XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)
2000-10-05 / 14. szám
moktöber .... Vitray Tamás a fő-műsorvezető M indenki tanúsíthatja, hogy a kvízjáték, azaz a szellemi vetélkedő legkülönbözőbb formái - amióta televízióadás van a világon - a legnézettebb műsorok közé tartozik. Magyarország is hamar bekapcsolódott ebbe a nemzetközi áramlatba, sokat tanult a nagy külföldi tévétársaságok ötleteiből, de megteremtette a saját kitalálású elmés játékait, köztük olyanokat is, amelyek a honismeret köréből merítették a feladványaikat. Ilyen volt a rádióban Fekete? Fehér? Igen? Nem? Volt egyszer egy kerületi tévévetélkedő zása, ami legfőképpen a játék alatt az arcukra volt írva. Nem csak az ész, a szó győzött az adásokban, amitől akár sikeres rádiós játék is lehetett volna, hanem a látvány is, ami a televízió legfőbb sajátja és követelménye. A műsorsugárzás akkor még fekete-fehérben történt, de a játék elnevezése az adásnak nem ebből a tulajdonságából eredt, hanem abból az ötletéből, hogy sakkjátszmákkal kombinálták: a sakktábla kockái „rímeltek” össze a válaszok igenjeivel és nemjei- vel. A 22 kerületet párokba sorsolták, így zajlott le 11 adás, majd a győzteseket ismét összepárosították, mígnem eljutottak a döntőig. A döntő győztese - úgy emlékszem a XI. kerület - egy felépítendő óvodát vagy bölcsődét nyert (a gyermekszaporulat akkoriban még feljövőben volt), amely bizonyosan ma is működik. Minden kerület igyekeSzínészek is vetélkedtek színházuk kerületének, a XIIL-nak a színeiért a Fekete? Fehér? Igen? Nem? versenyén (a képen az első sorban középen: Schubert Éva, Hegedűs Tibor és Bodrogi Gyula) s olykor valami különös érzékenységgel már előre „kiszúrták” a csapattagok közül a majdani válaszolót. A XIII. kerület 1989. május 2-án, pénteken mintegy másfél-két órában csapott össze a VIII. kerülettel - és sajnos, ha kevéssel is, de vesztett. Bizonyára vannak olvasóink között széf) számmal, akik résztvevői voltak e nevezetes estén kerületünk csapatának. Kérjük - ha kedvük tartja - a szerkesztőségünknek címzett levelezőlapon jelentkezzenek október 31-ig. Talán egy találkozáson felidézhetnék közösen az emlékeiket, amiről a Hírnök is beszámolhatna. S hogy több mint három évtized elmúltával megismételhető lenne-e egy ilyen nagyszabású csapatverseny a fővárosi kerületek között? Nem valószínű. Manapság inkább a kétszemélyes Legyen Ön is milliomos! jellegű kvízműsoroknak van divatjuk. Ezek is sokak által nézett és izgalmas sorozatok. De hát a nosztalgia... Legalábbis az idősebbek körében. S. Gy. A fotóriporter leste el a kerületi vetélkedőn... Egy kabala-zebra és egy gyors segélyt váró játékos keze a telefonon A kerületi vetélkedőn készült kép a szellemi koncentráció feszültségét „kapta el” a ’60-as évek derekán a Tiszán innen - Dunán túl című megyék közti vetélkedő, amelynek a döntőjét azonban már a televízióban rendezték, s ilyen volt a már kezdettől a képernyőre tervezett és elgondolt kvíz-sorozat, a Fekete? Fehér? Igen? Nem? Ez a főváros akkor 22 kerülete közötti szellemi megmérkőzés volt. Sikere és nézettsége minden várakozást felülmúlt. Toborzó ereje nem csak a nézőkre gyakorolt hatalmas hatást, hanem - amire még a szerkesztők és a rendezők sem igen gondoltak -, a résztvevőkre, a játékosokra is. Hogy miben rejlett a varázsa? Emlékezetem szerint elsősorban abban, hogy akkor, a ’60-as évek végén teljesedett ki a televíziózás mint tömegjelenség hazánkban. Másodsorban a kerületi vetélkedő minden budapesti kerületben közüggyé tudott válni, s ennek a látványa és kisugárzása átterjedt az egész országra. Harmadsorban valóban izgalmas volt még az egyébként kerületileg