletét szereztük meg a Haj­dú és a Kartács utca sarkán, amelyben a közeli jövőben egy új idősek klubját, illetve idősek szabadidőközpontját szeretnénk megvalósítani. Amennyiben ennek az ingat­lannak a tulajdonjogát is meg tudjuk szerezni, az idősek há­zát ott hoznánk létre.- Hallottunk, olvastunk más kerületekben alapított hasonló elnevezésű intézmé­nyekről. Miben különböznek ezektől a miénk?- A miénk önkormányzati létesítmény lenne, ami min­denképpen azt a garanciát nyújtaná, amilyet az eddigi idősek házainak létesítői és működtetői, a tapasztalatok szerint nem biztos, hogy nyúj­tanak. Mi feltétlen biztonsá­got és jó ellátást kívánunk megteremteni a beköltözők részére. Számuk mintegy 30-40 személy lehet a jelenle­gi még eléggé elnagyolt szá­mítások szerint.- Házaspárok is beköltöz­hetnek?- Elképzeléseink szerint egy-egy apartmanban két sze­mély is lakhatna.- Miből fedeznék a fenntar­tás költségeit?- Az idősek házát hosszú távon nonprofit-alapon mű­ködtetnénk. Elhatározásunk szilárd, a ház mindenképp lét­rejön, ha valami okból nem ebben az ingatlanban, úgy máshol, de akkor a megvaló­sítás valamivel távolabbra ke­rül. — Milyenek a lakásviszo­nyok a kerületben ?- A lakásgazdálkodás terén kevesebb sikerről tudok szá­mot adni. Ha csupán a számo­kat nézzük - kerületünkben statisztikailag egy lakásra 1,8 személy jut - lakáshelyzetün­ket sok nyugat-európai város megirigyelhetné, de ha a mö­götte meghúzódó részleteket is megvizsgáljuk, már koránt­sem ennyire rózsás állapotok­kal találkozunk. Látnunk kell ugyanis, hogy egészen más lé- lekszám jut egy-egy lakásra az Újlipótvárosban, mint mondjuk a Szabolcs vagy a Jász utcában. Még árnyaltabb képet kapunk, ha a lakások minőségét nézzük meg. Van­nak lakásaink nagyobb részt önkormányzati tulajdonban, amelyekben már nem volna szabad lakni senkinek.- Hány lakás van még a ke­rületben önkormányzati tulaj­donban?- A valamivel több mint 8000-ből mindössze nem egé­szen 700 bérlemény az, ame­lyik összkomfortos. Az önkor­mányzati lakások döntő több­sége, közel 4000 komfort nél­küli, és van még 400 olyan la­kásunk, amelyek a szükségla­kások kategóriájába tartozik. Általában jellemező a mi tu­lajdonunkban maradt lakások­ra, hogy kis alapterületűek. Az elmúlt időszakban több olyan programot kezdtünk el, például a lakóház rehabilitáci­ós programot, amilyen a Pap Károly utcában folyik, vagy a nyilván már sokak által ismert Lakásért életjáradék - takaré­kosságért lakás akciót, ame­lyekkel a jobb lakhatási körül­ményeket kívánjuk elősegíte­ni. A legutóbbi képviselő-tes­tületi ülésen pedig döntés szü­letett egy garzonház kialakítá­sának lehetőségeiről. Évente 600 millió forintot fordítunk lakásfelújításokra és karban­tartásokra, de mindez csak ar­ra elegendő, hogy kis lépések­kel haladjunk előre.- Mivel lehetne gyorsítani ezeket a lépéseket ?- Külön nagy kérdéskör a témában a lakásgazdálkodást érintő lakbérproblémák ügye. Azt tervezzük, hogy ebben az évben átalakítjuk a lakbér­rendszerünket. Ez még az elő­készítő munka fázisában van, de azt az irányt céloztuk meg, hogy ne a lakást támogassuk, hanem szükség szerint a ben­ne lakókat. Tehát a lakbér azt fejezze ki, amiért kivetik és beszedik: fedezze az üzemel­tetési költségeket. Amennyi­ben pedig a benne lakó szoci­álisan rászorul, akkor ő kap­jon támogatást.- Mennyiben változtatna ez a helyzeten?- Jelenleg az a helyzet, hogy a 8000 lakás üzemelteté­si költségeit nagyrészt más önkormányzati forrásokból kell előteremtenünk. Látjuk ugyanakkor, hogy lakik az ön- kormányzati bérlakásainkban egy olyan lakossági kör, ame­lyik szociálisan nem rászo­rult, s azt a számára rendkívül kedvezményes lakbért, amit jelenleg fizet, egyáltalán nem tekinti szociálisnak, pedig mi fizetjük ki helyette az üzemel­tetési költségeket. Egyes laká­sok esetében lehet hogy több ezer forint támogatáshoz jut­nak így olyan bérlők, akik a jövedelmi viszonyaik alapján erre nem jogosultak. Ráadásul a mai lakástörvények olya­nok, hogy miközben a lakás­cseréknél az adminisztrációs terheket az önkormányzatokra hárítja, ugyanakkor egyes bér­lők ennek a haszonélvezői. Az tudvalévő, hogy az ingatlan­árak a kerületünkben is jelen­tősen megemelkedtek, s ez az önkormányzati lakásokat is értékesebbé tette. Ezért az utóbbi időben nagyon sokan cserélték el a bérlakásaikat. Valójában eladták az önkor­mányzati bérleményük bérleti jogát kemény százezrekért, nem egyszer milliókért, s olyanok költöznek be az ön- kormányzati lakásba, akik er­re még kevésbé szorulnak rá.