XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)
2000-11-09 / 16. szám
2000. november üüül p felj _____j Villon Angyalföldön... Beszélgetés Mácsai Pállal- Az édesapját, Mácsai István festőművészt idén Angyalföld díszpolgárává avatták. Ön ezen az avatóünnepségen egy csodálatos szavalattal, József Attila: Dunánál című költeményével köszöntötte a díszpolgárokat, a közönséget, de gondolom, elsősorban édesapját.- Bevallom magának, hogy szavaláskor bennem nincsen semmiféle személyes meghatottság. A szavalás szakmai feladvány. Azért választottam ezt a verset, mert ő ott lesz, és számomra az esemény hangulatához ez sokat adott, de magának a versmondásnak ehhez nem volt köze. Arra figyeltem, hogy amit József Attila ír, azt ki tudjam fejezni.- Úgy tudom, erős szálak kötik Angyalföldhöz.- Sok minden köt. 11 éves koromig belvárosi lakos voltam, a Március 15. téren laktam, aminél nincsen „beljebb”, az a város közepe. Ott voltam kisgyerek. Amikor a kamaszlét kezdődött, átköltöztünk a Pannónia utcába. Ez már a XIII. kerület, de még csak az „Újlipi”, Angyalföld kijjebb kezdődik. A kamasz sokféle határt feszeget: a felnőttekéi, saját személyiségének a határait, földrajzi határokat... tehát csavarog. Engem a Szent István parki focizás és bandázás korszaka után, úgy 13-14 éves koromtól kezdett érdekelni a csavargás. Ennek már tényleg Angyalföld is a terepe volt. A Vizafogónál - maga erről semmit nem tud, mert nagyon fiatal (érdekes, hogy ezt mondom, mintha én lennék a saját nagyapám) - volt egy óriási pályaudvar, az épület megvan ma is. Ennek a környékén rengeteg gőzmozdony állt, még a ’80-as évek elején is. Ide imádtunk elmenni, leginkább biciklivel. A mozdonyokon játszottunk, őr nem volt, nem kellett félni. Oda évekig rendszeresen jártam.- A gőzmozdony-romantika a gyermekeknél általában egy fejlődési korszak.- Ma is nagyon szeretnék egy gőzmozdonyt, csak nem tudom, hova tegyem. Egy gőzgépem van otthon, azt néha be szoktam fűteni, nyilván azért, mert annak idején ezeket a mozdonyokat nem lehetett befűteni, csak a hideg kallantyú- kat tologattuk, ütögettük a feszmérők üvegét. Visszatérve csavargásaimra, Angyalföldnek valóban sajátos hangulata, romantikája volt. Azt nem állíthatom, hogy ez nekem feltétlenül tetszett, de vonzott. „Járom az utam, a macskaköves úton” - hát ez nem ilyen egyszerű... ezt a dalszöveget akkor is kinevettem, annyira nem igaz. Például féltem ezen a környéken.- Ennek mi volt az oka?- Az emberek, az arcok, a hangnem. Volt, hogy megvertek velem egykorúak. Ide jártam tánciskolába, a mai angyalföldi József Attila Művelődési Központba. Nyakkendőt kellett kötni, a kedvencek fehér kesztyűt is húztak. Elég falábú voltam, a helyesebb lányok észre sem vettek. Ennek az egész környéknek egyébként akkor politikai jelentősége volt, valami ködös súlya. Mert sok a gyár, mert munkáskerület, és a hatalom munkáshatalomnak nevezte magát. Nem volt az, természetesen a pártarisztokrácia hatalma volt, de erre hivatkozott. Szóban itt volt otthon, valójában a budai villákban, a Parlamentben, a Jászai Mari téren. De retorikában ez volt az ország közepe, és ebben volt valami nyomasztó.- A szó milyen értelmében ?- Abban az értelem- ben, hogy például nem < volt szép. A Váci út csú- x nya volt: kusza gyárak, w rossz állapotú házak, o Szóval nem tetszett, ide- g gén volt, és ez lelkiisme- ö ret-furdalást okozott ne- o kém. Ugyanakkor, hogy a dalszövegnél maradjak, „a Váci út és Lehel utca között” - tényleg ott - udvaroltam egy gangos házban, ahol a hangulat meghitt volt. Az alkoholista suszter is elfért ebben a képben, sőt hozzá tartozott. Esténként kiabált, és amikor leüvöltöttek neki, kuss lett. Vasárnaponként rántotthús szag gomolygott, a férfiak együtt mentek le a kocsmába. Abban a pillanatban, ahogy 16 éves koromban először bementem abba a házba, otthon éreztem magam. Szóval az én világomban ez a környék ellentmondásaival együtt eléggé benne van. De egy újlipótvárosi Bauhaus- épületben ugyanígy otthon vagyok. Tulajdonképpen szerencse, hogy sok helyhez van közöm, mert otthon vagyok a VI. kerület nagy bérházaiban is. Ott is laktam, ott is laktak barátaim, oda is udvaroltam. De mindez igaz a budai oldalra is, mert a Rózsadombon is laktam.- Az Angyalföldi József Attila Művelődési Központhoz való kötődése sok téren megmutatkozik. A József Attila-napok alkalmából megrendezett szavalóversenyen ön a zsűri elnöke volt. Nehezebb gyermekeket bírálni? Ugyanazok a szempontok érvényesülnek, mint a felnőtt versmondók esetében?- Persze. Ha azt mondom, hogy „figyelj ide, amikor verset mondasz, ne úgy csináld, ahogy a tévében láttad valakitől, hanem úgy, ahogy te gondolod. Használd a verset, magadról beszélj, ne a nagymamádnak akarj tetszeni, azt mondd, amit te gondolsz, érzel, csak a költő szavaival” - ezt minden gyerek megérti.- November hónapban Vil- lon-előadást tart az angyalföldi JAMK-ban. A felkérés elfogadásában szerepet játszanak gyermekkori emlékei?- Lehet, hogy ide szívesebben jövök, mint máshová, de hogy Huzella Péterrel eljátszom a Villon-estet, az nem a környék miatt van, hanem azért, mert meghívtak.- Ha egy színművész, aki nap nap után foglalkozik szellemóriásokkal, kiválaszt egy költőt, és egy estet betöltő előadást tart, bizonyára fokozott érzékenységgel reagál annak költészetére. Hogy látott napvilágot a „Befogad és kitaszít a világ” című est?- Ennek praktikus oka volt: egy felkérés. A Művészetek Háza a budai várban középkori borestet rendezett, s felkérték Huzella Pétert, hogy lépjen fel. Péter felhívott, hogy volna-e kedvem elmondani egykét balladát. Igent mondtam. Fellépés után láttuk, hogy ezt mindketten élvezzük, és akkor tovább dolgoztunk a műsoron. Sikeres lett, már volt belőle 40 előadás, mikor a Komédium műsorra tűzte az estet, mi pedig örömmel vittük oda, mert ez kis színház, amelynek a hangulata alkalmas ilyen „kézműves darabok” bemutatására. Ketten ülünk a színpadon, én verseket mondok, Péter énekel.- Az irodalom Villont a klasszikusok sorába emeli. Ezzel kapcsolatban egy érdekes kérdésre akadtam Gyergyai Albert tanulmányában, miszerint lehet-e Villon klasszikus ott, ahol Goethe, Schiller számít annak?- A lázadó személyiség is klasszicizálódik. Baudelaire is lázadó volt, meg Verlain is lázadó volt, meg Ady Endre is lázadó volt, s ma már mind szobor, utcanév, tananyag.- A lázadás - amit ön is említ - az utókor számára vitatott magatartásforma. Ez adja a magvát a Vas István és Szabó Lőrinc közti Villon-vitának is. Vas István azt állítja, hogy Villon lázadó volt. Szabó Lőrinc szerint túl individualista a lázadáshoz.- Vas István tanulmánya nagyon megragadott. Szerinte Villon olyan figura lehetett, akiben két „én” élt: egy társadalmon és törvényen kívüli, magányos, konfliktuskereső, és ezzel együtt egy visszarettenő és morálisan gátolt személyiség. És tényleg: ez a kettősség benne van a verseiben, sőt visszatérő motívum. Márpedig a jó költő igazat ír. Tehát olyan, amilyen a verse.- Elet és életmű elválaszthatatlan egység az ő esetében.- Ugyanez igaz a szerelmi viszonyaira is. Vas szerintem ebben is nagyon pontos. Az a képünk róla, hogy ő az a sármos vagány, aki minden nőt az ágyába visz. Ez nem igaz, és ő nem is írja soha. „Keszeg kísérlet” - ezt mondja magáról. Boldogtalan szerelmes volt. Csúnya ember lehetett. Fájdalmas az összes szerelmes verse. Akiket pénzen megvett, azokkal jól élt. Vastag Margót és a többieket meg is dicséri. De az igazi szerelmei halálosan reménytelenek voltak - ez egy tagolt, átj árhatatlan társadalom - a nemes lányok megalázták. Vesztes volt, de annyira tehetséges, hogy mégis sokan szerették.- Az Utóiratban olvashatjuk, hogy: „...talán, ha majdan kettőezret írnak Krisztus után, még tudja e világ, hogy csókolt egykor Villon, a csavargó”. S valóban verseinek erejével a mai napig hat.- Ezt Faludi írta, nem Villon. Faludi nem fordította Villont, hanem átköltötte. Az irodalmárok ezért tiltakoznak, s ezért rekesztik őt ki a Villon- kánonból. Faludi Villonja külön eset. A fordításnak vannak bizonyos szakmai kötelezettségei, ezeket ő nem teljesíti. Én szeretem ezeket a sláger- szövegszerűen áradó szövegeket, és nagyon jól hatnak a színpadról, de más szöveg, mint Villoné.- Egy fordítás esetében külön lehet választani a költőt a fordítótól. Villont rengetegen fordították: József Attila, Tóth Árpád, mind különböző egyéniségek, akik a fordítás során önmagukat is beleszőtték a fordításokba.- Igen, külön lehet választani. A fordító nem írhat olyan sort, amit nem írt a költő, vagy ha mégis megtörténik, mint Faludi esetében, akkor jelzi, hogy szövege az eredeti alkotás „nyomán” készült.-Az 1500-1700 közötti időperiódusban Villon költészetét nem értékelték igazán, napjainkban ismét fellángolni látszik a Villon-kultusz. Mi lehet ennek az oka ?- Villonból Faludi csinált kultuszt.- Kizárólag?- Úgy értem, Magyarországon. Volt egy Villon nevű középkori költő. Faludi az ő nyomán írt verseket. Villon nevét védjegyként használta egy tömeges és erős életérzés kifejezésére: társadalmilag és érzelmileg elégedetlen fiatal emberek szócsöve volt. Olyan sláger, aminek a hatóerejét legközelebb csak a rockzene ismételte meg. O csinált belőle kultuszt itthon. Ez elvehetetlen tőle. Egy darab középkor 2000. november 24-én a József Attila Művelődési Központban. Egy mára már letűnt Párizs képe, s egy költő, akinek nyugtalanító személyisége elő-előbukkan a múlt ködéből... mindez két kiváló művész, Mácsai Pál és Huzella Péter közös estjén. Szeretettel várjuk Villont Angyalföldre. Várkonyi Rita Iskolatörténeti kiállítás a Számítás- technikai Általános Iskolában 1980. szeptember 1-jén nyitotta meg kapuit a Számítástechnikai Általános Iskola a Gyöngyösi sétányon. Az iskola tantestülete, diáksága és természetesen a szülők méltóképpen kívánják megünnepelni ezt a nevezetes évfordulót. Sok-sok rendezvénnyel, találkozóval emlékeznek az elmúlt évtizedekre. Ennek az eseménysorozatnak volt az első állomása az az iskolatörténeti kiállítás, amelyet október 20-án Antalóczy Attila, kerületünk országgyűlési képviselője nyitott meg. A kiállítási vitrinekben többek között helyet kaptak a már megsárgult osztály- és tantestületi fényképek, kirándulásokon, erdei iskolák alkalmából készült felvételek. Láthatóak a kulturális, sport- és szabadidős foglalkozások dokumentumai, a tanárok és diákok által készített képzőművészeti alkotások. Az iskola profdjának megfelelően külön kiállítási vitrinekben helyezték el az informatikai-számítástechnikai képzés dokumentumait, eszközeit. A kiállítást követően a volt és jelenlegi diákok, tanárok, szülők a meghívott vendégekkel együtt közös beszélgetésen elevenítették fel az elmúlt évtizedek emlékeit, váltottak szót a következő évek terveiről. A kiállítás egész évben megtekinthető, minden érdeklődőt szeretettel várnak az iskolában. A rendezvénysorozat következő állomása a 2001 januárjában a családi sportnap, illetve a szülők-pedagógusok bálja lesz. Tavasszal a József Attila Művelődési Központban évfordulós művészeti gálaműsort rendeznek. Kerestek, kutattak... találtak Mesterségek gyerekszemmel Néhány hónappal ezelőtt a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár XIII. kerületi gyermek- könyvtárai „Keress, kutass, kérdezz, gyújts mesterfokon!” címmel riportpályázatot hirdettek 10-15 éves tanulók részére. A gyerekek feladatul kapták, hogy olyan kerületben élő mesterembereket kutassanak fel, akik a fejlődő technika ellenére azt a ritka mesterséget űzik, amelyben egykor dolgozni kezdtek. A pályázathirdetők példaként fölsoroltak