semleges nézők számára is, többek között amiatt is, hogy a nézőkre a csapatjáték feszültsége ugyanúgy hatott, mint ezen belül az egyes versenyzők egyéniségének megnyilatkozett természetesen a legjobb erőkből összeállítani a csapatát oly módon, hogy abban a tudás lehetőleg mindenfajta ága, képviselője benne legyen. A nézők is segíthettek a telefonjaikkal, és rendelkezésre álltak különböző irodalmi források. A kérdések nem csak elhangzottak, hanem vizuális formában is megjelentek. A kérdéseket tekintélyes zsűri értékelte. A szellemi erőpróbák két síkon, illetve helyszínen folytak. A televíziós stúdióban sakkasztal mellett egy mesterjátszma szabályai szerint és a két kerületnek rendszerint a legnagyobb kultúrházában (nálunk a József Attila Művelődési Központban). A verseny kimenetelét a csapatok felkészültsége és a kettős versengés ügyes kombinációja szabta meg, aminek fokozott együttható izgalmi sűrűsége volt. Figyelemmel kísérhettük a sakkmérkőzés fejleményeit a demonstrációs táblán, szembenéztünk két, egymással versenyt futó stopperórával, miközben hallottuk és latolgattuk a válaszokat, s egyidejűleg láttuk az éber szellemi munka mikrodrámáit az arcokon. Az operatőrök igyekeztek lecsapni a nyiladozó felismerésre, a születő gondolatra, Teljes üzemben a Fekete? Fehér? Igen? Nem? vezérkara a stúdióban. Tanácskozik a zsűri, folyik a sakkcsata. A 104. születésnapon Szedő Béláné, Erzsi néni 2000. szeptember 28-án ünnepelte 104. születésnapját. A Katona József utcai házban, ahol 1947 óta lakik, kettős ünnep ez a nap, hiszen gondozója, Marosi Györgyné, Vera, aki 15 éve minden kívánságát teljesíti, szintén ezen a napon született 19 évvel később. A csütörtöki délelőttön dr. Tóth József polgármester otthonában vörös rózsával köszöntötte az idős hölgyet. Szárazni Pálos Ildikó szociális osztályvezető-helyettes, Bácsi Lászlóné, a 4. számú Balzac Utcai Gondozási Központ vezetője és Czimke Mária gondozónő ünnepi tortával érkeztek a helyszínre. A születésnapi köszöntő után a polgármester hosszasan elbeszélgetett a 104 éves Erzsi nénivel. Volt miről, az ünnepelt nem csak az évtizedekkel ezelőtti eseményekre emlékszik vissza kitűnően, hanem véleménye van az EU-csatlakozásról, a tőzsdéről, a városrendezésről. Évtizedekig zongoristaként dolgozott és gyermekeket tanított. Életének egy részét Bécsben, Berlinben és Franciaországban töltötte, kitűnően beszéli a német, francia és angol nyelveket. Személyében bizakodó, humanista szellemiségű, muzikális lelkületű embert ismerhetünk meg. A XIII. kerület legalacsonyabb és legdrágább lakóingatlan-irányárai szeptember 12-21. között (Napi adatszolgáltató: Huninfor Kft.) 2000. szeptember közepén, 8 munkanapon keresztül a kerületben 125 - a keresési feltételeleinknek megfelelő - eladó lakóingatlan-apróhirdetést regisztráltunk. A legalacsonyabb irányárak a hó első felében már jegyzett Éiastyúk utcában (1 650 000 Ft, 1 szoba), a Gömb utcában (3 000 000 Ft, 1 szoba) és a Visegrádi utcában (3 500 000 Ft, 33 m2) voltak. A Hegedűs Gyula utcában 6 200 000 Ft (I. em„ 1 szoba) és 41 016 000 Ft (249 m2) volt a két szélső érték. A Tatai úton 6 600 000 (35 m2, másfél szoba) és 12 700 000 Ft (III. em„ 74 m2, 2 és fél szoba) közötti irányárakon hirdettek eladásra lakóingatlanokat. A legmagasabb lakóingatlanirányárakat a Béke téren (36 000 000 Ft, 5 szoba) és kettőt a Hegedűs Gyula utcában (a fent említett, illetve 30 500 000 Ft, 191 m2) regisztráltunk. Budapesti lakásvásárlás esetén hívja a napi ingatlaninformációs vonalat: (90) 490-175 éjjel-nappal. Telefonszámos listát kap gyorsan, pontosan szóban vagy e-mailben. A szolgáltatás díja 180 Ft + áfa.