- Tudomásunk szerint nagy problémahalmazt képez a volt házmesterlakások elhúzódó kérdése.- így van. Az előttünk álló időszakban 100 volt házmes­teri lakás ügyét kell megolda­nunk. Az anyagi ráfordításon túl ez azért is nehéz feladat, mert nagyrészt idős emberek sorsáról kell felelősségtelje­sen döntenünk. Évente 20 millió forintot fordítunk erre a programra, s ebből 4-5 ház­mesteri lakás problémájának a megoldására telik, de ehhez még a társasházak pozitív hozzáállására és részvételére is szükség van. S mindez azért, mert egy nem jól sike­rült törvényt rosszul hajtot­tunk végre.- Az Ön alpolgármesteri hatáskörébe tartoznak a se­gélyezés gondjai is. Enyhül­nek-e ezek, vagy súlyosbod­nak?- Stabilizálódott az a kör a kerületben, akiknek valami­lyen színtű jövedelem-kiesé­sét az önkormányzat által nyújtott segélyeknek kell eny­híteniük. Ezt a kört mintegy 15 ezer személyben lehet meghatározni. Á korábbi években növekedett a szá­muk, most már nem növek­szik, de nem is csökken. Más a baj: ezeknek az embereknek csökken az életszínvonaluk. Más szóval: növekszik a kü­lönbség az ő és a többi polgár életszínvonala között. Egyre több olyan család van ebben a stabilizálódott körben, ame­lyeknek fogy a jövedelme, és szerény megélhetésük egyre nagyobb hányadát teszik ki a segélyek. Készülünk áttekin­teni a segélyezési struktúrán­kat azzal a céllal, hogy a leg- rászorultabbaknak hogyan emelhetnénk a segélyük mér­tékét. Nagy még a munkanél­küli ellátásban részesülők tá­bora és nagy azoké is, akik rendszeres szociális segély­ben részesülnek, de ezek közt is sok a munkanélküli. Gon­dolkodunk a módján, hogy különösen az aktív korú rá­szorulóknak ne segélyt ad­junk, hanem inkább lehetősé­get, hogy megkapaszkodhas­sanak, vagyis a bibliai hason­lattal élve, ne csak halat ad­junk, hanem hálót is, hogy va­lahogy maguk is tudjanak se­gíteni a sorsukon.- Milyen lehetőségei van­nak erre az önkormányzat­nak? /- Az igényeihez képest korlátozottak. Mindenekelőtt ott igyekszünk segíteni, ahol a legnagyobb a szükség. Az idősek körében egyre nyo­masztóbb gond á gyógysze­rekhez való hozzájutás. Ezért vezettünk be ettől az évtől kezdve a közgyógytámogatás mellett külön egy helyi gyó­gyszertámogatási rendszert a legrászorultabbaknak. Sajnos a lakásfenntartásJcöltségei is megnövekedtek, elég nagy ar­tistamutatványra van szüksé­ge sok családnak ahhoz, hogy ne veszítse el az esetleg amúgy is nagyon rossz minő­ségű lakását sem. Hiszen tud­juk, hogy nagy csapás az, ha valaki elveszíti a munka­helyét, de ha a lakását is el­veszti, ki lehet mondani, hogy elveszíti a társadalomba való visszakapaszkodás esé­lyét is.- Miként képesek kezelni az önkényes lakásfoglalók sor­sát?- Az elmúlt években velük kapcsolatban a bírósági eljá­rások folyamán több kilakol- tatási határozat született. Azon kívül negyvennél is több lakásbérlő van a kerület­ben, aki hosszú idő óta nem fizet lakbért. Nagy teher ez az önkormányzatnak és nagy di­lemma. Mit lehet tenni értük, hogy ne jussanak a kilakolta­tás sorsára? A megoldásért fe­lelősek vagyunk a többi lakos védelmében is, hiszen velük sem fizettethetjük ki mások tetemes tartozását. A szociális osztály és a vagyonkezelő be­hívta ezeket az adós családo­kat, hogy együtt keressék meg az utolsó módját tartozásuk rendezésének. Csak tízen tet­tek eleget a meghívásnak, s tudtommal részükre sikerült is valami megoldást találni. Ki­derült ugyanakkor, hogy csak ketten ügyfelei a szociális osztálynak. De mi legyen a többi harminccal, akikben nincs meg az együttműködés szándéka sem? Ez az én nagy szívfájdalmam, mivel sorsuk felvállalása messze megha­ladja az önkormányzat lehető­ségét és kompetenciáját.- Mindahhoz azonban, amit felvállalnak, további erőt és kitartást kívánunk személy szerint Önnek is, alpolgár­mester úr! cvL- l-lLVLeLvciiciLu LukrinlLieni óin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents