XIII. Kerületi Hírnök, 2000 (6. évfolyam, 1-18. szám)
2000-09-07 / 12. szám
2 ( &***:.- '-$» Mindenkinek kedvében járt a Vili. Angyalföldi Utcabál f ihúzták a nótánkat, mondhatták azok, akik privát népitáncórát kaptak a Dagály utcai táncparketten. Miközben megszólalt a nagybőgő és a hegedű, a mama kezét fogva a kisebbek is beálltak a körbe, hogy idejében megalapozzák népitánctudásukat. Az angyalföldi Vadrózsa Együttes művészei a táncot tanulni vágyóknak először bemutatták a kezdő lépéseket, majd élőzenére folytatódott a produkció. Kerületünk egykori lakójának, Kokónak a sikerein felbuzdulva a fiatalok közül többen ringbe szálltak. Röpködtek a jobbegyenesek és a balhorgok, igaz, olykor mellétalált a bajnokjelölt, de ez a nézők körében nagy vihart nem kavart. Vézna gyerekek szu- mó harcosokká edzették magukat. Képzeletben rizst szórtak, majd tisztelegtek, mielőtt anyaggöngyölegbe burkolva egymásnak estek. A kemény harc ellenére zúzódástól és kék foltoktól nem kellett tartani. A békésebb sportot kedvelők egy régi népi labdajátékot elevenítettek fel. A színes ponyva és a pöttyös labda látványa a legkisebbeket is a helyszínre csalogatta. Apukák játszottak a pöttyös labdákkal, miközben fiacskájuk úgy döntött, ha nem is egy pohár hideg sör mellett, de kuglizni tanul. Néhányan az elektronika vívmányait, a sínen haladó kisautókat és a rodeóbikát részesítették előnyben. Persze akadtak külső szemlélői is az eseménynek, akik kéz a kézben vagy egymást átölelve haladtak az erre a napra sétálóutcává kinevezett Dagályon. A délutáni órákban a nagyszínpad környékén tömeggé sűrűsödött az emberáradat. Ki-ki várta a saját kedvencét, hogy a színpadon megjelenjen. Aki ott volt, láthatta és hallhatta: választékban nem volt hiány. Jogos fáradtsággal, de a szívében boldogsággal ezt állapította meg a rendezőség is: az Angyalföldi Gyermek- és Ifjúsági Ház munkatársi gárdája és valamennyi közreműködő és segítő partnerük. Képeinken: 1. „Telt ház” a nagyszínpad körül; 2. Lengőtekebajnok; 3. Szu- mo; 4. Bunyó; 5. Népi labdajáték kendőben; 6. Rodeo-bika; 7. Alkalmi táncegyüttes Fotó: Holczer Gábor Izekre szedtem a részeges szarvaspörköltet Becsábítottak, mint annyi mást az utcabál látogatói közül, az ízek Utcájába, ahol lobogott a láng a bográcsok alatt, amelyekben a versenyművek rotyogtak, párologtak, illatoztak ínycsiklandózóan. Csakhogy engem nemcsak csábítottak, hanem eddigi pályafutásom talán legfelelősségteljesebb feladataként beválasztottak a győzelemre és helyezésre pályázó ízek, illatok és aromák magasságos ítélőszékébe is. Lehet, hogy ismertek igazságosságomról, kérlelhetetlenségemről és tántoríthatatlanságomról. Ám ezen erények fokról fokra hántódtak le a lelkemről, elsőnek a kérlelhetetlenségem, midőn szemembe nézett az egyik legcsinosabb főzőasszony, Antal Lívia kerületi kábeltévés személyiség, (a jobb oldali képen csipetkét csipeget a Vizafogó csapat slambucába). Másodjára a tántoríthatatlanságom vált kérdésessé, amikor megkínáltak étvágygerjesztőül egy kupica méregerős pálinkával: pillanatnyi késedelem nélkül megtántorodtam. Ám, hogy igazságérzetem töretlen maradt, azt szakavatott zsűrielnököm, Csemy úr akár írásban is tanúsíthatja, habár alpolgármesterek és képviselők néztek megnyerőén fotós kollégám lencséjébe (középső képünkön). Lencse egyébként nem szerepelt az étlapon, csupán a Mindenkié elnevezésű csapat rukkolt elő borsópörkölttel. A rendőrségi szakács-team valósággal rabul ejtett részeges szarvaspörköltjével, de a pálmát a Borbarátok Társasága vitte el (bal oldali kép), talán mert az ő szarvaspörköl tjük ráadásul még részeges is volt. (sas) K 1 *
