XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)

2000. január / Különszám

Dr. Tóth József MSZP polgármester Legelső megál­lapításom, hogy a XIII. kerület megtartotta azt a dinamikus fejlő­dését, ami az előző években jellemezte. Eh­hez hozzájárult az alapozó mun­ka után a tuda­tos kerületfej­lesztés. Az el­múlt év első fe­lében a részterületek koncepcióit fogalmaz­tuk meg, tehát a tervszerű kijelölését annak, hogy a következő négy esztendőben milyen irányt vegyünk a különböző feladataink megoldásában. Ezt egy középtávú fejleszté­si tervbe fektettük le, amit lakossági fóru­mokon is megvitattunk, tehát ami azokon el­hangzott, az a négyéves ciklus végén, de már közben is számonkérhető tőlem és a képviselő-testület egészétől is, mert ez nem egy párt, hanem a képviselő-testület prog­ramja. Mi ezzel is a jövő építéséhez szeret­nénk feltételeket teremteni, mert vallom, hogy aki a jövőt építi, annak a kezében van a település. Az alapellátásból adódó feladatainkat 1999-ben is színvonalasan láttuk el. Mit ér­tek ez alatt? Azt, hogy az oktatási, az egész­ségügyi és szociális kötelezettségeinket jól teljesítjük. Bizonyítja ezt, hogy mind a la­kossági fórumokon, mind az állampolgárok­kal való személyes találkozókon, mind a fo­gadóórákon megjelent lakótársaink részéről az alapellátással kapcsolatban hangzik el a legkevesebb kifogás. Lakásügyekről viszont sok panaszos szó esik minden egyes lakos­sági fórumon. Elmondhatom, hogy ebben a választási ciklusban már számottevő növekedés fog bekövetkezni a lakásépítkezésben. Ma a ke­rületben folyamatban van 433 lakás építése, s ezekből többet már át is adtak. Az új laká­sok építésében csak kisebb szerepe van az önkormányzatnak, mert többségük vállalko­zási alapon történik, de egy nagy, az építke­zésben elakadt területen a kerületi vagyon­kezelő részvénytársaság részvételével meg­indult a lakásépítkezés. Ez a Te- ve-Petneházy-Pap Károly-Gömb utca által határolt területen van, ahol ez év őszén re­mélhetőleg 120 lakás már elkészül. Nagy eredménynek tartom, hogy saját forrásból a Pap Károly utcai tömbrehabilitáció kereté­ben első ütemben már 30 lakást átadtunk. Ez nagy előrelépés lesz a lakásgazdálkodá­sunkban. Ezenkívül módosítottuk a társas­házak felújításának kamatmentes támogatá­sát és ezt a 30-40 éve épült szövetkezeti há­zakra is kiterjesztettük. Nagy eredménynek tartom, hogy a munka­nélküliségi ráta 1,7%-os a kerületünkben. Ez azért fontos,mert az itt lakók képzettségének struktúrája sokkal kötöttebb,mint a többi ke­rületé és ezért sokkal nehezebb az átképzés. Kedvező jelenség, hogy a tudatos kerületfej­lesztés is hozzájárult ahhoz, hogy a lakásárak mintegy 30-40%-kal, a telekárak pedig mint­egy 20-30%-kal mentek fel nálunk az utóbbi fél esztendőben. Voltak kisebb horderejű sikereink is az el­múlt évben. Ilyen a parkolási társulás beve­zetése, a nemzetközi minőségi tanúsítvány megszerzése, ennek részeként az újabb ügy­félszolgálati irodák megnyitása és működte­tése, a civil szervezetek mind jobb bekap­csolása a kerület vérkeringésébe, és nem csak a Szociális Kerekasztal formájában, hanem már a kulturális, sport és egyéb terü­leteken is. Mindtöbben vállalnak át felada­tokat a lakosság érdekében folytatott harmo­nikusabb és eredményesebb együttműködés jegyében. Vannak természetesen gondjaink is, s ezek átvezetnek a második kérdéshez. Nem dúskálhatunk a pénzben, forrásokban nem vagyunk túl jól eleresztve. Alapelvünk még­is az, hogy az alapellátáshoz, a kerület mű­ködtetéséhez teremtsük meg a forrásokat, hozzáteszem, vagyonfelélés nélkül, amit az önkormányzati működésünk nagy értékének tartok. Ehhez nagy, bár olykor fájó lépéseket tettünk iskola- és pvodabezárásokkal és ösz- szevonásokkal. Szociális területen bővítet­tük az ellátást, de ez soha sem lesz egy sta­tikus állapot, hiszen a lakosság összetéte­lének és a lakosság igényeinek változásaival párhuzamosan változik. Sajnos nem tudunk elég pénzt fordítani a lakásrehabilitációkra, a lakóház felújításokra. Becslésünk szerint 40-50 milliárd forint kellene ehhez, de saját forrásból ezt nem tudjuk megvalósítani. Fej­lesztésre is többet fordítanánk, de a kény­szer visz rá minket, hogy egy elfogadott in­tézményállapot felmérés után szakaszosan újítsuk fel a bölcsődéinket, óvodáinkat. Böl­csődéinket európai szintre emeltük, óvodá­inkat és most már a százéves iskoláinkat is úgy újítottuk fel, hogy hazai, sőt nemzetkö­zi viszonylatban is be tudjuk mutatni, nem kell szégyellnünk őket. Jó volna, ha a re­konstrukcióik egy ütemben valósulnának meg, de hát a kényszer nagy úr. A Lehel úti Általános Iskola felújítására szakaszosan most már több mint félmilliárdot fordítot­tunk; ott több mint 30%-ban cigánygyere­kek