néhány foglalkozást, mint cukrász, kalapkészítő, szűcs, könyvkötő, kékfestő, kályhás, lakatos, hogy ezzel is segítsék a témaválasztást. A beérkezett írások, ha nem is mindig feleltek meg a riportkészítés kritériumainak, szinte mindig túlmutattak a benne foglalt történeten. Nekünk, felnőtteknek is tanulságos volt, hogyan érzékeli a gyermek az őt körülvevő világot, mi az, ami számára fontos, mit tart érdekesnek, mennyire tartja példaképének a szülőt, a nevelőt. Egy hatodikos kislány a bíró feladatát tartotta érdekesnek. Miért éppen a bírót kérdezte munkájáról? A választ megkaptuk az írásból: amióta ember él a földön, azóta létezik a bíró, aki igazságot tesz, ha két ember nem tud megegyezni. Dicséretes, hogy a kislány, éppen az apukája hivatását tartja érdekesnek. Igaz, ez az írásból nem derült ki, csak sejteni lehetett. Egy kérdés azonban megválaszolatlan maradt számomra: hogyan bíráskodik az édesapa, ha éppen az ő hat gyermeke közt kell igazságot tennie? Néhány diák úgy határozott, hogy az őt tanító pedagógus munkáját, hobbiját mutatja be az írásában. Olvastunk a batikolással foglakozó tanár néniről, és megismerkedtünk az egyik általános iskola igazgatónőjével úgy, ahogy azt a nyolcadikos diákja látta. Bemutatkozott a hordók, puttonyok mestere, a kádár, a mesterfodrász, a kalapos, a vasesztergályos, a fafaragó, a főnővér, a rendőr, az ötvös és a közkedvelt cukrász, akit többen választottak beszélgetőpartnerül. A kályhások taroltak, ugyanis mindkét nyertes riport az egyedi, szép, de fáradságos munkafolyamatba kalauzolja az olvasót. A pályázat nyertese Zuró Katalin, a Tömöri Pál Általános Iskola 7. osztályos tanulója riportjának alanyául a szomszédjukban lakó Wágner Antal kályhásmestert látogatta meg otthonában, hogy minél többet megtudjon a szakmáról. Ugyancsak I. díjjal jutalmazta a zsűri Iványi Rolandot, a Hunyadi Mátyás Általános Iskola 4. osztályos tanulóját. Az alsós diák Bagdi András kályhás mestert látogatta meg otthonában. Pályázatát illusztrációk tették még élvezetesebbé. A második és harmadik díjakat a zsűri megosztva ítélte oda a következő diákoknak: II. díjas Bíró Gyöngyvér írása, valamint Barcza Gergő és Siklós Gábor, a Tomori-iskola 5. osztályos tanulóinak pályázata, III. díjas Kristóf Ágota és Popoyics Brigitta, a Tamás Apostol Általános Iskola 6. osztályos diákjai és Dobozi Nóra, Kis Renáta, Puskás Ágnes, a Tomori-iskola 6. osztályos diákjai között, akik közösen készítették a beadott pályázatot. A különdíjat Gáti József kapta. A kerületi millenniumi ünnepségek alkalmából kiírt pályázat eredményhirdetése után a jelenlévők Gotweisz Tímea könyvtáros és férje, Szabó Péter társaságában tettek időutazást a honfoglaló magyarok korába. Az érdekes műsort kézműves foglalkozás követte, majd uzsonnára invitálták a gyerekeket. (gajdos) Ünnepélyesen megnyitották a Hiltont 2000. október 26-án rendezték meg a Hilton Budapest WestEnd hivatalos megnyitóünnepségét. A 230 szobás, 10 tárgyalótermes, valamint 350 személyt befogadó bálteremmel rendelkező szállodában megtalálható minden, ami a vendégek kényelmét szolgálja. Az ünnepélyes megnyitó napján rendezett gálaműsor, kulcsátadás és szalagavató ünnepség után a meghívott vendégek megízlelték a hotelben található étterem, bár, kávézó gasztronómiai különlegességeit, ha kedvük tartotta, akár a fitneszklub szolgáltatásait is igénybe vehették. Az elegáns budapesti hotel Európában az első Hilton Szálló, amely egy bevásárlóközponttal egységben, annak részeként épült fel. Bálint Péter, az Arcadom Építőipari Rt. vezérigazgatója, Finta József, a Finta és Társai Építész Stúdió igazgatója, Demján Sándor, a TriGránit Fejlesztési Rt. igazgatótanácsának elnöke, Matolcsy György gazdasági miniszter, Jürgen Fischer, a Hilton International európai, közép-keleti és afrikai régió elnöke Huszáros fogadtatás a Hilton előtt «