tanulnak és a folyosók falain Munkácsy és Lotz reprodukciókat látnak. Én ezt azért kezelem kiemelten, mert a nevelés részének tartom. Ha több forrásunk lenne, több pénzt kel­lene fordítanunk a parkok és a zöldterületek felújítására és karbantartására is. Az én munkámat és a képviselőtársaim munkáját is majd 2002-ben a lakosság fogja minősíteni a voksaival. Én az utcán járva ér­zem a lakosság bizalmát, támogatását, nem fordulnak el az utcán, amikor meglátnak, és bizalommal fordulnak kérdéseikkel és kéré­seikkel hozzám. Rátérnék ezután a Lehel piac ügyére, amelynek három szereplője van: az önkor­mányzat, a lakosság és a kereskedők. Az ön- kormányzat szeretné egy újabb színvonalas intézménnyel gazdagítani a kerületet, amely szabályozott és törvényes módon működik. Ezért egy negyven éve megoldatlan ügyhöz nyúlt hozzá 1998-ban, de nem vállalta, tel­jesen jogosan, hogy egy, már a következő ciklusra megválasztott önkormányzat vég­rehajtására váró ügyben döntsön. Ézért azt a következő évben helyére lépő képviselő- testületre testálta át, de keretfeltételeket sza­bott: miszerint a felépülő csarnok piac ma­radjon, 700 m2-nél ne legyen nagyobb egy üzlethelyiség és a csarnok az önkormányzat százszázalékos tulajdonában maradjon. En­nek alapján kezdődött meg a tervezés a kép­viselő-testület döntésének megfelelően. Ha egy önkormányzat, egy kerület színvonala­san akar működni, akkor színvonalas intéz­ményekkel is kell rendelkeznie. Ha bölcső­déit, óvodáit, iskoláit, egészségügyi intéz.- ményeit színvonalassá igyekszik fejleszteni, akkor a piacával sem cselekedhet másképp. A lakosság, s nem csak a kerületünkben élők, szívesen vásároltak a Lehel piacon, de az árstruktúráját vizsgálva az elmúlt két esz­tendőben jelentősen kiegyenlítődtek a fővá­rosi piacok közötti eltolódások, úgy hogy ma már nem lehet egyértelműen kimondani, amit korábban kimondták, hogy az ősterme­lők révén a Lehel a legolcsóbb piac. Ma már van olyan áruféleség, amelyik megőrizte az olcsóságát, de van olyan árucikk, amelyik más piacon olcsóbb, ilyen például a tojás. A lakosság érdeke az, hogy olcsón, jó körül­mények között vásárolhasson. Az önkor­mányzat nem akarja a kereskedőket az inflá­ció mértékénél nagyobb bérleti díj emelés­sel terhelni, ezért 1999 decemberében meg­határozta, hogy 2002. december 31-ig men­nyi lesz a bérleti díj a piacon. Ez közgazda­ságilag az önkormányzat felelőssége és koc­kázati tényezője, és nem a piac egyéb sze­replőié. Azzal is az önkormányzat vállal kockázatot, hogy az új piacra való átköltö­zés esetén 25% kedvezményt ad a jelenlegi bérlőknek. A kereskedőkről szólva: van egy körük, az őstermelők, akikkel nem vagyunk szerződé­ses jogviszonyban, nekik egy napi vagy havi árusítási lehetőségük van, ezt mi az új piacon is szeretnénk a számukra biztosítani, sőt ha kell, újabbaknak a befogadására is területet szánnánk. Mindenképpen preferáljuk az élel­miszer jelleget, s nem az egyéb kiegészítő árukét. Az állandó bérlő árusok részére is egyességet ajánlottunk, hogy mind a lakos­ság, mind a kereskedők érdekében egy ideig­lenes piacot működtetünk, így volt ez a Nagy­vásárcsarnok átépítésénél is. Szeretnénk, ha 2001-ben megvalósulna az új piac. Mi a há­rom említett szereplő között harmóniára tö­rekszünk, és a kereskedők, ennek is a bérlői köre és az önkormányzat megbízásából dol­gozó Lehel Csarnok Beruházó Kft. között korrekt egyeztetést kívánunk. Én a magam ré­széről megállapodáspárti vagyok, de köt a képviselő-testület döntése, amelynek a lénye­ge, hogy a piacot be kell zárni, az ideiglenes piacot meg kell nyitni, és ennek minden kö­rülmények között érvényt kell szerezni. A legnagyobb felelősséggel kijelenthetem, hogy külső beruházót a piac építésébe nem kívánunk bevonni. Először az volt a vita tár­gya, hogy az önkormányzatnak nem lesz for­rása rá, de aztán világossá tettük, hogy a szükséges 3 milliárd forint rendelkezésünkre áll. Azt is kijelenthetem, hogy - és ez egy újabb híresztelés tárgya volt - senkivel nem tárgyalunk annak ügyében, hogy más létesít­mény, nevezetesen a West End City Center parkolóháza legyen itt, sőt úgy gondoljuk, hogy lakossági érdekeket szolgálhat, mivel az őrzött parkoló ma kincs a fővárosban, hogy a piac parkolóját üzemidőn túl a lakos­ság kedvezményesen igénybe veheti. Bevalljuk, hogy az önkormányzatnak fo­lyó bevételhez kell jutnia, s ezért egy befek­tetési terepnek is tekinti ezt az építkezést. De a más célra való kiárusítás vádja nélkü­löz minden alapot. A képviselő-testület szinte egyhangúlag igent mondott az új csarnok piacra, s ez egyezik a vásárlóközönség óhajával, de leg­főképpen az érdekével, tehát a Lehel Csar­nok mindenképpen fel fog épülni.

Next

/
Thumbnails
Contents